16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
2001 62| Qui monet, ut facias, quod iam facis, ille monendo~
2002 20| Agit praecipitem in meos iambos?~
2003 20| adversos hostes stringatu iambus!~
2004 62| Annorum aut ictu pondera victa ruent:~
2005 62| itt légyen lakásunk. -~Ide vont már régen titkos vágyódásunk;~
2006 15| reméltünk urunk s koronánkban;~Idegenek voltunk tulajdon hazánkban.~
2007 17| Sem a tüzes ifjú virágzó ideje,~Sem a nemes lelkû õsznek
2008 9 | Si non est idem virtutis et gloriae,~
2009 62| szándékod tiszta jóságában,~Idézz minden magyart Sajó vidékére,~
2010 54| s mikor~ És melly idõben él,~Dõzsölve tölti napjait,~
2011 48| örömmel~Vészen ölébe.~Most van idõd még:~Most igyekezzél~A tudománynak~
2012 28| mérsékelt örömek közt mostan idõdet.~Ámde jer egyszersmind,
2013 62| õ mindég egész épségében~Idõknek fogytáig tartó szép mivében,~
2014 61| Híven megõrzéd mind ez idõkorig;~S hazánknak oly sok fergetegek
2015 57| terjed birodalma,...~Mely idõn s halálon gyõzedelmet vehet,~
2016 56| SENECA~Emlékezzél a mult idõre,~Ismérjed a jelenvalót;~
2017 2 | õ minékünk,~ Hogy ifjúságunkban légy zsinór-mértékünk,~S
2018 45| Vak babonának igája nyomja;~Mely képtelen rút
2019 62| Hordozzam békével felvállalt igámat,~Folytassam víg kedvvel
2020 62| mondott szavait előhozván. (Igaz-e vajon! hogy az ilyenféle
2021 29| lehányják~Láncaikat, s jobb és igazabb új alkura kelnek.~
2022 62| még hívednek~Ott - hol az igazak többé nem szenvednek!~Ott,
2023 60| múzsa már hányszor mely igazat szóla;~Tudja, mint bûnhõdik
2024 10| a ki~ Példájával igazb útra vezérli vala!~Imhol,
2025 15| velünk tanácskoznod,~S híven igazgatva, néped oltalmaznod.~Csak
2026 60| nyája:~Ne szünjék mindaddig igazmondó szája,~Míg porban nem hever
2027 62| tisztább gerjedelmét,~Az igaznak, jónak, s szépnek hû szerelmét.~
2028 19| napja felderült;~Ím, az igazságnak terjednek súgári;~Dõlnek
2029 57| van itélõ-széki,~Mely még igazságot szolgáltathat néki.~Eljöhet
2030 54| verd! s eggyesítsd~ Igéddel hangjait,~S öntsd új dalokba
2031 62| népedet, hazádat!~Támogasd ígéddel az elcsüggedt elmét;~Derítgesd
2032 38| habjait~A vár alatt,~S nem oly igen sietve,~Nem oly zajogva
2033 15| ígérd meg igaz hûségedet,~Igérd vezérednek kész tehetségedet,~
2034 15| mindenét számára.~Eredj már, s ígérd meg igaz hûségedet,~Igérd
2035 17| barátod szaváról:~Hogy (ha mit ígérhet ember önmagáról)~El nem
2036 17| Hogy koszorút nyernek hív igyekezeti.~De bánatra méltó, ki alig
2037 27| harmadik éve kirendelt?~Mint igyekeznek azon felséges arányra? miképpen~
2038 48| Most van idõd még:~Most igyekezzél~A tudománynak~Gyüjteni kincsét.~
2039 27| Rajta, barátom, azért: igyekezzünk szerzeni mostan~Érdemeket. (
2040 28| Késõbb - késõ lesz minden igyekzet,~S nagy szégyen, bánkódva
2041 3 | tévelygõ szemében,~Halálos ijedtség bús tekintetében;~Nemes
2042 18| vesszük,~Mint a mezõk nimfáit ijesztgetõ~Otromba faunok sáskoszorújokat;~
2043 60| szája,~Míg porban nem hever Ilion bástyája!”~Ó! ha már az
2044 60| Ledõlt rég, s porrá lett, Ílion bástyája,~S búra, gyászra
2045 56| feleletül.)~ Non illa deo vertisse licet,~
2046 22| Arboribus: crescent illae; crescetis, amores.~
2047 60| zárja),~Már a jó kenetek illatinak árja~Az egész levegõt hirtelen
2048 23| részesednünk,~S kertünk édes illatjától~ Néha szinte részegednünk.~
2049 62| facias, quod iam facis, ille monendo~
2050 27| vetekednek, otromba nevekkel~Illetik, és mérges nyelvekkel földig
2051 20| Bosszút nem állni, - gyáva s illetlen dolog.~Mert a hamis vád
2052 16| Lantja húrjait még soha nem illette -~Õ is tiszteletét mutatni
2053 60| kegyesebb arcával,~Ajkamat illetvén jobbja két ujjával);~Fogd
2054 62| ének~ Aut illis flamma, aut imber subducet
2055 62| Igaz-e vajon! hogy az ilyenféle jegyzések és citálók már
2056 62| kábaságát,~Más érdemetlennek imádja hivságát,~Vagy, követvén
2057 39| áldjad,~Némulva rettegd és imádjad~Az Örökkévalót!~Hogy el
2058 62| példát nékem halandónak:~Imádjam hatalmát az ottfennlakónak,~
2059 36| Magához életünk ura:~Imádjuk bölcs intézetét;~
2060 62| S bajra kelvén Laura hív imádójával,~Vagy Morven királya dicsõ
2061 62| azok szent egyezségében~S imádott hölgyetek égõ szerelmében.~ ~ ~ [
2062 62| Aut illis flamma, aut imber subducet honores,~
