16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
2502 17| elõtte~Íme! gyökerébõl a szél kidöntötte.~Hiába biztatott nyíló szépségével,~
2503 25| világ halálos álmából?~S kifejtendi magát szolgai jármából?~
2504 34| Ügyünk setét homályait,~Kifejti s délre hozza õ~
2505 29| terjed az észnek~Végre kifejtõdõ természeti tiszta világa.~- - - - - - -
2506 37| lakossit,~ hogy kifogyott erejek megadja.~Ah! elkerûl,
2507 45| gonosz~Mesterkedéssel végre kiforgaták,~ Szentségtörõ kézzel
2508 62| Míg önnönmagából végre kiforgatja,~S utolsó veszélyre, romlásra
2509 61| Honja határaiból kihozván,~Oly sok temérdek baj s
2510 45| Szentségtörõ kézzel kiirtván~ Mindazokat,
2511 62| ha bús végzésit egyszer kijelenti,~A vakmerõ kevélyt többé
2512 53| idõk további folytában!~Kijövén elõdink hét fejedelmével,~
2513 61| hajóját~Mindenha biztos partra kijuttatád,~S bár veszni tért, elveszni
2514 62| új gyõzedelmével.[7]~Így, kijutván egyszer a szõke Sajnáig,~
2515 62| törvényed.~Egykor, egy tavasszal kikél veteményed,~S szép gyümölcsöt
2516 29| halandók~Lévén amellyet kikerülnünk nem lehet, ámbár~Nemzetek,
2517 44| tengerében,~A közboldogságnak kiköthess révében!”~~
2518 59| sok szélvész után végre kiköthetünk;~Ha veszteglést javall hitünk
2519 27| miképpen~Üldözi mindazokat, kikrõl a józan okosság~Élesztõ
2520 59| keresni vesztünket?~Miért nem kíméled jó hírünk s nevünket?~Mit
2521 60| hogy amit látsz, példázva kimondod;~Elég, hogy megfelelsz felvállalt
2522 20| lenyúzott bõrivel?~Bátran kimondván, amit érzek: én ugyan~E
2523 62| komor fellegei,~S lehullván kimúlnak számtalan népei,~Mint õsszel
2524 17| nedvesült érette.~Ah! lesz-e, (kimúlván), lesz-e, ki szívében~Fenntartson
2525 16| sohajtó rokonid ölétõl,~Ott is kimutatod nemes erkölcsidben,~Hogy
2526 62| Adj, Szerencse, másnak kincset, gazdagságot,~Hírt, nevet,
2527 13| a természet két legszebb kincsével~Birván, érzékeny szív s
2528 27| elnémulnak-e végre?~S nemzeti fõ kincsünk, nagy atyáink nyelve, hová
2529 34| kegyelmeit -~ Az ég segíte kínjain.~Megesküdt ellenséginek~
2530 57| egyre háborgatja,~S szíved kínokkal késérti, szaggatja,...~Lelked
2531 31| még hazánk~ Több kínra szánt két bajnoka.~- - - - - - - - - - - - - - - - ~
2532 61| örök bút~ S kínt okozó keserû gyümölcse!~
2533 3 | ó kín! a gyászpadon már kinyújtva látja!~Mint egy súgár cedrus,
2534 60| végtére,~Míg messze külföldön kiontatik vére!...~Ezt nyerte hûsége
2535 60| régi fõ hatalma~Örökre kipusztul:... Mely isten oltalma~Védi
2536 62| lehellõ körére,~Ki, mint rég királyát fegyverrel s vérével,~Úgy
2537 58| kikelvén Márs vérmezejére,~Királyod személye s ügye védelmére,~
2538 62| ezerét,~S itélvén a népek s királyok nagy perét,~Másnak osztja
2539 16| bölcs tanácsokat,~Kik jó királyokhoz hívek úgy légyenek,~Hogy
2540 20| szívvel és szájjal dicsérvén a királyt,~Vidulva folytatják tanácskozásokat:~
2541 10| Sírj, magyar ifjúság! kire szív-repdesve tekintél,~
2542 57| lappang a fák rejtekében,~Kirepül! s felhatván a magas egekre,~
2543 10| Gróf Andrásy Mária kisasszony halálára~Elégiának töredéke. -
2544 13| népére~Éh-halált lát jõni kisded gyermekére,~Hogy kedveseinek
2545 62| rossz hajlandóságát,~Másnak kisebbségén építi nagyságát;~Míglen
2546 2 | szemeidet,~ S sírodba kísérvén hideg tetemidet:~Elsiet
2547 58| Várna és Mohács~Kisfaludi - Hímfihez~(1808.)~Legszebb
2548 27| éneklõje! figyelmezz~Egy kisség szavaimra; felelj kérdésire
2549 61| Barna (vagy Bertalan) utóbb kiszabadult, és szerencsésen visszatérvén
2550 62| ma tirátok,~Úgy majd ti - kiszolgált szerelmes hazátok~Jobb fiait
2551 37| Ismér az ég!... Megszán, s kiszólít~ E hazug
2552 2 | Testedbõl lelkedet ismét kiszólítja.~Eredj áldott lélek! vedd
2553 45| Véred-erét kiszopó fogától~Megmentsen. Ó! kit
2554 61| Nyelvemet új panaszokra kíszti.~A nedves õsznek fergeteges
2555 57| tudván, hogy tilos körébõl kitérni,~S halandónak az ég titkaihoz
2556 10| mint jövevények, ezer bajra kitéve nyögünk! -~Ah! de hová tévedsz?
