16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
1501 62| etiam pectus praeceptis formet amicis!~
1502 16| erkölcsidben,~Hogy igaz magyar vér forr még ereidben.~Eredj, ó nagy
1503 57| kõszikla-fészkében,~Tudván, üldözõje mit forral szívében,~Míg ez, halálos
1504 62| tehetvén szerét,~Átkozva késéri Fortúna szekerét);~Míg, nem birván
1505 57| szózat~ ...Fortunae te responsare superbae~
1506 62| Ím! a régi világ kevély fõvárossa~Csúffá lett; rabláncon nyög
1507 14| A franciaországi változásokra~(Kassán, 1789)~
1508 44| örömömet~Zengvén, homlokára függesztem versemet:~„Nézz e kis példára,
1509 57| sorsának!~Ezt kövesd, ettõl függj. Mert szerencsétlenné~Tehet
1510 27| adózván,~Intenek íme! s világ füle hallatára kiáltják:~„Nézz
1511 27| Ah! ne gyötörjed az én füleim; lágyítsad azoknak~Mostoha
1512 38| Méltán magasztaltathatik,~Fülelve néz mindenfelé, s kérdezni
1513 3 | mely zokogó hang érdekli fülemet?~Mely jajszó serkenti elalélt
1514 62| 5] Lásd Callimachus Fülöpnek 3. könyvét: De Rebus a Vladislao
1515 48| nyomorúság.~Mint valamely szép~Fürge leányzó,~Úgy mosolyog ma~
1516 37| terjedezõ hajam~ Fürtét az arcámon lefüggõ~
1517 3 | hívét õ siratja.~Haja szép fürtjeit szélnek eresztette,~Reszketõ
1518 20| Temjénje kölcsön tékozolt ál füstivel~Vakítva csal, s véletlenül
1519 62| új színre változnak;~Fák, füvek, virágok versent illatoznak;~
1520 50| Spernit humum fugiente penna.~
1521 62| Amat nemus, et fugit urbes.~Eltávozott a tél
1522 20| Ha pedig irígy dühébe fúlva meggebed:~Akkor te nyúgodalmasan
1523 27| amaz árva mezõn! hol minden fûnek alatta~Eggy-eggy régi magyarra
1524 20| E nyughatatlan, hetyke, furcsa kis vitéz?~Mit mondanának
1525 62| 6] „Religisio veluti furore percitus” - úgymond a most
1526 26| feris.~ Furorne coecus, an rapit vis acrior?~
1527 61| S a komor éjt futamodni látván,~Nézd a jövõ nap
1528 20| barátim s vélem egy pályán futó,~Egy tárgyra nézõ társaim
1529 60| etiam fatis aperit Cassandra futuris~ Ora, dei
1530 57| méltán legszebb koszorút fûz,~Holnap talán abból legnagyobb
1531 15| hajós - kinek megrakott gályáját~Rút fergeteg éri, s tépi
1532 20| hazudja, hirdeti~Százféle gáncsaim? mikép aláz, mikép~Szidalmaz,
1533 13| súgallása,~Sok maszlagos polgár garázdálkodása,~S rossz, kaján szomszédink
1534 17| rája! -~A bús végezések így gátolván benne,~Alig mutathatná,
1535 15| érzékenységedet,~Nehogy örömednek gátszaggató árja~Az ohajtott révbõl
1536 15| adhuc animus, manifestaque gaudia differt,~
1537 13| erkölcsinket,~Bátran mivelhettük gazdag mezeinket?~Mennyi magyar
1538 7 | Nem látta tulajdon ősi gazdagságát.~Elveti hályogát ugyancsak
1539 62| Szerencse, másnak kincset, gazdagságot,~Hírt, nevet, hatalmat,
1540 57| Nem téved a szívnek tiszta gerjedelme,~S csak jóhoz, csak széphez
1541 62| Indítsd fel mellyében tisztább gerjedelmét,~Az igaznak, jónak, s szépnek
1542 38| völgy, mezõ!~Mely víg örömre gerjedének,~S miként felelgetnek mindenfelõl
1543 18| messze terült határit,~Örömre gerjeszt minden igaz magyart,~Minden
1544 27| szeretet szolgái, miként gerjesztgetik õket!~Mint fenekednek! mint
1545 54| ha szebb remény~ Gerjeszti kedvedet;~Ha bú, ha gond
1546 58| Legszebb indulatink tudós gerjesztõje,~Hazám dicsõ fia, kedves
1547 62| Polonorum atque Hungarorum Rege gestis - (Schwandtner, Script.
1548 9 | non est idem virtutis et gloriae,~ qui vitae,
1549 20| mit cselekszik ott ama görög király,~Kit, mint az ész
1550 15| elválásunk?~Ó! mely öldöklõ gond- s búba merítetted~Szívünket,
1551 57| válasszon, s mire légyen gondja,~Azt szíve s elméje világosan
1552 27| vígasztaljátok! epesztõ~Gondjait enyhítvén, s táplálván szíve
1553 59| megbájolhatnának?~Úgy viselnéd gondját országod javának?~Önként,
1554 60| tenéked erre ne légyen ma gondod.~Elég, hogy amit látsz,
1555 27| Társadnak, kit bú, bánat, s mély gondok epesztnek.~Terhes fellegeket
1556 60| De látván, hogy elmém új gondokba merül,~Míg én beszédének
1557 60| reményre derülni,~Most újra gondokban látszik elmerülni.~Többször
1558 15| terheli szívemet?~Mely komor gondolat zavarja kedvemet?~Múzsa!
1559 5 | vígasztalás távozik,~S komor gondolatim háborogva dúlnak:~Ó Fánni!
1560 28| új bajnoka támada benned.~Gondold meg gyakran, nemes ifjú!