2063 60| beszédének fontolom értelmét,~Imígy engeszteli lelkem mély gyötrelmét:~„
2064 22| Teneris incidere amores~
2065 57| csõt forgatván kezében,~Incselkedve lappang a fák rejtekében,~
2066 8 | Facit indignatio versum!~
2067 59| Mely ok, mely vak ösztön indíthat bennünket,~Oly megátalkodva
2068 38| nem érdekel;~Ha fel nem indíthatnak édes~Hangjai zengedezõ szavának -~
2069 54| törvényeit;~Kövesd saját indúlatid~ Szentebb hevûletét,~
2070 58| Hímfihez~(1808.)~Legszebb indulatink tudós gerjesztõje,~Hazám
2071 57| egyezvén szívének szebb indulatjával,~A jó lelk’ isméret fedez
2072 20| én: hogy az ily veszett indúlatú~Csalárd kis ellenséget,
2073 16| kezdett utaidon,~Míg több is indulhat fényes nyomdokidon.~Mutasd
2074 62| szent hajlandóságot. - -~Indulj: vedd utadat napkelet tájának;~
2075 60| teprenkedem, felém kezd indulni,~S csendes méltósággal elõmbe
2076 20| mikép~Szidalmaz, átkoz, ingerel szünetlenül?~S ha messze
2077 49| kedvére,~(Az irígy kis elmék ingerkedésére,~A Vadóci Vincék ál csevegésére,~
2078 62| kedvével,~(Sem az irígy lelkek ingerkedésével,~Sem a képmutatók garázda
2079 13| fejére végsõ veszélyt hoznak.~Innét emelkedvén elmémnek szárnyára,~
2080 16| Chartis inornatam silebo.~Mi, kik alig kezdénk
2081 15| szûnhet-e meg hazánknak insége?~Soha sem lesz-e hát panaszinknak
2082 13| Tirólatok áradt hazánk sok ínsége,~Tirajtatok húnyt el régi
2083 17| ne csüggesszen csoportos inséged?~Én! ki gyengült testtel
2084 58| ezernyi bajt, veszélyt, inséget, fogságot~Tûrvén, míg elnyernéd
2085 13| Ezáltal halmozza nagyobbra inségét.~Igy, ha a múltakat eszébe
2086 46| szükségiben~ v. Halmozott inségiben~Lovadon alig tudsz ülni~- - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - -~
2087 15| Ámde mit számlálom kitûrt inséginket?~Minek szaggatom fel újra
2088 62| tempora notis~ Instruat exemplis!~
2089 33| Quem nunc tam longe, non inter nota sepulcra,~
2090 19| százezrek halála~Csak egy intésekben, egy szavokban álla;~S kiknek
2091 62| szíveket ébresztõ sok bölcs intésérõl.”~~ Harmadik ének~
2092 62| sors forgatja,~Tud, lát, s intéz mindent a Mindenek Atyja!~
2093 62| szíveket;~Éleszd, neveld, intézd nyíló reményeket,~S jóra,
2094 44| Bízván kormányzóid bölcs intézetében,~Remélj! s erõlködjél e
2095 36| életünk ura:~Imádjuk bölcs intézetét;~ Ne szálljunk véle
2096 4 | érte sohajtásit az Úrhoz intézte.~Néki másként tetszett!
2097 28| te javadra leszen mindég intézve!... Fogadd el~E fogadást,
2098 62| drágább arany szabadságát,~Inti maradékit a balszerencsében; -~
2099 13| erkölcsinket,~Egyességre intik hajlott szíveinket -~Addig
2100 57| Intő szózat~ ...
2101 60| multakra, nézz a jövendõre,~S intsd hazád andalgó fiait elõre!”~
2102 60| elõre!”~Nem érti a magyar, intsenek bár néki~Népe Sajó körül
2103 62| Asperitatis et invidiae corrector et irae...~ ...................
2104 62| et invidiae corrector et irae...~ ...................
2105 16| Ebben is elõre rendelt már iránta.~Oly bölcs vezért adván
2106 27| mélységbe temessen~Végre, s irégyinket méltó kacagásra fakassza!~
2107 38| szenvedõk el nem feledkezõ~Irgalmas atya székihez,~Keblünkbe
2108 35| szívemet~ Már egyszer, irgalmatlan ég!~Hogy átokká tedd éltemet,~
2109 39| súgárodat!~Ne hagyd el, ó Irgalmazó!~Ne hagyd el alkotmányodat.~
2110 39| lelkemet~Az Úr kegyelme; s irgalom-pálcája íme~A kõsziklából bõ vizet
2111 57| ígéri,~S a szenvedõk atyját irgalomra kéri: -~E z e k a nagy égnek
2112 27| szép tálentominak méltatlan irígyi?~Nyert-e, vagy elvesztette
2113 20| Holott az elsõ hely miatt irígykedõ~S önnönmagát felhõkbe felmagasztaló~
2114 47| Földi jók! maradjatok.~Nem irígylem, nem sajnálom,~ Amivel
2115 62| Irtogasd a gonosz kaján irígységet,~Az oktalan, gyáva, buta
2116 7 | neveti szomszédink bolond irígységét,~Kik, régen orrolván hazánk
2117 24| Egy híres verselőre~Irja szünet nélkül, s kötetenként
2118 55| A magyar író~„Mint égõ fáklya, mely setétben
2119 7 | maszlag vont szemére;~Tekint íróinak immár érdemére,~Könyveket
2120 62| szüleményével,~S mind régibb íróink fényes érdemével,~mind élõ
2121 62| durva hideg keménységet,~Irtogasd a gonosz kaján irígységet,~
2122 13| szörnyûségeken jártak képzéseim!~Irtózás fogta el érzékenységeim,~
2123 17| ûzheti fene vérengzését;~Irtózatos fejét már feljebb emeli,~
2124 47| erkölcsim tudjátok,~S holtom írtózva halljátok,~ Kedvesim!