2557 60| súgári~Az éj homályából néha kitisztulnak,~Néha még setétebb felhõkbe
2558 20| rajta bosszúd állhatod, kitöltheted,~Hogy veszni fog, - bizony
2559 38| látszik:~Ha tetszik-e?~S kitõl miként hallgattatik?~De
2560 15| fellegébõl~Lecsapván, a kormányt kiüti kezébõl,~S már az elnyelendõ
2561 62| mint a kertész a fát, tõbõl kivághatja?...~Zengj, zengj a bölcsesség
2562 62| jobb s tehetõsb elme,~S ha kivált a nemzet saját köz értelme~
2563 59| romlásának?~Ha nyúgalmat kíván megfáradt nemzetünk,~S ily
2564 38| széles e világ~Minden javánál~Kívánatosb, áldott szabadság~Meg nem
2565 59| kárt, veszélyt hozandó bal kívánságára.~Elnémul Hunyadi, s enged
2566 17| Tudhatod-e vajjon, mit kívánsz ma tõlem?~Én erõsítselek
2567 57| egyessége,~Földi boldogsága kívánt teljessége;~S viszont ezek
2568 16| ég, ki népünk vesztét nem kívánta,~Ebben is elõre rendelt
2569 15| híven-keresett oltalmad.~Jõ, kivel virágzó szerencsédet éred,~
2570 62| borúlnak;~Nemzetek országok kivesznek, pusztúlnak:~Amit egy nagy
2571 10| lassanként, eleink erkölcsi kiveszvén,~ Drága szabadságunk
2572 62| hajnal rózsa-kocsijából;~Kivetkezett a föld éjjeli gyászából;~
2573 38| s ott,~A nyári díszibõl kivetkezõ~Kis fának özvegy ágain,~
2574 15| ohajtott révbõl hajódat kizárja,~S megint a háborgó tengernek
2575 61| fergeteges szele~Mérgét kizúgván, csendes az éjtszaka.~
2576 57| napja,~S bosszút állhat Klió bátor és bölcs papja:~Ki,
2577 62| Midazok, akiket Apolló szavára~Klíó, szép tetteik méltó jutalmára~
2578 13| emelkedvén elmémnek szárnyára,~Klióval szállottam Apolló halmára,~
2579 17| majd belõle?~Mit nem ígért Klóris magának felõle?~Szerencsétlen
2580 6 | Klórishoz~Ha még soká szeretlek-e,~
2581 12| Visszaszerezni, Koburg bölcs vezetése szerént.~
2582 13| alá verette. -~Szerencse kockái ekképpen változnak;~Egynek
2583 59| nyerd el bár hatát a hadi kockának~S vess vakot nagy Morád
2584 37| Gyors kerekét sietõ kocsidnak.~Folytasd, szelíd hold,
2585 62| súgárait,~S elveri lassanként a köd árnyékait.~Mint egy deli
2586 20| azok, kiket ma még~Temjénje kölcsön tékozolt ál füstivel~Vakítva
2587 45| Szívfagylaló bús éjjelén költ~ Vak babonának
2588 45| Elnézed ezt? vagy költemény csak~ Lételed?
2589 62| A magyar költő idegen messze földön~POÉTAI
2590 25| egyik fõ reménye~S egész költõ-karunk vígasztaló fénye,~Úgy néked
2591 38| ott~Köszönti~A nyúgalomra költözõ~Arany-hajú szelíd napot;~
2592 41| megrettentse;~ Enmagamba költözöm!~Nevelés rossz maradéka,~
2593 26| onthassuk vérünket?~Míg ki nem költözött erdõk homályából,~Vétkezett
2594 62| háborgó szelével,~Északra költözvén havával, jegével.~Megjött
2595 58| Míg, fõbb célra intvén a költõi karnak,~Új fényt, új csillagot
2596 53| serény erkölcsére;~Figyelmezz költõid szíves énekére, -~S nézz
2597 62| Múzsa! s ezek közt a jeles költõket;~S szólítván egyenként és
2598 3 | halavány képére,~Sír, zokog, s könny-özönt áraszt hült testére;~Kéri,
2599 62| szentséges tisztének,~S könnyebbítse súlyát társa köz terhének.~
2600 6 | Ha még soká szeretlek-e,~Könnyes szemekkel kérdezed,~
2601 61| Sírván sírt éjjel, és az õ könnyhullatási~ az õ arcáin;
2602 39| II.~Úgy van; megint köny nedvesíti képemet!~Megint
2603 37| lefüggõ~ Könybe keverve, tovább kovályog.~
2604 17| jobbágya poránál.~Nincs, nincs könyörület nála: egyre kaszál~Mindent,
2605 27| honnyok semmi keservén~Nem könyörülhetvén, bajait mindenha tetézik,~
2606 28| fakadnunk,~És az eget s könyörûletlen vak sorsot okozván,~Helyre
2607 17| emlékezetében?~Lesz-e, ki egy könyût ejtsen hûlt poromra,~S egy
2608 36| szemedbõl, hív alak,~ Egy könyv most is más könyvet ûz?~
2609 60| Nincs oly üres levél napjai könyvében,~Melyet bé nem töltött annak
2610 61| Szüntesd keserves könyved árját;~ S
2611 39| térvén, s zárhelyem~Ezernyi könyveimmel áztatott~Porába hajtván
2612 47| ez vala.~Te, kiért most könyveimnek~ Folyva foly le zápora,~
2613 38| székihez,~Keblünkbe hullanak le könyveink!...~Elhallgatott: s majd
2614 27| régi magyarra találsz!... Könyvekben elázva~Jársz, tudom, ott;
2615 7 | íróinak immár érdemére,~Könyveket szentelvén Bárótzi nevére.~
2616 62| Callimachus Fülöpnek 3. könyvét: De Rebus a Vladislao Polonorum
2617 60| szent ügyetek védõit elnézi,~Könyvezõ szemeit terád is intézi.~
2618 57| vallja!~De tudván, hogy tilos körébõl kitérni,~S halandónak az
2619 62| örömöt, szerelmet lehellõ körére,~Ki, mint rég királyát fegyverrel
2620 20| bekóborolván lakhelyünk egész körét,~És csapva csapván a levet
2621 38| Kegyetlen üldözõd vérengzõ körmei!~(1795)~~
2622 27| Nemde, mióta Mohács szomorú környékire mentél,~Hallgatsz, s elnémult
