16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
3002 27| szavaimra; felelj kérdésire meghitt~Társadnak, kit bú, bánat,
3003 5 | a búnak setét fellegét,~Meghozza vígságim nyájas seregét;~
3004 17| jutalma?~Ez-e hát Apolló megígért oltalma?~S vétek-e, ó hazám!
3005 32| sorsodat,~ S kérésid azt megilletik:~Õrzõidtõl, barátodat~
3006 38| szellõihez;~És, felfohászkodván~Megilletõdött lelkeink~A szenvedõk el
3007 62| Míg, nem birván szíved megindult árjával~S elméd gerjedezõ
3008 13| hûsége példája;~S talán megindulván József is reája,~Biztos
3009 10| mi kegyetlen hír serkenti megintlen~ Búba-merült lelkem?
3010 55| jót akart és tett, nyilván megisméri),~Saját érdemében lelvén
3011 57| Tanulja voltakép magát megismérni,~S tetteit, szándékit erejéhez
3012 13| érdemelsz lantod verésével.~Megjártam múzsáddal Szelim bús országát:~
3013 37| egekre nézvén,~Óhajtva várom megjelenésedet. -~És íme! jõnek kellemetes
3014 60| Egy isteni szûzet látok megjelenni.~Belép, reám tekint, s ágyam
3015 60| látszik elmerülni.~Többször megjelent már e mennyei szépség,~De
3016 62| költözvén havával, jegével.~Megjött a víg tavasz a lágy zefirkével,~
3017 10| szépeknek az éke~ Megkérlelni tehát nem tuda, durva halál?~
3018 55| maradéki~Hív fáradozásit megköszönik néki.~(1820-as évek.)~~
3019 60| De bár eszét ebben az ég megkötötte,~Amit tudnia kell, nem titok
3020 15| Engedi, hogy köztünk e helyen meglássunk?~Felhatott hozzája gyászos
3021 20| szünetlenül?~S ha messze meglát, mint kerül, siet, szalad?~
3022 28| még~A magyar ég, s fiaink meglátják hajdani fényét.~Sõt, ha
3023 62| egykor majd egymást újra meglátjátok!...~S valamint õk áldva
3024 28| hajtván semmi veszélyre,~Meglátjuk valahára talán bámulva magunk
3025 38| Hogy bús magánosságomban meglátogatsz?~S hogy (a mit embertõl
3026 16| szokásink hív megõrizõi.~Meglesz majd munkádnak illõ jeles
3027 59| S amit mi fogadtunk, te megmásoltatod?...~Ki vagy te? hogy ezt
3028 20| hogyha mit remélhetek,~Megment, remélem, mind magyar természetem,~
3029 45| Véred-erét kiszopó fogától~Megmentsen. Ó! kit lenni hisz és imád~
3030 62| PROPERTIUS~Nagy, s megmérhetetlen az elme hatalma:~Minden
3031 60| hatalmának?~Bár nyilván megmondá vesztét hazájának,~Nem használt -
3032 5 | magát történetbõl nékik megmutatván.~Éol nemzetsége hirtelen
3033 62| hagyásit az élõ istennek,~A megnyílt örvénytõl vissza nem rettennek,~
3034 60| elsõ víg súgárja,~(Magától megnyílván az ajtómnak zárja),~Már
3035 34| töredék második strófája:~És megnyitá!... Ne sírj, ó szûz!~
3036 16| S régi jó szokásink hív megõrizõi.~Meglesz majd munkádnak
3037 13| csendes vidékinket,~S híven megõrizvén magyar erkölcsinket,~Egyességre
