16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
1 15| örömünnepére~(Szent György havának 16. napján 1790)~
2 62| Script. Rer. Hung. Tyrnavie, 1765.)~ [6] „Religisio veluti
3 1 | is áldanak, tisztelnek.~(1783)~~
4 10| halálára~Elégiának töredéke. - 1788.~Mit hallok? mi kegyetlen
5 43| Árpád dicsõ neme.~(1797)~~
6 58| Mohács~Kisfaludi - Hímfihez~(1808.)~Legszebb indulatink tudós
7 62| Mercure étranger. Nr. Paris, 1813.~
8 56| Nyúgodt elmével várhatod.~(1823)~~
9 49| koronáját.~(1810-es évek körül; 1826)~~
10 35| kettõnket egy halom!~(1795-96)~~
11 62| ingenio quaesitum nomen ab aevo~ Excidet;
12 15| Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére~(Szent
13 57| koszorút fûz,~Holnap talán abból legnagyobb csúfot ûz!~Õ
14 23| Donec virenti canities abest Morosa.~
15 37| öszve?)~Búsongva szállong ablakaink körül~A bújdosó szél; s
16 38| rejtekembe,~Majd elfogyó sovány~Ábrázatomra,~S vígasztalásidért~Hálát
17 26| Furorne coecus, an rapit vis acrior?~ An culpa?...~
18 62| Laudat, et hortatu comprobat acta suo.~
19 31| Kedvéhez új reményt adál,~Sõt megtartván vad mostohánk,~
20 57| Melyeknél szebbeket nem adhata néki;~S melyekkel ha mindég
21 13| az ész fáklyája világot adhatott?~Ha ki ajándékot égbõl nem
22 46| Adhatott-e néktek arra~Just, hogy a
23 15| Horret adhuc animus, manifestaque gaudia
24 46| Vérit, életét, vagyonját~Adja, hogy segítse honját~
25 16| józan éltével jó példát is adna;~S kinek szívreható kegyes
26 2 | Szépített természet minden adománya!~Im! kit mint csillagot,
27 62| S a kedvezõ sorsnak több adományával~Birván, több jót tettek,
28 52| reményedet,~S visszarántván adományit,~ Sérti, gyötri kebledet:~
29 28| természetnek lefizetjük mink is adónkat.~Jer! menjünk, mint emberek
30 12| hazánknak,~ S mondd meg: adósságunk hol fizetõk le neki!~~
31 13| Ott lett egy szultánnak adózó szolgája!~Nyögött a bús
32 27| ott halva vitéz vérekkel adózván,~Intenek íme! s világ füle
33 59| csalfa beszédére?~Helyt adsz-e hát azok vak buzgóságának,~
34 20| Liber in adversos hostes stringatu iambus!~
35 17| Pallida Mors aequo pulsat pede pauperum tabernas,~
36 62| ingenio quaesitum nomen ab aevo~ Excidet;
37 9 | apud patrios exterosque in aevum.”~Nyúgodjál csendesen, dicsõség
38 22| felé,~S terjesszed ernyõs ágaidat, te szép,~ Te társaid
39 38| kivetkezõ~Kis fának özvegy ágain,~Ott áldja, ott~Köszönti~
40 27| Szabó Lászlóhoz~(Hazafiúi aggódás)~Ó te, kinek jeles elméjét
41 38| Gyötrelmes árva szívet~Veszélyes aggódásiból~Édesdeden serkentgetõ~Érzékeny
42 42| Gyilkosának~ Kell inkább aggódnia.~(1796-1798)~~
43 20| Agit praecipitem in meos iambos?~
44 38| Elhallgatott: s majd ágról ágra száll,~Majd újra nagy-büszkén
45 38| Elhallgatott: s majd ágról ágra száll,~Majd újra nagy-büszkén
46 46| Gyáva, kevély, üres agy!~Buda-Pest látja s mondhatja,~
47 62| fiatal lelkeket,~S jobb agyagból formált érzékeny szíveket;~
48 3 | Siet kedvesének halottas ágyához.~Ráborul nagy jajjal halavány
49 60| megjelenni.~Belép, reám tekint, s ágyam ellenében~Megáll; arany
50 13| rossz, kaján szomszédink vad agyarkodása -~Úgy hányták hazánknak
51 20| büszkeség szele~Csapván meg az agyát, nem találja már helyét,~
52 2 | Haldakolva fekszel utolsó ágyodban!~Sárgult arculatod elhányta
53 45| Lételed? agyszülemény? hiú váz?~S mi vagy te,
54 57| csalhat reménye;~Ha szándékit ahhoz úgy alkalmaztatja,~Hogy
55 17| menniek Stiksz komor szélére,~Ahonnan még soha senki meg nem tére;~
56 62| bizodalma!)~Sem az álnok ajak s gonosz nyelv rágalma,~
57 13| panasz, csak jajszó zeng bús ajakában.~Hasztalan említi törvénye
58 15| Imádván, használjad nyújtott ajándékát.~Még nem vagy a parton!