2623 38| hallgat, figyelmez a vidék~Körül-belõl.~Csak a feleslõ visszahang
2624 60| homálya,~Mely nyakát s vállait körülfolydogálja.~De mély fájdalom ül szeme
2625 13| föld, tenger egybeszakad körülötte.~Partra vervén a szél megrepedt
2626 61| Nyúgodalomra ment,~S hallgat körûlem minden. Elérkezett~
2627 62| s gyenge mirtus-ágot,~S köss velem koszorút barátim számára:~
2628 38| özvegy ágain,~Ott áldja, ott~Köszönti~A nyúgalomra költözõ~Arany-hajú
2629 37| között elázva~Áldlak, s köszöntlek. Csak te tudod nyögõ~Szívem
2630 62| csendes rejtekében~Lelvén, köszöntsed így barátja nevében:~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
2631 62| S szólítván egyenként és köszöntvén õket,~Óhajts mindnyájoknak
2632 14| Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,~S gyászos koporsóba döntõ
2633 27| messze szakadva~A szeretet kötelén velem egy fõ célra siettek;~
2634 16| hölgy léte fõ tárgyához -~Mi kötelessége másokhoz, s magához;~Mely
2635 60| Ez tiszted; ez a te fõbb kötelességed.~Teljesítsd!... A többi
2636 15| vetted -~Mióta e kormányt, kötelességedbõl~Engedned kelletvén, letetted
2637 60| tetszésének,~Megfelel mindvégig kötelességének.~Elég, hogy, bétöltvén istene
2638 24| verselőre~Irja szünet nélkül, s kötetenként küldi világra~ Verseit,
2639 13| Néha-nap Szulejmán ha kardját kötötte,~Egész kereszténység reszketett
2640 62| vidéki,~(Hol fák, folyók, kövek hódoltanak néki),~Bámulva
2641 20| hazájokat? -~E bölcs vezért kövessed, ó nagyérdemû~Költõ! hazai
2642 51| Mit tegyünk hát, s kit kövessünk?~ Mit lehet remélnünk
2643 16| Kit mint vezérjeket, úgy követhetnének,~És, hogy annál vonszóbb
2644 57| istennél!~Jó vagy rossz tettei következésében,~Végbe-vitt szándéki megért
2645 17| Máris a forró nyár heve következett.~Elmúltak víg kedvem kevés
2646 34| egy teljesebb~kéziraton a következõ nagyobb töredék második
2647 16| pályádnak végére,~Áldás fog követni nyúgalmad helyére.~Sõt mély
2648 62| ott sem feledkeznek,~Sõt követõikrõl gyakran értekeznek,~Téged,
2649 18| Törvény s szabadság hív követõirõl~ Zengvén, az országlók
2650 20| rossz, garázda nyelv pedig követõt talál,~S gyakorta helyrehozhatatlan
2651 60| szebb ösztönét mindenha követte,~S mindazon jót, melyet
2652 27| tovább is~Éltünket, mikoron köz-anyánk kebelébe leszállván~Újolag,
2653 20| minden ily patvarkodónak köz-neve,~Félelme, csúfja lészen
2654 61| éledését, s jövendõbéli közboldogságát bizonyosabban várhatta,
2655 44| csüggedvén bajod tengerében,~A közboldogságnak kiköthess révében!”~~
2656 62| súgára; -~Higgyem, hogy közel már pályám véghatára,~S
2657 17| félig-ért ritka gyümölcsével;~Közelget a tél is havával, jegével; -~
2658 19| reszketnek.~Rémülve szemlélik közelgetõ sorsok~A vérre sovárgó koronás
2659 16| másiknak használni,~Tanulják a közép utat feltalálni,~S azon
2660 17| De ki már, elesvén útja közepében,~Elfelejtve nyugszik ciprusa
2661 17| Útját, már elesik annak közepette -~Kinek még alig nyílt élte
2662 27| rég~E nemzet, míg a haza közhasznára tekintvén~Bölcs fejedelmeinek
2663 62| szelíd emberségben,~Érdemét közhasznú munkás tehetségben,~Erejét,
2664 16| országnak jeles embereket,~Közhaszonra termett derék polgárokat,~
2665 44| egyszer e hajó is engedett:~De közjóra termett jeles nagy urának~
2666 27| jeles elme hazánkban,~A közjót keresõ bölcs polgár, pályamezõben~
2667 41| Nincs nekem veled közöm.~Nincs, ki lelkem megrettentse;~
2668 32| Fájdalmim meg nem nyerhetik.~A kõfal szánja sorsodat,~
2669 38| zajogva dúlván partjait,~S a kõfalat.~Zengj még tovább! zengj,
2670 62| Hol híres õsitek puszta kõhajléki,~(Néhai nagyságok gyászos
2671 62| egekbe felnyúló roppant kõhalmai -~Veszendõk! s maholnap
2672 7 | előbbi vakságát,~Ki másnak koldulván rongyollott jószágát,~Nem
2673 62| országának!~S elérkezvén oda, hol Komárom vára~Büszkén emelkedve néz
2674 14| kínos kötelében,~S gyászos koporsóba döntõ vas-igátok~Nyakatokról
2675 13| párját s fiacskáját,~Híve koporsóján találja árváját. -~De sokat-tûrt
2676 39| és csak a koporsóm vagyon hátra.”~
2677 26| szórván kegyetlen markokból,~Koporsót csinálnak egész országokból!~
2678 27| barátink?~Mit mivel a bölcs Koppi? mikép nevekednek alatta~
2679 17| jövõ esztendei érettebb korának~Hazája hasznára mi jót hozhatának -~- - - - - - - - - - - - -~
2680 10| külföldi szokásit~ Korcsosodott fiaid mely vetekedve veszik;~
2681 27| hogy a szabad észt szûkebb korlátba rekesztvén,~Népünket levetett
2682 27| fogná,~Ah! ki s miként fogná kormányozhatni szerencsénk~Fergeteges tengerre
2683 44| Ferenc s József alatt.~Bízván kormányzóid bölcs intézetében,~Remélj!