3038 61| kegyes Atyja lévén,~Híven megõrzéd mind ez idõkorig;~S hazánknak
3039 49| igaz jó bíráját,~Önként megosztaná véle koronáját.~(1810-es
3040 3 | végezvén majd élted pályáját,~Megoszthassa veled dicsõ koronáját.~(
3041 20| egészlen el nem tünt szemérme: megpirul,~S elundorodván képitõl,
3042 15| hívséged!~Mint a hajós - kinek megrakott gályáját~Rút fergeteg éri,
3043 53| elõdink hét fejedelmével,~Megráztad Európát karod erejével;~
3044 19| szabadság!”~A föld kereksége megrendül e szóra,~S látja, hogy érkezik
3045 60| Egyszerre hajlékom önként megrendülni~Érzem, és szokatlan új fénybe
3046 26| reszkessetek;~Nem állhat már soká megrendült széketek!~(1792)~~
3047 13| körülötte.~Partra vervén a szél megrepedt sajkáját,~Szívdobogva éri
3048 41| közöm.~Nincs, ki lelkem megrettentse;~ Enmagamba költözöm!~
3049 39| Lehelletem elfogy, napjaim megrövidültek,~ és csak
3050 15| jövendõnk kétes homályába,~Mégsem szûnhet-e meg hazánknak
3051 17| Kedves nevelõje mostan megsiratta;~Esetét a kegyes most szívére
3052 37| Ismér az ég!... Megszán, s kiszólít~
3053 27| lessz?~És ki fog ûgyében, megszánva, segíteni rajta?...~Ó írj,
3054 52| Pályánk nehéz terheit,~És megszegvén bölcs teremtõnk~
3055 39| szívem nyögésitõl~Hangozni megszoktattalak,~Kínos keserveimnek gõzitõl~
3056 5 | mosolygására szél, tenger megszünik.~(1786)~~
3057 54| ma már,~ (A múzsa megtanít!)~Embert s mûvészt naggyá
3058 60| harcot harcolván, hitét megtartotta!~Boldog! ha, nagy tárgya
3059 31| Kedvéhez új reményt adál,~Sõt megtartván vad mostohánk,~ A
3060 15| szabadság teljes erejével,~Mind megtér ispányunk fényes tisztségével;~
3061 60| mindazon jót, melyet tehetett, megtette!~S ha, számot adván ott
3062 62| végtére.~De, tekintvén szíve megújult sebére,~Vígasztald! s mondd
3063 62| hol már fejektõl a tagok megválnak,~S vad kények követve -
3064 16| hogy nem lehet ezeknek megválni,~Sem egyik kárával másiknak
3065 19| egészen,~Mely a két világnak megváltója lészen,~S melynek már láncoktól
3066 2 | Együtt dicsõíti veled megváltóját.~(1785)~~
3067 53| küszködvén Ozmán vad népével,~Megváltottad újra bajnokid vérével.~De
3068 20| lehetne Trója régen vítt falát~Megvenni, s látni még saját hazájokat? -~
3069 20| tartozunk, megengedi),~Mély megvetéssel nézni, s kába tetteit~Szemlélve,
3070 60| kevély, hogy szavát akkor megvetette.~De tenéked erre ne légyen
3071 57| atyja,~Ki bánatos lelkét megvígasztalhatja!~Él õ! ki jutalmát bõven
3072 49| s becsül népünk,~Örökre megvonnunk régi szívességünk,~S elhinnünk,
3073 44| ami még elhaladt,~Végbe megy nemsoká Ferenc s József
3074 27| tehát, s hol vagy? mellyik megye puszta vidékin~Bujdosol?