2125 37| gondjaidat, s remélj.~ Ismér az ég!... Megszán, s kiszólít~
2126 57| indulatjával,~A jó lelk’ isméret fedez paizsával, -~Feltehet
2127 18| Téged talán úgy; s úgy alig ismeri~ Élted szerelmes
2128 20| gyermek is csapodár szavát;~S ismérik õtet nemsokára voltaként~
2129 60| enyészõ tündér boldogságát,~Ismérje tulajdon léte méltóságát; -~
2130 56| Emlékezzél a mult idõre,~Ismérjed a jelenvalót;~S értvén az
2131 62| szabadabb versünket;~Mikép ismérkednek a magyar elmével,~Mikép
2132 13| magyar hazában,~Kik reánk ismérnek érdem templomában,~S ha
2133 18| sáskoszorújokat;~ S határt nem ismérõ hatalmok~
2134 18| szerencse?~Hidd el, nem ismért mégis az, a ki szült~Téged
2135 2 | zsinór-mértékünk,~S mivelhogy eléggé ismérünk, sajdítja,~ Testedbõl
2136 15| teljes erejével,~Mind megtér ispányunk fényes tisztségével;~Ki
2137 45| képtelen rút szörnyeteg, isszonyú~Fejét egekben, lábait a
2138 39| Oltalmazóm!~Én egy Uram!~Egy Istenem!~~ II.~Úgy
2139 57| fel nem érhetvén, amit istenének~Örök végzései homályba rejtének,~
2140 20| gyõzedelmet, e kegyetlen büntetést~Istenhez illõ szép s jeles dolog
2141 39| Nevezhetetlen,~Gondolhatatlan,~Isteni-nagy felségedet?~Én, Téged! ó
2142 45| kegyetlen~ Isteninek buta mennykövével~Rettenti.
2143 57| Tehet ugyan téged ama vak istenné,~Akinek változó kényes akaratja~
2144 62| nevetvén hagyásit az élõ istennek,~A megnyílt örvénytõl vissza
2145 57| nyúgalmat, s kedvet lel istennél!~Jó vagy rossz tettei következésében,~
2146 13| kaszáját,~S dicsekedve rontják istenök munkáját!~Nékünk is, kik
2147 2 | A haldokló Orczy Istvánhoz~István! Te, ki valál nemzetséged
2148 27| Szíveiket vad gyûlölség mérgével itatván~A szeretet szolgái, miként
2149 55| az értetlenek nagy-bátran itélik,~S a gyáva rablelkek gúnyolhatni
2150 52| Kedvünk szerént nem forog,~Azt itélnünk, hogy lerázván~ Pályánk
2151 57| S van itt is bírája, van itélõ-széki,~Mely még igazságot szolgáltathat
2152 62| száz meg száz ezerét,~S itélvén a népek s királyok nagy
2153 62| Örömöt gerjesztvén minden itt-élõben,~S reményt énbennem is bánatos
2154 26| így öszve bennünket,~Hogy itten bõvebben onthassuk vérünket?~
2155 15| hazájának hív õrzõangyala,~Itthon nemzetének édes atyja vala.~
2156 60| urának,~Miképpen felelt meg ittléte céljának,~Nincs oly üres
2157 60| Ora, dei iussu non unquam credita Teucris.~
2158 20| nyerhetett,~S mit nyert az ív és lant hatalmas istene,~(
2159 17| vette,~S szép szeme több ízben nedvesült érette.~Ah! lesz-e, (
2160 5 | Fánnihoz~(Jacobi után)~Ha mikor napjaim homályba
2161 32| Nem hallja senki jajjaim!~Felelnek ím! a kõfalak,~
2162 34| lapon:~De szûnjenek már jajjaink,~ Ne háborítsuk hûlt
2163 3 | halottas ágyához.~Ráborul nagy jajjal halavány képére,~Sír, zokog,
2164 62| sírjából hazája;~S akinek jajszavát hallván énekembõl,~Könyvet
2165 57| gyõz gonosz hatalma,~S a jámbor-igaznak ritkán van oltalma;~Légyen,
2166 59| CESINGE JÁNOS, pécsi püspök)~Hajlott már
2167 59| JANUS PANNONIUS~ (
2168 60| ábrázatja,~Termete, ruhája, s járása mutatja.~Tündöklik a fején
2169 54| Viszontagságait.~Járd öszve századink sorát,~
2170 16| magyar szépnemnek,~Mint járhat ösvényén az igaz érdemnek;~
2171 31| titkait,~Enyhülve s bátran járhatám~ Pályám veszélyes
2172 62| De már siess, Múzsám, s járj utad végére;~Siess a Bakonynak
2173 60| híven kiszabott körében,~Járjon el, mint illik, mindenha
2174 62| nyomorgatójáról,~Vagy kérkedve járma mély gyalázatjáról!~Nem
2175 25| kifejtendi magát szolgai jármából?~Avagy, századunknak örökös
2176 13| szolgája!~Nyögött a bús nemzet jármának alatta,~De láncából magát
2177 27| Népünket levetett alacsony jármokba szorítsák!~Még csak alig
2178 60| vala, s szinte már egyre járt az óra,~Midõn, jövendõnket
2179 13| szemeim!~Mely szörnyûségeken jártak képzéseim!~Irtózás fogta
2180 27| gyászos temetõje hazámnak!~Jártam hantjaidon; láttam sírhalmaik
2181 62| Voltak, s lehetnek még idõnek jártával,~Kik, a természetnek szebb
2182 60| csendes méltósággal elõmbe járulni.~„Fogd lantodat, (így szól,
2183 62| Veszendõk! s maholnap szelek játékai;~A legdicsõbb király fejdelmi
2184 62| irígység, álnokság gonosz játékától!~Ím, eljött a tavasz szokott
2185 13| gyermekeit,~Mint a balszerencse játékeszközeit.~Örökös homályok fedezték
2186 10| Mostoha természet! hát csak játékot akartál~ Ûzni velünk,
2187 59| ajánlhatod?~Halandó! ne játsszál alkotód nevével!~Nem csalod
2188 45| bolondul~ Játszadozó csapodár szerencse!~Elhagytad
2189 27| szándékom ezentúl!~A te javad s kiderûlésed lesz tárgya
2190 28| minden lépésem ezentúl~A te javadra leszen mindég intézve!...