2684 28| Kezdj már most, a mint korod engedi, néki segédül~Lenni,
2685 17| jegével; -~S míg fiatal korom napjait számlálom,~Eltünik
2686 18| aranyból~ Vert koronájokat olyba vesszük,~Mint a mezõk
2687 29| királyi~Székek s fényes arany koronák örökössei légyünk,~Vagy
2688 15| Hasztalan reméltünk urunk s koronánkban;~Idegenek voltunk tulajdon
2689 12| is ezen vérhelyre jövénk, koronánknak örökjét~ Visszaszerezni,
2690 26| Nemzetek átkával terhelt koronátok? -~Hah! hogyha érccé vált
2691 37| mint amaz óriás~ Kõszikla-barlangjában a bölcs~
2692 39| fenyõk! harsogva döngjetek!~Kõszikla-bércek! béborult~Havas tetõk! bömbölve
2693 57| nézi.~Így a királyi sas, kõszikla-fészkében,~Tudván, üldözõje mit forral
2694 39| s irgalom-pálcája íme~A kõsziklából bõ vizet vere!~Oszoljatok,~
2695 38| s ingerli még~A messze kõsziklák felõl.~Bámulva bámul és
2696 62| helyheztesd fejére~Zöldelõ koszorúd; - s végy búcsút végtére.~
2697 62| múlandók a te kezed alkotmányi,~Koszorúra méltók elméd találmányi:~
2698 58| hazád templomában),~Kettõs koszorúval jövél meg végtére~Édes eleidnek
2699 20| kémli tetteim? mint túr, kotor,~Ás vés utánam? Mint hazudja,
2700 37| Könybe keverve, tovább kovályog.~Így csak te vagy még, csak
2701 27| jelesebb hû gyámola; hol van~Kreskai? s mért hallgat? Mind elnémulnak-e
2702 32| tekintsd nehéz baját,~ Küldj néki éltetõ reményt!~Avagy
2703 62| ezt küldi Batsányi;~Ama külföldeken bujdosó barátod,~Kinek szíve
2704 60| jutnia végtére,~Míg messze külföldön kiontatik vére!...~Ezt nyerte
2705 61| Becstelen és lenyomó különbség!~Ó, kit bizonnyal lenni
2706 25| Mit szülhetnek e sok kínos küszködések,~Tüzes villongások, dühös
2707 62| szerencsének~Ellenére, tovább egyre küszködnének,~S érte jobb lélekkel többet
2708 52| bajnokának~ Váltig kell küszködnie,~S a vak sors kemény csapásit~
2709 17| bágyadott elmével~Már alig küszködöm az élet terhével,~Én nyújtsak
2710 57| serkentõ reménye,~Mely a hív küszködõt pálmával biztatja,~Sírjáig
2711 15| mérges habokkal miképpen küszködtünk;~Mert bármit tesz vala atyai
2712 51| dühével~ Évek óta küszködünk;~Mi, kik a mérges haboktól~
2713 45| isszonyú~Fejét egekben, lábait a pokol~ Mélységiben
2714 17| ma száz népet lát hódolni lábánál,~Holnap porban fekszik jobbágya
2715 15| örömkönyveidet,~Melyekben lábbogni látom szemeidet?~Örülj!
2716 39| kezem,~S nedves homályban lábbogó,~Halálra vált, bús képemet,~
2717 38| madár~ Dulci laborum decipitur sono.~
2718 27| találtam:~Mint vagy, drága Lacim? sõt inkább élsz-e? s ha
2719 62| szenved - viselje békével!~Lágyítgasd a durva hideg keménységet,~
2720 27| gyötörjed az én füleim; lágyítsad azoknak~Mostoha szíveiket,
2721 62| telepedjünk meg, itt légyen lakásunk. -~Ide vont már régen titkos
2722 18| Bajnokaink unokái lakják;~- - - - - - - - - - - -~
2723 38| felhõkig-ért~Boldogtalan lakóhelyérõl~Szárnyadra kelvén, újolag
2724 57| jutván a földi pályának,~S lakosa lehetvén mennyei honjának,~
2725 62| völgy, mezõ több más vídám lakosait~Küldi már a nap is arany
2726 57| porából felvészi,~S a menny lakosihoz hasonlóvá tészi; -~Elméjének
2727 27| várjunk? Budavára királyi lakossi~Mit várnak, mire készülnek?
2728 39| kegyelme~A földnek elhagyott lakossihoz!~Serkenjetek fel tí is,~
2729 38| völgyek, s tér mezõk~Szárnyas lakossinak~Önként jövõ, szünetlen változó,~
2730 37| Földünknek elfáradt lakossit,~ hogy kifogyott
2731 27| Bujdosol? és mikor érsz lakozásod elõbbi helyére?~Ott vagy-e
2732 27| fénye! Királyink~Sírjai közt lakozó hív énekes! (ah, teneked
2733 13| nemzet jármának alatta,~De láncából magát nem szabadíthatta,~
2734 29| népek vetekedve lehányják~Láncaikat, s jobb és igazabb új alkura
2735 16| magához;~Mely sok, mely szent lánccal van kötve honjához,~S annak
2736 19| megváltója lészen,~S melynek már láncoktól szabad vitéz karja~Mutatja,
2737 57| sem lehet ellene.~Mert - láncra, tömlöcre, halálra vethetik,~
2738 39| S hozzád emelvén újolag~Lánctól törõdött két kezem,~S nedves
2739 61| tüzét;~Égig, s szokatlan lánggal emelkedik.~ Látom,
2740 13| bosszúságnak gerjesztvén lángjai.~Sokalják társoknak kiszabott
2741 57| éltetõ reménye,~Hited szent lángjának el nem borul fénye:~Nem
2742 62| elméd gerjedezõ szent tüze lángjával,~S bajra kelvén Laura hív
2743 50| fergeteg,~ Ordítva lángokat;~Halomra régi székibõl~
2744 55| égõ fáklya, mely setétben lángol,~S magát megemésztve másoknak
2745 62| emelvén népe sírhelyére,~Lángoló betûkkel vágd fel a kövére,~
2746 20| nyerhetett,~S mit nyert az ív és lant hatalmas istene,~(Bocsássa
2747 62| szép nyelvünket,~S majd lanthoz mérsékelt szíves énekünket,~
2748 58| egyeztetvén lantod Kéri bús lantjával,~Szívünket szaggatod szíved
2749 10| Gyászra-szokott múzsám! vond fel lantodnak elázott~ Húrjait
2750 25| S önként zengni kezdnek lantomnak húrjai.~Dicsõült Orczimnak
2751 54| A magyar lantos~(A mester és a tanítvány.)~
2752 62| Hallom már a berek szárnyas lantosait,~S hegy, völgy, mezõ több
2753 62| int Máró, s Tibur nagy lantossa;~Int ezek s több mások szelíd
2754 60| ellenében~Megáll; arany lantot tartván bal kezében.~Égi
2755 34| II.~Egy másik lapon:~De szûnjenek már jajjaink,~
2756 57| forgatván kezében,~Incselkedve lappang a fák rejtekében,~Kirepül!