3075 62| Nyúgodjék hûlt hamvam akár e megyében,~Akár más idegen messze
3076 15| a szabadság,~Oly számos megyékbõl öszvegyûlt magyarság!~Minek
3077 37| Csak boldogokhoz mégyen; és azt~
3078 15| hazánk egyik fõ reménye!~Bús megyénk egekbõl szállott ajándéka,~
3079 62| példája,~Akinek hogy újra megzendült hárfája,~Egyszerre felkele
3080 60| vagy haszna, kérdésbe nem mehet:~Imádván titkait az ég szándékának,~
3081 16| Non ego te meis~
3082 45| is...~ (Don Juan Melendez Valdez. SPANYOL POÉTA)~Imhol
3083 40| felszedvén sátorát,~Duna mellékire vezérlé táborát.~Sokat cselekedett
3084 13| Csattogó mennykövek repülnek mellette;~Ég, föld, tenger egybeszakad
3085 45| szívreható szava~Zászlója mellõl el nem ereszt vala.~
3086 62| társadnak értelmét;~Indítsd fel mellyében tisztább gerjedelmét,~Az
3087 46| igazság hív barátja~Pirul, ha mellyeden látja~ A becsûlet
3088 13| Székesfejérvárra)~Vettem leveledet Duna mellyékérõl,~Dicsõült királyink temetõhelyérõl,~
3089 22| párasodott nevünk~Elsõ betûit; mellyeket a kegyes~ Hûsége
3090 62| Bámulva hallgatnak Balaton mellyéki,~S büszkélkedve néznek Sümeg
3091 27| Élsz-e tehát, s hol vagy? mellyik megye puszta vidékin~Bujdosol?
3092 62| kezed alkotmányi,~Koszorúra méltók elméd találmányi:~Melyekért
3093 28| magunkat~Boldog atyáinkhoz méltóknak lenni mutassuk.~Ennyi homályok
3094 29| ember az embert~Érdeme s méltósága szerént tisztelve becsülje.~
3095 62| mivoltáról,~Léte s származása fõ méltóságáról;~S míg itt - majd hitéért
3096 60| kezd indulni,~S csendes méltósággal elõmbe járulni.~„Fogd lantodat, (
3097 26| Miként bitangolod lelki méltóságod!~Abban lehet-e hát legfõbb
3098 52| vagy alázza~ Lelki méltóságodat!~Nem, fonalát életednek~
3099 16| hivataljokat,~S azzal együttjáró fõ méltóságokat.~Kösd szívére hazád minden
3100 20| Látván, hogy ezt ma szóra méltóztathatod,~Holott az elsõ hely miatt
3101 20| mindezért haragomra nem méltóztatom.~Miért veszõdnénk, mit civódnánk
3102 51| haragjára~ Sohasem méltóztatott.~Így ingerli, bátorítja,~
3103 46| Buzgóságod } - szalma tûz~Melybõl - - - - - - -~- - - - - - - - - - -~
3104 15| tartóztatom örömkönyveidet,~Melyekben lábbogni látom szemeidet?~
3105 57| égnek oly fõbb ajándéki,~Melyeknél szebbeket nem adhata néki;~
3106 15| megint a háborgó tengernek mélyére~Repítvén, bocsássa szelek
3107 39| Halld meg keserve tengerének mélyibõl~Hozzád kiáltó lelkemet!~
3108 32| Gyötrődés~Ki nyög? melyik boldogtalan~ Kiált
3109 27| Ránk dõlvén, bennünket örök mélységbe temessen~Végre, s irégyinket
3110 57| Egek magassága, pokolnak mélysége,~S nap, hold, és csillagok
3111 45| lábait a pokol~ Mélységiben rejtvén, kegyetlen~