1561 39| dicsérjem a Te~Nevezhetetlen,~Gondolhatatlan,~Isteni-nagy felségedet?~
1562 26| Dühös vakságtokban tán azt gondoljátok?~Nem dõlhet le porba, minthogy
1563 62| láncok csüggvén a nyakáról,~Gondolkodni sem mer emberi jussáról,~
1564 17| Mit, kedves barátom! mit gondolsz felõlem?~Tudhatod-e vajjon,
1565 38| fenyvesek tollas polgárinak~Bút gondot elfelejtetõ,~S a várasokban
1566 26| szokott vadságából;~De, ha mi gonoszt tett tudatlanságából,~Legalább
1567 47| Igy fizetnek nékem is!~Gonosztevõknek sorsára~ Juttatának
1568 9 | Búcsúvétel~Gr. Mniszech Mária Amália sírjánál,~
1569 5 | csapdosnak dagályos habjai:~Venus Gráciákkal a parton múlatván.~S magát
1570 10| Gróf Andrásy Mária kisasszony
1571 20| felmagasztaló~Gõgös poéta gúnyolásit a minap~Fel sem vevéd; sõt
1572 55| itélik,~S a gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;~Míg a Bölcs örömmel
1573 62| Égbõl-vett nagy tiszted hív gyakorlásában,~Bízván az igazság gyõzõ
1574 20| nyelv pedig követõt talál,~S gyakorta helyrehozhatatlan kárt okoz.~(
1575 46| s mondhatja,~Hogy feleid gyalázatja,~ S mások majma,
1576 62| Vagy kérkedve járma mély gyalázatjáról!~Nem tekintvén a múlt setétebb
1577 20| Hadd szidjon õ bízvást s gyalázzon engemet,~S kövesse nyilván
1578 25| lelki jó barátja!~Kiben még gyámolát múzsám élni látja -~Õtet!
1579 13| szerzett örökségét;~Sõt, gyanúba hozván egyenes hívségét,~
1580 57| végre tapasztalja,~Büszke gyarlósága szégyenét ne vallja!~De
1581 13| hajdani dagályos vadságát:~Gyász-szín váltotta fel a félhold világát.~
1582 62| Kivetkezett a föld éjjeli gyászából;~Ébred a természet mély
1583 4 | felhozta,~Édes nemzetének gyászát az okozta.~Eredj már; s
1584 62| részesít fényében.~Mély gyászba merültek Hella víg határi;~
1585 3 | küszködik bátyja:~S ó kín! a gyászpadon már kinyújtva látja!~Mint
1586 60| Ílion bástyája,~S búra, gyászra került a gyõzõk hazája:~
1587 10| búba-merülve hagyott! -~Gyászra-szokott múzsám! vond fel lantodnak
1588 13| Egynek dicsõséget, másnak gyászt okoznak.~Ha két hatalmasok
1589 52| sírba dõlnünk...~ Gyávaság, s bal itélet!~Hazafinak
1590 17| csoportos inséged?~Én! ki gyengült testtel s bágyadott elmével~
1591 62| dombjára,~S borulj le barátom gyepesült halmára.~~ Második
1592 13| hányták hazánknak szédült gyermekeit,~Mint a balszerencse játékeszközeit.~
1593 16| Mint kell nevelniek édes gyermekeket” -~Adván az országnak jeles
1594 13| Éh-halált lát jõni kisded gyermekére,~Hogy kedveseinek lenne
1595 10| lett volna talán, eltérült gyermekid a ki~ Példájával
1596 62| lágy zefirkével,~S Flóra gyermekinek tarka seregével,~Maradj
1597 42| fia: -~Bátran nyugszik!... Gyilkosának~ Kell inkább aggódnia.~(
1598 19| A vérre sovárgó koronás gyilkosok;~Õk! kiknek még imént százezrek
1599 17| kis fa! idõnek elõtte~Íme! gyökerébõl a szél kidöntötte.~Hiába
1600 17| virágja,~Már a titkos féreg gyökerét elrágja!...~Nézd ama nevendék
1601 21| Mint hullnak le gyöngyei,~Tudván, érted mint gerjednek~
1602 38| Arany-hajú szelíd napot;~Ott önti~Gyönyörködésre kísztõ mennyei~Kis torka
1603 62| tavasz jöttében;~S mikép gyönyörködik szavok zengésében,~Valakinek
1604 62| mások szelíd bölcsesége,~S gyönyörködtet szavok mennyei szépsége,~
1605 48| jársz,~Egyre kecsegtet~A gyönyörûség,~És, ha tenéked~Tetszik,
1606 54| borostyánt bajnokink~ Gyöplepte halmain;~Hogy, akik édes
1607 27| rettenetes név!~Ah! ne gyötörjed az én füleim; lágyítsad
1608 60| Teljesítsd!... A többi ne gyötörjön téged.”~Mit használhat,
1609 60| Irtózva lát, szíve kínos gyötrelmében -~Mondja ki serkentõ gyászos
1610 60| Ébredj bús szívednek néma gyötrelmébõl;~S látván, hogy népednek
1611 32| lelkemnek egy fele!~Érzem minden gyötrelmedet,~ Érzem; s szivem
1612 21| gerjednek~ Lelkemnek gyötrelmei!~Ó! ha bánatimnak árja~
1613 37| kinek~Mondhassa vérzõ szíve gyötrelmeit~ E szenvedõ, kit
1614 38| kecsegtetõ,~S a búban elmerült~Gyötrelmes árva szívet~Veszélyes aggódásiból~
1615 60| Imígy engeszteli lelkem mély gyötrelmét:~„Ama szûz, kit imént felhozál
1616 60| fájdalom ül szeme kék egében,~S gyötrõ gond fellegzik bús tekéntetében;~
1617 32| Gyötrődés~Ki nyög? melyik boldogtalan~
1618 62| munkálkodjál Hunnia kertében,~Gyomláld a maszlagot termékeny földében,~
1619 28| ezerek közt tégedet, és mely~Gyorsan fáradozó szeretettel tartozol
1620 57| Légyen, hogy a rossznak gyõz gonosz hatalma,~S a jámbor-igaznak
1621 57| híven követi, hallgatja,~Gyõzedelme díját bizonnyal várhatja.~
1622 13| S Nemesnek énekelsz szép gyõzedelmérõl.~Látom: a természet két
1623 39| a jámbor erkölcs?~S mért gyõzedelmes a gonosz?”~S hozzád emelvén
1624 62| érdemével,~mind élõ társaink új gyõzedelmével.[7]~Így, kijutván egyszer
1625 60| S búra, gyászra került a gyõzõk hazája:~Tiszta fényben ragyog
1626 28| bízzunk, s bajaink tûréssel gyõzve, magunkat~Boldog atyáinkhoz
1627 53| lássa, mit tehetsz elmével -~Gyõzz meg minden népet nyelved
1628 52| Jóra-szánt szándékodat,~S le ne gyõzze, vagy alázza~ Lelki
1629 48| igyekezzél~A tudománynak~Gyüjteni kincsét.~S már ma tanuljad~
1630 61| S kínt okozó keserû gyümölcse!~De jaj! hová, bús elme!
