16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
501 52| gonosz rágalmazói~ Bûnbe nem keverhetik.~Ha megcsalta
502 61| Hogy érdemeltük, bûneinkért~ Ostorozó
503 57| használ tudása:~Távozzék bûnétõl a vakmerõségnek,~Tartsa
504 60| igazat szóla;~Tudja, mint bûnhõdik még ma is érette~Sok kevély,
505 62| isten igazgatja -~Aki mind bûnökért megadóztathatja,~Mind tõlök
506 60| lett, Ílion bástyája,~S búra, gyászra került a gyõzõk
507 60| szépség,~De szebbnek s ily búsnak sohasem láttam még.~Mily
508 17| Búsongás~
509 37| eset hoza minket öszve?)~Búsongva szállong ablakaink körül~
510 54| A jót, nagyot, dicsõt!~Buzgón ohajtván nemzeted~
511 59| Helyt adsz-e hát azok vak buzgóságának,~S nem hihetsz híveid józan
512 46| Hevességed~Buzgóságod } - szalma tûz~Melybõl - - - - - - -~- - - - - - - - - - -~
513 62| zengésében,~Valakinek ép vér buzog még erében!~Hallják, mint
514 62| Ott.~ [4] Ott.~ [5] Lásd Callimachus Fülöpnek 3. könyvét: De
515 15| terhedet vállára,~Így ment rég Camillus Róma védelmére,~Így a nagy
516 23| Donec virenti canities abest Morosa.~
517 59| Romulidae Cannas, ego Varnam claae notavi!”~
518 60| Tunc etiam fatis aperit Cassandra futuris~
519 41| Félre, minden félelem!~Cátó felséges árnyéka,~
520 56| Quae nexa suis currunt causis.~
521 3 | kinyújtva látja!~Mint egy súgár cedrus, melyet az égi tûz~Földre
522 54| tanítvány.)~Fõ díjra vágysz: a cél magas;~ Szûk és kemény
523 20| hogy csak az~Mesterkedése célja s egy legfõbb oka?~Hogy
524 62| Bátorítsd, vezéreld vágyása céljához; -~Éleszd bizodalmát a népek
525 60| Miképpen felelt meg ittléte céljának,~Nincs oly üres levél napjai
526 49| országában,~A hû vetélkedõk célra-futásában,~Bízván ki-ki saját tiszta
527 20| Sunt certi denique fines.~
528 59| CESINGE JÁNOS, pécsi püspök)~Hajlott
529 53| Laurea facundis cesserunt arma togatis.~Tekints, ó
530 52| Békességgel tûrnie.~Cézár két nagy ellenségét~
531 16| Chartis inornatam silebo.~Mi, kik
532 38| HORATIUS~Te cifra kis madár!~Miért hagyád
533 27| nevedet gonoszul káromló cimbora? meddig~Késik még méltó
534 20| Miképpen arcátlankodik? mint cimborál,~S keresve mint keres hasonló
535 45| Láttadra eggyütt cimborálnak~ Nagyjaid
536 18| egekbõl~Vett származások címerezõ jelét~Ugy nézi, mint a társai
537 20| te már tovább e sült-agyú~Cinkos fiúnak vad szeleskedéseit,~
538 13| templomában,~S ha már enyészünk is ciprus árnyékában,~Jó hazafiaknak
539 13| felvevén a földet szemem cirkalmára,~Úgy néztem a népek változó
540 62| az ilyenféle jegyzések és citálók már ma szükségtelenek?).~ [
541 20| méltóztatom.~Miért veszõdnénk, mit civódnánk mí vele?~Isméri már az egész
542 59| Romulidae Cannas, ego Varnam claae notavi!”~
543 53| Nec virtute fuit, clarisve potentius armis,~
544 26| Furorne coecus, an rapit vis acrior?~
545 50| bujdosók~ Coetusque vulgares et udam~
546 20| Dávidhoz~ Nec committet, ut, vindicando sibi~
547 62| Laudat, et hortatu comprobat acta suo.~
548 20| vindicando sibi~ contumeliam factam, honorem~
549 62| Et Musa cordi est.~
550 62| Asperitatis et invidiae corrector et irae...~ ...................
551 15| stupet, et tanto cunctatur credere voto!~Mely örömtõl zengnek
552 60| Ora, dei iussu non unquam credita Teucris.~
553 22| Arboribus: crescent illae; crescetis, amores.~
554 22| Arboribus: crescent illae; crescetis, amores.~
555 59| Ne hajts az ily Szíren csábító szavára.~Hogyhogy? kételkedel?