3112 15| kezébõl,~S már az elnyelendõ mélységnek felette~Csak egy deszkaszálon
3113 62| tiszta levegõre;~S biztos menedéket választván elõre,~Verjünk
3114 45| már hazád; nincs, nincs menedékhelyed~Már néked: ég, föld ellened
3115 62| vidékérõl,~Barátod mostani menedékhelyérõl,~Jövök, hogy sírodnál szíve
3116 62| tiszta csendes levegõre,~S új menedékhelyet keresvén elõre,~Verjünk
3117 62| imént csak róka s baglyok menedéki,~Újra felépülvén múzsád
3118 34| Fennáll, homályba nem menend;~Ragyogni fog, míg a magyar~
3119 17| mutathatná, majdan mire menne,~S jövõ esztendei érettebb
3120 37| megint?...~ Kell menned ah! s nem tarthatod meg~
3121 62| igazság útján egyaránt nem mennek, -~Vétkesek mindnyájan,
3122 1 | mellett önként s bátran bajra menni,~Kárt, veszélyt, rabságot
3123 17| érzésére -~Mind el kell menniek Stiksz komor szélére,~Ahonnan
3124 57| földnek porából felvészi,~S a menny lakosihoz hasonlóvá tészi; -~
3125 60| kemény igazsága!~„A nagy mennybéliek a véges elmének~Bölcs tetszések
3126 7 | fogunk majd nemes lelkedről,~Mennyit érdemlettél édes nemzetedről,~
3127 15| tépi vitorláját,~S a riadó mennykõ, tüzes fellegébõl~Lecsapván,
3128 27| Késik még méltó haragodnak mennyköve? Fordítsd,~Ah, fordítsd
3129 13| alatta s felette;~Csattogó mennykövek repülnek mellette;~Ég, föld,
3130 45| Isteninek buta mennykövével~Rettenti. Reszketsz, megcsalatott
3131 10| Ennyi csapás után mennykövezõ kezetek?~Tétova tévelygünk
3132 62| Erkölcs, emberiség, s te, mennynek leánya,~Szent igazság! te
3133 20| Quaenam te mala mens, miselle Ravide,~
3134 62| Míg talán, az idõk változó mentében,~Új tüzet lobbantván egy-két
3135 27| Mohács szomorú környékire mentél,~Hallgatsz, s elnémult veled
3136 62| vakmerõ kevélyt többé meg nem menti!~Ott, hol a vak ösztön már
3137 34| éneke~ A nagy Dunának mentiben.~Nyúgodjanak bár hamvai~
3138 20| Agit praecipitem in meos iambos?~
3139 62| nyakáról,~Gondolkodni sem mer emberi jussáról,~S vagy
3140 62| szükségtelenek?).~ [7] Lásd: Mercure étranger. Nr. Paris, 1813.~
3141 57| mindenütt istene,~Mind a kettõ mérge sem lehet ellene.~Mert -
3142 50| sajkájokat~ Öntsd újra mérgedet;~Indítsd fel a mély poklokat,~
3143 49| kevély emberkék alacsony mérgére),~Csendes bátorsággal folytatja
3144 61| õsznek fergeteges szele~Mérgét kizúgván, csendes az éjtszaka.~
3145 16| minden ily maszlag szédítõ mérgétõl;~És, bár elszakadtál hazád
3146 26| Ha az élet ura munkátokat méri!~Nincs isten? - Nincs, aki
3147 37| setét~Szurdékaikban: nem merik átkozott~ Órában
3148 15| mely öldöklõ gond- s búba merítetted~Szívünket, mióta végbúcsúdat
3149 39| Tégedet, Mindenható!~Dicsérni merjelek?~Én, por! veszendõ féreg!