1631 57| Végbe-vitt szándéki megért gyümölcsében,~S önmagában lévén elsõ
1632 60| abban találván éltének,~Ha gyümölcsét látja sok szenvedésének;~
1633 17| az õsz, félig-ért ritka gyümölcsével;~Közelget a tél is havával,
1634 28| eszedbe, mi szép, mely drága gyümölcsöket ígért~Ritka nagy elmédnek
1635 20| Te bajra kelj! Ám lássa: gyújtsa fel Buda~Várát, ha hírre
1636 26| zavarták ügyünket,~Városokba gyûjtven nyomorult nemünket?~Azért
1637 26| egy szeretet édes érzésére~Gyúlasztván, bocsátád szabad tetszésére:~
1638 59| merész jövevény, népem gyûlésében!~Mit akarsz? mir sürgetsz
1639 62| vágd fel a kövére,~Mi a gyûlölködés, visszálkodás bére!~Mond: (
1640 8 | amaz.~Úgy van. Apollónak gyűlölnek húgai; s nyelvünk~
1641 62| ezek rút fajzatját, a vad gyûlölséget -~Mely már századoktól népedet
1642 62| pompája,~Fényes balgatagság gyûlölt rabigája!~Maradj már, tettetés
1643 62| cimborák dühével),~Útáltasd, gyûlöltesd a rút feslettséget,~A dagályt,
1644 20| honorem~ habeat ei, qui fecit.~
1645 61| Tengere habjaiban vezéreld~E szívet. - Érzem
1646 38| csendesebben~Hajtván bolyongó habjait~A vár alatt,~S nem oly igen
1647 15| mint szenvedtünk,~A mérges habokkal miképpen küszködtünk;~Mert
1648 51| küszködünk;~Mi, kik a mérges haboktól~ Szüntelen hányattatunk,~
1649 57| Bár elméd nyúgalmát egyre háborgatja,~S szíved kínokkal késérti,
1650 34| Szüntesd szemednek záporát.~Ne háborítsd, ó drága szûz,~ Barátom
1651 34| már jajjaink,~ Ne háborítsuk hûlt porát,~Ne vádolják
1652 52| elfordul,~ Agyarkodik, háborog,~S kerekével, mint egyébkor,~
1653 61| vissza, gyászos múzsa! ne háborogj.~ Szüntesd keserves
1654 26| Az európai hadakozásokra~ Neque hic
1655 59| De nyerd el bár hatát a hadi kockának~S vess vakot nagy
1656 37| Ah! elkerûl, és messze hagy engemet...~Sajnálja tõlem
1657 38| Te cifra kis madár!~Miért hagyád el már~Elmét kecsegtetõ,~
1658 17| végzõdik pályája,~S másra hagyattatik még egyszer árvája)~Keseredett
1659 57| Sírjáig késéri, s még ott sem hagyhatja,~Még ott is a jóknak jutalmát
1660 39| repûletidben!~Hogy el ne hagyjon illy örvényeidben!~Bár véghetetlen!
1661 37| szemlélsz.~Mit látok? Itt hagysz újra te is? Kegyes~Vígasztalóm!
1662 37| Kegyes~Vígasztalóm! itt hagysz-e te is megint?...~
1663 62| feltett szándékjokat;~S nem hagyván csüggedni szent bizodalmokat,~
1664 22| zálogául~ Metsze hajadra saját kezével.~Hallottad
1665 37| bújdosó szél; s terjedezõ hajam~ Fürtét az arcámon
1666 60| ragyogó szépségét~Rengõ hajfürtinek lebegõ homálya,~Mely nyakát
1667 18| kezében~ Hajladozó fejedelmi pálcát:~- - - - - - - - - - - - - ~
1668 38| sokat-tûrt szíveink,~S dobogva hajlanak le víg dombjának a völgy~
1669 62| egyezséget,~Az egymáshoz vonszó s hajlandó készséget,~Férfiakhoz illõ
1670 60| igának;~S zabolázván saját hajlandóságának~Ösztönét, engedjen istene
1671 62| Vagy, követvén szíve rossz hajlandóságát,~Másnak kisebbségén építi
1672 62| változni nem tudó szent hajlandóságot. - -~Indulj: vedd utadat
1673 62| Maradjon áldásban szent porod hajléka,~Dicsekedjék azzal Virt
1674 62| A gõgös hatalom tornyos hajlékai~S egekbe felnyúló roppant
1675 15| örömtõl zengnek Kassának hajléki?~Mitõl vídulnak így Hernád
1676 13| Félelem s jaj tölti elrémült hajlékit;~Hasztalan mutatja hatalma
1677 60| szívem keservében,~Egyszerre hajlékom önként megrendülni~Érzem,
1678 62| Harmadik ének~Ím, leszállt a hajnal rózsa-kocsijából;~Kivetkezett
1679 36| képedet~ Szépséged régi hajnala,~Mert ah! nem látja hívedet,~
1680 16| Sohajtással vártuk azon nap hajnalát,~Mely még eloszlatná szemeik
1681 28| életre kelõ honnyunk víg hajnalodását.~Higgyük: elõbb, vagy utóbb,
1682 3 | terjesztette;~Elmúlt arcáinak hajnalpirossága;~Kemény vad szívet is meghat
1683 60| idejében!”~Így szólván, arcája hajnalszínre derül.~De látván, hogy elmém
1684 44| hatalmának~ Már egyszer e hajó is engedett:~De közjóra
1685 59| céljára;~S hogy juthasson hajód ohajtott partjára,~Ne hajts
1686 15| árja~Az ohajtott révbõl hajódat kizárja,~S megint a háborgó
1687 15| dõlöng magában~S verdõdik hajója halálnak torkában;~Hiába
1688 44| A keszthelyi hajóra~(1798)~A mindent elrontó
