16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
1001 34| széliben,~De hangzik most is éneke~ A nagy Dunának mentiben.~
1002 10| Húrjait és zengjed bánatos énekedet. -~Sírj, magyar ifjúság!
1003 38| hogy édesen múlattató~Szép énekéért~Méltán magasztaltathatik,~
1004 16| emlékezvén nagy érdemeidrõl,~Énekeket zengnek fényes erkölcsidrõl.~
1005 38| Téged, szabadság! tégedet énekel.~Nincs szíved, ember! hogyha
1006 7 | Énekelni fogunk majd nemes lelkedről,~
1007 62| állottak oltári,~S Péánt énekeltek Athéna polgári.~Dölfös úr
1008 62| akinek jajszavát hallván énekembõl,~Könyvet látsz folyni már
1009 38| Miként süvít az õ~Hatalmas énekének~Hegy, völgy, mezõ!~Mely
1010 53| Figyelmezz költõid szíves énekére, -~S nézz derülõ napod hajnali
1011 62| szolgálván, - míg bölcs énekével~S mindent lelkesítõ lantja
1012 27| óhajtva reménylett~Kellemes énekidet, máran magam útnak eresztem~
1013 38| mennyei~Kis torka fodros énekit,~S hangokra-olvadott szebb
1014 62| lanthoz mérsékelt szíves énekünket,~Majd párosan zengõ szabadabb
1015 25| emberség hatalmas védõje!~Engedd, hogy ezeknek egy hív énekesse~
1016 61| veszni tért, elveszni nem engedéd:~ Hogy érdemeltük,
1017 47| pályafutásom,~ Térdet hajtva engedek.~Jer szabadság szent szerelme,~
1018 60| jutalma?~Mi lesz tudománya s engedelme bére?~Ah! idegen, kevély,
1019 44| Már egyszer e hajó is engedett:~De közjóra termett jeles
1020 60| hajlandóságának~Ösztönét, engedjen istene szavának!~Amit a
1021 15| kormányt, kötelességedbõl~Engedned kelletvén, letetted kezedbõl!~
1022 59| józan tanácsának?~Inkább engedsz azok vétkes szándékának,~
1023 62| Mivel félretérni soha nem engedtél,~Nevemnek népemnél oly jó
1024 60| házának végsõ pusztulása?...~Engedvén a szükség kemény törvényének,~
1025 62| Vígasztald! s mondd még ezt engesztelésére:~Mérsékeld fájdalmát bánatos
1026 60| fontolom értelmét,~Imígy engeszteli lelkem mély gyötrelmét:~„
1027 41| lelkem megrettentse;~ Enmagamba költözöm!~Nevelés rossz
1028 61| csapásit?~Hogyhogy jöhettünk ennyire most? Miért,~Ah! mért vonád
1029 38| oldalú hegyek~Láttatlanul enyelgõ gyermeki!~Téged, szabadság!
1030 31| feltámadál,~Éltemnek már enyészni tért~ Kedvéhez új
1031 60| múlandó hivságát,~S álomként enyészõ tündér boldogságát,~Ismérje
1032 13| érdem templomában,~S ha már enyészünk is ciprus árnyékában,~Jó
1033 28| segédül~Lenni, s hová hamarább enyhíteni régi keservén.~Fájdalmasb
1034 38| te kedves kis madár!~Édes enyhítõje,~Egyetlen egy vígasztalója~
1035 37| szelíd hold, pályafutásodat;~Enyhítsd nememnek bánatos éjjelét.~
1036 62| múlat,~Érzem, hogy szívemben enyhül az indúlat;~S már szemem
1037 49| Enyhülés, s viszont-ajándék~Új koszorút,
1038 62| híven osztozátok,~Most búm enyhülését örömmel halljátok,~Ti nemesebb
1039 31| Szándékim édes titkait,~Enyhülve s bátran járhatám~
1040 27| durva csapásit?~S még ma sem enyhûlõ sebeink mit szaggatom újra?~
1041 38| felható édes lehelletit~Enyhûlve szíjják bé sokat-tûrt szíveink,~
1042 21| Hogy nem lehetsz az enyim!~Látom, mint küszködik szíved,~
1043 5 | történetbõl nékik megmutatván.~Éol nemzetsége hirtelen eltünik;~
1044 21| tüzében,~Szemlélvén, mint eped híved,~ S mint vész
1045 28| nem állandó kárunkon akkor epednünk,~A mikor isten sem tud rajta
1046 36| magadhoz mostoha.~Bármint epedsz bús lelkedet,~ Nem
1047 54| gond és fájdalom~ Epeszti lelkedet:~Fogd lantodat;
1048 27| bú, bánat, s mély gondok epesztnek.~Terhes fellegeket látok
1049 27| társatokat vígasztaljátok! epesztõ~Gondjait enyhítvén, s táplálván
1050 20| áldott bajnoka!~Kit minden épeszû magyar tisztel, becsül,~
1051 62| hajlandóságát,~Másnak kisebbségén építi nagyságát;~Míglen ott Bellóna,
1052 27| Jaj! félek, félek, nehogy építõivel eggyütt~Ránk dõlvén, bennünket
1053 62| bizodalmat, szíves emberséget!~Építs dõlt falain hazád templomának;~
1054 17| hogy, ha van még, ami nem éppen múlandó,~Csak az ész munkája
1055 40| magyarok országa romlásin épüle.~ (
1056 62| Hoc erat in votis.~Itt, az ártatlanság
1057 26| koronátok? -~Hah! hogyha érccé vált kegyetlen szívetek,~
1058 10| temetõre jutand! -~Ó egek! érces egek! mért szánakodásra
1059 38| szíved, ember! hogyha nem érdekel;~Ha fel nem indíthatnak
1060 3 | Töredék)~De mely zokogó hang érdekli fülemet?~Mely jajszó serkenti
1061 15| védelmére,~Így a nagy Hunyadi Erdélynek szélére,~Ki ott hazájának
1062 16| S híven emlékezvén nagy érdemeidrõl,~Énekeket zengnek fényes
1063 47| halálomra törekedének)~Ez tehát érdemeim ára,~ Igy fizetnek
1064 27| S hajdani szép hírünk új érdemek által emelnõk! -~Vagy ha
1065 13| seregével,~S borostyánt érdemelsz lantod verésével.~Megjártam
1066 61| nem engedéd:~ Hogy érdemeltük, bûneinkért~
1067 60| Van még ma is bére jeles érdemének,~S minden érzékeny szív