59 62| Kik, a természetnek szebb ajándékával~S a kedvezõ sorsnak több
60 13| világot adhatott?~Ha ki ajándékot égbõl nem kaphatott,~Mint
61 62| mirígy fertelme!~Zengd, ajánld magasztald a szent egyezséget,~
62 59| itt e szörnyûséget nyilván ajánlhatod?~Halandó! ne játsszál alkotód
63 60| szól, kegyesebb arcával,~Ajkamat illetvén jobbja két ujjával);~
64 32| reményt!~Avagy te nyisd meg ajtaját,~ S bocsásd el, ó
65 60| Magától megnyílván az ajtómnak zárja),~Már a jó kenetek
66 28| Mely sok ezernyi nehéz akadállyal küszködik, a ki~Néked akar
67 28| akadállyal küszködik, a ki~Néked akar szolgálni, tudom. Nem tészem
68 28| diadalmaskodni fog a köz~Értelem és akarat; diadalmaskodni fog egykor~
69 17| mond ellent az ég szent akaratjának?~Ah! valakik egyszer, az
70 4 | VIRGILIUS~Állj meg, akárki vagy! s tekints e táblára:~
71 8 | Mennyei szépségén nem kap akármi majom!~~
72 7 | hazánk dicsőségét,~Ezáltal akarnák alázni felségét!~~
73 27| egésznek igaz díszét mindnyájan akarnók,~S hajdani szép hírünk új
74 59| jövevény, népem gyûlésében!~Mit akarsz? mir sürgetsz uradnak képében?~
75 55| szívbõl dicséri,~S hogy jót akart és tett, nyilván megisméri),~
76 9 | Szabadságát fellyülélni nem akartad.~Nagy árnyék! szemeim lefolyó
77 10| természet! hát csak játékot akartál~ Ûzni velünk, szülvén
78 62| emlékezetében,~Midazok, akiket Apolló szavára~Klíó, szép
79 61| pártjára állott; úgymint akitõl népének és honjának jobb
80 18| Kedvkeresõk alacsonykodásit;~S a szent igazság, emberiség,
81 46| hogy árulkodva,~Vagy rútul alacsonykodva,~ S csúszva mászva
82 18| Batthyány Alajoshoz~A vígadó hir, oszlani nem
83 20| Százféle gáncsaim? mikép aláz, mikép~Szidalmaz, átkoz,
84 27| s kevély ellenséginket alázd le!~Népe jövendõjén mély
85 7 | dicsőségét,~Ezáltal akarnák alázni felségét!~~
86 27| mérges nyelvekkel földig alázván,~E fene képmutatók diadalmaskodva
87 52| szándékodat,~S le ne gyõzze, vagy alázza~ Lelki méltóságodat!~
88 28| nemes ifjú! mennyi javával~Álda meg a kegyes ég ezerek közt
89 1 | kedvelnek)~A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.~(1783)~~
90 62| szavát ha híven hallgatja,~Áldását, kegyelmét bizonnyal várhatja.~
91 62| szíves ajándéka...~Maradjon áldásban szent porod hajléka,~Dicsekedjék
92 62| polgárid, bõségét látván az áldásnak,~Csudálkozva nézik, s mutatják
93 38| fának özvegy ágain,~Ott áldja, ott~Köszönti~A nyúgalomra
94 39| gyarló, véges elme!~Némulva áldjad,~Némulva rettegd és imádjad~
95 44| járja kiszabott útjait.~Áldják Somogy s Szala megörült
96 37| Könyveim árja között elázva~Áldlak, s köszöntlek. Csak te tudod
97 44| szerencsét ohajtanak néki.~Áldom, s dicsõitem én is! s örömömet~
98 31| Fõbusnak eggyütt áldozál,[4]~Ha hív öledbe rakhatám~
99 47| sírt azzal ásnak)~Tudjad: „áldozat vagyok!” -~(1796-1798)~~
100 60| S minden érzékeny szív áldozik nevének;~S valamíg e világ
101 58| pályádnak díjában,~Örömmel áldoznál hazád templomában),~Kettõs
102 29| Emberiség szent oltárán áldozni tenéked~Ó te, nemes lélek
103 15| hazafi-társára,~Örömmel áldozza mindenét számára.~Eredj
104 27| tündér~Boldogság képével, alélt szívünket; örökre~Eltünik
105 29| örökössei légyünk,~Vagy szalmás alházra s szegény kalibára születtünk:~
106 33| Detinet extremo terra aliena solo!~
107 17| órái,~Lehulltak reményem alig-nyílt rózsái.~Itt az õsz, félig-ért
108 62| emlékezvén, s annak más alkalmatossággal a tanácsban mondott szavait
109 57| Ha szándékit ahhoz úgy alkalmaztatja,~Hogy szebb érzésivel egyez
110 62| Amit egy nagy lélek, szebb alkotmányában,~Bízván a jók viszont-hajlandóságában~
111 62| Nem múlandók a te kezed alkotmányi,~Koszorúra méltók elméd
112 39| ó Irgalmazó!~Ne hagyd el alkotmányodat.~Ne hagyj el engem,~Ó én
113 45| S mely a baromtól Alkotódhoz~ Felvisz,
114 57| bátran folytathatja.~Nagy alkotójának tévén bölcs kegyelme,~Hogy
115 47| Kedvesim! ne sírjatok.~Alkotómnak rendelése~ Igy engedte
116 62| Szíves hálát adván a nagy alkotónak,~S leckét, intõ példát nékem
117 54| határihoz.~Keresd, imádd az Alkotót~ Hatalma székiben;~
118 57| lételre hozván, szabadon alkotta,~S annyi lelki jóval ingyen
119 15| bolondnak tartatott!~Az alku s a törvény emlékezetére~
120 59| nevében?~A hittel pecsételt alkut felbontatod?~S amit mi fogadtunk,
121 60| s küszködik magával!~Így áll, így tünõdik; s valamint
122 19| intésekben, egy szavokban álla;~S kiknek több nagy város
123 28| sorsot okozván,~Helyre nem állandó kárunkon akkor epednünk,~
124 44| Szala megörült vidéki,~S állandóbb szerencsét ohajtanak néki.~
125 28| végsõ pontjára jutott szoros állapotukban~Híven erõlködvén, legalább
126 27| fényre vezérli,~S méltóbb állapotunk útját mutogatja: tehát illy~
127 13| Voltam táborodnak puszta állásain,~A sietõ Duna suhogó partjain:~
128 50| szörnyeteg,~ Jer, álld el útjokat;~Okádj te, égi
129 20| HORATIUS~Hogy rajta bosszúd állhatod, kitöltheted,~Hogy veszni
130 19| ölelõ karjait terjeszti:~„Álljon fel az erkölcs imádandó