1689 15| szült volna hívséged!~Mint a hajós - kinek megrakott gályáját~
1690 51| folyvást serénykedünk,~S új hajótörést kerülvén,~ Még tovább
1691 38| szebb érzeményei~Messzére hajtanak minden bút, bánatot,~Tornyunkra
1692 32| karjaim,~Ah! senkit meg nem hajthatok,~ Nem hallja senki
1693 62| méltóságát,~Veszélyre nem hajtó tüzes bátorságát,~Bajnoki
1694 47| pályafutásom,~ Térdet hajtva engedek.~Jer szabadság szent
1695 60| pártája,~Líliom- s rózsaszínt halad két arcája.~Fennkölt homlokának
1696 62| néz a két Dunára,~Szállj haladék nélkül Virt kies dombjára,~
1697 16| valamint elmével másokat haladna,~Úgy józan éltével jó példát
1698 62| ma is torlatlan szörnyû halálának,~S éreztetvén okát honja
1699 15| magában~S verdõdik hajója halálnak torkában;~Hiába nyújtja
1700 41| remél;~Add, hogy méltatlan halálom~ Ébreszthesse népemet!~
1701 47| és hatalmas ellenségeim halálomra törekedének)~Ez tehát érdemeim
1702 57| birodalma,...~Mely idõn s halálon gyõzedelmet vehet,~S századok
1703 52| nagyobbá tészi~ A halált-hozó pohár.~Õt sem gyáva rossz
1704 3 | ágyához.~Ráborul nagy jajjal halavány képére,~Sír, zokog, s könny-özönt
1705 2 | néztünk házodban,~ Haldakolva fekszel utolsó ágyodban!~
1706 2 | A haldokló Orczy Istvánhoz~István!
1707 54| naggyá mi tesz,~ Mi halhatatlanít.~Nem hallgatván az oskolák~
1708 62| újítja,~Mind saját nagy nevét halhatatlanítja,~Mind népe jobb részét egyre
1709 62| erõvel ragyogó pályádat,~S halhatatlanítván nemzeti hárfádat,~Emeld
1710 39| setétlõ fellegek útjain~A halhatatlanok dicsõ hajlékihoz!~Úgy zengjed,
1711 60| S remélvén jobb része halhatatlanságát,~Mennyei honjának egykori
1712 20| mihelyt fülébe zúg, irtózva hall -~Sietve távozván ezen berek
1713 18| Új szakadást iszonyodva hallák.~Nem láttalak még, drága
1714 27| Intenek íme! s világ füle hallatára kiáltják:~„Nézz e térre;
1715 13| erõszak-igája,~Kedvet nyér hallatlan hûsége példája;~S talán
1716 39| terjesztem szokott kérésemet,~Halld meg keserve tengerének mélyibõl~
1717 19| pontjára hág.~Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,~Valakinek
1718 61| komor éj s homály ez!~Ily hallgatás, ily béke uralkodik,~Ó ember!
1719 37| panaszos nyögéssel~Mély hallgatását félbeszakasztani.~Elcsendesedtek, -
1720 60| Vess véget e hosszú bûnös hallgatásnak!~Tekints a multakra, nézz
1721 20| nyom,~S nyelvét lekötve hallgatásra kénszerít.)~Mindenben illõ
1722 62| hódoltanak néki),~Bámulva hallgatnak Balaton mellyéki,~S büszkélkedve
1723 60| késértõ bús lélek?~Nem jobb-e, hallgatnom, ha már nem remélek,~S nékem
1724 20| csevegjen, s mocskolódjék, hallgatok;~S elõbbre ballagván szokott
1725 15| Titokban sírt a jó hazafi, s hallgatott;~Mert ha szólt, pártosnak
1726 38| tetszik-e?~S kitõl miként hallgattatik?~De néma csendesség uralkodik~
1727 54| Mi halhatatlanít.~Nem hallgatván az oskolák~ Hiú tetszéseit,~
1728 62| mert ezt eléggé sohasem hallhatja!)~Hogy a népek sorsát isten
1729 32| nem hajthatok,~ Nem hallja senki jajjaim!~Felelnek
1730 62| ép vér buzog még erében!~Hallják, mint neveznek már itt is
1731 17| mintlétérõl,~Egykor csak azt hallod Hernád vidékérõl,~Hogy kinek
1732 10| Elégiának töredéke. - 1788.~Mit hallok? mi kegyetlen hír serkenti
1733 22| Metsze hajadra saját kezével.~Hallottad édes hangozatú szavát,~Megbájoló
1734 13| Ordítnak, s halmokra dõlöngnek halmai:~Úgy törnek egymásra a földnek
1735 54| bajnokink~ Gyöplepte halmain;~Hogy, akik édes honjokért~
1736 62| társaik vérének~S rettenetes halmát mindnyájok vétkének,~A törvény
1737 13| felzúdult habjai~Ordítnak, s halmokra dõlöngnek halmai:~Úgy törnek
1738 46| Számtalan szükségiben~ v. Halmozott inségiben~Lovadon alig tudsz
1739 13| egyenes hívségét,~Ezáltal halmozza nagyobbra inségét.~Igy,
1740 16| légyenek,~Hogy a népért élni s halni ne féljenek!~Tudván, hogy
1741 35| Zárjon kettõnket egy halom!~(1795-96)~~
1742 62| Harmadik ének~Halottam elhagyván, keresd az élõket,~
1743 3 | magához;~Siet kedvesének halottas ágyához.~Ráborul nagy jajjal
1744 27| kikelvén~Honnyunkért, s ott halva vitéz vérekkel adózván,~
1745 36| tündöklõ gyöngy hava~ Halványka színre változott!~Eltünt!