1068 20| kis vitéz?~Mit mondanának érdemes bajtársaink?~S mit vélne
1069 10| gyenge virági!~ Õsitek érdemesebb vérei! Szûzi sereg!~Sírjatok! -
1070 46| erkölcs külsõ bére,~ Érdemessé tégedet?~Az igazság hív
1071 62| díszét szelíd emberségben,~Érdemét közhasznú munkás tehetségben,~
1072 62| hirdetvén saját kábaságát,~Más érdemetlennek imádja hivságát,~Vagy, követvén
1073 60| pálmája,~Annál szebben fénylik érdemkoronája! -~Nem aggódván soha tulajdon
1074 17| kémleli.~Ah! ez-e hûségem érdemlett jutalma?~Ez-e hát Apolló
1075 16| Ki senki kedvéért, ha nem érdemlette,~Lantja húrjait még soha
1076 7 | nemes lelkedről,~Mennyit érdemlettél édes nemzetedről,~Hogy később
1077 62| itt az egyik, párját az erdõben~Hallván, utána nyög, s csattog
1078 62| számtalan népei,~Mint õsszel erdõkben a fák levelei, -~Egyre nevekedvén
1079 39| megáradott~Szívemnek elszikkadt ere!~Megszánta már, megszánta
1080 4 | tizennyolc nyarat fellyül alig ére,~Hogy éltének jutott hervasztó
1081 62| Valakinek ép vér buzog még erében!~Hallják, mint neveznek
1082 57| Liberum et erectum, praesens hortatur et aptat.~
1083 18| Szárnyára kelvén, útnak ered, repül,~ S harsogva
1084 15| kivel virágzó szerencsédet éred,~Jõ már ohajtva várt nagylelkû
1085 16| igaz magyar vér forr még ereidben.~Eredj, ó nagy lélek! kezdett
1086 57| megismérni,~S tetteit, szándékit erejéhez mérni!~Szívének érzése,
1087 37| hogy kifogyott erejek megadja.~Ah! elkerûl, és
1088 62| az idõ fogának,~Sem tûz erejének, sem vizek árjának,~Sem
1089 45| szava~Zászlója mellõl el nem ereszt vala.~ Elhagytad
1090 27| énekidet, máran magam útnak eresztem~Verseimet; bár azt se tudom,
1091 10| útast iszonyú dagványnak ereszti:~ Úgy elesett! s
1092 13| égbõl nem kaphatott,~Mint eretnek - tûzre s kardra hányattatott!!~
1093 17| menne,~S jövõ esztendei érettebb korának~Hazája hasznára
1094 27| vedd tolladat: írd le, mit érez~Ott, epedõ szíved! s egyszersmind
1095 54| Tárgyához el nem ért?~Érezd, ifjú! s tanuld ma már,~ (
1096 62| torlatlan szörnyû halálának,~S éreztetvén okát honja sok bajának,~(
1097 62| súlyát társa köz terhének.~Érezze, mely szégyen s gyalázat,
1098 38| felejtesd el velem~Határt nem érhetõ keservemet.~És íme zeng!...
1099 57| kívánja, -~Hogy, fel nem érhetvén, amit istenének~Örök végzései
1100 62| több bút ne lássunk,~Itt érje határát hosszas bujdosásunk.~
1101 38| vidéknek éhes ölyvei!~Ah! el ne érjenek téged soha~Kegyetlen üldözõd
1102 37| Míg földi pályád végihez érkezel.~Vesd félre már bús gondjaidat,
1103 19| megrendül e szóra,~S látja, hogy érkezik a régen várt óra.~A letapodtatott
1104 16| Mivelhogy, megvetvén õsink erkölcseit,~Nyelvét, öltözetét, s nemzeti
1105 53| Tekints hív munkásid serény erkölcsére;~Figyelmezz költõid szíves
1106 62| Majd nemzeted régi vitéz erkölcsérõl;~Ó te, kinek lantod bájoló
1107 62| nevét szerelme tárgyának,~Erkölcsét hazája több hû bajnokának,~
1108 58| érzékeny nagy szíved szelíd erkölcsével~Szívemet már akkor magadévá
1109 16| Ott is kimutatod nemes erkölcsidben,~Hogy igaz magyar vér forr
1110 16| Énekeket zengnek fényes erkölcsidrõl.~Ím! az én múzsám is - neved
1111 47| Amivel bíztattatok. -~Ti, kik erkölcsim tudjátok,~S holtom írtózva
1112 27| tetézik,~S régi tulajdonaink, erkölcsink, õsi szokásink,~Nyelvünk,
1113 16| példa lenne,~Minden jobb erkölcsöt egyesíte benne.~Te vagy
1114 62| utána nyög, s csattog az ernyõben,~Felrepül a másik amott
1115 22| az ég felé,~S terjesszed ernyõs ágaidat, te szép,~
1116 62| egy deli bajnok, újult víg erõben~Járja szokott útját, s ragyog
1117 57| nyughatatlan elme,~Bármint erõlködjék, azt által ne lássa,~Aminek
1118 44| bölcs intézetében,~Remélj! s erõlködjél e szélvész dühében,~Hogy,
1119 40| nincs elég oltalma.~Bármint erõlködött, végre csak ledüle,~S magyarok
1120 51| közt~ Forgunk és erõlködünk,~S a szerencse vak dühével~
1121 28| szoros állapotukban~Híven erõlködvén, legalább kétségbe nem esni!~
1122 27| csemetéi? mikép gerjednek erõre~Bajnokaink unokái, midõn
1123 62| míg a földnek csudált erõsei~Eltünnek, mint az éj komor
1124 62| bizodalmát a népek urához;~Erõsítsd szerelmét dicsõ szép honjához,~
1125 17| mit kívánsz ma tõlem?~Én erõsítselek s biztassalak téged,~Hogy
1126 13| árvaságában.~Véget ér szenvedett erõszak-igája,~Kedvet nyér hallatlan hûsége
1127 62| bölcseségét, jeles méltóságát,~Erõszak-útáló nemes bátorságát,~S életénél
1128 62| egészen,~Egy rész a másikon erõszakot tészen;~Ott, hol már fejektõl
1129 62| az elme hatalma:~Minden erõt legyõz ereje s oltalma;~
1130 20| kevély emberke vak~Dühét, erõtlen átkait fel sem veszem,~S
1131 57| rábocsátja késértõ vesszejét,~Sem erõtlenségét s baját nem felejti,~Sem
1132 60| akkor megvetette.~De tenéked erre ne légyen ma gondod.~Elég,