131 20| rajta semmikép~Bosszút nem állni, - gyáva s illetlen dolog.~
132 61| Ferdinánd királynak pártjára állott; úgymint akitõl népének
133 62| Ott, hol rég Phoebusnak állottak oltári,~S Péánt énekeltek
134 38| ablakomra:~Bízvást elõmbe állsz,~S úgy kandikálsz~Majd bévasalt
135 40| vitéz seregével.~Hasztalan állt ellent Napnyúgot hatalma,~
136 28| ûgyünk mellett bátran bajt állva tovább is~Emberkedni tudunk,
137 16| jobbra-változásán,~S alig álmadozánk boldogabb napokról,~Máris
138 17| elrágja!...~Nézd ama nevendék almafát: ledõle,~Most, mikor gyümölcsöt
139 38| felõl.~Bámulva bámul és álmélkodik~E táj kis Orfeussa szép
140 47| vissza éltemet!~Bár megcsalt álmodozásom,~S rövid volt pályafutásom,~
141 61| Nemzetem, e veszedelmes álmot!~Vesd egybe, s lássad hajdani
142 27| önként rövidíti, hazája~Mély álomba merült fiait serkentgeti,
143 60| világ múlandó hivságát,~S álomként enyészõ tündér boldogságát,~
144 28| bús éjre hanyatló,~És örök álommal rémítõ, mái homályát!~Nyelvünk
145 9 | Búcsúvétel~Gr. Mniszech Mária Amália sírjánál,~Duklán, 1787.~ „
146 57| elhagyott oltalmát,~Míg amannak átkot s szégyent mond fejére,~
147 62| Amat nemus, et fugit urbes.~Eltávozott
148 27| eggyességre, magyar nép!”~Ámdemit emlegetem bal sorsunk durva
149 29| ama végóra, halandók~Lévén amellyet kikerülnünk nem lehet, ámbár~
150 17| rablelkek ama rút bálványa,~Amelynek lappangó gonosz tudománya~
151 62| bájoló hangjára,~Mint hajdan Ámfion alkotó szavára~Majd Trója,
152 62| pectus praeceptis formet amicis!~
153 54| Oly hû s kegyes vezért,~Amillyen nélkül senki még~
154 57| erõlködjék, azt által ne lássa,~Aminek nem szükség s nem használ
155 25| bátorító szemekkel reája,~S amint gyakran valál serkentõ vezére,~
156 59| szavára.~Hogyhogy? kételkedel? ámító szájának~Veszélyes hangzási
157 47| irígylem, nem sajnálom,~ Amivel bíztattatok. -~Ti, kik erkölcsim
158 58| érdemid jutalma fejében,~Ámor s Hymen ritka szép szövetségében~
159 39| I.~Elmém veszélyes andalgásiból~Magamba térvén, s zárhelyem~
160 60| jövendõre,~S intsd hazád andalgó fiait elõre!”~Nem érti a
161 62| elcsüggedt elmét;~Derítgesd andalgóbb társadnak értelmét;~Indítsd
162 10| s hát csakugyan megholt Andrási María?~ S Kassa vidékének
163 10| Gróf Andrásy Mária kisasszony halálára~
164 15| Horret adhuc animus, manifestaque gaudia differt,~
165 62| honores,~ Annorum aut ictu pondera victa ruent:~
166 29| mint testvér s azoneggy anya szülte rokonság.~(1792)~~
167 62| Jertek a természet hív anya-keblébe -~Hol minden mosolyg már
168 62| tájéki;~Te, ki a természet anyai keblében,~E rengeteg erdõk
169 16| vagy balsorsához!~Mutasd az anyáknak nagy hivataljokat,~S azzal
170 49| bocsánat ebbéli vétkének!~Köz anyánk, a haza, nem engedi nékünk,~
171 61| Törzsökös anyja! hová jutottál?~Hajh, kárhozattal
172 60| Tunc etiam fatis aperit Cassandra futuris~
173 51| mindég~ Kézen vitt, ápolgatott,~S rossz kedvére, haragjára~
174 17| De õt mégis, aki elõbb ápolgatta,~Kedves nevelõje mostan
175 8 | nemedhez amaz.~Úgy van. Apollónak gyűlölnek húgai; s nyelvünk~
176 60| Priamus leánya,~S annak Apollótól vett mély tudománya?~Vethetett-e
177 57| erectum, praesens hortatur et aptat.~
178 9 | vivet apud patrios exterosque in aevum.”~
179 19| Annyi századoktól vérrel áradának.~Ama dicsõ nemzet felkelt
180 13| szomorú térsége!~Tirólatok áradt hazánk sok ínsége,~Tirajtatok
181 38| Köszönti~A nyúgalomra költözõ~Arany-hajú szelíd napot;~Ott önti~Gyönyörködésre
182 16| minden leányának~Felséges arányát földi pályájának:~„Mint
183 18| Zengvén, az országlók aranyból~ Vert koronájokat
184 29| bálványa, s világunk~Minden aranyjánál becsesebb fõ kincse, szabadság!~
185 27| igyekeznek azon felséges arányra? miképpen~Eggyeznek? s melly
186 3 | Sír, zokog, s könny-özönt áraszt hült testére;~Kéri, ne hagyja
187 62| Eljövend víg napja majd az aratásnak;~S polgárid, bõségét látván
188 22| amores~ Arboribus: crescent illae; crescetis,
189 36| Elhervasztó szelet hozott,~S arcád tündöklõ gyöngy hava~
190 61| könnyhullatási~ az õ arcáin; nincs, aki vígasztalja
191 3 | égre terjesztette;~Elmúlt arcáinak hajnalpirossága;~Kemény
192 13| múltakat eszébe juttatja,~Arcáit öntözi szemének harmatja;~
193 18| barnult~ Arcalatod magyaros vonásit~Mint tiszta
194 9 | harmatja,~Mely hamvaid felett arcámat áztatja,~Légyen egy oly
195 37| hajam~ Fürtét az arcámon lefüggõ~
196 20| levet mindenfelé,~Miképpen arcátlankodik? mint cimborál,~S keresve
197 60| lantodat, (így szól, kegyesebb arcával,~Ajkamat illetvén jobbja
198 2 | utolsó ágyodban!~Sárgult arculatod elhányta rózsáit;~
199 54| felhevült~ Érzésid árjait.~Zengj, énekelj, mint a
200 62| Lenéz a kegyes ég könyveim árjára...~S feltünvén nékem is
201 61| Szüntesd keserves könyved árját;~ S a komor
202 62| birván szíved megindult árjával~S elméd gerjedezõ szent
203 53| Laurea facundis cesserunt arma togatis.~Tekints, ó Nemzetem!