1746 3 | Kemény vad szívet is meghat halványsága.~Azt vélte, halállal most
1747 7 | ősi gazdagságát.~Elveti hályogát ugyancsak végtére,~Melyet
1748 28| néki segédül~Lenni, s hová hamarább enyhíteni régi keservén.~
1749 20| s illetlen dolog.~Mert a hamis vád s csalfa hír könnyen
1750 9 | szemeim lefolyó harmatja,~Mely hamvaid felett arcámat áztatja,~
1751 13| csendesség fekszik atyáink hamvain,~S bágyadt szél lengedez
1752 62| fáradságom ára.~Nyúgodjék hûlt hamvam akár e megyében,~Akár más
1753 62| lelapúlnak;~Dús, fényes várasok hamvokba borúlnak;~Nemzetek országok
1754 20| síkra vele, nem is perel: hanem~Egy-két igaz szót mondva,
1755 11| vérbõl származva, mi lenne, hanemha~ Népünk s nyelvünknek
1756 54| ösztönét~ Követve hangicsál.~(1820-as évek.)~~
1757 38| fel nem indíthatnak édes~Hangjai zengedezõ szavának -~Megbájoló
1758 39| Legszebb s legérezettebb hangjain:~Mely jó az Úr! s mi nagy~
1759 54| eggyesítsd~ Igéddel hangjait,~S öntsd új dalokba felhevült~
1760 62| te, kinek lantod bájoló hangjára,~Mint hajdan Ámfion alkotó
1761 58| órában.~Jer, halljad bús hangját kesergõ lantjának,~S vedd
1762 60| szívet olvasztó lassú mély hangjával~Jelenti, mint szenved, s
1763 39| magasztaló dicséretimre most~Új hangokon felelve zengjetek!~ *~
1764 38| Kis torka fodros énekit,~S hangokra-olvadott szebb érzeményei~Messzére
1765 22| kezével.~Hallottad édes hangozatú szavát,~Megbájoló szép új
1766 39| kiket szívem nyögésitõl~Hangozni megszoktattalak,~Kínos keserveimnek
1767 19| leomlása~Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!~Vídulj gyászos
1768 59| ámító szájának~Veszélyes hangzási megbájolhatnának?~Úgy viselnéd
1769 27| szüntesd nemzeti lantod~Édes hangzatival társadnak bánatit; oszlasd~
1770 13| kinek csak neved szomorú hangzatja~Népedet még ma is könyre
1771 27| temetõje hazámnak!~Jártam hantjaidon; láttam sírhalmaik én is~
1772 13| bágyadt szél lengedez sírjaik hantjain.~Harmatozó homály borul
1773 25| bizonytalanság kétes örvényében~Hányattatik elmém méltó félelmében.~
1774 13| eretnek - tûzre s kardra hányattatott!!~De hová, ó múzsám! gyászos
1775 51| haboktól~ Szüntelen hányattatunk,~S annyi sok szélvész után
1776 27| õket!~Mint fenekednek! mint hányják az ezernyi kelepcét~Újra,
1777 13| reája,~Biztos partra jutand hánykódó bárkája. -~Ilyen jobb szerencse
1778 13| szomszédink vad agyarkodása -~Úgy hányták hazánknak szédült gyermekeit,~
1779 13| egymásra a földnek fiai,~Harag s bosszúságnak gerjesztvén
1780 26| barlangjokból,~Oly dühös haraggal törnek ki honjokból,~S ezer
1781 37| Szenvedni? Melly isten haragja,~ Melly vak
1782 51| ápolgatott,~S rossz kedvére, haragjára~ Sohasem méltóztatott.~
1783 20| soha. -~Ha most, követvén haragod elsõ bús hevét,~Magad felejtve
1784 27| meddig~Késik még méltó haragodnak mennyköve? Fordítsd,~Ah,
1785 20| sem veszem,~S õt mindezért haragomra nem méltóztatom.~Miért veszõdnénk,
1786 62| lerakván fegyverét,~Nyugtatja harcra-kész száz meg száz ezerét,~S
1787 19| végsõ pontjára hág.~Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,~
1788 27| teneked sem~Hallom zengedezõ hárfád!) Vess néma keserved~Árjának,
1789 62| halhatatlanítván nemzeti hárfádat,~Emeld énekeddel népedet,
1790 62| tõlök a veszélyt messze háríthatja;~Õ! ki mindnyájokat elõre
1791 9 | minthogy veszedelmét el nem háríthattad,~Szabadságát fellyülélni
1792 62| keserves kárának!)~Kösd e hármas leckét ott újra szívére!...~
1793 13| lengedez sírjaik hantjain.~Harmatozó homály borul a szemére,~
1794 34| Három töredék~
1795 62| egészlen fõbb örökségérõl,~(Hasonlíthatatlan szépségû nyelvérõl!) -~Nem
1796 20| cimborál,~S keresve mint keres hasonló társakat?~Hiába mind! Nem
1797 57| felvészi,~S a menny lakosihoz hasonlóvá tészi; -~Elméjének olyan
1798 60| nem tehet,~Sem kára, vagy haszna, kérdésbe nem mehet:~Imádván
1799 60| ne gyötörjön téged.”~Mit használhat, vajjon, egy jámbor intése?~
1800 60| bánatos lelkének,~Ha nem használhatott szerette népének:~Mi jót,
1801 29| pályafutásom:~Hogyha neked használhattam vele, váltig elég volt.~
1802 15| atyai szándékát~Imádván, használjad nyújtott ajándékát.~Még
1803 62| hazájok kárával magoknak használnak;~Ott, hol az érdemnek büntetés
1804 16| Sem egyik kárával másiknak használni,~Tanulják a közép utat feltalálni,~
1805 17| érettebb korának~Hazája hasznára mi jót hozhatának -~- - - - - - - - - - - - -~
1806 28| fog egykor~A nagy egész hasznát keresõ törvényes igazság,~
1807 17| hazám! tenéked szolgálni?~S hasznoddal kedvedet keresni, találni?~~
1808 27| egyedül; - mivel ah! teneked hasznodra lehetni,~Boldogság; teveled
1809 21| hát tõlem?~Mit kesergetsz haszontalan,~ Mit únszolod könyveim?~
1810 62| Bízván az igazság gyõzõ hatalmában,~S mind feleid sok szép
1811 62| gazdagságot,~Hírt, nevet, hatalmat, fényes uraságot;~Adj néki
1812 62| nékem halandónak:~Imádjam hatalmát az ottfennlakónak,~Mint
1813 57| Feltehet a világ s pokol hatalmával!~Vele lévén mindég s mindenütt
1814 18| S határt nem ismérõ hatalmok~ Fõbb erejét
1815 62| márvány-oszlopai,~A gõgös hatalom tornyos hajlékai~S egekbe
1816 62| látszik diadalma,~Nincs határ, melyen túl nem jut birodalma.~
1817 61| szûkült~ Honja határaiból kihozván,~Oly sok temérdek
1818 62| tovább az Új-Világ végsõ határáig!~~ Negyedik ének~
1819 13| Elhagyván, lakhelyünk szoros határait,~S nem tudván az egek titkos
1820 62| bút ne lássunk,~Itt érje határát hosszas bujdosásunk.~Adj,
1821 57| törvényét az emberiségnek,~S határban maradván józan tudománnya,~
1822 62| gyászba merültek Hella víg határi;~Tudatlan vad népnek szágódnak
1823 27| részének felzendült messze határin.~Hasztalanul csalogatta
1824 27| gonosz szándéktoknak valahára határja?~Ó te, világok szent fejedelme!