556 20| becstelen~Tettit szemére hányja, csakhamar - kemény~Pálcája végivel
557 10| az ütés? -~Megholt? s hát csakugyan megholt Andrási María?~
558 57| kedvezni látszik,~Mindenha csalárdul s kegyetlenül játszik;~Száz
559 57| S hitét, bizodalmát nem csalatkoztatja!~S van itt is bírája, van
560 57| Nem csal bizodalma, nem csalhat reménye;~Ha szándékit ahhoz
561 62| magyarok kegyes istenében!~Nem csalhatván belsõ szentebb érzeményed,~
562 51| ingerli, bátorítja,~ S csalja sok szív önmagát,~Elborulni
563 59| játsszál alkotód nevével!~Nem csalod meg õtet semmi kelepcével...~
564 27| messze határin.~Hasztalanul csalogatta reményünk csillaga, tündér~
565 10| nem indul~ Ennyi csapás után mennykövezõ kezetek?~
566 50| ártatlan fejekre bár~ Csapásid záporát.~Ne szánjad érzõ
567 5 | Fenekébõl felfordítják,~S egeket csapdosnak dagályos habjai:~Venus Gráciákkal
568 20| lakhelyünk egész körét,~És csapva csapván a levet mindenfelé,~
569 62| erdõben~Hallván, utána nyög, s csattog az ernyõben,~Felrepül a
570 13| támad alatta s felette;~Csattogó mennykövek repülnek mellette;~
571 62| illõ nyílt egyenességet,~S csélcsapság-útáló rokon szívességet. -~Égbõl-vett
572 46| érdem,~ Mely nemes cselekedet~Tett a tisztelet jelére,~
573 62| Rosszat szülnek mindég rossz cselekedeti,~S a bûn a büntetést el
574 40| mellékire vezérlé táborát.~Sokat cselekedett fegyverrel s elmével,~Sokat
575 27| nevekednek alatta~A haza jobb csemetéi? mikép gerjednek erõre~Bajnokaink
576 38| szaván~Még a folyó is, - csendesebben~Hajtván bolyongó habjait~
577 23| szív-epesztõ~ Bánatinkban csendesednünk,~S balszerencsénk ellenére~
578 9 | exterosque in aevum.”~Nyúgodjál csendesen, dicsõség leánya!~Szép nemed
579 5 | mosolyodásod esdeklésemre,~Isteni csendességet önt lelkemre.~Mint mikor
580 62| már szemem kevesebb bús cseppeket húllat.~~ Negyedik
581 62| nedves még szemem - nem bús cseppet húllat.~~ Ötödik
582 49| ingerkedésére,~A Vadóci Vincék ál csevegésére,~S más kevély emberkék alacsony
583 20| boldogulhat énvelem,~Bármint csevegjen, s mocskolódjék, hallgatok;~
584 27| ellenségi! setétség~Szemtelenül csevegõ vad terjesztõi! mikor lessz,~
585 27| Hasztalanul csalogatta reményünk csillaga, tündér~Boldogság képével,
586 61| szoktál.~Ám légyen. Égnek csillagi! hív tanúk!~Fájdalmaim biztossi!
587 57| mélysége,~S nap, hold, és csillagok szörnyû messzesége; -~Oly
588 26| kegyetlen markokból,~Koporsót csinálnak egész országokból!~Természetnek
589 15| szenvedésit.~Vígadj! és csókoljad jóltévõ vesszejét,~Mellyel
590 17| Hogy el ne csüggesszen csoportos inséged?~Én! ki gyengült
591 57| szívében,~Míg ez, halálos csõt forgatván kezében,~Incselkedve
592 57| tészi; -~Elméjének olyan csuda tehetsége,~Melynek határt
593 10| Ûzni velünk, szülvén e csuda-magzatodat?~Mit használt ily sok szépség?
594 62| S a mult idõk legszebb csudáit újítja,~Mind saját nagy
595 62| Európa most támadt északi csudája,~A vitézek s bárdok ama
596 62| Trója, majd Théba, világ csudájára -~Úgy kél ma Szalának már
597 62| szemébe,~S mindenütt új csudák terjedvén elébe,~Mindenfelõl „
598 54| Hatalma székiben;~Szemléld, csudáld munkáiban,~ S munkái
599 20| gyanánt~Nem nézhetem, sohasem csudálhatom. De õk~Lássák, miért mit
600 62| bõségét látván az áldásnak,~Csudálkozva nézik, s mutatják egymásnak,~
601 39| nagy felségedet!~Leborulva csudálom~Megfoghatatlan bölcs tetszésedet!~
602 62| hatalmának.~Így õ - míg a földnek csudált erõsei~Eltünnek, mint az
603 27| kinek jeles elméjét örvendve csudáltam,~Még mikoron csak távúlról
604 62| szándékjokat;~S nem hagyván csüggedni szent bizodalmokat,~Higgyék,
605 17| biztassalak téged,~Hogy el ne csüggesszen csoportos inséged?~Én! ki
606 34| minden terheit,~ Nem csüggnek láncok karjain;~Nem várja
607 62| dühében,~Amott, nehéz láncok csüggvén a nyakáról,~Gondolkodni
608 62| régi világ kevély fõvárossa~Csúffá lett; rabláncon nyög mái
609 25| Avagy, századunknak örökös csúfjára,~Ledõl a szabadság most-emelt
610 20| asszonyát~Váltig rekegve csúfoló békák között,~(Kik hajdan
611 45| mi vagy te, Erkölcs? nem csupa név, üres~Szó, hang?...
612 46| alacsonykodva,~ S csúszva mászva nyerted azt.~Õseid
613 26| acrior?~ An culpa?...~
614 15| Dum stupet, et tanto cunctatur credere voto!~Mely örömtõl
615 56| Quae nexa suis currunt causis.~
616 51| perdu, quand on n’a plus d’espoir,~
617 61| kárhozattal teljes irígy dagály~Mindent lerontó vad dühe!
618 62| hol kincse, s vérengzõ dagálya?~Hol Trója? hol Tírus?...
619 27| irígy szeretetlenség otromba dagályát~(Annyi veszély fertelmes
620 62| Távúl a kevélység durva dagályától,~S irígység, álnokság gonosz
621 62| gyûlöltesd a rút feslettséget,~A dagályt, hivságot, kába délcegséget,~
622 10| S a tévedt útast iszonyú dagványnak ereszti:~ Úgy elesett!