2191 46| árvának,~ Ingyen vett javaidból?~S mit felelsz, ha még azt
2192 38| A széles e világ~Minden javánál~Kívánatosb, áldott szabadság~
2193 54| nemzeted~ Díszét, igaz javát,~Halljad Mohácsnál nyúgovó~
2194 51| kevély fia,~Hogyha földi fõ javától~ Végre meg kell válnia;~
2195 28| gyakran, nemes ifjú! mennyi javával~Álda meg a kegyes ég ezerek
2196 61| magyarok kegyes istenében.~JEGYZÉS:~Majthényi Barna (vagy Bertalan)
2197 62| vajon! hogy az ilyenféle jegyzések és citálók már ma szükségtelenek?).~ [
2198 15| jobbra-fordulásán,~Írd fel e napot jegyzõ-tábláidra,~Hogy lejutván híre késõ
2199 60| Amit a végveszély borongó jelében~Irtózva lát, szíve kínos
2200 22| kezdetének~ E jeleit nevekedni véled!~(1790 körül)~~
2201 60| majd minden józan elme,~Mit jelent éneked panaszos értelme.~
2202 60| olvasztó lassú mély hangjával~Jelenti, mint szenved, s küszködik
2203 56| a mult idõre,~Ismérjed a jelenvalót;~S értvén az újat és az
2204 46| cselekedet~Tett a tisztelet jelére,~Mely az erkölcs külsõ bére,~
2205 27| hanyatló~Szép nyelvünk eggyik jelesebb hû gyámola; hol van~Kreskai?
2206 27| mit szaggatom újra?~Gyász jelhangja, Mohács szomorú neve! rettenetes
2207 61| Jerem. Siralm.~ (
2208 39| Jób, XVII. rész.~ (
2209 60| késértõ bús lélek?~Nem jobb-e, hallgatnom, ha már nem
2210 62| S vad kények követve - jobbágy a királynak,~Nagyok a törvénynek
2211 17| lábánál,~Holnap porban fekszik jobbágya poránál.~Nincs, nincs könyörület
2212 14| vérét a természet kéri,~Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!~Jertek,
2213 62| Vagy már bölcsebbekké s jobbakká tették-e?~Vajjon, valahára
2214 60| arcával,~Ajkamat illetvén jobbja két ujjával);~Fogd lantodat,
2215 15| mint ülhess szerencséd jobbjára:~De vigyázz! s az égnek
2216 15| változásán~Most méltán örvendesz jobbra-fordulásán,~Írd fel e napot jegyzõ-tábláidra,~
2217 16| újulásán~Örülni, bal sorsa jobbra-változásán,~S alig álmadozánk boldogabb
2218 20| légyen úgy! Ha már eszére nem jöhet,~Ha semmiképpen nem szünik
2219 4 | Nem engedte, légyen délre jöhetése.~Eltünt! s aki elõbb reményét
2220 61| kezed ily csapásit?~Hogyhogy jöhettünk ennyire most? Miért,~Ah!
2221 33| Tiról~ Ifjú polgári! jöjjetek,~S az emberség barátiról~
2222 62| életre minden, a tavasz jöttében;~S mikép gyönyörködik szavok
2223 27| szorítsák!~Még csak alig jöve fel valamely jeles elme
2224 58| templomában),~Kettõs koszorúval jövél meg végtére~Édes eleidnek
2225 57| titkos érzeménye,~S biztatván jövendõd éltetõ reménye,~Hited szent
2226 60| Hogy bételjesedjék bal jövendölése;~Ha már, az istenek kemény
2227 57| vígasztaló fénye,~S szebb jövendõjének serkentõ reménye,~Mely a
2228 57| gyanánt bünteti;~S hogy jövendõjét is a sír túlsó partja~Sûrû
2229 17| tündér világnak színére~Jövendõk, víg vagy bús létek érzésére -~
2230 60| egyre járt az óra,~Midõn, jövendõnket vevén gondolóra,~S mély
2231 12| Mink is ezen vérhelyre jövénk, koronánknak örökjét~
2232 59| becsület szavának?~S te! merész jövevény, népem gyûlésében!~Mit akarsz?
2233 10| földünknek ölében,~ S mint jövevények, ezer bajra kitéve nyögünk! -~
2234 62| mostani menedékhelyérõl,~Jövök, hogy sírodnál szíve keservérõl~
2235 56| ót,~Vigyázz, figyelmezz a jövõre!~Mely mit hozand - így tudhatod;~
2236 57| tiszta gerjedelme,~S csak jóhoz, csak széphez vonszó hív
2237 60| szeretõ hív atyja,~Kegyelmét a jóktól meg nem tagadhatja,~Belsõ
2238 34| megnyitotta már~ Révét a jóltevõ halál:~A mí hajónk habok
2239 13| háza népére~Éh-halált lát jõni kisded gyermekére,~Hogy
2240 52| fel ne forgassa~ Jóra-szánt szándékodat,~S le ne gyõzze,
2241 38| magasztalója~Nagy alkotód jóságinak!~Te szép, te kedves kis
2242 7 | másnak koldulván rongyollott jószágát,~Nem látta tulajdon ősi
2243 57| van oltalma;~Légyen, hogy jótettét itt bér nem követi,~Sõt
2244 57| szabadon alkotta,~S annyi lelki jóval ingyen megáldotta;~S aki, (
2245 57| néki;~S melyekkel ha mindég józanul, bölcsen él,~Lelkében nyúgalmat,
2246 45| Imhol ma is...~ (Don Juan Melendez Valdez. SPANYOL
2247 16| Károlné, ~szül. B. Revitzki Judit asszonyhoz~1790.~ ...