1825 59| fegyverünket?~De nyerd el bár hatát a hadi kockának~S vess vakot
1826 62| tudják érdemében.~~ Hatodik ének~ Aut
1827 36| S arcád tündöklõ gyöngy hava~ Halványka színre
1828 15| örömünnepére~(Szent György havának 16. napján 1790)~
1829 39| Kõszikla-bércek! béborult~Havas tetõk! bömbölve rengjetek!~
1830 37| sovány~Határit õrzõ vad havasok között;~ S felhõkig-érõ
1831 13| Lesznek majd olyanok a magyar hazában,~Kik reánk ismérnek érdem
1832 3 | már nemes lelke teremtõnk házában.~De hûsége, hidd el, ott
1833 1 | Biztatás~A hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,~
1834 15| Ki, hogy áldást hozzon hazafi-társára,~Örömmel áldozza mindenét
1835 13| is ciprus árnyékában,~Jó hazafiaknak neveznek számában!~~
1836 56| A látók titka~(Egy jeles hazafihoz; feleletül.)~
1837 52| Gyávaság, s bal itélet!~Hazafinak s kereszténynek~
1838 27| Szentjóbi Szabó Lászlóhoz~(Hazafiúi aggódás)~Ó te, kinek jeles
1839 61| szerencsésen visszatérvén hazájába, I. Ferdinánd királynak
1840 13| nem találván hazát önnön hazájában,~Csak panasz, csak jajszó
1841 20| Megvenni, s látni még saját hazájokat? -~E bölcs vezért kövessed,
1842 62| ma is jót tesznek egész hazájokkal.~Úgy van. Ott, hol Zrínyi,
1843 62| szolgálván innen is népemet, hazámat,~Várjam, míg nyúgalom kövesse
1844 18| Nem láttalak még, drága hazámfia!~Nem láttalak még tégedet
1845 37| szomorú homályát.~Távúl hazámtól; messze vidék sovány~Határit
1846 60| tüzes leomlása,~S népének, házának végsõ pusztulása?...~Engedvén
1847 20| tudod,~Az illyen ég-átkozta házi tolvajok~Legtöbbet ártanak!)
1848 2 | csillagot, most néztünk házodban,~ Haldakolva fekszel
1849 20| kotor,~Ás vés utánam? Mint hazudja, hirdeti~Százféle gáncsaim?
1850 37| kiszólít~ E hazug és csapodár világból.~(1795)~~
1851 38| örvendezésed~Kellõs, verõfényes hegyérõl,~Onnan tekintgetsz fel homályos
1852 62| lantja zengésével~Ott a hegyet völgyet érezni tanitja,~
1853 54| mint a madár,~ Mely hegyre völgyre száll,~S csak szíve
1854 62| fényében.~Mély gyászba merültek Hella víg határi;~Tudatlan vad
1855 20| méltóztathatod,~Holott az elsõ hely miatt irígykedõ~S önnönmagát
1856 52| Ha van - ritkán van helye.~„Soha kétségbe nem esni,”~
1857 62| lerontott, legázolt hazája helyében~Hazát lel a világ minden
1858 15| Engedi, hogy köztünk e helyen meglássunk?~Felhatott hozzája
1859 32| Kiált megint e bú helyén?~Ki háborít fel úntalan~
1860 39| vígadva hagyd el ezt~A síralom helyének durva rejtekét!~(Nem tiltja
1861 26| Atyja! ki e föld színére~Helyezéd az embert élet ösvényére,~
1862 62| Így szólván, hív Múzsa! helyheztesd fejére~Zöldelõ koszorúd; -
1863 62| s szépnek hû szerelmét.~Helyheztesse díszét szelíd emberségben,~
1864 26| Most - fõ dicsõséget abban helyhezteti,~Ha ölhet! s fegyverét vérben
1865 28| könyörûletlen vak sorsot okozván,~Helyre nem állandó kárunkon akkor
1866 20| követõt talál,~S gyakorta helyrehozhatatlan kárt okoz.~(Fõkép, ha kit
1867 59| javallók csalfa beszédére?~Helyt adsz-e hát azok vak buzgóságának,~
1868 54| S barom gyanánt henyél.~Ha víg öröm, ha szebb remény~
1869 62| vélni,~Hogy szabad más baját henyélve szemlélni,~Az egész kárával
1870 16| Herceg Hohenlohe Károlné, ~szül.