1133 27| vidékin~Bujdosol? és mikor érsz lakozásod elõbbi helyére?~
1134 54| Tárgyához el nem ért?~Érezd, ifjú! s tanuld ma
1135 18| ritka tulajdonit~ (Értékeket, melyekkel a nagy~
1136 62| Eszével, karjával, s egyéb értékével.~Amit kiki tehet, tegye
1137 62| Sõt követõikrõl gyakran értekeznek,~Téged, kedves Hímfi! vígadva
1138 59| Távozz, tudományod gonosz értelmével,~Ne rongáld szívünket szíved
1139 16| tündöklõ sorában~Olyan ép értelmû kalauz támadna,~Ki vágyódásokra
1140 55| másoknak világol.” -~Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,~S a
1141 56| Ismérjed a jelenvalót;~S értvén az újat és az ót,~Vigyázz,
1142 62| szerelmében.~ ~ ~ [1] Erubuit: salva res est.~ TERENTIUS~ [
1143 60| S higgye, hogy végéhez érvén a pályának,~Jutalmát veendi
1144 20| Bátran kimondván, amit érzek: én ugyan~E gyõzedelmet,
1145 13| emlékezeteddel?~Ne újítsd sebeink érzékenységeddel;~Hagyj fel véres könyre
1146 15| Mérsékeld, s tartóztasd érzékenységedet,~Nehogy örömednek gátszaggató
1147 13| képzéseim!~Irtózás fogta el érzékenységeim,~Míg végre keblembe hullhattak
1148 57| Míg ennek nem vádol titkos érzeménye,~S biztatván jövendõd éltetõ
1149 62| csalhatván belsõ szentebb érzeményed,~Teljes bizodalom légyen
1150 38| hangokra-olvadott szebb érzeményei~Messzére hajtanak minden
1151 57| erejéhez mérni!~Szívének érzése, s eszének világa,~S mind
1152 54| dalokba felhevült~ Érzésid árjait.~Zengj, énekelj,
1153 25| egy hív énekesse~Bánatos érzésit veled közölhesse;~Halljad,
1154 3 | Hasztalan, ó kegyes! minden esdeklésed;~Nem teljesítheti már többé
1155 5 | seregét;~S egy mosolyodásod esdeklésemre,~Isteni csendességet önt
1156 30| nagyobb legyen: -~Elhagyva esdeklett az égre;~ De bármint
1157 21| Esdeklő panasz~Ne félj, ne félj,
1158 17| nevelõje mostan megsiratta;~Esetét a kegyes most szívére vette,~
1159 45| néked: ég, föld ellened esküdött.~ Láttadra eggyütt
1160 27| ostobaság véres zászlóihoz esküdt~Vakbuzgók mi dühös-törekedve
1161 22| fogadásait,~ S szent esküvését; láttad a hív~
1162 51| perdu, quand on n’a plus d’espoir,~ La vie
1163 4 | fata, neque ultra~ Esse sinent!~
1164 38| hagyott...~Meg visszatére~Az esti szellõk gyenge szárnyain~
1165 12| bölcs vezetése szerént.~Itt estünk le. Magyar! vidd hírül árva
1166 26| HORATIUS~Új szélvészek jõnek észak tengelyérõl,~Hogy napunk
1167 62| dicsõsége.~Európa most támadt északi csudája,~A vitézek s bárdok
1168 62| a tél háborgó szelével,~Északra költözvén havával, jegével.~
1169 13| inségét.~Igy, ha a múltakat eszébe juttatja,~Arcáit öntözi
1170 28| szeretettel tartozol érte.~Jusson eszedbe, mi szép, mely drága gyümölcsöket
1171 20| vádolván magát,~Hogy míg eszén volt, elkerülni nem tudá.~~
1172 62| a vak ösztön már a józan észen~S minden jobb szándékon
1173 57| mérni!~Szívének érzése, s eszének világa,~S mind jóra, mind
1174 20| OVIDIUS~Ám légyen úgy! Ha már eszére nem jöhet,~Ha semmiképpen
1175 60| hiába vizsgálja.~De bár eszét ebben az ég megkötötte,~
1176 62| most ennek, egész erejével,~Eszével, karjával, s egyéb értékével.~
1177 29| fényesb súgári; terjed az észnek~Végre kifejtõdõ természeti
1178 27| kelepcét~Újra, hogy a szabad észt szûkebb korlátba rekesztvén,~
1179 31| lelek,~S mint boldogabb esztendeim~ Társát, szeretve
1180 17| Sem a gyenge szûznek nyíló esztendeje,~Sem a tüzes ifjú virágzó
1181 62| Háborogva töltvén oly sok esztendõket,~Annyi szélvész után - hol
1182 8 | nyelvünk nem tetszik néked, Etendi!~ Hasztalan ez; nem
1183 8 | Etendire~1787.~
1184 62| szükségtelenek?).~ [7] Lásd: Mercure étranger. Nr. Paris, 1813.~
1185 57| boldogabb sorsának!~Ezt kövesd, ettõl függj. Mert szerencsétlenné~
1186 26| Az európai hadakozásokra~
1187 53| fejedelmével,~Megráztad Európát karod erejével;~S harcolván,
1188 27| Megbízotti, kiket már harmadik éve kirendelt?~Mint igyekeznek
1189 18| metszett képedet a jövõ~ Évekre szíves tisztelõid~
1190 62| ab aevo~ Excidet; ingenio stat sine morte
1191 20| Utile proposuit nobis exemplar Ulyssem.~
1192 62| Instruat exemplis!~
1193 9 | vivet apud patrios exterosque in aevum.”~Nyúgodjál csendesen,
1194 33| Detinet extremo terra aliena solo!~
1195 28| javával~Álda meg a kegyes ég ezerek közt tégedet, és mely~Gyorsan
1196 62| harcra-kész száz meg száz ezerét,~S itélvén a népek s királyok
1197 38| Mely új erõvel hangzik ezüst-szava?~Mint éled ah! s mely ellenállhatatlan~
1198 62| Qui monet, ut facias, quod iam facis, ille monendo~
1199 62| monet, ut facias, quod iam facis, ille monendo~
1200 8 | Facit indignatio versum!~
1201 20| contumeliam factam, honorem~
1202 53| Laurea facundis cesserunt arma togatis.~
1203 39| Oszoljatok,~Szívemnek öldöklõ fájdalmai!~Szakadjatok,~Ti nem remélt
1204 27| Duna szõke vizébe szakad fájdalmaid árja.~Hajh, iszonyú térség!