204 53| fuit, clarisve potentius armis,~ Quam lingua,
205 9 | fellyülélni nem akartad.~Nagy árnyék! szemeim lefolyó harmatja,~
206 13| már enyészünk is ciprus árnyékában,~Jó hazafiaknak neveznek
207 62| elveri lassanként a köd árnyékait.~Mint egy deli bajnok, újult
208 13| Hasztalan mutatja hatalma árnyékit,~Végsõ romlás várja Ozmán
209 61| éjtszaka.~ De vastag árnyékkal fogódik~
210 16| adnak~Még unokáink is boldog árnyékodnak,~S híven emlékezvén nagy
211 17| szent áldást mondjon eltünt árnyékomra?~~
212 46| Adhatott-e néktek arra~Just, hogy a derék magyarra~
213 20| házi tolvajok~Legtöbbet ártanak!) Ha van pofája még,~S egészlen
214 62| Hoc erat in votis.~Itt, az ártatlanság s békesség ölében,~Itt,
215 42| Felelet~Az erkölcs s ártatlanságnak~ Akit õriz angyala; -~
216 57| el nem borul fénye:~Nem árthat a balsors üldözõ vad kénye, -~
217 62| irígy - elnémult, s nem árthatott néked.~Kedves régi társam
218 38| Kis énekes!~Áldás reád!~Ne ártsanak néked soha~E vad vidéknek
219 46| fakaszt;~Mind tudván, hogy árulkodva,~Vagy rútul alacsonykodva,~
220 46| Hazának?~S a szegénynek, az árvának,~ Ingyen vett javaidból?~
221 13| Nem fog elhagyatni bús árvaságában.~Véget ér szenvedett erõszak-igája,~
222 20| tetteim? mint túr, kotor,~Ás vés utánam? Mint hazudja,
223 62| Utolsó ének~ Asperitatis et invidiae corrector et
224 20| a világos éj kegyes szép asszonyát~Váltig rekegve csúfoló békák
225 62| Gyöngyösi Keménnyel s Murány asszonyával,~Hol Faludi s Ányos, több
226 16| szül. B. Revitzki Judit asszonyhoz~1790.~ ...
227 62| gyönyörû virágot.~Tiszteld az asszonyi tiszta barátságot,~S változni
228 30| Kettõs.~„Ne hajts az asszonyok szavára” -~ Legfõbb
229 62| ruent:~ At non ingenio quaesitum nomen
230 62| oltári,~S Péánt énekeltek Athéna polgári.~Dölfös úr parancsol,
231 20| emberke vak~Dühét, erõtlen átkait fel sem veszem,~S õt mindezért
232 26| nincs bírátok,~Nemzetek átkával terhelt koronátok? -~Hah!
233 57| elhagyott oltalmát,~Míg amannak átkot s szégyent mond fejére,~
234 20| mikép aláz, mikép~Szidalmaz, átkoz, ingerel szünetlenül?~S
235 37| Szurdékaikban: nem merik átkozott~ Órában épült zárhelyünknek~
236 62| javának nem tehetvén szerét,~Átkozva késéri Fortúna szekerét);~
237 35| egyszer, irgalmatlan ég!~Hogy átokká tedd éltemet,~ Ez
238 62| Rebus a Vladislao Polonorum atque Hungarorum Rege gestis - (
239 60| népe vakságának,~S akadályt Atrída gyõzõ hatalmának?~Bár nyilván
240 15| ajándéka,~Üdvöz légy, bölcs atyád méltó maradéka!~Itt vagy
241 28| gyõzve, magunkat~Boldog atyáinkhoz méltóknak lenni mutassuk.~
242 62| rabjának,~A vitéz s bölcs atyák korcs unokájának,~Ki, nyögve
243 13| beszédére!~Lajos! boldogtalan atyának magzatja,~Gonosz tanácsosok
244 15| unokája?~Úgy van! Csalatkozott atyánk s fejedelmünk~Halállal pótolta
245 4 | már; s kérd te is mennyei atyánkat,~Szánja meg már egyszer
246 13| Bízzunk a nemzetek kegyelmes atyjában!~Ha sorsa õnéki vagyon oltalmában,~
247 60| igazsága~Úgy akarván, ledõl atyjának országa;~S egynek vétke
248 62| tanúi valátok,~S valamint azokban híven osztozátok,~Most búm
249 27| az én füleim; lágyítsad azoknak~Mostoha szíveiket, kik honnyok
250 16| Máris lemondani készülénk azokról -~Mivelhogy, megvetvén õsink
251 29| Gyermeki, mint testvér s azoneggy anya szülte rokonság.~(1792)~~
252 62| viszont-hajlandóságában~S azonegy fõ tárgyra törõ szándékában,~
253 9 | Mely hamvaid felett arcámat áztatja,~Légyen egy oly szívnek
254 39| zárhelyem~Ezernyi könyveimmel áztatott~Porába hajtván térdemet,~
255 16| Hohenlohe Károlné, ~szül. B. Revitzki Judit asszonyhoz~
256 27| Hajh, nem lészen-e még Babilonnak tornya belõle?~Jaj! félek,
257 19| terjednek súgári;~Dõlnek a babona fertelmes oltári,~Melyek
258 62| dõledéki,~Még imént csak róka s baglyok menedéki,~Újra felépülvén
259 20| terjedõ fényét az ily~Kaján bagolynak pislogó kancsal szeme~Hazánk
260 17| Én! ki gyengült testtel s bágyadott elmével~Már alig küszködöm
261 60| magánosságom setét rejtekében~Bágyadva tünõdvén szívem keservében,~
262 17| segélytõ kezeket,~Hogy birhasd bajaid lenyomó terheket?~Tehát
263 28| mindég;~Csak bízzunk, s bajaink tûréssel gyõzve, magunkat~
264 27| keservén~Nem könyörülhetvén, bajait mindenha tetézik,~S régi
265 62| árnyékait.~Mint egy deli bajnok, újult víg erõben~Járja
266 61| Nép! annyi híres bajnok-ember~ Törzsökös
267 53| népével,~Megváltottad újra bajnokid vérével.~De lehet máskép
268 54| omladékain:~Ültess borostyánt bajnokink~ Gyöplepte halmain;~
269 62| idõk fényes tûkörében,~Régi bajnokitok tisztelt erkölcsében,~Mint
270 62| együtt örülnek sok más hû bajnokkal,~Míg tudós munkájuk s jeles
271 62| emlékezetében:~Üdvöz légy, bajnokok igaz nemes vére!...~Élj!