623 62| birtokában,~(A pánnonok s dákok hajdani honjában),~Le nem
624 27| hallom vala múzsád~Szívreható dalait; te! kiben végtére, veszélyes~
625 54| Igéddel hangjait,~S öntsd új dalokba felhevült~ Érzésid
626 62| Tudatlan vad népnek szágódnak dandári~Ott, hol rég Phoebusnak
627 62| Mollia, Pegasides, vestro date serta poetae!~
628 20| Tartóztatás~Baróti Szabó Dávidhoz~ Nec committet,
629 62| homlokára,~Áldozatul vihess Dávidom sírjára;~S egyet olyant,
630 38| Dulci laborum decipitur sono.~
631 62| ingenio stat sine morte decus.~
632 60| futuris~ Ora, dei iussu non unquam credita
633 10| A kiderült égen délbe ragyogni szokott.~Rózsa-piros
634 62| dagályt, hivságot, kába délcegséget,~Dicsõítsd, magasztald a
635 62| köd árnyékait.~Mint egy deli bajnok, újult víg erõben~
636 60| Déli György látása~A mohácsi
637 20| Sunt certi denique fines.~
638 56| Non illa deo vertisse licet,~
639 62| ígéddel az elcsüggedt elmét;~Derítgesd andalgóbb társadnak értelmét;~
640 25| Szomorú a lelkem. Még alig derüle~Víg napunk, már újra homályba
641 39| énvelem forró hálákat adjatok!~Derülj ki, nap!... Vídulva zúgj,~
642 60| Most bizodalomra s reményre derülni,~Most újra gondokban látszik
643 53| szíves énekére, -~S nézz derülõ napod hajnali fényére.~Bízván
644 20| pislogó kancsal szeme~Hazánk derûlõ kék egén nem tûrheti.~~
645 61| jobb sorsát, új feléledését, s jövendõbéli közboldogságát
646 15| mélységnek felette~Csak egy deszkaszálon függ kínos élete -~Messzérõl
647 33| sepulcra,~ Detinet extremo terra aliena solo!~
648 51| opprobre, et la mort un devoir.”~Ha ki mindenét elvesztvén,~
649 62| ELMÉLKEDÉSEK~ Di me tuentur: Dis pietas mea~
650 62| bár néha lassúnak látszik diadalma,~Nincs határ, melyen túl
651 27| alázván,~E fene képmutatók diadalmaskodva lerontják!~Csalfa világ!
652 57| Ki, látván az álnok bûnös diadalmát,~S felfogván a jámbor elhagyott
653 62| lelki barátjával,~Nyert diadalmokon együtt örvendeznek, -~S
654 20| fel-~Égette hajdan szûz Diána templomát.~~
655 62| áldásban szent porod hajléka,~Dicsekedjék azzal Virt egész tájéka.~
656 13| élesítik a halál kaszáját,~S dicsekedve rontják istenök munkáját!~
657 25| kit eléggé semmi nyelv nem dicsér,~S kiben legkisebb dísz
658 62| kincs bátor védelmérõl!~Dicsérd Minervának áldott olajágát;~
659 20| fel sem venni, - szép s dicséretes;~De tõle mindent tûrni,
660 39| Hogy az Úrnak énvelem~Illõ dicséretet mondhassatok?~És ki vagyok
661 39| halhatatlan lélek,~Zengd Alkotód dicséretét!~Serkenj, te bús, te gyászos
662 20| balgatag;~Nem tudja, hogy dicséretétõl tartok én.~(Mellyel valóban
663 39| kõfalak!~Jertek, s magasztaló dicséretimre most~Új hangokon felelve
664 20| És mindezeknél mocskosabb dicséretit:~Fogjad hatalmas tolladat!
665 55| noha van máris, ki szívbõl dicséri,~S hogy jót akart és tett,
666 39| én! hogy Tégedet~Méltán dicsérjelek?~Hogy Tégedet, Mindenható!~
667 39| por! veszendõ féreg! és dicsérjem a Te~Nevezhetetlen,~Gondolhatatlan,~
668 39| Hogy Tégedet, Mindenható!~Dicsérni merjelek?~Én, por! veszendõ
669 20| S egy szívvel és szájjal dicsérvén a királyt,~Vidulva folytatják
670 40| Ama dicső magyar...~Ama dicsõ magyar
671 44| ohajtanak néki.~Áldom, s dicsõitem én is! s örömömet~Zengvén,
672 2 | természet adóját,~ Együtt dicsõíti veled megváltóját.~(1785)~~
673 62| hivságot, kába délcegséget,~Dicsõítsd, magasztald a szép egyezséget,~
674 62| uralkodván a jóknak szívében,~S dicsõítvén nevét szerelme tárgyának,~
675 62| paizs gyanánt lévén neved, dicsõséged,~Az irígy - elnémult, s
676 7 | Kik, régen orrolván hazánk dicsőségét,~Ezáltal akarnák alázni
677 54| mindenütt~ A jót, nagyot, dicsõt!~Buzgón ohajtván nemzeted~
678 15| animus, manifestaque gaudia differt,~
679 58| Melyet majd, vitézi pályádnak díjában,~Örömmel áldoznál hazád
680 57| követi, hallgatja,~Gyõzedelme díját bizonnyal várhatja.~Sõt
681 54| mester és a tanítvány.)~Fõ díjra vágysz: a cél magas;~
682 62| virágzó kertében,~E vén diófának árnyékos tövében,~Itt telepedjünk
683 62| Di me tuentur: Dis pietas mea~
684 26| Unquam, nisi in dispar, feris.~
685 16| Nyelvét, öltözetét, s nemzeti díszeit,~Feslett szokásinak tündér
686 29| dõlnek az elmét~Mennyei díszeitõl megfosztó rút babonának~
687 46| nem?~- - - - - - - - - - -~Díszes erkölcs, jeles elme,~
688 38| halomra; - s ott,~A nyári díszibõl kivetkezõ~Kis fának özvegy