1205 61| Égnek csillagi! hív tanúk!~Fájdalmaim biztossi! maradjatok...~
1206 62| Egyet, melyet (szívem örök fájdalmára!)~Nem tehetvén többé tisztes
1207 28| enyhíteni régi keservén.~Fájdalmasb óráiban is, jobb sorsa reményét~
1208 13| egyenetlenség, (pokol rút fajzása!)~Irígység, kevélység titkos
1209 62| kevélységet,~S ezek rút fajzatját, a vad gyûlölséget -~Mely
1210 61| dühe! Hajh, pokol-~ Fajzotta gyûlölség örök bút~
1211 59| fájdalmával,~Ily panaszra fakad, így beszél urával.[6]~Nemzetem
1212 28| bánkódva hiú panaszokra fakadnunk,~És az eget s könyörûletlen
1213 27| irégyinket méltó kacagásra fakassza!~Vígasztalj, ó kedvesem!
1214 46| Majd nevetésre fakaszt;~Mind tudván, hogy árulkodva,~
1215 13| Népedet még ma is könyre fakaszthatja!~Voltam táborodnak puszta
1216 55| A magyar író~„Mint égõ fáklya, mely setétben lángol,~S
1217 13| vért ontatott,~Míg az ész fáklyája világot adhatott?~Ha ki
1218 62| szíves emberséget!~Építs dõlt falain hazád templomának;~Vess
1219 62| jövendõre -~Távúl e zárt falak kerítõ sorától,~E zajos
1220 38| nyári díszibõl kivetkezõ~Kis fának özvegy ágain,~Ott áldja,
1221 5 | gondolatim háborogva dúlnak:~Ó Fánni! szép szemed egy tekintetére~
1222 5 | Fánnihoz~(Jacobi után)~Ha mikor napjaim
1223 22| szálai közt maga~Választa Fánnim, hogy lekötött hitünk~
1224 18| Utáljuk a porban fanyalgó~ Kedvkeresõk
1225 27| útját mutogatja: tehát illy~Fáradozásaiért ez légyen-e végre jutalma?!~
1226 55| Árpád igaz maradéki~Hív fáradozásit megköszönik néki.~(1820-
1227 62| ûzésében,~Bõ jutalmat nyertek fáradozásokkal,~S most együtt örülnek sok
1228 28| tégedet, és mely~Gyorsan fáradozó szeretettel tartozol érte.~
1229 62| énekelj gyakran néped örömére;~Fáradozz, munkálkodj javára, díszére;~
1230 62| S nem vész el tûrésem, fáradságom ára.~Nyúgodjék hûlt hamvam
1231 13| halmára,~Míg borostyán lehet fáradságunk ára.~Lesznek majd olyanok
1232 62| alázhatja,~S mint a kertész a fát, tõbõl kivághatja?...~Zengj,
1233 4 | Ostendent terris hunc tantum fata, neque ultra~ Esse
1234 60| Tunc etiam fatis aperit Cassandra futuris~
1235 27| Lelke dicsõségünk örökös fátyolba borítá?~Ott, amaz árva mezõn!