2757 17| ama rút bálványa,~Amelynek lappangó gonosz tudománya~Tõrit szünetlenül
2758 61| veszedelmes álmot!~Vesd egybe, s lássad hajdani nagy neved,~Elmúlt
2759 32| kettõztetik:~Õrzõimtõl, hogy - lássalak!~ Fájdalmim meg nem
2760 60| nyugtatja,~Majd szívet olvasztó lassú mély hangjával~Jelenti,
2761 62| ereje s oltalma;~S bár néha lassúnak látszik diadalma,~Nincs
2762 62| engedi, hogy több bút ne lássunk,~Itt érje határát hosszas
2763 27| Levél, Szentjóbi Szabó Lászlóhoz~(Hazafiúi aggódás)~Ó te,
2764 60| Déli György látása~A mohácsi ütközet elõtt.~
2765 46| helyét,~S mely most, már elsõ látásra,~Kit-kit majd bosszonkodásra,~
2766 20| perlenél? s a nép elõtt?~Nem látd-e, hogy csak azt akarja? hogy
2767 32| barátodat~ Hogy láthasd! meg nem nyerhetik...~Nagy
2768 62| van-e még, vajjon! ki ma sem láthatja,~Hogy a népek sorsát isten
2769 61| mennyei víg tüzek!~Nem láthatom szép fényeteket... Te sem~
2770 9 | reményednek egy súgárát láthattad; -~S minthogy veszedelmét
2771 53| Quam lingua, Latium...~ Laurea
2772 20| régen vítt falát~Megvenni, s látni még saját hazájokat? -~E
2773 56| A látók titka~(Egy jeles hazafihoz;
2774 22| S szent esküvését; láttad a hív~ S
2775 45| ellened esküdött.~ Láttadra eggyütt cimborálnak~
2776 13| sorsára.~Egek! mely képeket láttanak szemeim!~Mely szörnyûségeken
2777 57| ösztönének),~Ámbár, hogy láttassa hitének erejét,~Néha rábocsátja
2778 38| A szirtos oldalú hegyek~Láttatlanul enyelgõ gyermeki!~Téged,
2779 27| pályamezõben~Még csak alig láttatta magát: mikor íme legottan~
2780 27| kétes idõk veszedelmit elõre~Látva, mi jót várjunk? Budavára
2781 62| monendo~ Laudat, et hortatu comprobat acta
2782 62| lángjával,~S bajra kelvén Laura hív imádójával,~Vagy Morven
2783 53| Latium...~ Laurea facundis cesserunt arma
2784 62| boldogságod teljes érzésében~Le-ledõlsz egy vén tölgy árnyékos tövében,~
2785 16| Kösd szívére hazád minden leányának~Felséges arányát földi pályájának:~„
2786 10| vezérli vala!~Imhol, büszke leányidnak külföldi szokásit~
2787 48| Mint valamely szép~Fürge leányzó,~Úgy mosolyog ma~Néked az
2788 61| melly iszonyú setét~Felhõk lebegnek tér mezeid felett!~
2789 60| szépségét~Rengõ hajfürtinek lebegõ homálya,~Mely nyakát s vállait
2790 39| Mennyei nagy felségedet!~Leborulva csudálom~Megfoghatatlan
2791 15| mennykõ, tüzes fellegébõl~Lecsapván, a kormányt kiüti kezébõl,~
2792 17| Nézd ama nevendék almafát: ledõle,~Most, mikor gyümölcsöt
2793 60| elmék szent tüzétõl égnek!~Ledõlt rég, s porrá lett, Ílion
2794 40| Bármint erõlködött, végre csak ledüle,~S magyarok országa romlásin
2795 34| Magyar s szabad polgár leend.~(1795)~~
2796 62| utazó helyét sem találja!~Leesvén nagysága magas tetejérõl,~
2797 9 | akartad.~Nagy árnyék! szemeim lefolyó harmatja,~Mely hamvaid felett
2798 37| Fürtét az arcámon lefüggõ~ Könybe keverve,
2799 62| felséges mivében,~S lerontott, legázolt hazája helyében~Hazát lel
2800 62| maholnap szelek játékai;~A legdicsõbb király fejdelmi pálcája~
2801 62| természet újult öröm-ünnepében,~Legédesb óráim boldog érzésében~Üdvözlém
2802 39| Örvendezõ víg éneked~Legszebb s legérezettebb hangjain:~Mely jó az Úr!