3150 59| utoljára.~Nincs, ki szólni merne népe közjavára!~Látván ezt
3151 57| tetteit, szándékit erejéhez mérni!~Szívének érzése, s eszének
3152 18| nézi, mint a társai közt merõn~ Büszkélkedõ gyermek
3153 27| Mindazok, a kik az érdemeket mérsékleni tudják.~Él-e? s miben foglalja
3154 13| Ott van az igazság teljes mértékében,~S törvény és szabadság
3155 25| napunk, már újra homályba merüle.~Iszonyú jövendõ! rémítõ
3156 60| és szokatlan új fénybe merülni, -~Melynek alig terjed elsõ
3157 62| részesít fényében.~Mély gyászba merültek Hella víg határi;~Tudatlan
3158 27| hajdani fényünk~Oly bús éjbe merûle? hol a vad visszavonásnak~
3159 38| hangokra-olvadott szebb érzeményei~Messzére hajtanak minden bút, bánatot,~
3160 15| deszkaszálon függ kínos élete -~Messzérõl szemléli, hogy dõlöng magában~
3161 57| hold, és csillagok szörnyû messzesége; -~Oly kedvére képzõ s alkotó
3162 54| A magyar lantos~(A mester és a tanítvány.)~Fõ díjra
3163 20| azt akarja? hogy csak az~Mesterkedése célja s egy legfõbb oka?~
3164 45| szerzett birtokiból gonosz~Mesterkedéssel végre kiforgaták,~
3165 22| zálogául~ Metsze hajadra saját kezével.~Hallottad
3166 18| ki ma párosi~Márványba metszett képedet a jövõ~ Évekre
3167 61| setét~Felhõk lebegnek tér mezeid felett!~ Mely néma
3168 1 | melyek az embernek~Dicsõség mezején oszlopot emelnek,~S melyekért (
3169 62| Felrepül a másik amott a mezõben,~S égnek emelkedve zeng
3170 27| várnak, mire készülnek? s mibe volna remények,~Hogyha megént
3171 27| mérsékleni tudják.~Él-e? s miben foglalja magát? Nem törnek-e
3172 62| s hazájok emlékezetében,~Midazok, akiket Apolló szavára~Klíó,
3173 18| nagy Duna partjait,~ Mig a Tiszának tér vidékit~
3174 24| és fennyen hirdeti Gomba Mihály:~Mely szaporán, mi hamar
3175 39| tudó,~Lelketlen állatok?~Mik vagytok tí,~Hogy énvelem
3176 60| búsnak sohasem láttam még.~Mily különös fény ez, melyet
3177 46| kérdem,~Mely szolgálat, milyen érdem,~ Mely nemes
3178 20| Gõgös poéta gúnyolásit a minap~Fel sem vevéd; sõt durva,
3179 60| dõzsölõ víg nyája:~Ne szünjék mindaddig igazmondó szája,~Míg porban
3180 60| ösztönét mindenha követte,~S mindazon jót, melyet tehetett, megtette!~
3181 62| sorsát isten igazgatja?~Õ! ki mindegyiket földig alázhatja,~S mint
3182 20| hallgatásra kénszerít.)~Mindenben illõ célt s határt kell
3183 6 | Fel mindenem.~De - „Meddig”? Azt nem
3184 52| kész legyen,~És honjáért mindenétõl,~ Mihelyt kell, búcsút
3185 39| dicsérjelek?~Hogy Tégedet, Mindenható!~Dicsérni merjelek?~Én,
3186 28| nemzeti létünknek kárát, mindennapi vesztét,~S végromlásra jutó
3187 62| mindnyájan, s veszni kell mindennek!~Nem aggódván azért senki
3188 57| Van isten! van! s látja mindent-látó szeme,~Mint tûr, miként
3189 62| az idõ sietõ szárnyának~S mindent-megemésztõ kegyetlen fogának.~Zengj,
3190 27| írj már, s adj választ minderre, barátom!~S fel fog-e még
3191 60| magamban vizsgálom,~Valóság-e mindez, vagy pedig csak álom?~Íme!