1236 18| nimfáit ijesztgetõ~Otromba faunok sáskoszorújokat;~
1237 20| habeat ei, qui fecit.~
1238 20| merész rágalmazót~Garázda fecsegései miatt mint bünteti.~Nem
1239 60| nyert õ, hogy népe buzgó feddõje lett,~Ha rabságot s halált
1240 57| indulatjával,~A jó lelk’ isméret fedez paizsával, -~Feltehet a
1241 13| játékeszközeit.~Örökös homályok fedezték egeit;~Jaj s panasz töltötte
1242 53| hírével;~Tudja, mit végezhetsz fegyvered élével.~Mutasd ma, hadd
1243 13| Mennyi vér festette súlyos fegyverinket,~Míg elfoglalhattuk új örökséginket?~
1244 61| annyi sok ellene~ Fegyverkezett nép tartományin,~
1245 59| Mit szerencsélteted újra fegyverünket?~De nyerd el bár hatát a
1246 62| Tisztelvén, becsülvén koronás fejdelmét,~S nem kérvén, nem várván
1247 62| játékai;~A legdicsõbb király fejdelmi pálcája~Eltörik, s porba
1248 17| nemes lelkû õsznek tisztes feje.~Ki ma száz népet lát hódolni
1249 58| Pihenvén, érdemid jutalma fejében,~Ámor s Hymen ritka szép
1250 29| ámbár~Nemzetek, országok fejedelmei, régi királyi~Székek s fényes
1251 45| Nagyjaid ál fejedelmeidnek~Rabságra termett szolga
1252 27| közhasznára tekintvén~Bölcs fejedelmeinek vígan hódolva virágzott;~
1253 53| folytában!~Kijövén elõdink hét fejedelmével,~Megráztad Európát karod
1254 15| van! Csalatkozott atyánk s fejedelmünk~Halállal pótolta számtalan
1255 50| ostorát;~Öntsd ártatlan fejekre bár~ Csapásid záporát.~
1256 62| erõszakot tészen;~Ott, hol már fejektõl a tagok megválnak,~S vad
1257 39| kegyelmed fényibõl~Bocsásd fejemre csak egy súgárodat!~Ne hagyd
1258 60| járása mutatja.~Tündöklik a fején csillagos pártája,~Líliom-
1259 27| táplálván szíve reményét.~És te, Fejérvárnak most kelt új fénye! Királyink~
1260 60| epedõ szívének;~S térdet fejet hajtván az ég tetszésének,~
1261 10| holló~ Szárnyánál feketébb a haja; két szeme tûz.~Felséggel-teljes
1262 2 | házodban,~ Haldakolva fekszel utolsó ágyodban!~Sárgult
1263 37| uralkodik~A csendes álom: fekve pihenteti~ Földünknek
1264 20| halhatatlan, mint - ama bolond, ki fel-~Égette hajdan szûz Diána
1265 58| Lízád hív ölében; -~Te! ki, fel-felhatván Apolló halmára,~S tekintvén
1266 38| köszönjem én meg ezt neked?~Fel-felrepülsz rostélyos ablakomra:~Bízvást
1267 50| más! E bujdosók~ Feladnak rajtatok.~Mutasd, gonosz
1268 41| népemet!~Ó Hazám!... Ím felajánlom~ (Ah! fogadd el)
1269 59| sokszor az egész hazával,[5]~Feláll; s nem birhatván szíve fájdalmával,~
1270 37| nyögéssel~Mély hallgatását félbeszakasztani.~Elcsendesedtek, - mint
1271 59| A hittel pecsételt alkut felbontatod?~S amit mi fogadtunk, te
1272 62| nyúgalom kövesse munkámat!~Felderül nékem is majd még valahára,~
1273 19| reménytek nem várt víg napja felderült;~Ím, az igazságnak terjednek
1274 32| Te vagy, lelkemnek egy fele!~Érzem minden gyötrelmedet,~
1275 25| villongások, dühös vérengzések?~Felébred a világ halálos álmából?~
1276 62| szépségû nyelvérõl!) -~Nem feledkezik el múzsád érdemérõl,~S szíveket
1277 62| minthogy feleikrõl ott sem feledkeznek,~Sõt követõikrõl gyakran
1278 38| lelkeink~A szenvedõk el nem feledkezõ~Irgalmas atya székihez,~
1279 16| emelkedtél,~Édes feleidrõl el nem feledkeztél,~Szépeink példája, hû vezére
1280 16| szárnyain égig emelkedtél,~Édes feleidrõl el nem feledkeztél,~Szépeink
1281 62| mindenkor nevek jó hírében,~Feleik s hazájok emlékezetében,~
1282 62| örvendeznek, -~S minthogy feleikrõl ott sem feledkeznek,~Sõt
1283 62| keblében:~Élni fog jó nevem feleim szívében,~Élni polgárimnak
1284 18| El nem felejtenek tégedet õk soha;~Sõt áldva
1285 38| szívemet,~Enyhítsed ah! s felejtesd el velem~Határt nem érhetõ
1286 57| erõtlenségét s baját nem felejti,~Sem bánatos lelkét kétségbe
1287 61| mintsem Zápolyától és annak felekezetétõl.~ ~
1288 44| Szavára még egyszer feléledett;~S bár néha e gyakran háborgó
1289 42| Felelet~Az erkölcs s ártatlanságnak~
1290 56| titka~(Egy jeles hazafihoz; feleletül.)~ Non illa
1291 38| örömre gerjedének,~S miként felelgetnek mindenfelõl neki~A szirtos
1292 62| tagja lévén hazája népének,~Feleljen meg szentül szentséges tisztének,~
1293 20| patvarkodónak köz-neve,~Félelme, csúfja lészen a Vadóci
1294 25| Hányattatik elmém méltó félelmében.~Kebelembe folynak könyveim
1295 62| Szívében viselvén istene félelmét,~Követvén a törvény egyenes
1296 32| Nem hallja senki jajjaim!~Felelnek ím! a kõfalak,~ S
1297 20| Hogyhogy, barátom! hát felelnél õneki?~Oly gyáva féllel
1298 60| az élet urának,~Miképpen felelt meg ittléte céljának,~Nincs
1299 39| dicséretimre most~Új hangokon felelve zengjetek!~ *~
1300 60| Míg így teprenkedem, felém kezd indulni,~S csendes
1301 57| jámbort eltapod, míg egyet felemel;~S háborút viselvén mindég
1302 13| Igyekszünk mi nyelvünk felemelésére,~Hogy Phoebus, tekintvén