2803 31| legrégibb híveim~ Között leghívebbnek lelek,~S mint boldogabb
2804 27| barátság~Tisztiben a legjobb, legigazb emberre találtam:~Mint vagy,
2805 25| nyelv nem dicsér,~S kiben legkisebb dísz a fejedelmi vér, -~
2806 31| Verseghy Ferenchez~Te, kit legrégibb híveim~ Között leghívebbnek
2807 20| ég-átkozta házi tolvajok~Legtöbbet ártanak!) Ha van pofája
2808 62| keservérõl~Zengvén, tanú legyek örök hívségérõl. - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~„
2809 27| tehát illy~Fáradozásaiért ez légyen-e végre jutalma?!~Tí boldogságunk
2810 62| elme hatalma:~Minden erõt legyõz ereje s oltalma;~S bár néha
2811 47| óra,~ Készületlenek legyünk.~Üdvöz légy, ó örök álom!...~
2812 29| arany koronák örökössei légyünk,~Vagy szalmás alházra s
2813 29| okosult népek vetekedve lehányják~Láncaikat, s jobb és igazabb
2814 39| szenvedő~ ”Lehelletem elfogy, napjaim megrövidültek,~
2815 36| õ többé soha!~Ha felvoná lehelletét~ Magához életünk
2816 62| kedvével,~Mindent új életre hoz lehelletével,~S minden bút enyhítvén
2817 38| Tornyunkra felható édes lehelletit~Enyhûlve szíjják bé sokat-tûrt
2818 62| lakhelyére,~S örömöt, szerelmet lehellõ körére,~Ki, mint rég királyát
2819 27| gondviselõ bírája! ki por-testébe lehelvén~Lelked szikráját, szabadon
2820 62| emlékezetében.~Voltak, s lehetnek még idõnek jártával,~Kik,
2821 62| Nincsenek, nem voltak, s nem is lehetnének!~És ím, elmém egén oszlik
2822 27| mivel ah! teneked hasznodra lehetni,~Boldogság; teveled s érted
2823 21| boldogtalan,~ Hogy nem lehetsz az enyim!~Látom, mint küszködik
2824 17| S csak szándékim voltak, lehettek még nagyok:~Máris az irígység, (
2825 20| hajdan ily gonosz bohók lehettenek!)~Titokban átkozódva vádolván
2826 57| földi pályának,~S lakosa lehetvén mennyei honjának,~Szárnya
2827 17| kedvem kevés szebb órái,~Lehulltak reményem alig-nyílt rózsái.~
2828 62| az éj komor fellegei,~S lehullván kimúlnak számtalan népei,~
2829 15| napot jegyzõ-tábláidra,~Hogy lejutván híre késõ fiaidra,~Boldogabb
2830 22| maga~Választa Fánnim, hogy lekötött hitünk~ Tanúja lennél:
2831 20| hatalma nyom,~S nyelvét lekötve hallgatásra kénszerít.)~
2832 62| Égbe-ható magas hegyek lelapúlnak;~Dús, fényes várasok hamvokba
2833 31| Között leghívebbnek lelek,~S mint boldogabb esztendeim~
2834 6 | Ah, csak tebenned lelhetem~
2835 62| legszebb jutalmát magában lelheti!)~Rosszat szülnek mindég
2836 60| sok szenvedésének;~S nem lelhetvén nyugtát bánatos lelkének,~
2837 25| nagyságát,~S bûne fertelmében leli boldogságát!~(1792)~~
2838 57| szebb indulatjával,~A jó lelk’ isméret fedez paizsával, -~
2839 57| mindég józanul, bölcsen él,~Lelkében nyúgalmat, s kedvet lel
2840 62| Mérsékeld fájdalmát bánatos lelkednek;~Töröld le cseppjeit nedvesült
2841 7 | Énekelni fogunk majd nemes lelkedről,~Mennyit érdemlettél édes
2842 38| felfohászkodván~Megilletõdött lelkeink~A szenvedõk el nem feledkezõ~
2843 5 | Isteni csendességet önt lelkemre.~Mint mikor Boreas hatalmas
2844 60| lelhetvén nyugtát bánatos lelkének,~Ha nem használhatott szerette
2845 39| jertek ma mindnyájan,~Ti lelkes és lelketlen állatok!~Jertek,
2846 62| bölcs énekével~S mindent lelkesítõ lantja zengésével~Ott a
2847 17| dicsõült árnyéki,~Orczi nagy lelkével intenek már néki;~Hol Faludi
2848 17| virágzó ideje,~Sem a nemes lelkû õsznek tisztes feje.~Ki
2849 46| nemesben érzõ~ Szívén lelné jobb helyét,~S mely most,
2850 16| boldogabb napokról,~Máris lemondani készülénk azokról -~Mivelhogy,
2851 62| egyenes útjáról~Eltérvén, s lemondván ezer kész javáról,~Alig
2852 60| tekéntetében;~S szomorúan lendül lantjának szózatja -~Melynek
2853 62| bizodalmat! hogy már valahára~Lenéz a kegyes ég könyveim árjára...~
2854 13| hamvain,~S bágyadt szél lengedez sírjaik hantjain.~Harmatozó
2855 23| tavasz vidám szellõi~ Lengedezve játszadoznak.~
2856 20| nyerhetett~Apolló Marsyás lenyúzott bõrivel?~Bátran kimondván,
2857 26| hic lupis mos, nec fuit leonibus~ Unquam,
2858 44| a te újulásod képe.~Két Leopold után ami még elhaladt,~Végbe
2859 27| bölcs karja vezérli~Tántorgó lépéseiket? Készûl-e hazánknak~Temploma,
2860 28| Szentelem én magamat; s minden lépésem ezentúl~A te javadra leszen
2861 3 | szûzet szemlélek szapora lépéssel~Hozzánk felsietni nyögõ
2862 62| nyomorúságot;~Míg amott a vad Márs, lerakván fegyverét,~Nyugtatja harcra-kész
2863 52| forog,~Azt itélnünk, hogy lerázván~ Pályánk nehéz terheit,~
2864 27| képmutatók diadalmaskodva lerontják!~Csalfa világ! gonosz álnokság!
2865 61| teljes irígy dagály~Mindent lerontó vad dühe! Hajh, pokol-~
2866 62| elméje felséges mivében,~S lerontott, legázolt hazája helyében~
2867 27| terjesztõi! mikor lessz,~S lessz-e gonosz szándéktoknak valahára
2868 57| sövényen cseveg,~Ott, eledelt lesvén, mocsár felett leveg,~Vagy
2869 27| fenyegetve borongni~Újra, s leszállani-kész komor éjt terjedni világunk~
2870 60| remélek,~S nékem is a sírba leszállanom vélek?!~~
2871 38| Szárnyadra kelvén, újolag leszállsz~A vár fokára,~Vagy még tovább
2872 62| Harmadik ének~Ím, leszállt a hajnal rózsa-kocsijából;~
2873 27| mikoron köz-anyánk kebelébe leszállván~Újolag, a természetnek lefizetjük
2874 28| lépésem ezentúl~A te javadra leszen mindég intézve!... Fogadd
2875 27| meg van-e vetve?~Hajh, nem lészen-e még Babilonnak tornya belõle?~
2876 13| borostyán lehet fáradságunk ára.~Lesznek majd olyanok a magyar hazában,~
2877 19| érkezik a régen várt óra.~A letapodtatott emberi nemzetnek~Csontjaiból
2878 61| Elmúlt szerencséd, s mostani létedet.~ Egek, minémû változat!