689 38| bé sokat-tûrt szíveink,~S dobogva hajlanak le víg dombjának
690 39| Szálas fenyõk! harsogva döngjetek!~Kõszikla-bércek! béborult~
691 14| kötelében,~S gyászos koporsóba döntõ vas-igátok~Nyakatokról eddig
692 51| mi,~ Hogyha ránk dördül az ég?~Kell-e nékünk még
693 58| Várnára,~Majd kétes jövendõnk dörgõ homályára,~S egyeztetvén
694 62| Szelma s Balklúta mohos dõledéki,~Még imént csak róka s baglyok
695 20| Akkor te nyúgodalmasan dolgozhatol;~És minden ily patvarkodónak
696 26| tán azt gondoljátok?~Nem dõlhet le porba, minthogy nincs
697 52| Szabad, s illik, sírba dõlnünk...~ Gyávaság, s bal
698 15| rég-óhajtott fénye,~Orczi! dõlõ hazánk egyik fõ reménye!~
699 15| Messzérõl szemléli, hogy dõlöng magában~S verdõdik hajója
700 13| habjai~Ordítnak, s halmokra dõlöngnek halmai:~Úgy törnek egymásra
701 13| múzsáddal Szelim bús országát:~Dõlõfélben láttam tündéres nagyságát;~
702 62| szíves emberséget!~Építs dõlt falain hazád templomának;~
703 13| oltalmára,~Százezrenként dõltek ellenség kardjára.~Vérbe
704 54| honjokért~ Ott sírba dõltenek,~Örökre minden hû magyar~
705 27| nehogy építõivel eggyütt~Ránk dõlvén, bennünket örök mélységbe
706 38| dobogva hajlanak le víg dombjának a völgy~Árnyékos öblibõl~
707 62| haladék nélkül Virt kies dombjára,~S borulj le barátom gyepesült
708 45| Imhol ma is...~ (Don Juan Melendez Valdez. SPANYOL
709 23| Serkentő ének~ Donec virenti canities abest Morosa.~
710 60| ügyel rája~Az örökké-vakok dõzsölõ víg nyája:~Ne szünjék mindaddig
711 54| És melly idõben él,~Dõzsölve tölti napjait,~ S
712 62| nemes bátorságát,~S életénél drágább arany szabadságát,~Inti
713 61| dagály~Mindent lerontó vad dühe! Hajh, pokol-~ Fajzotta
714 20| tér.[1] ~Ha pedig irígy dühébe fúlva meggebed:~Akkor te
715 47| Bátorítsad lelkemet:~Ellenségid dühödelme~ Érted ontja véremet.~
716 27| zászlóihoz esküdt~Vakbuzgók mi dühös-törekedve rohannak elõnkbe!~Szíveiket
717 9 | Mniszech Mária Amália sírjánál,~Duklán, 1787.~ „
718 62| hitéért buzgó vak hevében~Öl, dúl, éget, pusztít hazája keblében,~
719 20| de bár-~Mint sír, zokog, dúl-fúl, nyög és bosszonkodik -~
720 38| a madár~ Dulci laborum decipitur sono.~
721 27| meddig nézheted el, hogy dúlja hazánkat~És nevedet gonoszul
722 5 | komor gondolatim háborogva dúlnak:~Ó Fánni! szép szemed egy
723 38| sietve,~Nem oly zajogva dúlván partjait,~S a kõfalat.~Zengj
724 15| Dum stupet, et tanto cunctatur
725 34| is éneke~ A nagy Dunának mentiben.~Nyúgodjanak bár
726 62| Büszkén emelkedve néz a két Dunára,~Szállj haladék nélkül Virt
727 62| magas hegyek lelapúlnak;~Dús, fényes várasok hamvokba
728 49| sebének~Oka volt, - bocsánat ebbéli vétkének!~Köz anyánk, a
729 62| a föld éjjeli gyászából;~Ébred a természet mély nyúgodalmából,~
730 41| méltatlan halálom~ Ébreszthesse népemet!~Ó Hazám!... Ím
731 62| múzsád érdemérõl,~S szíveket ébresztõ sok bölcs intésérõl.”~~
732 25| Bartsai! Nemzetem szíves ébresztõje,~Igazság, emberség hatalmas
733 18| engem öszve~ Eddigelé veled a szerencse?~Hidd
734 62| s lásd, mint él hazánk édenében,~Imádva szeretett hölgye
735 38| szívet~Veszélyes aggódásiból~Édesdeden serkentgetõ~Érzékeny éneked?~
736 38| Kényére játszik,~S hogy édesen múlattató~Szép énekéért~
737 20| melynek, tudod,~Az illyen ég-átkozta házi tolvajok~Legtöbbet
738 62| esztendõk, századok elmúlnak;~Égbe-ható magas hegyek lelapúlnak;~
739 39| vele!~Ti halmok! erdõk! égbe-nyúlt~Szálas fenyõk! harsogva
740 13| adhatott?~Ha ki ajándékot égbõl nem kaphatott,~Mint eretnek -
741 62| csélcsapság-útáló rokon szívességet. -~Égbõl-vett nagy tiszted hív gyakorlásában,~
742 13| Örökös homályok fedezték egeit;~Jaj s panasz töltötte bánatos
743 62| hatalom tornyos hajlékai~S egekbe felnyúló roppant kõhalmai -~
744 45| szörnyeteg, isszonyú~Fejét egekben, lábait a pokol~
745 5 | Fenekébõl felfordítják,~S egeket csapdosnak dagályos habjai:~
746 15| bajának elviselésére~Tûrést az egektõl csak nyögéssel kére.~Mert
747 10| arany nap~ A kiderült égen délbe ragyogni szokott.~
748 27| útálva kerülvén,~A nagy egésznek igaz díszét mindnyájan akarnók,~
749 62| buzgó vak hevében~Öl, dúl, éget, pusztít hazája keblében,~
750 20| mint - ama bolond, ki fel-~Égette hajdan szûz Diána templomát.~~
751 27| hol minden fûnek alatta~Eggy-eggy régi magyarra találsz!...