3192 20| váddal terhelõ szidalmait,~És mindezeknél mocskosabb dicséretit:~Fogjad
3193 20| átkait fel sem veszem,~S õt mindezért haragomra nem méltóztatom.~
3194 62| áldani fogjátok;~Boldogok mindketten! itt, a jók szívében~S neveteknek
3195 62| köszöntvén õket,~Óhajts mindnyájoknak boldogabb idõket!~Emlékeztess
3196 2 | Csak például adott téged õ minékünk,~ Hogy ifjúságunkban
3197 20| szállanál vele;~Ha most (Minerva ellenére) tetõled ily~Becsûletet
3198 60| vagy pedig csak álom?~Íme! mintegy újra fel kezdvén serkenni,~
3199 38| nagy-büszkén megáll;~És, mintha tudná,~Hogy szíveink érzésivel~
3200 17| Kérdezkedvén majdan társad mintlétérõl,~Egykor csak azt hallod
3201 61| bizonyosabban várhatta, remélhette, mintsem Zápolyától és annak felekezetétõl.~ ~
3202 59| gyûlésében!~Mit akarsz? mir sürgetsz uradnak képében?~
3203 62| Nem teszi, hogy szünjék e mirígy fertelme!~Zengd, ajánld
3204 62| Zöldellõ borostyánt, s gyenge mirtus-ágot,~S köss velem koszorút barátim
3205 20| Quaenam te mala mens, miselle Ravide,~
3206 15| zengnek Kassának hajléki?~Mitõl vídulnak így Hernád bús
3207 27| virágzott;~Visszálkodva mivé lett ott elvégre, tulajdon~
3208 13| szabván erkölcsinket,~Bátran mivelhettük gazdag mezeinket?~Mennyi
3209 13| Nem vehetvén reményt árva mivoltában;~S nem találván hazát önnön
3210 62| javáról,~Alig emlékezik régi mivoltáról,~Léte s származása fõ méltóságáról;~
3211 28| végromlásra jutó maradékink árva mivoltát!~Múlnak az esztendõk: változnak
3212 9 | Búcsúvétel~Gr. Mniszech Mária Amália sírjánál,~Duklán,
3213 20| énvelem,~Bármint csevegjen, s mocskolódjék, hallgatok;~S elõbbre ballagván
3214 20| Fel sem vevéd; sõt durva, mocskos fegyverét,~Rozsdás sisakját,
3215 20| szidalmait,~És mindezeknél mocskosabb dicséretit:~Fogjad hatalmas
3216 54| Díszét, igaz javát,~Halljad Mohácsnál nyúgovó~ Õsink intõ
3217 62| Mint Szelma s Balklúta mohos dõledéki,~Még imént csak
3218 62| Elsõ ének~ Mollia, Pegasides, vestro date
3219 15| hitednek erejét.~„Él még, mondád, él a magyarok istene!~Ha
3220 20| hetyke, furcsa kis vitéz?~Mit mondanának érdemes bajtársaink?~S mit
3221 37| még, csak te vagy, a kinek~Mondhassa vérzõ szíve gyötrelmeit~
3222 39| énvelem~Illõ dicséretet mondhassatok?~És ki vagyok én! hogy Tégedet~
3223 46| üres agy!~Buda-Pest látja s mondhatja,~Hogy feleid gyalázatja,~
3224 59| te? hogy ezt ma szabadnak mondhatod,~S itt e szörnyûséget nyilván
3225 6 | De - „Meddig”? Azt nem mondhatom~- Lelkem! - mivel nem tudhatom,~
3226 17| poromra,~S egy szent áldást mondjon eltünt árnyékomra?~~
3227 62| alkalmatossággal a tanácsban mondott szavait előhozván. (Igaz-e
3228 21| Ne távozzál elõlem.~Mondtam, hogy már nem remélek...~
3229 20| hanem~Egy-két igaz szót mondva, mellyel becstelen~Tettit
3230 60| kegyelme...~Énekelj!” - Ezt mondván, elfordula tõlem,~S mint
3231 62| facias, quod iam facis, ille monendo~ Laudat,
3232 62| ének~ Qui monet, ut facias, quod iam facis,
3233 59| kockának~S vess vakot nagy Morád gõgös hatalmának:~Mit felelsz