2248 19| Az ember elnyomott örökös jussait~Délre hozván, porba veri
2249 62| Gondolkodni sem mer emberi jussáról,~S vagy átkozódva szól nyomorgatójáról,~
2250 28| szeretettel tartozol érte.~Jusson eszedbe, mi szép, mely drága
2251 46| Adhatott-e néktek arra~Just, hogy a derék magyarra~
2252 52| állhatatossága~ Justum e tenacem propositi virum.~
2253 2 | Eredj áldott lélek! vedd el jutalmadat,~ Várjad magad után
2254 60| S tettei múlandó külsõ jutalmáról;~Legfõbb díszét abban találván
2255 50| világi jók!~ Nem kell jutalmatok.~Szolgáljon más! E bujdosók~
2256 60| Hûségének mit nyert, kérded, jutalmául;~Mit nyert õ, hogy népe
2257 62| Higgyék, hogy elérik méltó jutalmokat.~Lássák, mint kél máris
2258 17| Örök tetszésébõl, lételre jutának.~S valakik e tündér világnak
2259 59| felséges céljára;~S hogy juthasson hajód ohajtott partjára,~
2260 16| ösvényén az igaz érdemnek;~Mint juthat egy jó hölgy léte fõ tárgyához -~
2261 32| bele!~De ah! hozzád nem juthatok,~ Hiába nyújtom karjaim,~
2262 13| Márs oltára,~Hogy hazánk ne jutna mások birtokára?~Elõdink,
2263 60| kezére,~S kínos rabságra kell jutnia végtére,~Míg messze külföldön
2264 28| mindennapi vesztét,~S végromlásra jutó maradékink árva mivoltát!~
2265 61| Törzsökös anyja! hová jutottál?~Hajh, kárhozattal teljes
2266 47| Gonosztevõknek sorsára~ Juttatának engem is!...~Lelkem! vedd
2267 62| jutalmára,~A jámbort a rossznak juttatják sorsára;~S nevetvén hagyásit
2268 57| rettenthetik;~Mely, végére jutván a földi pályának,~S lakosa
2269 8 | JUVENALIS~Sem vers, sem nyelvünk nem
2270 57| irgalomra kéri: -~E z e k a nagy égnek oly fõbb ajándéki,~
2271 62| itt más, hirdetvén saját kábaságát,~Más érdemetlennek imádja
2272 27| Végre, s irégyinket méltó kacagásra fakassza!~Vígasztalj, ó
2273 20| Nem szánja senki; sõt kacagják mindenek,~S egy szívvel
2274 57| embernek léte fõ végére~Oly jó kalauza, bizonyos vezére,~Melynek
2275 62| balszerencsében;~Ki, hogy a fõbb célra kalauzom lettél,~S e nehéz, e kemény,
2276 29| szalmás alházra s szegény kalibára születtünk:~Szûk élelmünket
2277 20| Kaján bagolynak pislogó kancsal szeme~Hazánk derûlõ kék
2278 38| Bízvást elõmbe állsz,~S úgy kandikálsz~Majd bévasalt szûk rejtekembe,~
2279 8 | Mennyei szépségén nem kap akármi majom!~~
2280 13| Ha ki ajándékot égbõl nem kaphatott,~Mint eretnek - tûzre s
2281 29| felserkenvén, az ezernyi tulajdon~Káraikonn okosult népek vetekedve
2282 62| Kútfejét számtalan keserves kárának!)~Kösd e hármas leckét ott
2283 28| szokásink~S nemzeti létünknek kárát, mindennapi vesztét,~S végromlásra
2284 26| védelmében -~Nem a gyõzõ karban, nem a vad elmében!~Csalatkozott
2285 13| Százezrenként dõltek ellenség kardjára.~Vérbe merült idõk! Egek
2286 13| maradékit.~Néha-nap Szulejmán ha kardját kötötte,~Egész kereszténység
2287 13| Mint eretnek - tûzre s kardra hányattatott!!~De hová,
2288 61| anyja! hová jutottál?~Hajh, kárhozattal teljes irígy dagály~Mindent
2289 32| juthatok,~ Hiába nyújtom karjaim,~Ah! senkit meg nem hajthatok,~
2290 27| az édes~Nyúgodalom puha karjairól munkára sietve,~Éltének
2291 19| süllyeszti,~Hozzánk ím! ölelõ karjait terjeszti:~„Álljon fel az
2292 3 | eresztette,~Reszketõ két karját égre terjesztette;~Elmúlt
2293 62| egész erejével,~Eszével, karjával, s egyéb értékével.~Amit
2294 58| fõbb célra intvén a költõi karnak,~Új fényt, új csillagot
2295 53| fejedelmével,~Megráztad Európát karod erejével;~S harcolván, küszködvén
2296 16| Herceg Hohenlohe Károlné, ~szül. B. Revitzki Judit
2297 27| hazánkat~És nevedet gonoszul káromló cimbora? meddig~Késik még
2298 10| Sírjatok! - Im oda van karotok fõbb dísze! Dicsõség~
2299 62| lehet népe szükségében.~Kárthágó, tengerek asszonya, királya,~
2300 31| hûségem karjain[2]~ Karunkba béavatkozál,[3]~S velem
2301 60| Lehet-e még nagyobb, szörnyûbb kárvallása,~Mint édes honjának tüzes
2302 10| Andrási María?~ S Kassa vidékének napja homályba
2303 14| franciaországi változásokra~(Kassán, 1789)~Nemzetek, országok!