752 29| szolga, sem úr még~Nem vala; eggyenlõk lévén az egész haza minden~
753 54| Fogd lantodat; verd! s eggyesítsd~ Igéddel hangjait,~
754 27| Nézz e térre; s tanulj már eggyességre, magyar nép!”~Ámdemit emlegetem
755 50| Légy bármi mostoha:~Ez eggyetértõ lelkeket~ Le nem
756 27| felséges arányra? miképpen~Eggyeznek? s melly istenség bölcs
757 27| Kárunkon okosodva ha már eggyezni tanulnánk,~És, az irígy
758 27| s hanyatló~Szép nyelvünk eggyik jelesebb hû gyámola; hol
759 10| többé! - Mint csillag az égrõl,~ Melynek kékellõ
760 61| veszedelmes álmot!~Vesd egybe, s lássad hajdani nagy neved,~
761 13| mellette;~Ég, föld, tenger egybeszakad körülötte.~Partra vervén
762 62| erejével,~Eszével, karjával, s egyéb értékével.~Amit kiki tehet,
763 52| háborog,~S kerekével, mint egyébkor,~ Kedvünk szerént
764 62| készséget,~Férfiakhoz illõ nyílt egyenességet,~S csélcsapság-útáló rokon
765 13| önnön kebelét szaggatta.~Az egyenetlenség, (pokol rút fajzása!)~Irígység,
766 62| jeles költõket;~S szólítván egyenként és köszöntvén õket,~Óhajts
767 19| érdem, igazság,~Törvény s egyenlõség, s te, áldott szabadság!”~
768 16| lenne,~Minden jobb erkölcsöt egyesíte benne.~Te vagy ez, ó hazám
769 57| két vezér s bíró szoros egyessége,~Földi boldogsága kívánt
770 13| megõrizvén magyar erkölcsinket,~Egyességre intik hajlott szíveinket -~
771 38| kis madár!~Édes enyhítõje,~Egyetlen egy vígasztalója~Elbágyadott
772 57| alkalmaztatja,~Hogy szebb érzésivel egyez akaratja,~Mert, ha tévedne
773 62| Erejét, oltalmát szoros egyezségben,~De fõ bizodalmát s reményét
774 62| Ott, örvendvén azok szent egyezségében~S imádott hölgyetek égõ
775 58| jövendõnk dörgõ homályára,~S egyeztetvén lantod Kéri bús lantjával,~
776 57| az ész vezet súgárával,~S egyezvén szívének szebb indulatjával,~
777 60| halhatatlanságát,~Mennyei honjának egykori polgárja~Kész bérit e földön
778 62| magasztald a szent egyezséget,~Az egymáshoz vonszó s hajlandó készséget,~
779 62| Csudálkozva nézik, s mutatják egymásnak,~S buzgó hálát adnak a serény
780 13| dõlöngnek halmai:~Úgy törnek egymásra a földnek fiai,~Harag s
781 27| serényen~Munkálkodtok, s bár egymástól messze szakadva~A szeretet
782 62| magyar világot.~Szedj elõbb egynéhány külföldi virágot,~Zöldellõ
783 16| nagy hivataljokat,~S azzal együttjáró fõ méltóságokat.~Kösd szívére
784 13| sérült atya, ki háza népére~Éh-halált lát jõni kisded gyermekére,~
785 20| habeat ei, qui fecit.~
786 27| hajdani fényünk~Oly bús éjbe merûle? hol a vad visszavonásnak~
787 61| KÁLDI)~Éjfél után van. Nyúgodalomra ment,~
788 61| Sírván sírt éjjel, és az õ könnyhullatási~
789 29| lassanként a régi setétség~Éjjele; terjednek lassanként már
790 60| Jer magánosságod gyászos éjjelébõl,~Ébredj bús szívednek néma
791 62| napom súgára,~Új fényt hoz éjjelem setét homályára.~Érzem -
792 37| Enyhítsd nememnek bánatos éjjelét.~ Tûrj, halhatatlan
793 27| hazámnak!~Ó! s hát, hogy még éjjelit is szaggatva, s az édes~
794 28| neve szép fényét, s bús éjre hanyatló,~És örök álommal
795 57| bánatos lelkét kétségbe nem ejti:~Míg maga, követvén vezérlõ
796 17| emlékezetében?~Lesz-e, ki egy könyût ejtsen hûlt poromra,~S egy szent
797 61| Mérgét kizúgván, csendes az éjtszaka.~ De vastag árnyékkal
798 10| koronája, magyar szépeknek az éke~ Megkérlelni tehát
799 62| énekelsz Lízád számtalan ékérõl,~S két egyezõ jó szív öröm-életérõl,~
800 15| az Úr atyai végzésit,~Ki ekkép váltja fel népe szenvedésit.~
801 13| verette. -~Szerencse kockái ekképpen változnak;~Egynek dicsõséget,
802 27| érdemeket mérsékleni tudják.~Él-e? s miben foglalja magát?
803 3 | elfojtván, szavait elzárja,~Elájul;... lassanként visszatér
804 3 | fülemet?~Mely jajszó serkenti elalélt lelkemet?~Egy szûzet szemlélek
805 60| levegõt hirtelen eljárja.~Míg elálmélkodva magamban vizsgálom,~Valóság-e
806 10| múzsám! vond fel lantodnak elázott~ Húrjait és zengjed
807 38| Egyetlen egy vígasztalója~Elbágyadott lelkem fájdalminak!~Mivel,
808 20| majd vízre visz,~De szomjan elbocsát, s belõlök csúfot ûz.~Hadd
809 51| csalja sok szív önmagát,~Elborulni s tünni látván~ Ál
810 62| hazádat!~Támogasd ígéddel az elcsüggedt elmét;~Derítgesd andalgóbb
811 61| honjának jobb sorsát, új feléledését, s jövendõbéli közboldogságát
812 62| mindenütt új csudák terjedvén elébe,~Mindenfelõl „Isten! Isten!”
813 38| hangzik ezüst-szava?~Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan~
814 57| itt sövényen cseveg,~Ott, eledelt lesvén, mocsár felett leveg,~
815 10| Mária kisasszony halálára~Elégiának töredéke. - 1788.~Mit hallok?