1303 16| vezért adván nemünk szebb felének,~Kit mint vezérjeket, úgy
1304 62| s baglyok menedéki,~Újra felépülvén múzsád énekében,~Égig emelkednek
1305 39| látom, érzem, hogy tilos felérni:~„Honnan, s miért van ennyi
1306 38| vidék~Körül-belõl.~Csak a feleslõ visszahang fondorkodik,~
1307 37| hallgatsz.~Ím, elhaladván útja felét az éj,~Némulva fekszik s
1308 37| zárhelyünknek~ Felfakadó panaszos nyögéssel~Mély
1309 7 | tisztelettel szóljon nagy nevedről.~Felfedezvén nyelvünk fényes méltóságát,~
1310 57| álnok bûnös diadalmát,~S felfogván a jámbor elhagyott oltalmát,~
1311 38| koválygó lágy szellõihez;~És, felfohászkodván~Megilletõdött lelkeink~A
1312 5 | megháborítják,~Fenekébõl felfordítják,~S egeket csapdosnak dagályos
1313 18| A szíveket felháborító~ Új szakadást
1314 16| munkádnak illõ jeles bére:~Felhat dicsõ neved hazádnak egére,~
1315 38| bút, bánatot,~Tornyunkra felható édes lehelletit~Enyhûlve
1316 15| köztünk e helyen meglássunk?~Felhatott hozzája gyászos kiáltásunk,~
1317 57| fák rejtekében,~Kirepül! s felhatván a magas egekre,~Nemes büszkeséggel
1318 61| ijesztõ, melly iszonyú setét~Felhõk lebegnek tér mezeid felett!~
1319 37| havasok között;~ S felhõkig-érõ durva fogház~
1320 38| megint elválsz!~S a búnak e felhõkig-ért~Boldogtalan lakóhelyérõl~
1321 13| Gyász-szín váltotta fel a félhold világát.~Iszonyodva nézi
1322 60| gyötrelmét:~„Ama szûz, kit imént felhozál például,~Hûségének mit nyert,
1323 4 | Eltünt! s aki elõbb reményét felhozta,~Édes nemzetének gyászát
1324 17| alig-nyílt rózsái.~Itt az õsz, félig-ért ritka gyümölcsével;~Közelget
1325 4 | Felírás~ Ostendent terris
1326 62| unokáik intõ példájára,~Felírt a dicsõség örök táblájára:~
1327 17| vérengzését;~Irtózatos fejét már feljebb emeli,~S mint rontson, veszthessen,
1328 16| a népért élni s halni ne féljenek!~Tudván, hogy nem lehet
1329 15| panaszinknak vége?...~„Magyar nép! feljött már napod valahára,~S mutatja,
1330 4 | jutott hervasztó telére.~Mint feljövõ napját a nemzet úgy nézte,~
1331 15| nagylelkû vezéred,~S hogy feljuttathasson boldogság pontjára,~Ma veszi
1332 62| megzendült hárfája,~Egyszerre felkele sírjából hazája;~S akinek
1333 15| boldogságunknak érkezett postája,~S felkelend még egyszer Árpád unokája?~
1334 26| elûzzék borongó egérõl.~Felkelnek a népek békesség ölérõl,~
1335 19| áradának.~Ama dicsõ nemzet felkelt ím egészen,~Mely a két világnak
1336 13| mások birtokára?~Elõdink, felkelvén gyakran oltalmára,~Százezrenként
1337 62| Bellóna, húsz békés országot~Felkevervén, s tûzbe hozván félvilágot,~
1338 26| elmében!~Csalatkozott népek fellázadt vezéri!~Timiattatok foly
1339 60| szavának!~Amit a jövendõ kétes fellegében,~Amit a végveszély borongó
1340 15| S a riadó mennykõ, tüzes fellegébõl~Lecsapván, a kormányt kiüti
1341 62| Eltünnek, mint az éj komor fellegei,~S lehullván kimúlnak számtalan
1342 39| határihoz,~Túl a setétlõ fellegek útjain~A halhatatlanok dicsõ
1343 27| gondok epesztnek.~Terhes fellegeket látok fenyegetve borongni~
1344 62| homályára.~Érzem - bár elmémet felleges borúlat~Fedi még, s lelkemben
1345 5 | egére.~Elûzvén a búnak setét fellegét,~Meghozza vígságim nyájas
1346 62| kél ma Szalának már több fellegvára,~Hol híres õsitek puszta
1347 60| kék egében,~S gyötrõ gond fellegzik bús tekéntetében;~S szomorúan
1348 20| felelnél õneki?~Oly gyáva féllel perlenél? s a nép elõtt?~
1349 62| erdõk nyájas környékében,~Fellelt boldogságod teljes érzésében~
1350 54| hevûletét,~S elméd önként fellengezõ~ Szabad repûletét.~
1351 57| tévén bölcs kegyelme,~Hogy a fellyebbezõ nyughatatlan elme,~Bármint
1352 4 | példája,~Ki tizennyolc nyarat fellyül alig ére,~Hogy éltének jutott
1353 9 | háríthattad,~Szabadságát fellyülélni nem akartad.~Nagy árnyék!
1354 20| irígykedõ~S önnönmagát felhõkbe felmagasztaló~Gõgös poéta gúnyolásit a
1355 62| tornyos hajlékai~S egekbe felnyúló roppant kõhalmai -~Veszendõk!
1356 17| nem ígért Klóris magának felõle?~Szerencsétlen kis fa! idõnek
1357 17| kedves barátom! mit gondolsz felõlem?~Tudhatod-e vajjon, mit
1358 62| s csattog az ernyõben,~Felrepül a másik amott a mezõben,~
1359 62| szûk útba vezettél,~Mivel félretérni soha nem engedtél,~Nevemnek
1360 62| halálos álmokból gyakran felrettenti,~De, ha bús végzésit egyszer
1361 18| Osztogató keze felruházott)~E múzsa, mely most tiszteletedre
1362 10| feketébb a haja; két szeme tûz.~Felséggel-teljes szép képit szûzi szelídség~
1363 62| nyúgodalmából,~S véle minden állat felserken álmából.~Hallom már a berek
1364 29| bálványai. Hosszas~Álmokból felserkenvén, az ezernyi tulajdon~Káraikonn
1365 3 | szapora lépéssel~Hozzánk felsietni nyögõ pihegéssel;~Kétség
1366 40| nemzetemnek;~Ki Tanais pártján felszedvén sátorát,~Duna mellékire