2304 15| voto!~Mely örömtõl zengnek Kassának hajléki?~Mitõl vídulnak
2305 13| Magok élesítik a halál kaszáját,~S dicsekedve rontják istenök
2306 17| nincs könyörület nála: egyre kaszál~Mindent, valamikor valakit
2307 10| ki néked~ Hajdani Kátókat szül vala s Brútusokat!~
2308 25| elmém méltó félelmében.~Kebelembe folynak könyveim árjai,~
2309 13| ragadta,~Akkor is csak önnön kebelét szaggatta.~Az egyenetlenség, (
2310 16| És, bár elszakadtál hazád kebelétõl~S utánad sohajtó rokonid
2311 52| adományit,~ Sérti, gyötri kebledet:~Vigyázz! hogy fel ne forgassa~
2312 13| érzékenységeim,~Míg végre keblembe hullhattak könyveim.~Mint
2313 38| Irgalmas atya székihez,~Keblünkbe hullanak le könyveink!...~
2314 48| Sõt valahol jársz,~Egyre kecsegtet~A gyönyörûség,~És, ha tenéked~
2315 38| Miért hagyád el már~Elmét kecsegtetõ,~S a búban elmerült~Gyötrelmes
2316 41| A szerencséhez~Mit kecsegtetsz, ál Szerencse?~ Nincs
2317 15| tulajdon hazánkban.~Az öröm, kedv, s népünk szokott nyájassága~
2318 62| kit a kegyes ég, atyai kedvében,~Már földi pályámnak elsõ
2319 31| már enyészni tért~ Kedvéhez új reményt adál,~Sõt megtartván
2320 49| nékünk,~Attól, kit oly méltán kedvel s becsül népünk,~Örökre
2321 13| egész erejében.~Míg ezek kedvelik csendes vidékinket,~S híven
2322 29| szabadság!~Hogy nép a népet kedvelje, hogy ember az embert~Érdeme
2323 10| Dicsõség~ Gyermeke, kedvellett társatok, ím oda van! -~
2324 1 | bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)~A jók sírodban is áldanak,
2325 27| Versegi, kit szeretünk; és kit kedvelve becsülnek~Mindazok, a kik
2326 15| Mely komor gondolat zavarja kedvemet?~Múzsa! ki elmémet az idõk
2327 61| Nyúgodni látszik kedvesed; de~ Férgek
2328 13| kisded gyermekére,~Hogy kedveseinek lenne segédére,~Elszánja
2329 15| szabadíthatja kincsét s kedveseit!~Hasztalan reméltünk urunk
2330 3 | visszatér magához;~Siet kedvesének halottas ágyához.~Ráborul
2331 47| írtózva halljátok,~ Kedvesim! ne sírjatok.~Alkotómnak
2332 62| egyet olyant, hogy azt Elíza kedvesse~Örömmel fogadván fejére
2333 57| Õ! ki, bár mosolyog és kedvezni látszik,~Mindenha csalárdul
2334 62| természetnek szebb ajándékával~S a kedvezõ sorsnak több adományával~
2335 18| fanyalgó~ Kedvkeresõk alacsonykodásit;~S a szent
2336 52| mint egyébkor,~ Kedvünk szerént nem forog,~Azt itélnünk,
2337 39| lelkemet!~Tekints le rám! Atyai kegyelmed fényibõl~Bocsásd fejemre
2338 61| Ah! mért vonád meg régi kegyelmedet?~ S nem fogsz-e rajtunk,
2339 34| karjain;~Nem várja Bécs kegyelmeit -~ Az ég segíte kínjain.~
2340 13| homályában~Bízzunk a nemzetek kegyelmes atyjában!~Ha sorsa õnéki
2341 60| Fogd lantodat, (így szól, kegyesebb arcával,~Ajkamat illetvén
2342 10| ily sok szépség? e ritka kegyesség?~ Tiszta szemérem,
2343 57| látszik,~Mindenha csalárdul s kegyetlenül játszik;~Száz jámbort eltapod,
2344 10| az égrõl,~ Melynek kékellõ boltja setétbe merül,~S
2345 2 | Halál vonja rajta kékes barázdáit.~Hidegség foglalja
2346 24| Mely szaporán, mi hamar kel az õ strófája; mi könnyen~
2347 14| Nemzetek, országok! kik rút kelepcében~Nyögtök a rabságnak kínos
2348 27| mint hányják az ezernyi kelepcét~Újra, hogy a szabad észt
2349 59| Nem csalod meg õtet semmi kelepcével...~Távozz, tudományod gonosz
2350 20| hogy egy Vadócival~Te bajra kelj! Ám lássa: gyújtsa fel Buda~
2351 17| Oda van reményünk minden kellemével!...~De õt mégis, aki elõbb
2352 15| kötelességedbõl~Engedned kelletvén, letetted kezedbõl!~Nem
2353 38| onnan, szokott örvendezésed~Kellõs, verõfényes hegyérõl,~Onnan
2354 29| jobb és igazabb új alkura kelnek.~
2355 28| bámulva magunk is~Új életre kelõ honnyunk víg hajnalodását.~
2356 27| És te, Fejérvárnak most kelt új fénye! Királyink~Sírjai
2357 62| nagyatyjával,~Gyöngyösi Keménnyel s Murány asszonyával,~Hol
2358 28| valahára szerencsénk,~S bárha keménykedik is, nem lessz ily mostoha
2359 13| Vérbe merült idõk! Egek keménysége!~Ó Várna, ó Mohács szomorú
2360 62| Lágyítgasd a durva hideg keménységet,~Irtogasd a gonosz kaján
2361 17| veszthessen, nyilvábban kémleli.~Ah! ez-e hûségem érdemlett
2362 20| ellenem is? mikép~Vizsgálja, kémli tetteim? mint túr, kotor,~
2363 60| ajtómnak zárja),~Már a jó kenetek illatinak árja~Az egész
2364 20| nyelvét lekötve hallgatásra kénszerít.)~Mindenben illõ célt s
2365 20| S tán engem is bosszúra kénszerítene!)~Attól azonban, hogyha
2366 60| minden ajándéki?~Vagy (ha már kéntelen, hogy a napot lássa!)~Lehet-e
2367 37| mostoha sors kemény~Tetszése kéntet títeket itt velem~
2368 57| árthat a balsors üldözõ vad kénye, -~Mely, bár ha testedet
2369 62| a tagok megválnak,~S vad kények követve - jobbágy a királynak,~
2370 38| Hogy szíveink érzésivel~Kényére játszik,~S hogy édesen múlattató~
2371 57| istenné,~Akinek változó kényes akaratja~Ügyetek szüntelen
2372 59| akarsz? mir sürgetsz uradnak képében?~Új tüzet? sínlõdõ hazám
2373 13| változó sorsára.~Egek! mely képeket láttanak szemeim!~Mely szörnyûségeken
2374 60| emeli felségét~S szebbíti képének ragyogó szépségét~Rengõ