3234 20| helyére ülteti.~Pityergve morgolódik a gonosz: de bár-~Mint sír,
3235 23| Donec virenti canities abest Morosa.~
3236 17| II.~ Pallida Mors aequo pulsat pede pauperum
3237 51| vie est un opprobre, et la mort un devoir.”~Ha ki mindenét
3238 62| Excidet; ingenio stat sine morte decus.~
3239 62| Laura hív imádójával,~Vagy Morven királya dicsõ nagy fiával,~
3240 26| Neque hic lupis mos, nec fuit leonibus~
3241 62| anya-keblébe -~Hol minden mosolyg már a nézõ szemébe,~S mindenütt
3242 5 | nemzetsége hirtelen eltünik;~Egy mosolygására szél, tenger megszünik.~(
3243 5 | vígságim nyájas seregét;~S egy mosolyodásod esdeklésemre,~Isteni csendességet
3244 57| intézi,~S ellenségi dühét mosolyogva nézi.~Így a királyi sas,
3245 62| bús Tibris szégyenkedve mossa:~Él, oktat, int Máró, s
3246 25| csúfjára,~Ledõl a szabadság most-emelt oltára? -~Ily bizonytalanság
3247 10| vivé!~Sírjatok, ó népünk most-nyíló gyenge virági!~ Õsitek
3248 31| adál,~Sõt megtartván vad mostohánk,~ A Sors, az volt
3249 62| Ötödik ének~ Mox etiam pectus praeceptis
3250 30| Mozart Varázsfuvolájából~
3251 62| bárdok példája, vezére!~Nem múlandók a te kezed alkotmányi,~Koszorúra
3252 17| csak alig mutatta,~Miként múlathatnánk majd egykor alatta.~Hányszor
3253 13| ország, melynek kebelében~Múlatnak a múzsák békesség ölében.~
3254 38| gyenge szárnyain~Elõbbi múlatóhelyére,~Túl a folyónak partjain~
3255 38| Kényére játszik,~S hogy édesen múlattató~Szép énekéért~Méltán magasztaltathatik,~
3256 5 | Venus Gráciákkal a parton múlatván.~S magát történetbõl nékik
3257 28| maradékink árva mivoltát!~Múlnak az esztendõk: változnak
3258 13| nagyobbra inségét.~Igy, ha a múltakat eszébe juttatja,~Arcáit
3259 60| hallgatásnak!~Tekints a multakra, nézz a jövendõre,~S intsd
3260 62| higgyed, hogy illõ bér követi munkádat.~Ébreszd a nagyra-nõtt fiatal
3261 16| megõrizõi.~Meglesz majd munkádnak illõ jeles bére:~Felhat
3262 54| csudáld munkáiban,~ S munkái rendiben~Vizsgáld az élet
3263 54| székiben;~Szemléld, csudáld munkáiban,~ S munkái rendiben~
3264 17| éppen múlandó,~Csak az ész munkája lehet maradandó.~Nem használ
3265 13| dicsekedve rontják istenök munkáját!~Nékünk is, kik hajdan Tanais
3266 62| hû bajnokkal,~Míg tudós munkájuk s jeles példájokkal~Még
3267 62| kit-kit saját érdemére,~S munkálkodása fõbb céljára, végére,~Mondd:
3268 62| néped örömére;~Fáradozz, munkálkodj javára, díszére;~Siess,
3269 62| annak idejében,~Ültess, munkálkodjál Hunnia kertében,~Gyomláld
3270 60| földön ne kérje, ne várja.~Munkálkodjék híven kiszabott körében,~
3271 27| díszére javára serényen~Munkálkodtok, s bár egymástól messze
3272 62| Várjam, míg nyúgalom kövesse munkámat!~Felderül nékem is majd
3273 27| Nyúgodalom puha karjairól munkára sietve,~Éltének fonalát
3274 53| új díszére,~Tekints hív munkásid serény erkölcsére;~Figyelmezz
3275 62| buzgó hálát adnak a serény munkásnak, -~Ki bár nyúgoszik már
3276 26| visszakéri,~Ha az élet ura munkátokat méri!~Nincs isten? - Nincs,
3277 62| nagyatyjával,~Gyöngyösi Keménnyel s Murány asszonyával,~Hol Faludi