816 58| koszorúval jövél meg végtére~Édes eleidnek kies lakhelyére, -~Hol most,
817 10| veszik;~A míg lassanként, eleink erkölcsi kiveszvén,~
818 11| Nézd atyját, s eleit: Vétseit, Orczyakat.~Két
819 21| elõlem!~Tiéd vagyok én, míg élek...~ Ne tartózkodjál
820 29| kalibára születtünk:~Szûk élelmünket rabigában nyögve keressük.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
821 23| ellenére~ Jobb reményre élemednünk.~ 2.~Így
822 37| Terhe alatt elepedve szemlélsz.~Mit látok? Itt
823 62| bizodalmokat,~Higgyék, hogy elérik méltó jutalmokat.~Lássák,
824 16| hazádnak egére,~S ha majd elérkezel pályádnak végére,~Áldás
825 61| hallgat körûlem minden. Elérkezett~ A szenvedõk órája,
826 62| népe boldog országának!~S elérkezvén oda, hol Komárom vára~Büszkén
827 28| mikoron pályánk végéhez elérvén,~A természetnek lefizetjük
828 17| alig kezdette,~Útját, már elesik annak közepette -~Kinek
829 13| sírba-döntõ nyavalyáját;~Magok élesítik a halál kaszáját,~S dicsekedve
830 17| Helikon hegyére,~De ki már, elesvén útja közepében,~Elfelejtve
831 15| S néked is, kit most így éleszt a szabadság,~Oly számos
832 27| kikrõl a józan okosság~Élesztõ tüze súgárit tündökleni
833 52| méltóságodat!~Nem, fonalát életednek~ Nem szabad elmetszened, -~
834 62| Erõszak-útáló nemes bátorságát,~S életénél drágább arany szabadságát,~
835 38| méltóbb, boldogabb, s szebb életérõl!~Ott hangzik édes éneked~
836 38| szavának,~Mely által új~Életet ád az egész tanyának!~Áldás
837 62| Úgy ma Minervának szentelt életével~Nemzetét szolgálván, - míg
838 53| mit végezhetsz fegyvered élével.~Mutasd ma, hadd lássa,
839 54| éljenek!~Ébreszd, tanítsd az elfajult,~ A gyáva, büszke,
840 37| pihenteti~ Földünknek elfáradt lakossit,~
841 60| titok örök szent homálya~Elfedez, azt ember hiába vizsgálja.~
842 57| partja~Sûrû ködbe rejti, s elfedezve tartja:~Van isten! van!
843 38| tollas polgárinak~Bút gondot elfelejtetõ,~S a várasokban fonnyadó
844 17| elesvén útja közepében,~Elfelejtve nyugszik ciprusa tövében!~
845 13| súlyos fegyverinket,~Míg elfoglalhattuk új örökséginket?~S Róma
846 39| Lehelletem elfogy, napjaim megrövidültek,~
847 38| bévasalt szûk rejtekembe,~Majd elfogyó sovány~Ábrázatomra,~S vígasztalásidért~
848 60| szükség kemény törvényének,~Elfojtja fájdalmát epedõ szívének;~
849 3 | fájdalminak árja~Hirtelen elfojtván, szavait elzárja,~Elájul;...
850 52| mosolyog,~Hogy vakot vet, hogy elfordul,~ Agyarkodik, háborog,~
851 60| Énekelj!” - Ezt mondván, elfordula tõlem,~S mint egy rövid
852 13| pályára;~Segítsd társaidat elfuthatására.~Siessünk egyszersmind dicsõség
853 13| vagyon oltalmában,~Nem fog elhagyatni bús árvaságában.~Véget ér
854 28| mái homályát!~Nyelvünk elhagyatott ûgyét! erkölcsi szokásink~
855 6 | alak!~ Hogy téged én elhagyjalak?~ Tetõled
856 30| más s nagyobb legyen: -~Elhagyva esdeklett az égre;~
857 44| Két Leopold után ami még elhaladt,~Végbe megy nemsoká Ferenc
858 37| panaszimra hallgatsz.~Ím, elhaladván útja felét az éj,~Némulva
859 38| hullanak le könyveink!...~Elhallgatott: s majd ágról ágra száll,~
860 2 | ágyodban!~Sárgult arculatod elhányta rózsáit;~ Halál vonja
861 62| egyszer a szõke Sajnáig,~Elhat nevök híre Herkul oszlopáig,~
862 36| nagy bánat hõ szava~ Elhervasztó szelet hozott,~S arcád tündöklõ
863 62| tették-e?~Vajjon, valahára már elhihették-e,~S nem kételkedhetvén szivekbe
864 49| megvonnunk régi szívességünk,~S elhinnünk, hogy õ is titkos ellenségünk.~
865 62| S egyet olyant, hogy azt Elíza kedvesse~Örömmel fogadván
866 60| Az egész levegõt hirtelen eljárja.~Míg elálmélkodva magamban
867 54| magyar~ Szívében éljenek!~Ébreszd, tanítsd az elfajult,~
868 37| Tûrj, halhatatlan lélek! Eljõ~ Néked is
869 57| igazságot szolgáltathat néki.~Eljöhet majd egykor az itélet napja,~
870 62| álnokság gonosz játékától!~Ím, eljött a tavasz szokott víg kedvével,~
871 62| hozand virágzó reményed.~Eljövend víg napja majd az aratásnak;~
872 20| magát,~Hogy míg eszén volt, elkerülni nem tudá.~~
873 37| kifogyott erejek megadja.~Ah! elkerûl, és messze hagy engemet...~
874 29| bár-~Mely rövid és mi nehéz elkezdett pályafutásom:~Hogyha neked
875 25| édes atyám vala!~S ki, bár elköltözött nyúgalma helyére,~(Oda,
876 16| vagy ez; - ki noha tõlünk elköltöztél,~S érdemid szárnyain égig
877 9 | sírodon kívánja.~Mindent elkövettél, míg oltalmazhattad,~Míg
878 38| ezüst-szava?~Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan~Vígságnak indul minden a
879 60| Belép, reám tekint, s ágyam ellenében~Megáll; arany lantot tartván
880 45| menedékhelyed~Már néked: ég, föld ellened esküdött.~ Láttadra
881 20| CATULLUS~Látod, mikép fenekedik ellenem is? mikép~Vizsgálja, kémli
882 13| oltalmára,~Százezrenként dõltek ellenség kardjára.~Vérbe merült idõk!