2375 3 | Ráborul nagy jajjal halavány képére,~Sír, zokog, s könny-özönt
2376 27| csillaga, tündér~Boldogság képével, alélt szívünket; örökre~
2377 20| tetétõl. Hadd tekintsen képire,~Hadd lássa, mely rút az;
2378 10| tûz.~Felséggel-teljes szép képit szûzi szelídség~
2379 20| megpirul,~S elundorodván képitõl, magába tér.[1] ~Ha pedig
2380 45| babonának igája nyomja;~Mely képtelen rút szörnyeteg, isszonyú~
2381 54| hajlékihoz,~S a hit, remény és képzelet~ Végsõ határihoz.~
2382 17| egykor alatta.~Hányszor nem képzeltük, mi lesz majd belõle?~Mit
2383 13| Mely szörnyûségeken jártak képzéseim!~Irtózás fogta el érzékenységeim,~
2384 25| Iszonyú jövendõ! rémítõ képzések!~Ah! mit hoznak reánk a
2385 57| messzesége; -~Oly kedvére képzõ s alkotó hatalma,~Melynek
2386 4 | az okozta.~Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,~
2387 60| például,~Hûségének mit nyert, kérded, jutalmául;~Mit nyert õ,
2388 46| mit felelsz, ha még azt kérdem,~Mely szolgálat, milyen
2389 60| Sem kára, vagy haszna, kérdésbe nem mehet:~Imádván titkait
2390 27| kisség szavaimra; felelj kérdésire meghitt~Társadnak, kit bú,
2391 6 | szeretlek-e,~Könnyes szemekkel kérdezed,~ Természet édes
2392 20| istene,~(Bocsássa meg, hogy kérdezem!) mit nyerhetett~Apolló
2393 17| emlékezem néhai fényérõl!~Kérdezkedvén majdan társad mintlétérõl,~
2394 38| Fülelve néz mindenfelé, s kérdezni látszik:~Ha tetszik-e?~S
2395 60| folytatja:~„Ne felelj, ne kérdezz! Közelít az óra;~Közelít (
2396 15| az egektõl csak nyögéssel kére.~Mert bármit végeztek s
2397 38| hangzik, ott zeng éneked~Az e kerek föld birtokánál,~A széles
2398 37| meg~ Gyors kerekét sietõ kocsidnak.~Folytasd,
2399 52| Agyarkodik, háborog,~S kerekével, mint egyébkor,~
2400 60| panasza, nyögése,~Hiába kérelme, tanácsa, s intése!...~„
2401 39| unszolván títeket?~Mire kérem én~A tí segedelmeteket?~
2402 20| cimborál,~S keresve mint keres hasonló társakat?~Hiába
2403 39| Elõdbe terjesztem szokott kérésemet,~Halld meg keserve tengerének
2404 25| világát,~Társa vesztésében keresi nagyságát,~S bûne fertelmében
2405 32| szánja sorsodat,~ S kérésid azt megilletik:~Õrzõidtõl,
2406 32| ím! a kõfalak,~ S kérésimet kettõztetik:~Õrzõimtõl,
2407 29| élelmünket rabigában nyögve keressük.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
2408 13| titkos szándékait,~Harcolva kerestük õsink birtokait, -~Mennyi
2409 20| arcátlankodik? mint cimborál,~S keresve mint keres hasonló társakat?~
2410 62| levegõre,~S új menedékhelyet keresvén elõre,~Verjünk távúl innen
2411 52| bal itélet!~Hazafinak s kereszténynek~ Kötelesség az élet.~(
2412 13| ha kardját kötötte,~Egész kereszténység reszketett elõtte;~S ha
2413 18| minden igaz magyart,~Minden keresztényt - - - - - - - - - - - -~
2414 61| Annyi hegyek s vizeken keresztül,~E szép, ez áldott földre
2415 57| homályának örül, -~Õ szabadon kering s vígad a nap körül.~Légyen,
2416 62| jövendõre -~Távúl e zárt falak kerítõ sorától,~E zajos szûk utcák
2417 60| polgárja~Kész bérit e földön ne kérje, ne várja.~Munkálkodjék
2418 24| kevésbe kerûl.~Gomba! ne kérkedjél. Hamar elvész, a mi hamar
2419 54| büszke, rest,~S más érdemével kérkedõ~ Sok nemtelen nemest;~
2420 62| szól nyomorgatójáról,~Vagy kérkedve járma mély gyalázatjáról!~
2421 62| földig alázhatja,~S mint a kertész a fát, tõbõl kivághatja?...~
2422 23| örömben részesednünk,~S kertünk édes illatjától~
2423 62| a bûn a büntetést el nem kerülheti.~Szívében viselvén istene
2424 24| százanként, és mi kevésbe kerûl.~Gomba! ne kérkedjél. Hamar
2425 62| koronás fejdelmét,~S nem kérvén, nem várván senkinek kegyelmét,~
2426 17| hagyattatik még egyszer árvája)~Keseredett szívvel várakozik rája! -~
2427 25| Helikon sziklás tetejére.~Jer, keseregd velünk az ember vakságát -~
2428 21| Miért tartasz hát tõlem?~Mit kesergetsz haszontalan,~ Mit
2429 58| Jer, halljad bús hangját kesergõ lantjának,~S vedd e kis
2430 27| népünk vesztét panaszolva kesergvén,~A Duna szõke vizébe szakad
2431 60| melyet ma szemlélek?~S mi keserít téged, imádandó lélek?...~
2432 61| zavarba dõl.~ Hiába késért árva szíved;~
2433 15| jóltévõ vesszejét,~Mellyel így késérté hitednek erejét.~„Él még,
2434 57| háborgatja,~S szíved kínokkal késérti, szaggatja,...~Lelked méltóságát
2435 61| S kínt okozó keserû gyümölcse!~De jaj! hová,
2436 60| Bágyadva tünõdvén szívem keservében,~Egyszerre hajlékom önként
2437 27| zengedezõ hárfád!) Vess néma keserved~Árjának, vess gátot; szüntesd
2438 13| fel véres könyre kísztõ keserveddel.~Ím, nyög a hazafi most
2439 32| éjjelén?~Hallom, hallom keservedet,~ Te vagy, lelkemnek
2440 39| Hangozni megszoktattalak,~Kínos keserveimnek gõzitõl~Elnedvesült bús
2441 38| velem~Határt nem érhetõ keservemet.~És íme zeng!... De mely
2442 62| Jövök, hogy sírodnál szíve keservérõl~Zengvén, tanú legyek örök
2443 37| Csak te tudod nyögõ~Szívem keservét; ah! egyedül te vagy~
2444 27| káromló cimbora? meddig~Késik még méltó haragodnak mennyköve?