1871 16| hazám dicsõ szép leánya!~Hercegek szerelme, rokonid bálványa!~
1872 62| Sajnáig,~Elhat nevök híre Herkul oszlopáig,~Onnét nagy Washington
1873 4 | ére,~Hogy éltének jutott hervasztó telére.~Mint feljövõ napját
1874 53| folytában!~Kijövén elõdink hét fejedelmével,~Megráztad
1875 20| tenne majd~E nyughatatlan, hetyke, furcsa kis vitéz?~Mit mondanának
1876 17| érkezett,~Máris a forró nyár heve következett.~Elmúltak víg
1877 60| igazmondó szája,~Míg porban nem hever Ilion bástyája!”~Ó! ha már
1878 20| követvén haragod elsõ bús hevét,~Magad felejtve perbe szállanál
1879 54| indúlatid~ Szentebb hevûletét,~S elméd önként fellengezõ~
1880 62| még valahára,~S nem biztat hiában remény súgára; -~Higgyem,
1881 57| elme,~Szín-okokra nézve hibázván értelme:~Nem téved a szívnek
1882 26| hadakozásokra~ Neque hic lupis mos, nec fuit leonibus~
1883 2 | vonja rajta kékes barázdáit.~Hidegség foglalja minden tetemidet,~
1884 60| illik, mindenha tisztében,~S higgye, hogy végéhez érvén a pályának,~
1885 62| nélkül népedet, hazádat,~S higgyed, hogy illõ bér követi munkádat.~
1886 62| csüggedni szent bizodalmokat,~Higgyék, hogy elérik méltó jutalmokat.~
1887 62| hiában remény súgára; -~Higgyem, hogy közel már pályám véghatára,~
1888 28| honnyunk víg hajnalodását.~Higgyük: elõbb, vagy utóbb, diadalmaskodni
1889 47| Hogyha nyugszik majd pora:~Ne higyj a rágalmazásnak!~(Becstelen
1890 60| gyászos énekében!~S bár nem hihet néki, bár nem ügyel rája~
1891 59| vak buzgóságának,~S nem hihetsz híveid józan tanácsának?~
1892 62| értekeznek,~Téged, kedves Hímfi! vígadva neveznek;~Ott egykor
1893 58| Várna és Mohács~Kisfaludi - Hímfihez~(1808.)~Legszebb indulatink
1894 17| tudománya~Tõrit szünetlenül hinti, veti, hányja, -~S mely
1895 60| pályája,~S nem lehet rózsával hintve nyoszolyája:~De, ha késõbben
1896 18| Batthyány Alajoshoz~A vígadó hir, oszlani nem tudó~Szárnyára
1897 39| hajlékihoz!~Úgy zengjed, úgy hirdesd~Örvendezõ víg éneked~Legszebb
1898 62| színérõl;~De hallgat a múzsa hírérõl, nevérõl,~S nem tesz bizonyságot
1899 20| veszni tért.~Úgy teheti híressé magát; és úgy lehet~Oly
1900 62| örömére!~Terjeszd neved hírét a világ szélére,~S légy
1901 53| Bételt rég a világ tetteid hírével;~Tudja, mit végezhetsz fegyvered
1902 20| gyújtsa fel Buda~Várát, ha hírre vágy; ha büszkeség szele~
1903 12| estünk le. Magyar! vidd hírül árva hazánknak,~
1904 28| kétségbe nem esni!~Megfordul, hiszem azt, (mert él a nemzetek
1905 54| Az ég hajlékihoz,~S a hit, remény és képzelet~
1906 57| vágyásának,~S útmutató fénye hite világának -~E jele s záloga
1907 57| jövendõd éltetõ reménye,~Hited szent lángjának el nem borul
1908 15| vesszejét,~Mellyel így késérté hitednek erejét.~„Él még, mondád,
1909 62| méltóságáról;~S míg itt - majd hitéért buzgó vak hevében~Öl, dúl,
1910 61| Hasztalanul hiteget reményed.~Kedves hazám!
1911 62| úgymond a most nevezett hiteles történetíró, egy ilyen jeles
1912 20| vád s csalfa hír könnyen hitelt,~A rossz, garázda nyelv
1913 57| ösztönének),~Ámbár, hogy láttassa hitének erejét,~Néha rábocsátja
1914 59| egy király nem néz tett hitére,~Százezrek halála s gyalázat
1915 59| békesség istene nevében?~A hittel pecsételt alkut felbontatod?~
1916 27| magát: mikor íme legottan~Hitvallása felõl vetekednek, otromba
1917 16| Mutasd az anyáknak nagy hivataljokat,~S azzal együttjáró fõ méltóságokat.~
1918 62| majd nyakára borulsz még hívednek~Ott - hol az igazak többé
1919 60| annak segédében,~Aki, mint hívei szeretõ hív atyja,~Kegyelmét
1920 59| buzgóságának,~S nem hihetsz híveid józan tanácsának?~Inkább
1921 31| Ferenchez~Te, kit legrégibb híveim~ Között leghívebbnek
1922 16| tanácsokat,~Kik jó királyokhoz hívek úgy légyenek,~Hogy a népért
1923 15| erõs bizodalmad~Feltalálta híven-keresett oltalmad.~Jõ, kivel virágzó
1924 3 | rajzatja~Jõ felénk; Orcziban hívét õ siratja.~Haja szép fürtjeit
1925 38| halandók~Szemet-csaló tündér hivságinál~Százszorta méltóbb, boldogabb,
1926 62| feslettséget,~A dagályt, hivságot, kába délcegséget,~Dicsõítsd,
1927 62| Zengvén, tanú legyek örök hívségérõl. - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~„
1928 13| gyanúba hozván egyenes hívségét,~Ezáltal halmozza nagyobbra
1929 28| ha serény s állhatatos hívséggel igyekszünk,~S szent ûgyünk
1930 36| könyvet ûz?~Ím, a nagy bánat hõ szava~ Elhervasztó
1931 62| Hoc erat in votis.~Itt, az ártatlanság
1932 53| többé szörnyû hatalmának:~Hódol a föld ma is Tullius szavának,~
1933 19| széki!~Nemzetek, országok, hódoljatok néki!~Uralkodjék köztünk
1934 17| feje.~Ki ma száz népet lát hódolni lábánál,~Holnap porban fekszik
1935 62| Hol fák, folyók, kövek hódoltanak néki),~Bámulva hallgatnak
1936 27| Bölcs fejedelmeinek vígan hódolva virágzott;~Visszálkodva
1937 16| érdemnek;~Mint juthat egy jó hölgy léte fõ tárgyához -~Mi kötelessége
1938 62| édenében,~Imádva szeretett hölgye hív ölében; -~S szent magánossága
1939 62| szent egyezségében~S imádott hölgyetek égõ szerelmében.~ ~ ~ [
1940 16| Herceg Hohenlohe Károlné, ~szül. B. Revitzki
1941 14| jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!~Jertek, s hogy sorsotok
1942 60| szózatja -~Melynek majd húrjain hókezét nyugtatja,~Majd szívet olvasztó
1943 10| szûz-hóba-vegyült arcája: de holló~ Szárnyánál feketébb
1944 26| boldogságod,~Hogyha vérségidet holt-halomba vágod?~Tudjad, ó balgatag!