272 44| Hogy, el nem csüggedvén bajod tengerében,~A közboldogságnak
273 62| erkölcsérõl;~Ó te, kinek lantod bájoló hangjára,~Mint hajdan Ámfion
274 62| S minden bút enyhítvén bájos erejével,~Biztat már minket
275 20| Mit mondanának érdemes bajtársaink?~S mit vélne minden más
276 62| Faludi s Ányos, több jó bajtársával,~Orczi Telekivel, s lelki
277 23| 2.~Így lehet, bajunk felejtve,~ Még örömben
278 62| járj utad végére;~Siess a Bakonynak nyúgoti szélére.~Térj ama
279 62| néki),~Bámulva hallgatnak Balaton mellyéki,~S büszkélkedve
280 45| üres~Szó, hang?... Igazság! balgatagok süket~ Bálványa?...
281 62| hívság várasi pompája,~Fényes balgatagság gyûlölt rabigája!~Maradj
282 57| végzései homályba rejtének,~Ha balgatagságát végre tapasztalja,~Büszke
283 62| omladéki),~Mint Szelma s Balklúta mohos dõledéki,~Még imént
284 20| mocskolódjék, hallgatok;~S elõbbre ballagván szokott ösvényemen,~E veszni-tért,
285 27| világ! gonosz álnokság! balsorsa hazámnak!~Ó! s hát, hogy
286 16| annak egész népe jó vagy balsorsához!~Mutasd az anyáknak nagy
287 13| szédült gyermekeit,~Mint a balszerencse játékeszközeit.~Örökös homályok
288 23| Bánatinkban csendesednünk,~S balszerencsénk ellenére~ Jobb reményre
289 60| Boldog! ha, küszködvén a balszerencsével,~S bú, gond, bánat, kétség
290 29| Emberi vérbe merült iszonyú bálványai. Hosszas~Álmokból felserkenvén,
291 19| Délre hozván, porba veri bálványait;~S míg köz ellenségink poklokra
292 19| Melyek a setétség fene bálványának~Annyi századoktól vérrel
293 37| engemet...~Sajnálja tõlem balzsama cseppjeit.~ Csak
294 38| kõsziklák felõl.~Bámulva bámul és álmélkodik~E táj kis
295 21| Lelkemnek gyötrelmei!~Ó! ha bánatimnak árja~ Meghatotta
296 61| ki máskor~ Bánatimon könyörülni szoktál.~Ám légyen.
297 23| még, szív-epesztõ~ Bánatinkban csendesednünk,~S balszerencsénk
298 27| Édes hangzatival társadnak bánatit; oszlasd~Bízodalom súgáraival
299 38| Messzére hajtanak minden bút, bánatot,~Tornyunkra felható édes
300 17| nyernek hív igyekezeti.~De bánatra méltó, ki alig kezdette,~
301 17| néki;~Hol Faludi s Ányos bánkodó múzsája~(Látván, hogy ennek
302 28| igyekzet,~S nagy szégyen, bánkódva hiú panaszokra fakadnunk,~
303 15| atya saját magzatjában;~Barát ellenségét vélte barátjában.~
304 2 | Várjad magad után jövõ barátadat!~Bezárván kezeim hülõ szemeidet,~
305 2 | Szüleid, rokonid, barátid, reménye!~Kit születés,
306 31| útjait.~De, hogy hazád s barátidért~ Öcsénkkel meg feltámadál,~
307 2 | kiáltásit,~ Nem hív barátidnak zokogó sírásit?~Úgy van! -
308 27| vagytok, tí más buda-pesti barátink?~Mit mivel a bölcs Koppi?