1367 14| kéri,~Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!~Jertek, s hogy sorsotok
1368 16| használni,~Tanulják a közép utat feltalálni,~S azon mind a kettõt egyaránt
1369 15| benne-vetett erõs bizodalmad~Feltalálta híven-keresett oltalmad.~
1370 31| barátidért~ Öcsénkkel meg feltámadál,~Éltemnek már enyészni tért~
1371 61| én le reményemet.~ Feltámadt Árpád népe! Bízzunk~
1372 57| isméret fedez paizsával, -~Feltehet a világ s pokol hatalmával!~
1373 62| pályájokat -~Ûzzék gyors erõvel feltett szándékjokat;~S nem hagyván
1374 62| ég könyveim árjára...~S feltünvén nékem is szebb napom súgára,~
1375 59| rút mérgével!~Király! ha felültél e nép kormányára,~Vigyázz
1376 57| már itt a földnek porából felvészi,~S a menny lakosihoz hasonlóvá
1377 62| HORATIUS~Viseld, ó hív látó! felvett szent igádat,~Folytasd víg
1378 60| intése!...~„A látó, ha terhét felvette vállára,~Viselje mindvégig,
1379 13| szállottam Apolló halmára,~S felvevén a földet szemem cirkalmára,~
1380 62| Felkevervén, s tûzbe hozván félvilágot,~Az ó törvény helyett új
1381 27| Eltünik ah! s nem fog soha felvirradni talán már.~Nézd, a régi
1382 45| Alkotódhoz~ Felvisz, az ész, fene kín gyanánt
1383 15| elmémet az idõk titkába~Felvivéd, jövendõnk kétes homályába,~
1384 36| kél fel õ többé soha!~Ha felvoná lehelletét~ Magához
1385 27| világunk~Nyúgoti részének felzendült messze határin.~Hasztalanul
1386 13| könyveim.~Mint a bús tengernek felzúdult habjai~Ordítnak, s halmokra
1387 5 | A tengert megháborítják,~Fenekébõl felfordítják,~S egeket csapdosnak
1388 20| CATULLUS~Látod, mikép fenekedik ellenem is? mikép~Vizsgálja,
1389 27| gerjesztgetik õket!~Mint fenekednek! mint hányják az ezernyi
1390 62| környékében~Magyar lesz, fenn-lesznek emlékezetében:~Üdvöz légy,
1391 34| fénye, míg Bihar~ Fennáll, homályba nem menend;~Ragyogni
1392 60| rózsaszínt halad két arcája.~Fennkölt homlokának emeli felségét~
1393 62| letesz Pallás templomában,~Fennmarad! s nem enged az idõ fogának,~
1394 17| kimúlván), lesz-e, ki szívében~Fenntartson engemet emlékezetében?~Lesz-e,
1395 3 | hûsége, hidd el, ott is fennvan hozzád,~S angyali szemekkel
1396 24| világra~ Verseit, és fennyen hirdeti Gomba Mihály:~Mely
1397 60| láttam még.~Mily különös fény ez, melyet ma szemlélek?~
1398 60| megrendülni~Érzem, és szokatlan új fénybe merülni, -~Melynek alig
1399 60| a gyõzõk hazája:~Tiszta fényben ragyog Priamus árvája,~S
1400 27| Terhes fellegeket látok fenyegetve borongni~Újra, s leszállani-kész
1401 46| Õseid korcs unokája,~Nevek fényének rozsdája,~ Gyáva,
1402 53| nézz derülõ napod hajnali fényére.~Bízván nagy istened régi
1403 29| lassanként már az igazság~Életadó fényesb súgári; terjed az észnek~
1404 61| tüzek!~Nem láthatom szép fényeteket... Te sem~ Tetszél
1405 39| le rám! Atyai kegyelmed fényibõl~Bocsásd fejemre csak egy
1406 60| reménye pálmája,~Annál szebben fénylik érdemkoronája! -~Nem aggódván
1407 39| erdõk! égbe-nyúlt~Szálas fenyõk! harsogva döngjetek!~Kõszikla-bércek!
1408 27| homályokat oszlatván, új fényre vezérli,~S méltóbb állapotunk
1409 27| árva mezõn, hol hajdani fényünk~Oly bús éjbe merûle? hol
1410 38| hangzik újra kedves éneked~A fenyvesek tollas polgárinak~Bút gondot
1411 8 | Hasztalan ez; nem fér úri nemedhez amaz.~Úgy van.
1412 61| visszatérvén hazájába, I. Ferdinánd királynak pártjára állott;
1413 44| elhaladt,~Végbe megy nemsoká Ferenc s József alatt.~Bízván kormányzóid
1414 31| Verseghy Ferenchez~Te, kit legrégibb híveim~
1415 26| ölhet! s fegyverét vérben feresztheti;~Mert, embertársait ha bõven
1416 20| Legjobb, ha példát mí halandó férfiak~Az embereknek hû vezéritõl
1417 62| vonszó s hajlandó készséget,~Férfiakhoz illõ nyílt egyenességet,~
1418 61| kedvesed; de~ Férgek emésztenek a porában!~Várhatd
1419 61| idõkorig;~S hazánknak oly sok fergetegek között~ Majd számtalanszor
1420 26| Unquam, nisi in dispar, feris.~ Furorne
1421 57| halandónak az ég titkaihoz férni,~Tanulja voltakép magát
1422 62| ily csúf találmánya~Bûn s fertelem! ezt õ tudni se kívánja.~
1423 62| teszi, hogy szünjék e mirígy fertelme!~Zengd, ajánld magasztald
1424 25| keresi nagyságát,~S bûne fertelmében leli boldogságát!~(1792)~~
1425 16| öltözetét, s nemzeti díszeit,~Feslett szokásinak tündér ösvényére~
1426 62| Útáltasd, gyûlöltesd a rút feslettséget,~A dagályt, hivságot, kába
1427 13| birtokait, -~Mennyi vér festette súlyos fegyverinket,~Míg
1428 27| régi világnak~Nagy példáit festi? Hová lett Versegi, s mint
1429 13| ölelni akarván párját s fiacskáját,~Híve koporsóján találja
1430 62| honja minden igaz, minden jó fiához.~Szolgáljon most ennek,
1431 13| törnek egymásra a földnek fiai,~Harag s bosszúságnak gerjesztvén
1432 10| szokásit~ Korcsosodott fiaid mely vetekedve veszik;~A