1945 17| igaz magyar, (halhatatlan holtak,~Kik tiszteletének fõ tárgyai
1946 47| kik erkölcsim tudjátok,~S holtom írtózva halljátok,~
1947 15| Felvivéd, jövendõnk kétes homályába,~Mégsem szûnhet-e meg hazánknak
1948 39| fogsz~Szünetlenûl!~Borulj homályaidba, gyarló, véges elme!~Némulva
1949 34| idõ~ Ügyünk setét homályait,~Kifejti s délre hozza õ~
1950 57| Vagy odvak s barlangok homályának örül, -~Õ szabadon kering
1951 39| törõdött két kezem,~S nedves homályban lábbogó,~Halálra vált, bús
1952 38| lakossa~Ezen magas hegyek homályinak!~Víg hirdetõje,~Szíves magasztalója~
1953 55| Mint oszlik az elmék éjjeli homályja:~Õ, (noha van máris, ki
1954 27| serkentgeti, s régi~Durva homályokat oszlatván, új fényre vezérli,~
1955 27| talán már.~Nézd, a régi homályra szokott sok gyáva miképpen~
1956 62| siratja balsorsát honjának.~De Homér, de Pindar - teljes épségében~
1957 20| fegyverét,~Rozsdás sisakját, s homlokán csúf szarvait~Mosolygva
1958 60| halad két arcája.~Fennkölt homlokának emeli felségét~S szebbíti
1959 17| Visszatér nemsoká hajdani honjába,~Ama jobb s szebb világ
1960 62| pánnonok s dákok hajdani honjában),~Le nem mond egészlen fõbb
1961 62| nagy Washington s Bolivár honjáig,~S tovább az Új-Világ végsõ
1962 46| vagyonját~Adja, hogy segítse honját~ Számtalan szükségiben~
1963 26| dühös haraggal törnek ki honjokból,~S ezer halált szórván kegyetlen
1964 54| halmain;~Hogy, akik édes honjokért~ Ott sírba dõltenek,~
1965 27| azoknak~Mostoha szíveiket, kik honnyok semmi keservén~Nem könyörülhetvén,
1966 28| magunk is~Új életre kelõ honnyunk víg hajnalodását.~Higgyük:
1967 27| hajdan az ellenségre kikelvén~Honnyunkért, s ott halva vitéz vérekkel
1968 20| contumeliam factam, honorem~ habeat
1969 62| flamma, aut imber subducet honores,~ Annorum
1970 62| nagynak, szépnek, jónak!~Hordozzam békével felvállalt igámat,~
1971 15| Horret adhuc animus, manifestaque
1972 62| Laudat, et hortatu comprobat acta suo.~
1973 57| Liberum et erectum, praesens hortatur et aptat.~
1974 60| sírgödröt ásnak,~Vess véget e hosszú bûnös hallgatásnak!~Tekints
1975 20| Liber in adversos hostes stringatu iambus!~
1976 37| Melly vak eset hoza minket öszve?)~Búsongva
1977 59| szavára,~S kárt, veszélyt hozandó bal kívánságára.~Elnémul
1978 17| korának~Hazája hasznára mi jót hozhatának -~- - - - - - - - - - - - -~
1979 60| népének:~Mi jót, mely örömet hoznának õnéki~Most az ál szerencse
1980 26| nyomorult nemünket?~Azért hoztak-e hát így öszve bennünket,~
1981 15| nevérõl,~Ki, hogy áldást hozzon hazafi-társára,~Örömmel
1982 2 | barátadat!~Bezárván kezeim hülõ szemeidet,~ S sírodba
1983 8 | van. Apollónak gyűlölnek húgai; s nyelvünk~ Mennyei
1984 62| pálcája~Eltörik, s porba hull arany koronája:~Nem árt
1985 44| gyakran háborgó tengernek~Hullámi majd eget, majd poklokat
1986 38| atya székihez,~Keblünkbe hullanak le könyveink!...~Elhallgatott:
1987 13| érzékenységeim,~Míg végre keblembe hullhattak könyveim.~Mint a bús tengernek
1988 21| nedvesült szemednek~ Mint hullnak le gyöngyei,~Tudván, érted
1989 50| Spernit humum fugiente penna.~
1990 4 | Ostendent terris hunc tantum fata, neque ultra~
1991 62| Schwandtner, Script. Rer. Hung. Tyrnavie, 1765.)~ [6] „
1992 62| Vladislao Polonorum atque Hungarorum Rege gestis - (Schwandtner,
1993 13| hazánk sok ínsége,~Tirajtatok húnyt el régi dicsõsége!~László!
1994 62| korcs unokájának,~Ki, nyögve hurcolván terhét az igának,~Titokban
1995 25| zengni kezdnek lantomnak húrjai.~Dicsõült Orczimnak lelki
1996 60| szózatja -~Melynek majd húrjain hókezét nyugtatja,~Majd
1997 15| Eredj már, s ígérd meg igaz hûségedet,~Igérd vezérednek kész tehetségedet,~
1998 60| imént felhozál például,~Hûségének mit nyert, kérded, jutalmául;~
1999 62| nagyságát;~Míglen ott Bellóna, húsz békés országot~Felkevervén,
2000 58| jutalma fejében,~Ámor s Hymen ritka szép szövetségében~
|