309 33| jöjjetek,~S az emberség barátiról~ Barátom sírján zengjetek! - -~(
310 15| Barát ellenségét vélte barátjában.~Titokban sírt a jó hazafi,
311 34| sohajtanak~ Ott szenvedõ barátjai:~Hogy együtt nyúgodhassanak~
312 62| Orczi Telekivel, s lelki barátjával,~Nyert diadalmokon együtt
313 13| mennyei elmével -~Gyakran barátkozol múzsák seregével,~S borostyánt
314 32| azt megilletik:~Õrzõidtõl, barátodat~ Hogy láthasd! meg
315 27| baj terhének alatta~Ime! barátodnak bús szíve sohajtoz utánad.~
316 62| nemesebb szívû kevés jó barátok!~Jertek a természet hív
317 58| S vedd e kis zálogát hív barátságának!~ ~
318 62| Tiszteld az asszonyi tiszta barátságot,~S változni nem tudó szent
319 2 | Halál vonja rajta kékes barázdáit.~Hidegség foglalja minden
320 62| zavarba nem dõl,~E nagy bárd ki nem hal az emberi nembõl.~
321 62| tüzes Petrárkája,~Néped hív bárdusa, dicsõ poétája!~Kit, mint
322 28| valahára szerencsénk,~S bárha keménykedik is, nem lessz
323 13| Biztos partra jutand hánykódó bárkája. -~Ilyen jobb szerencse
324 26| Mint az éhes medvék hideg barlangjokból,~Oly dühös haraggal törnek
325 57| felett leveg,~Vagy odvak s barlangok homályának örül, -~Õ szabadon
326 50| érzõ szíveket,~ Légy bármi mostoha:~Ez eggyetértõ lelkeket~
327 61| istenében.~JEGYZÉS:~Majthényi Barna (vagy Bertalan) utóbb kiszabadult,
328 18| Élted szerelmes párja barnult~ Arcalatod
329 3 | Báró Orczi István halálára~(Töredék)~
330 54| tölti napjait,~ S barom gyanánt henyél.~Ha víg öröm,
331 57| örök trónusáig;~S földig, a baromnak veszendõ poráig!~Miért mit
332 45| ösztöne;~ S mely a baromtól Alkotódhoz~
333 20| Tartóztatás~Baróti Szabó Dávidhoz~
334 61| Majthényi Barta keserve~A mohácsi veszedelem
335 25| dísz a fejedelmi vér, -~Bartsai! Nemzetem szíves ébresztõje,~
336 25| Bartsaihoz~Szomorú a lelkem. Még alig
337 51| méltóztatott.~Így ingerli, bátorítja,~ S csalja sok szív
338 25| magános hárfája -~Tekints bátorító szemekkel reája,~S amint
339 47| szent szerelme,~ Bátorítsad lelkemet:~Ellenségid dühödelme~
340 62| világítván társadnak útjában,~Bátorítsd, vezéreld vágyása céljához; -~
341 52| nem esni,”~ Nagyobb bátorság jele!~Az erkölcs hû bajnokának~
342 62| tisztelnének, - ezt küldi Batsányi;~Ama külföldeken bujdosó
343 18| Batthyány Alajoshoz~A vígadó hir,
344 18| mely most tiszteletedre jõ.~Battyáni! halljad bátran az õ szavát.~
345 3 | itt az elrémült szûz.~„Ó bátyám!”... De szívét fájdalminak
346 3 | halállal most küszködik bátyja:~S ó kín! a gyászpadon már
347 31| karjain[2]~ Karunkba béavatkozál,[3]~S velem hazánk oltárain~
348 39| döngjetek!~Kõszikla-bércek! béborult~Havas tetõk! bömbölve rengjetek!~
349 29| világunk~Minden aranyjánál becsesebb fõ kincse, szabadság!~Hogy
350 59| Mint az ész, igazság, s becsület szavának?~S te! merész jövevény,
351 59| veszteglést javall hitünk s becsületünk,~S borostyánunk alatt bátran
352 38| áldott szabadság~Meg nem becsülhetõ nagy érdemérõl!~Boldog kis
353 29| méltósága szerént tisztelve becsülje.~
354 27| szeretünk; és kit kedvelve becsülnek~Mindazok, a kik az érdemeket
355 62| mindazok szívében,~Valakik becsülni tudják érdemében.~~
356 62| szelíd emberséged,~Tisztelt, becsült mindég minden jámbor téged;~
357 62| egyenes értelmét,~Tisztelvén, becsülvén koronás fejdelmét,~S nem
358 46| mellyeden látja~ A becsûlet oly jelét,~Mely a pálcád
359 20| Minerva ellenére) tetõled ily~Becsûletet nyerhetne: Mit nem tenne
360 57| hagyja magát!~Belsejébe lévén beírva törvénye,~Nem csal bizodalma,
361 20| asszonyát~Váltig rekegve csúfoló békák között,~(Kik hajdan ily
362 62| Míglen ott Bellóna, húsz békés országot~Felkevervén, s
363 52| kemény csapásit~ Békességgel tûrnie.~Cézár két nagy ellenségét~
364 62| boldogságot:~Nékem - csendes békét, s e magánosságot!~~
365 57| S viszont ezek visszás békételensége,~Élte legfõbb átka, s szerencsétlensége!~
366 20| mint kerül, siet, szalad?~S bekóborolván lakhelyünk egész körét,~
367 32| Érzem; s szivem reped bele!~De ah! hozzád nem juthatok,~
368 60| szûzet látok megjelenni.~Belép, reám tekint, s ágyam ellenében~
369 62| építi nagyságát;~Míglen ott Bellóna, húsz békés országot~Felkevervén,
370 20| De szomjan elbocsát, s belõlök csúfot ûz.~Hadd szidjon
371 57| el nem hagyja magát!~Belsejébe lévén beírva törvénye,~Nem
372 13| Serkentő válasz~Virág Benedekhez,~ 1789.~(Székesfejérvárra)~
373 15| ki tehet ellene?”~S íme! benne-vetett erõs bizodalmad~Feltalálta
374 28| tehetõs új bajnoka támada benned.~Gondold meg gyakran, nemes
375 26| nincs emberi érzés már többé bennetek:~Tekintsetek körül, vakok!