883 20| Azzal neved, ha ily kis ellenségedet~Egyszerre semmivé teszed?
884 47| Midõn gonosz és hatalmas ellenségeim halálomra törekedének)~Ez
885 27| nyert-e, vagy ismét~A jók ellenségeinek szolgált az igazság? - -~
886 20| veszett indúlatú~Csalárd kis ellenséget, a míg csak lehet,~(S az
887 47| Bátorítsad lelkemet:~Ellenségid dühödelme~ Érted
888 34| segíte kínjain.~Megesküdt ellenséginek~ Nem érzi már irígy
889 19| veri bálványait;~S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,~Hozzánk
890 27| Már valahára, s kevély ellenséginket alázd le!~Népe jövendõjén
891 27| Õsinknek, kik hajdan az ellenségre kikelvén~Honnyunkért, s
892 49| elhinnünk, hogy õ is titkos ellenségünk.~Ki vert utat néki Helikon
893 62| Nagyok a törvénynek bátran ellentállnak,~S hazájok kárával magoknak
894 28| gyümölcsöket ígért~Ritka nagy elmédnek már elsõ gyenge virágja.~
895 10| szemérem, ezer testbeli s elmei dísz? -~Szép volt! s szintén
896 57| lakosihoz hasonlóvá tészi; -~Elméjének olyan csuda tehetsége,~Melynek
897 27| aggódás)~Ó te, kinek jeles elméjét örvendve csudáltam,~Még
898 62| idegen messze földön~POÉTAI ELMÉLKEDÉSEK~ Di me tuentur:
899 62| Mennyi kárt, bajt, veszélyt elmellõzhetnének,~Ha látván özönét társaik
900 38| mivel köszönjem én neked~Elmémet-ébresztõ gyöngy éneked?~De íme! már
901 60| Most újra gondokban látszik elmerülni.~Többször megjelent már
902 38| Elmét kecsegtetõ,~S a búban elmerült~Gyötrelmes árva szívet~Veszélyes
903 52| életednek~ Nem szabad elmetszened, -~Tudván, hogy sírodon
904 62| napok, esztendõk, századok elmúlnak;~Égbe-ható magas hegyek
905 39| Kínos keserveimnek gõzitõl~Elnedvesült bús kõfalak!~Jertek, s magasztaló
906 62| tisztelt erkölcsében,~Mint élnek mindenkor nevek jó hírében,~
907 59| hozandó bal kívánságára.~Elnémul Hunyadi, s enged utoljára.~
908 45| Mindenek Atyja te!~ Elnézed ezt? vagy költemény csak~
909 60| ha szent ügyetek védõit elnézi,~Könyvezõ szemeit terád
910 15| kiüti kezébõl,~S már az elnyelendõ mélységnek felette~Csak
911 58| inséget, fogságot~Tûrvén, míg elnyernéd a zöld olajágot,~(Melyet
912 19| nép, ha - akarja!~Az ember elnyomott örökös jussait~Délre hozván,
913 7 | méltóságát,~Elűzted sok magyar előbbi vakságát,~Ki másnak koldulván
914 20| mocskolódjék, hallgatok;~S elõbbre ballagván szokott ösvényemen,~
915 62| tanácsban mondott szavait előhozván. (Igaz-e vajon! hogy az
916 16| azon nap hajnalát,~Mely még eloszlatná szemeik homályát,~S melyen
917 17| a titkos féreg gyökerét elrágja!...~Nézd ama nevendék almafát:
918 44| hajóra~(1798)~A mindent elrontó idõ hatalmának~ Már
919 2 | kísérvén hideg tetemidet:~Elsiet majd lelkem kirendelt helyére,~
920 59| Első Ulászló Szegeden~ ”
921 16| szédítõ mérgétõl;~És, bár elszakadtál hazád kebelétõl~S utánad
922 13| kedveseinek lenne segédére,~Elszánja életét tenger veszélyére.~
923 39| Megint megáradott~Szívemnek elszikkadt ere!~Megszánta már, megszánta
924 57| kegyetlenül játszik;~Száz jámbort eltapod, míg egyet felemel;~S háborút
925 17| III.~Boldog, ki éltében annyi jót tehete,~Hogy vele
926 36| Szánd, ó kegyes! szánd éltedet;~ Ne légy magadhoz
927 62| kik rég kevélykedtek,~S éltekben érdemmel nevet nem szerzettek,~
928 9 | legszebb ragyogványa!~Míg éltél, te valál hazád egy bálványa,~
929 10| Brútusokat!~Õ lett volna talán, eltérült gyermekid a ki~ Példájával
930 62| természet egyenes útjáról~Eltérvén, s lemondván ezer kész javáról,~
931 16| másokat haladna,~Úgy józan éltével jó példát is adna;~S kinek
932 52| kötelesség a halál!”~Az ily bús eltökélésnek,~ Ha van - ritkán
933 62| király fejdelmi pálcája~Eltörik, s porba hull arany koronája:~
934 60| S mint egy rövid álom, eltünék elõlem.~Kínos kötelesség!...