2879 17| színére~Jövendõk, víg vagy bús létek érzésére -~Mind el kell
2880 45| költemény csak~ Lételed? agyszülemény? hiú váz?~
2881 62| tudván fõ tárgyát polgári létének,~S része, tagja lévén hazája
2882 62| tesz bizonyságot nemzeti létérõl.~Ím! a régi világ kevély
2883 62| törõ szándékában,~Áldozatul letesz Pallás templomában,~Fennmarad!
2884 62| szerzettek,~Mióta márványok alá letétettek,~Olyanok, mint akik soha
2885 15| kötelességedbõl~Engedned kelletvén, letetted kezedbõl!~Nem lehetett többé
2886 2 | Elysium kies mezejére;~S letévén itt elõbb természet adóját,~
2887 27| kedvesem! És ti, nemzeti létünk~Szent ûgyét viselõ több
2888 28| erkölcsi szokásink~S nemzeti létünknek kárát, mindennapi vesztét,~
2889 30| Kínos halál s szégyen leve!~(1795)~~
2890 57| eledelt lesvén, mocsár felett leveg,~Vagy odvak s barlangok
2891 62| S égnek emelkedve zeng a levegõben -~Szíves hálát adván a nagy
2892 60| illatinak árja~Az egész levegõt hirtelen eljárja.~Míg elálmélkodva
2893 27| utánad.~Hasztalanul várván leveled s óhajtva reménylett~Kellemes
2894 13| Székesfejérvárra)~Vettem leveledet Duna mellyékérõl,~Dicsõült
2895 62| Mint õsszel erdõkben a fák levelei, -~Egyre nevekedvén titkos
2896 20| körét,~És csapva csapván a levet mindenfelé,~Miképpen arcátlankodik?
2897 27| korlátba rekesztvén,~Népünket levetett alacsony jármokba szorítsák!~
2898 20| IV.~ Liber in adversos hostes stringatu
2899 57| superbae~ Liberum et erectum, praesens hortatur
2900 56| Non illa deo vertisse licet,~ Quae nexa
2901 60| fején csillagos pártája,~Líliom- s rózsaszínt halad két arcája.~
2902 35| Lína panasza~Szakaszd ki vérzõ
2903 53| armis,~ Quam lingua, Latium...~
2904 62| változó mentében,~Új tüzet lobbantván egy-két jobb elmében,~Kész
2905 33| Quem nunc tam longe, non inter nota sepulcra,~
2906 46| v. Halmozott inségiben~Lovadon alig tudsz ülni~- - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - -~
2907 26| Neque hic lupis mos, nec fuit leonibus~
2908 62| res est.~ TERENTIUS~ [2] M. Muzéum.~ [3] Ott.~ [4]
2909 62| versent illatoznak;~Zengnek a madárkák, s vígan játszadoznak;~S
2910 20| S elundorodván képitõl, magába tér.[1] ~Ha pedig irígy
2911 58| erkölcsével~Szívemet már akkor magadévá tetted,~Mikor elméd szárnyát
2912 36| éltedet;~ Ne légy magadhoz mostoha.~Bármint epedsz
2913 28| bálványa! tenéked~Szentelem én magamat; s minden lépésem ezentúl~
2914 39| Elmém veszélyes andalgásiból~Magamba térvén, s zárhelyem~Ezernyi
2915 60| eljárja.~Míg elálmélkodva magamban vizsgálom,~Valóság-e mindez,
2916 25| Halljad, mint zengedez magános hárfája -~Tekints bátorító
2917 62| hölgye hív ölében; -~S szent magánossága csendes rejtekében~Lelvén,
2918 60| szemeit terád is intézi.~Jer magánosságod gyászos éjjelébõl,~Ébredj
2919 38| köszönjem én neked,~Hogy bús magánosságomban meglátogatsz?~S hogy (a
2920 60| Viselje mindvégig, s ne nézzen magára.~S minthogy sem tetszése
2921 57| vet a föld kereksége,~Egek magassága, pokolnak mélysége,~S nap,
2922 57| mely bért vesz érdeme!~Él a magasságban a jók kegyes atyja,~Ki bánatos
2923 62| itt is bennünket,~Mikép magasztalják dicsõ szép nyelvünket,~S
2924 39| Elnedvesült bús kõfalak!~Jertek, s magasztaló dicséretimre most~Új hangokon
2925 38| homályinak!~Víg hirdetõje,~Szíves magasztalója~Nagy alkotód jóságinak!~
2926 38| múlattató~Szép énekéért~Méltán magasztaltathatik,~Fülelve néz mindenfelé,
2927 60| terjed elsõ víg súgárja,~(Magától megnyílván az ajtómnak zárja),~
2928 60| mint szenved, s küszködik magával!~Így áll, így tünõdik; s
2929 13| sírba-döntõ nyavalyáját;~Magok élesítik a halál kaszáját,~
2930 62| ellentállnak,~S hazájok kárával magoknak használnak;~Ott, hol az
2931 62| születtek!~Vesd el a jó magot annak idejében,~Ültess,
2932 28| Meglátjuk valahára talán bámulva magunk is~Új életre kelõ honnyunk
2933 28| bajaink tûréssel gyõzve, magunkat~Boldog atyáinkhoz méltóknak
2934 20| figyelmes szorgalom,~Mellyel magunknak tartozunk, megengedi),~Mély
2935 58| új csillagot mutatsz a magyarnak;~Sándor! Ossziánom boldog
2936 18| Arcalatod magyaros vonásit~Mint tiszta hív
2937 15| számos megyékbõl öszvegyûlt magyarság!~Minek tartóztatom örömkönyveidet,~
2938 62| Bajnoki nagy lelkét, igaz magyarságát!~De tudván fõ tárgyát polgári
2939 15| Nem bízott az atya saját magzatjában;~Barát ellenségét vélte
2940 62| kõhalmai -~Veszendõk! s maholnap szelek játékai;~A legdicsõbb