376 60| honjának egykori polgárja~Kész bérit e földön ne kérje, ne várja.~
377 57| miként szenved, s mely bért vesz érdeme!~Él a magasságban
378 61| JEGYZÉS:~Majthényi Barna (vagy Bertalan) utóbb kiszabadult, és szerencsésen
379 60| új gondokba merül,~Míg én beszédének fontolom értelmét,~Imígy
380 59| Ily panaszra fakad, így beszél urával.[6]~Nemzetem nagylelkû
381 36| Vígasztalás~Ah! hogy beszéljek újolag~ Õróla néked,
382 60| úgy hozza végzése,~Hogy bételjesedjék bal jövendölése;~Ha már,
383 53| templomához jut a dicsõségnek.~Bételt rég a világ tetteid hírével;~
384 22| sokáig párasodott nevünk~Elsõ betûit; mellyeket a kegyes~
385 62| népe sírhelyére,~Lángoló betûkkel vágd fel a kövére,~Mi a
386 38| állsz,~S úgy kandikálsz~Majd bévasalt szûk rejtekembe,~Majd elfogyó
387 2 | magad után jövõ barátadat!~Bezárván kezeim hülõ szemeidet,~
388 34| Emlékezet-táblájokon.~Nevének fénye, míg Bihar~ Fennáll, homályba
389 52| sírodon túl is~ Van bírád, van istened;~Akit, elméd
390 52| pohár.~Õt sem gyáva rossz bírái,~ Akik azzal büntetik,~
391 59| Mit felelsz életed örök bírájának,~Megvetvén mennykövét méltó
392 49| benne szemlélvén igaz jó bíráját,~Önként megosztaná véle
393 26| le porba, minthogy nincs bírátok,~Nemzetek átkával terhelt
394 17| tenéked segélytõ kezeket,~Hogy birhasd bajaid lenyomó terheket?~
395 9 | honjáért vérzik, s búját nem birhatja!~~
396 59| hazával,[5]~Feláll; s nem birhatván szíve fájdalmával,~Ily panaszra
397 57| világosan mondja.~E két vezér s bíró szoros egyessége,~Földi
398 53| Róma - végét látta nagy birodalmának;~Árnyéka sincs többé szörnyû
399 13| Harcolva kerestük õsink birtokait, -~Mennyi vér festette súlyos
400 38| zeng éneked~Az e kerek föld birtokánál,~A széles e világ~Minden
401 13| Hogy hazánk ne jutna mások birtokára?~Elõdink, felkelvén gyakran
402 45| hatalmad?...~Harcolva szerzett birtokiból gonosz~Mesterkedéssel végre
403 45| E csapodár idegen bitanglók,~Kik hív vitézink csontjaiból
404 26| hová visz vakságod?~Miként bitangolod lelki méltóságod!~Abban
405 51| nékünk még remélnünk?~ Bízakodnunk kell-e még?~Szégyen lesz-e,
406 15| S íme! benne-vetett erõs bizodalmad~Feltalálta híven-keresett
407 62| hagyván csüggedni szent bizodalmokat,~Higgyék, hogy elérik méltó
408 62| szentebb érzeményed,~Teljes bizodalom légyen fõ törvényed.~Egykor,
409 27| társadnak bánatit; oszlasd~Bízodalom súgáraival bús lelke homályát!~
410 60| felhõkbe borulnak,~Most bizodalomra s reményre derülni,~Most
411 20| kitöltheted,~Hogy veszni fog, - bizony dolog. De mit nyerend~Azzal
412 61| jövendõbéli közboldogságát bizonyosabban várhatta, remélhette, mintsem
413 62| hírérõl, nevérõl,~S nem tesz bizonyságot nemzeti létérõl.~Ím! a régi
414 25| most-emelt oltára? -~Ily bizonytalanság kétes örvényében~Hányattatik
415 15| volt a szív szabadsága.~Nem bízott az atya saját magzatjában;~
416 17| tõlem?~Én erõsítselek s biztassalak téged,~Hogy el ne csüggesszen
417 1 | Biztatás~A hazáért élni, szenvedni,
418 57| a hív küszködõt pálmával biztatja,~Sírjáig késéri, s még ott
419 17| a szél kidöntötte.~Hiába biztatott nyíló szépségével,~Oda van
420 47| sajnálom,~ Amivel bíztattatok. -~Ti, kik erkölcsim tudjátok,~
421 57| vádol titkos érzeménye,~S biztatván jövendõd éltetõ reménye,~
422 62| napkelet tájának;~S hív biztosa lévén híved szándékának,~
423 61| csillagi! hív tanúk!~Fájdalmaim biztossi! maradjatok...~ Ébredj
424 22| Titka reád vagyon íme bízva!~Tartsd fenn sokáig párasodott
425 62| maszlagot termékeny földében,~S bízzál - a magyarok kegyes istenében!~
426 49| mély sebének~Oka volt, - bocsánat ebbéli vétkének!~Köz anyánk,
427 27| azt se tudom, mely tájra bocsássam.~Nemde, mióta Mohács szomorú
428 26| édes érzésére~Gyúlasztván, bocsátád szabad tetszésére:~Mely
429 62| Néha sohajtásod az égre bocsátod!~ *~
430 27| szerencsénk~Fergeteges tengerre bocsátott gyenge hajóját?~Állnak-e
431 62| partra vezették-e?~Vagy már bölcsebbekké s jobbakká tették-e?~Vajjon,
432 62| teljes birtokában~Hazád bölcseinek ragyogván sorában,~S e végtelen
433 62| ezek s több mások szelíd bölcsesége,~S gyönyörködtet szavok
434 62| nemzete nagyságát,~Ritka bölcseségét, jeles méltóságát,~Erõszak-útáló
435 62| kivághatja?...~Zengj, zengj a bölcsesség szelíd érdemérõl~Zengj a
436 52| A bölcsnek állhatatossága~
437 39| Kõszikla-bércek! béborult~Havas tetõk! bömbölve rengjetek!~Ti is, kiket