1433 15| Hogy lejutván híre késõ fiaidra,~Boldogabb életünk ezen
1434 62| tündöklõ példája,~Árpád fiainak tüzes Petrárkája,~Néped
1435 28| derül még~A magyar ég, s fiaink meglátják hajdani fényét.~
1436 62| Például a késõbb századok fiának!~~ Utolsó ének~
1437 62| Morven királya dicsõ nagy fiával,~Úgy énekelsz Lízád számtalan
1438 20| lehet,~(S az a tekintet és figyelmes szorgalom,~Mellyel magunknak
1439 38| Már mindenütt; s hallgat, figyelmez a vidék~Körül-belõl.~Csak
1440 15| vezérednek kész tehetségedet,~S figyelmezvén mindég okos tanácsára,~Tégy
1441 20| Sunt certi denique fines.~
1442 20| tovább e sült-agyú~Cinkos fiúnak vad szeleskedéseit,~Otromba
1443 57| S önmagában lévén elsõ fizetése,~(Érdeme jutalma, s bûne
1444 47| érdemeim ára,~ Igy fizetnek nékem is!~Gonosztevõknek
1445 12| mondd meg: adósságunk hol fizetõk le neki!~~
1446 53| Tullius szavának,~S Máró, Flakkus, Názó mennyei lantjának!~~
1447 62| Aut illis flamma, aut imber subducet honores,~
1448 62| tavasz a lágy zefirkével,~S Flóra gyermekinek tarka seregével,~
1449 31| hazánk oltárain~ Fõbusnak eggyütt áldozál,[4]~Ha hív
1450 38| kísztõ mennyei~Kis torka fodros énekit,~S hangokra-olvadott
1451 62| Gyomláld a maszlagot termékeny földében,~S bízzál - a magyarok kegyes
1452 26| egymást elverjék hazájok földérõl.~Mint az éhes medvék hideg
1453 13| Apolló halmára,~S felvevén a földet szemem cirkalmára,~Úgy néztem
1454 27| minderre, barátom!~S fel fog-e még valahára napunk virradni,
1455 62| halál kaszája,~Sem régiség foga s emésztõ rozsdája!~Fenn,
1456 22| szavát,~Megbájoló szép új fogadásait,~ S szent esküvését;
1457 28| intézve!... Fogadd el~E fogadást, és nézz jó szándékára fiadnak!~
1458 59| alkut felbontatod?~S amit mi fogadtunk, te megmásoltatod?...~Ki
1459 62| azt Elíza kedvesse~Örömmel fogadván fejére tehesse,~S mint hazánk
1460 45| Véred-erét kiszopó fogától~Megmentsen. Ó! kit lenni
1461 37| S felhõkig-érõ durva fogház~ Rejtekibõl
1462 20| mindezeknél mocskosabb dicséretit:~Fogjad hatalmas tolladat! s rajzold
1463 62| Jobb fiait ott is áldani fogjátok;~Boldogok mindketten! itt,
1464 62| számában~Lészen, s helyet foglal a népek sorában;~Míg szent
1465 53| ostromában,~Lásd, mely helyet foglalsz a népek sorában,~S mit várhatsz
1466 61| De vastag árnyékkal fogódik~ Most is
1467 61| mohácsi veszedelem után; fogságban.~ ”Sírván
1468 58| bajt, veszélyt, inséget, fogságot~Tûrvén, míg elnyernéd a
1469 39| mindenkor valál!~És lenni fogsz~Szünetlenûl!~Borulj homályaidba,
1470 13| jártak képzéseim!~Irtózás fogta el érzékenységeim,~Míg végre
1471 7 | Énekelni fogunk majd nemes lelkedről,~Mennyit
1472 61| vezéreléd;~Itt, századoktól fogva, szünetlenül~ Ügyében
1473 62| népedet zaklatja,~S erejét fogyasztván addig sanyargatja,~Míg önnönmagából
1474 62| egész épségében~Idõknek fogytáig tartó szép mivében,~Ragyogván
1475 13| bú, gond, bánat s kétség fojtogatja.~Mint a sérült atya, ki
1476 38| újolag leszállsz~A vár fokára,~Vagy még tovább ama~Sebes
1477 20| helyrehozhatatlan kárt okoz.~(Fõkép, ha kit már úgyis álnok
1478 20| voltaként~Majd mások is, - fõképp azok, kiket ma még~Temjénje
1479 13| hajlott szíveinket -~Addig folyja bõség áldott mezeinket.~
1480 25| méltó félelmében.~Kebelembe folynak könyveim árjai,~S önként
1481 62| énekembõl,~Könyvet látsz folyni már itt is minden szembõl,~
1482 38| Orfeussa szép szaván~Még a folyó is, - csendesebben~Hajtván
1483 39| komor szele!~Völgynek sebes folyója, zúgj!~Partok, zuhogjatok
1484 62| Rhodope vidéki,~(Hol fák, folyók, kövek hódoltanak néki),~
1485 10| szûzi szelídség~ Folyta körül; súgár termete mennyei
1486 62| látónak nézvén nagy tisztére,~Folytassák víg kedvvel nehéz pályájokat -~
1487 62| békével felvállalt igámat,~Folytassam víg kedvvel kiszabott pályámat,~
1488 20| dicsérvén a királyt,~Vidulva folytatják tanácskozásokat:~Mikép lehetne
1489 34| strófája egy~kéziraton így folytatódik:~Hazámnak egy jobb gyermeke~
1490 47| most könyveimnek~ Folyva foly le zápora,~Ó!... hült
1491 51| s oktalanság,~ Ha folyvást serénykedünk,~S új hajótörést
1492 38| Csak a feleslõ visszahang fondorkodik,~Csak õ cseveg, s ingerli
1493 38| elfelejtetõ,~S a várasokban fonnyadó kevély halandók~Szemet-csaló
1494 60| merül,~Míg én beszédének fontolom értelmét,~Imígy engeszteli
1495 60| Közelít (vedd, látó! vedd ezt fontolóra!)~Közelít hazádnak végsõ
1496 52| kebledet:~Vigyázz! hogy fel ne forgassa~ Jóra-szánt szándékodat,~
1497 57| szívében,~Míg ez, halálos csõt forgatván kezében,~Incselkedve lappang
1498 51| baj s veszély közt~ Forgunk és erõlködünk,~S a szerencse
1499 62| lelkeket,~S jobb agyagból formált érzékeny szíveket;~Éleszd,
1500 27| Lelked szikráját, szabadon formáltad az embert:~Meddig, meddig
|