2445 7 | érdemlettél édes nemzetedről,~Hogy később unokánk, emlékezetedről~
2446 60| hintve nyoszolyája:~De, ha késõbben kél reménye pálmája,~Annál
2447 62| helyett új kemény rabságot~Készít, s köz háborút, köz nyomorúságot;~
2448 15| Mert bármit tesz vala atyai készséged,~Nem használt, sõt több
2449 62| egymáshoz vonszó s hajlandó készséget,~Férfiakhoz illõ nyílt egyenességet,~
2450 44| A keszthelyi hajóra~(1798)~A mindent
2451 16| napokról,~Máris lemondani készülénk azokról -~Mivelhogy, megvetvén
2452 47| Készület~(Midõn gonosz és hatalmas
2453 47| ütvén majd az óra,~ Készületlenek legyünk.~Üdvöz légy, ó örök
2454 27| lakossi~Mit várnak, mire készülnek? s mibe volna remények,~
2455 27| vezérli~Tántorgó lépéseiket? Készûl-e hazánknak~Temploma, vagy
2456 59| csábító szavára.~Hogyhogy? kételkedel? ámító szájának~Veszélyes
2457 62| már elhihették-e,~S nem kételkedhetvén szivekbe vették-e,~Mennyi
2458 57| mindenütt istene,~Mind a kettõ mérge sem lehet ellene.~
2459 57| szerencsétlensége!~Míglen e kettõnek egyezõ szózatja~Serkenti,
2460 35| testemet,~ Zárjon kettõnket egy halom!~(1795-96)~~
2461 16| feltalálni,~S azon mind a kettõt egyaránt szolgálni! -~Igy
2462 32| kõfalak,~ S kérésimet kettõztetik:~Õrzõimtõl, hogy - lássalak!~
2463 62| számtalan mások, kik rég kevélykedtek,~S éltekben érdemmel nevet
2464 62| Az oktalan, gyáva, buta kevélységet,~S ezek rút fajzatját, a
2465 62| egyszer kijelenti,~A vakmerõ kevélyt többé meg nem menti!~Ott,
2466 52| rágalmazói~ Bûnbe nem keverhetik.~Ha megcsalta bal szerencséd~
2467 57| akaratja~Ügyetek szüntelen keveri, forgatja, -~Õ! ki, bár
2468 37| lefüggõ~ Könybe keverve, tovább kovályog.~Így csak
2469 62| az indúlat;~S már szemem kevesebb bús cseppeket húllat.~~
2470 16| inornatam silebo.~Mi, kik alig kezdénk népünk újulásán~Örülni,
2471 62| Már földi pályámnak elsõ kezdetében~Vezérül az élet setét ösvényében,~
2472 17| Nehéz ösvényemnek csak kezdetén vagyok,~S csak szándékim
2473 22| hagyd~ Új életem víg kezdetének~ E jeleit
2474 15| Boldogabb életünk ezen kezdetérõl~Emlékezzenek meg Orczi nagy
2475 16| ereidben.~Eredj, ó nagy lélek! kezdett utaidon,~Míg több is indulhat
2476 17| De bánatra méltó, ki alig kezdette,~Útját, már elesik annak
2477 17| S mely mindég orozva kezdi üldözését,~Míg bátran ûzheti
2478 25| könyveim árjai,~S önként zengni kezdnek lantomnak húrjai.~Dicsõült
2479 60| álom?~Íme! mintegy újra fel kezdvén serkenni,~Egy isteni szûzet
2480 18| Osztogató keze felruházott)~E múzsa, mely
2481 15| Lecsapván, a kormányt kiüti kezébõl,~S már az elnyelendõ mélységnek
2482 15| Engedned kelletvén, letetted kezedbõl!~Nem lehetett többé velünk
2483 2 | jövõ barátadat!~Bezárván kezeim hülõ szemeidet,~
2484 15| Hiába nyújtja ki reszketõ kezeit,~Nem szabadíthatja kincsét
2485 17| nyújtsak tenéked segélytõ kezeket,~Hogy birhasd bajaid lenyomó
2486 39| újolag~Lánctól törõdött két kezem,~S nedves homályban lábbogó,~
2487 51| szerencse mindég~ Kézen vitt, ápolgatott,~S rossz
2488 60| idegen, kevély, dölfös úr kezére,~S kínos rabságra kell jutnia
2489 10| csapás után mennykövezõ kezetek?~Tétova tévelygünk született
2490 22| Metsze hajadra saját kezével.~Hallottad édes hangozatú
2491 23| szednünk,~S a tövistõl, hogy kezünket~ Meg ne szúrja, -
2492 45| kiforgaták,~ Szentségtörõ kézzel kiirtván~
2493 60| Útja veszélyeit bátran kiállotta,~S jó harcot harcolván,
2494 32| melyik boldogtalan~ Kiált megint e bú helyén?~Ki háborít
2495 2 | Nem érzed szüleid szíves kiáltásit,~ Nem hív barátidnak
2496 15| Felhatott hozzája gyászos kiáltásunk,~S nem tartand örökké tõled
2497 27| s világ füle hallatára kiáltják:~„Nézz e térre; s tanulj
2498 39| tengerének mélyibõl~Hozzád kiáltó lelkemet!~Tekints le rám!
2499 28| reményemet én; s nem utolsó, nem kicsiny érdem~Lesz, végsõ pontjára
2500 10| valamint az arany nap~ A kiderült égen délbe ragyogni szokott.~
2501 27| szándékom ezentúl!~A te javad s kiderûlésed lesz tárgya fiadnak~Már
|