438 20| Kik hajdan ily gonosz bohók lehettenek!)~Titokban átkozódva
439 62| Mind népe jobb részét egyre boldogítja.~Szállj meg ott, s lásd,
440 62| ott is áldani fogjátok;~Boldogok mindketten! itt, a jók szívében~
441 37| cseppjeit.~ Csak boldogokhoz mégyen; és azt~
442 57| szoros egyessége,~Földi boldogsága kívánt teljessége;~S viszont
443 62| néki minden jót, minden boldogságot:~Nékem - csendes békét,
444 27| légyen-e végre jutalma?!~Tí boldogságunk dühös ellenségi! setétség~
445 15| így Hernád bús vidéki?~Tán boldogságunknak érkezett postája,~S felkelend
446 57| megcsalván minden reménységed,~De boldogtalanná - csak úgy s akkor tehet,~
447 20| társakat?~Hiába mind! Nem boldogulhat énvelem,~Bármint csevegjen,
448 62| néked.~Kedves régi társam boldogult árnyéka!~Imhol társad végsõ
449 62| Onnét nagy Washington s Bolivár honjáig,~S tovább az Új-Világ
450 15| Mert ha szólt, pártosnak s bolondnak tartatott!~Az alku s a törvény
451 45| Elhagytad õket, vak s bolondul~ Játszadozó
452 10| Melynek kékellõ boltja setétbe merül,~S a tévedt
453 38| csendesebben~Hajtván bolyongó habjait~A vár alatt,~S nem
454 5 | önt lelkemre.~Mint mikor Boreas hatalmas társai~A tengert
455 27| dicsõségünk örökös fátyolba borítá?~Ott, amaz árva mezõn! hol
456 20| Apolló Marsyás lenyúzott bõrivel?~Bátran kimondván, amit
457 27| fellegeket látok fenyegetve borongni~Újra, s leszállani-kész
458 13| egyszersmind dicsõség halmára,~Míg borostyán lehet fáradságunk ára.~Lesznek
459 59| hitünk s becsületünk,~S borostyánunk alatt bátran pihenhetünk:~
460 3 | Hív lelkek! vérkönnyel boruljon orcátok!~Splényi nagy nemének
461 62| fényes várasok hamvokba borúlnak;~Nemzetek országok kivesznek,
462 62| szemednek.~Vídulj! majd nyakára borulsz még hívednek~Ott - hol az
463 13| szíveinket -~Addig folyja bõség áldott mezeinket.~Jövel
464 62| az aratásnak;~S polgárid, bõségét látván az áldásnak,~Csudálkozva
465 46| elsõ látásra,~Kit-kit majd bosszonkodásra,~ Majd nevetésre
466 20| zokog, dúl-fúl, nyög és bosszonkodik -~Nem szánja senki; sõt
467 20| Ha semmiképpen nem szünik bosszontani,~S nem tûrheted te már tovább
468 20| HORATIUS~Hogy rajta bosszúd állhatod, kitöltheted,~Hogy
469 62| nevében~Ontja társa vérét bosszúja dühében,~Amott, nehéz láncok
470 62| a hatalmasok, ég s föld bosszújára,~Az álnok rablelket a jók
471 13| szabadíthatta,~Mert hogyha bosszuló fegyverét ragadta,~Akkor
472 20| megbántana,~S tán engem is bosszúra kénszerítene!)~Attól azonban,
473 13| a földnek fiai,~Harag s bosszúságnak gerjesztvén lángjai.~Sokalják
474 22| a kegyes~ Hûsége bõvebb zálogául~
475 26| öszve bennünket,~Hogy itten bõvebben onthassuk vérünket?~Míg
476 17| Vitae summa brevis.~
477 10| Hajdani Kátókat szül vala s Brútusokat!~Õ lett volna talán, eltérült
478 10| serkenti megintlen~ Búba-merült lelkem? még sem elég az
479 10| Úgy elesett! s minket búba-merülve hagyott! -~Gyászra-szokott
480 38| már~Elmét kecsegtetõ,~S a búban elmerült~Gyötrelmes árva
481 10| örömödnek oka:~Élte tavasszában búcsúját vette világtól!~
482 9 | Búcsúvétel~Gr. Mniszech Mária Amália
483 20| kelj! Ám lássa: gyújtsa fel Buda~Várát, ha hírre vágy; ha
484 46| Gyáva, kevély, üres agy!~Buda-Pest látja s mondhatja,~Hogy
485 27| tí mint vagytok, tí más buda-pesti barátink?~Mit mivel a bölcs
486 7 | Bárótzi Sándorhoz~(Budáról, 1786)~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
487 22| Egy nevendék bükkfához~ ..... Teneris
488 62| használnak;~Ott, hol az érdemnek büntetés az ára;~Hol a hatalmasok,
489 57| Érdeme jutalma, s bûne büntetése):~Saját választása s elszánt
490 52| bírái,~ Akik azzal büntetik,~Sem gonosz rágalmazói~
491 18| társai közt merõn~ Büszkélkedõ gyermek kezében~
492 62| hallgatnak Balaton mellyéki,~S büszkélkedve néznek Sümeg szép tájéki;~
493 57| felhatván a magas egekre,~Nemes büszkeséggel tekint a völgyekre;~S míg
494 9 | Mely honjáért vérzik, s búját nem birhatja!~~
495 17| Érzi, hogy nincs messze bujdosása vége.~Visszatér nemsoká
496 62| Itt érje határát hosszas bujdosásunk.~Adj, Szerencse, másnak
497 62| Batsányi;~Ama külföldeken bujdosó barátod,~Kinek szíve régen
498 37| szállong ablakaink körül~A bújdosó szél; s terjedezõ hajam~
499 27| mellyik megye puszta vidékin~Bujdosol? és mikor érsz lakozásod
500 62| azokban híven osztozátok,~Most búm enyhülését örömmel halljátok,~
|