2941 46| gyalázatja,~ S mások majma, csúfja vagy!~ *~- - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - -~
2942 8 | szépségén nem kap akármi majom!~~
2943 20| Quaenam te mala mens, miselle Ravide,~
2944 15| Horret adhuc animus, manifestaque gaudia differt,~
2945 17| Csak az ész munkája lehet maradandó.~Nem használ itt senki bajnoki
2946 45| nevek~Vesztekre térült korcs maradék elõtt;~ Mert úgy
2947 55| reményli, hogy Árpád igaz maradéki~Hív fáradozásit megköszönik
2948 18| tisztelõid~ Hív maradékinak általadja.~Ne véld azonban,
2949 28| vesztét,~S végromlásra jutó maradékink árva mivoltát!~Múlnak az
2950 62| végsõ szíves ajándéka...~Maradjon áldásban szent porod hajléka,~
2951 19| szabadságnak híve s ember maradt.~Ó ti! kiknek szívek örök
2952 57| emberiségnek,~S határban maradván józan tudománnya,~Ura tetszésének
2953 27| reménylett~Kellemes énekidet, máran magam útnak eresztem~Verseimet;
2954 10| csakugyan megholt Andrási María?~ S Kassa vidékének
2955 26| halált szórván kegyetlen markokból,~Koporsót csinálnak egész
2956 20| mit nyerhetett~Apolló Marsyás lenyúzott bõrivel?~Bátran
2957 12| A martinyesti ütközeten elesett magyar
2958 62| nembõl.~Úgy van! A büszkeség márvány-oszlopai,~A gõgös hatalom tornyos
2959 18| Phídiásunk; nincs, ki ma párosi~Márványba metszett képedet a jövõ~
2960 62| nevet nem szerzettek,~Mióta márványok alá letétettek,~Olyanok,
2961 16| megválni,~Sem egyik kárával másiknak használni,~Tanulják a közép
2962 62| lévén az egészen,~Egy rész a másikon erõszakot tészen;~Ott, hol
2963 4 | sohajtásit az Úrhoz intézte.~Néki másként tetszett! s azért bús végzése~
2964 53| bajnokid vérével.~De lehet máskép is tetszenünk az égnek;~
2965 61| Tetszél fel, ó hold! a ki máskor~ Bánatimon
2966 16| mutatna,~S valamint elmével másokat haladna,~Úgy józan éltével
2967 16| tárgyához -~Mi kötelessége másokhoz, s magához;~Mely sok, mely
2968 17| ennek is végzõdik pályája,~S másra hagyattatik még egyszer
2969 13| kevélység titkos súgallása,~Sok maszlagos polgár garázdálkodása,~S
2970 62| Hunnia kertében,~Gyomláld a maszlagot termékeny földében,~S bízzál -
2971 46| alacsonykodva,~ S csúszva mászva nyerted azt.~Õseid korcs
2972 62| ELMÉLKEDÉSEK~ Di me tuentur: Dis pietas mea~
2973 62| Di me tuentur: Dis pietas mea~ Et Musa
2974 26| hazájok földérõl.~Mint az éhes medvék hideg barlangjokból,~Oly
2975 57| Él õ! ki jutalmát bõven megadhatja,~S hitét, bizodalmát nem
2976 37| hogy kifogyott erejek megadja.~Ah! elkerûl, és messze
2977 62| igazgatja -~Aki mind bûnökért megadóztathatja,~Mind tõlök a veszélyt messze
2978 57| annyi lelki jóval ingyen megáldotta;~S aki, (vizsgálója szíve
2979 39| nedvesíti képemet!~Megint megáradott~Szívemnek elszikkadt ere!~
2980 59| indíthat bennünket,~Oly megátalkodva keresni vesztünket?~Miért
2981 59| szájának~Veszélyes hangzási megbájolhatnának?~Úgy viselnéd gondját országod
2982 20| Mellyel valóban szerfelett megbántana,~S tán engem is bosszúra
2983 27| embereink? Ott vagynak-e népünk~Megbízotti, kiket már harmadik éve
2984 26| embertársait ha bõven vesztheti,~A megbódult világ vitéznek hirdeti!~
2985 45| mennykövével~Rettenti. Reszketsz, megcsalatott szegény!~Terhedre szolgál
2986 47| Végye vissza éltemet!~Bár megcsalt álmodozásom,~S rövid volt
2987 52| Bûnbe nem keverhetik.~Ha megcsalta bal szerencséd~ Minden
2988 55| setétben lángol,~S magát megemésztve másoknak világol.” -~Míg
2989 20| Mellyel magunknak tartozunk, megengedi),~Mély megvetéssel nézni,
2990 27| mibe volna remények,~Hogyha megént valamely szélvész támadna?
2991 57| következésében,~Végbe-vitt szándéki megért gyümölcsében,~S önmagában
2992 34| Az ég segíte kínjain.~Megesküdt ellenséginek~ Nem
2993 59| romlásának?~Ha nyúgalmat kíván megfáradt nemzetünk,~S ily sok szélvész
2994 60| hajtván az ég tetszésének,~Megfelel mindvégig kötelességének.~
2995 60| példázva kimondod;~Elég, hogy megfelelsz felvállalt tisztednek -~
2996 39| felségedet!~Leborulva csudálom~Megfoghatatlan bölcs tetszésedet!~Mert
2997 29| elmét~Mennyei díszeitõl megfosztó rút babonának~Emberi vérbe
2998 20| pedig irígy dühébe fúlva meggebed:~Akkor te nyúgodalmasan
2999 5 | hatalmas társai~A tengert megháborítják,~Fenekébõl felfordítják,~
3000 3 | hajnalpirossága;~Kemény vad szívet is meghat halványsága.~Azt vélte,
3001 21| bánatimnak árja~ Meghatotta szívedet,~S még egészlen
|