935 62| a földnek csudált erõsei~Eltünnek, mint az éj komor fellegei,~
936 17| ciprusa tövében!~Megcsalván, s eltünvén régi reménysége, -~Érzi,
937 62| érte jobb lélekkel többet eltûrnének -~Nincsenek, nem voltak,
938 20| tünt szemérme: megpirul,~S elundorodván képitõl, magába tér.[1] ~
939 34| A minden élet eggy urát.~Elûzi majd a jobb idõ~
940 7 | nyelvünk fényes méltóságát,~Elűzted sok magyar előbbi vakságát,~
941 5 | legottan elmémnek egére.~Elûzvén a búnak setét fellegét,~
942 26| tengelyérõl,~Hogy napunk elûzzék borongó egérõl.~Felkelnek
943 15| nem tartand örökké tõled elválásunk?~Ó! mely öldöklõ gond- s
944 38| De nemsokára~Tõlem megint elválsz!~S a búnak e felhõkig-ért~
945 17| Boldog, ki pályáját úgy elvégezheti,~Hogy koszorút nyernek hív
946 27| Visszálkodva mivé lett ott elvégre, tulajdon~Vétke miatt! s
947 62| nap is arany súgárait,~S elveri lassanként a köd árnyékait.~
948 26| békesség ölérõl,~Hogy egymást elverjék hazájok földérõl.~Mint az
949 24| Gomba! ne kérkedjél. Hamar elvész, a mi hamar kész;~
950 61| kijuttatád,~S bár veszni tért, elveszni nem engedéd:~ Hogy
951 27| méltatlan irígyi?~Nyert-e, vagy elvesztette perét? Hah! nyert-e, vagy
952 7 | tulajdon ősi gazdagságát.~Elveti hályogát ugyancsak végtére,~
953 62| nyúgoszik már ciprusa tövében,~S elvette jutalmát saját erkölcsében,~
954 15| nyelvre.~Ezernyi bajának elviselésére~Tûrést az egektõl csak nyögéssel
955 2 | helyére,~ Boldog Elysium kies mezejére;~S letévén
956 3 | Hirtelen elfojtván, szavait elzárja,~Elájul;... lassanként visszatér
957 27| bölcsebb~Szándékú jeles embereink? Ott vagynak-e népünk~Megbízotti,
958 16| Adván az országnak jeles embereket,~Közhaszonra termett derék
959 20| példát mí halandó férfiak~Az embereknek hû vezéritõl veszünk.~Nézd,
960 62| Másnak osztja mások országát, emberét:~Zengj te a bölcseség szelíd
961 52| társaságban élõ~ Emberhez illõ dolog!~De azért, hogy
962 20| veszni-tért, irígy, kevély emberke vak~Dühét, erõtlen átkait
963 28| bátran bajt állva tovább is~Emberkedni tudunk, nem hajtván semmi
964 51| kerülvén,~ Még tovább emberkedünk?~Mit tegyünk hát, s kit
965 49| csevegésére,~S más kevély emberkék alacsony mérgére),~Csendes
966 27| Tisztiben a legjobb, legigazb emberre találtam:~Mint vagy, drága
967 62| történetíró, egy ilyen jeles emberről emlékezvén, s annak más
968 62| Helyheztesse díszét szelíd emberségben,~Érdemét közhasznú munkás
969 62| Tudván igaz szíved s szelíd emberséged,~Tisztelt, becsült mindég
970 62| Nyájas bizodalmat, szíves emberséget!~Építs dõlt falain hazád
971 62| mennyei világát;~Oszlasd embertársad lelki mély vakságát,~Ki,
972 26| vérben feresztheti;~Mert, embertársait ha bõven vesztheti,~A megbódult
973 62| halhatatlanítván nemzeti hárfádat,~Emeld énekeddel népedet, hazádat!~
974 57| s elszánt akaratja~Égig emelheti, s földig alázhatja, -~Égig!
975 58| Mikor elméd szárnyát alig emelhetted;~Te, ki rég kikelvén Márs
976 61| Égig, s szokatlan lánggal emelkedik.~ Látom, hazám! látom
977 54| Szabad repûletét.~Emelkedjél fel szárnyain~ Az
978 62| felépülvén múzsád énekében,~Égig emelkednek dicsõség fényében,~S valamíg
979 38| folyónak zúgó partjain~Büszkén emelkedõ bokros halomra;~S onnan,
980 16| S érdemid szárnyain égig emelkedtél,~Édes feleidrõl el nem feledkeztél,~
981 13| végsõ veszélyt hoznak.~Innét emelkedvén elmémnek szárnyára,~Klióval
982 1 | Dicsõség mezején oszlopot emelnek,~S melyekért (bár, míg élsz,
983 27| hírünk új érdemek által emelnõk! -~Vagy ha talán már visszajövél
984 45| hív vitézink csontjaiból emelt,~Ezer halállal támogatott,
985 61| de~ Férgek emésztenek a porában!~Várhatd Teremtõd
986 45| Hogy, pártfogóid tûzzel emésztve, ne~ Légyen, ki fertelmes
987 27| eggyességre, magyar nép!”~Ámdemit emlegetem bal sorsunk durva csapásit?~
988 20| tisztel, becsül,~S örömmel emlegetni fog mindenha majd~Még a
989 17| eltávozott örömem egérõl,~Alig emlékezem néhai fényérõl!~Kérdezkedvén
990 34| híre polgártársai~ Emlékezet-táblájokon.~Nevének fénye, míg Bihar~
991 17| Hogy vele ki nem hal szép emlékezete;~Boldog, ki pályáját úgy
992 13| énekeddel,~S szíveket terhelõ emlékezeteddel?~Ne újítsd sebeink érzékenységeddel;~
993 7 | nemzetedről,~Hogy később unokánk, emlékezetedről~Hallván, tisztelettel szóljon
994 15| tartatott!~Az alku s a törvény emlékezetére~Reszketett, s nevét sem
995 62| mindnyájoknak boldogabb idõket!~Emlékeztess kit-kit saját érdemére,~
996 56| SENECA~Emlékezzél a mult idõre,~Ismérjed a
997 15| életünk ezen kezdetérõl~Emlékezzenek meg Orczi nagy nevérõl,~
998 13| bús ajakában.~Hasztalan említi törvénye szentségét,~Annyi
999 20| találja már helyét,~S új Empedoklesként valóban veszni tért.~Úgy
1000 62| minden itt-élõben,~S reményt énbennem is bánatos nézõben;~Reményt,
|