3278 62| mea~ Et Musa cordi est.~
3279 28| atyáinkhoz méltóknak lenni mutassuk.~Ennyi homályok után, tisztább
3280 51| lehet remélnünk még?~Mit mutat hitünk világa?~ S
3281 17| így gátolván benne,~Alig mutathatná, majdan mire menne,~S jövõ
3282 62| áldásnak,~Csudálkozva nézik, s mutatják egymásnak,~S buzgó hálát
3283 16| vágyódásokra méltóbb célt mutatna,~S valamint elmével másokat
3284 16| illette -~Õ is tiszteletét mutatni kívánja.~Fogadd kegyes szemmel,
3285 18| Fõbb erejét mutató, s egekbõl~Vett származások
3286 58| Új fényt, új csillagot mutatsz a magyarnak;~Sándor! Ossziánom
3287 17| csak virágzott; s csak alig mutatta,~Miként múlathatnánk majd
3288 62| gyász borult hazátok egére!~Mutatván ott helyét Lajos táborának~
3289 27| méltóbb állapotunk útját mutogatja: tehát illy~Fáradozásaiért
3290 54| múzsa megtanít!)~Embert s mûvészt naggyá mi tesz,~
3291 62| est.~ TERENTIUS~ [2] M. Muzéum.~ [3] Ott.~ [4] Ott.~ [
3292 13| lantod verésével.~Megjártam múzsáddal Szelim bús országát:~Dõlõfélben
3293 17| Hernád vidékérõl,~Hogy kinek múzsáját oly örömest látod,~Nincs
3294 51| on a tout perdu, quand on n’a plus d’espoir,~
3295 45| Légyen, ki fertelmes nadályid~ Véred-erét
3296 54| megtanít!)~Embert s mûvészt naggyá mi tesz,~ Mi halhatatlanít.~
3297 55| világol.” -~Míg az értetlenek nagy-bátran itélik,~S a gyáva rablelkek
3298 38| ágról ágra száll,~Majd újra nagy-büszkén megáll;~És, mintha tudná,~
3299 62| Ott, hol Zrínyi, dicsõ nagyatyjával,~Gyöngyösi Keménnyel s Murány
3300 20| bölcs vezért kövessed, ó nagyérdemû~Költõ! hazai nyelvünknek
3301 45| cimborálnak~ Nagyjaid ál fejedelmeidnek~Rabságra
3302 62| ottfennlakónak,~Mint kútfejét minden nagynak, szépnek, jónak!~Hordozzam
3303 52| csudálja bár:~Szokratest nagyobbá tészi~ A halált-hozó
3304 13| hívségét,~Ezáltal halmozza nagyobbra inségét.~Igy, ha a múltakat
3305 54| mindenütt~ A jót, nagyot, dicsõt!~Buzgón ohajtván
3306 62| követi munkádat.~Ébreszd a nagyra-nõtt fiatal lelkeket,~S jobb
3307 62| helyét sem találja!~Leesvén nagysága magas tetejérõl,~Így tünt
3308 62| puszta kõhajléki,~(Néhai nagyságok gyászos omladéki),~Mint
3309 17| Nincs, nincs könyörület nála: egyre kaszál~Mindent, valamikor
3310 52| még tagadsz,~De kinek majd napjaidról~ S tetteidrõl számot
3311 15| Szent György havának 16. napján 1790)~
3312 4 | hervasztó telére.~Mint feljövõ napját a nemzet úgy nézte,~S érte
3313 62| Indulj: vedd utadat napkelet tájának;~S hív biztosa lévén
3314 40| seregével.~Hasztalan állt ellent Napnyúgot hatalma,~A nagy erõ ellen
3315 16| alig álmadozánk boldogabb napokról,~Máris lemondani készülénk
3316 62| feltünvén nékem is szebb napom súgára,~Új fényt hoz éjjelem
3317 57| alkotó hatalma,~Melynek napról napra terjed birodalma,...~
3318 53| szavának,~S Máró, Flakkus, Názó mennyei lantjának!~~
3319 39| II.~Úgy van; megint köny nedvesíti képemet!~Megint megáradott~
3320 13| romlás várja Ozmán maradékit.~Néha-nap Szulejmán ha kardját kötötte,~
3321 41| Szerencse?~ Nincs nekem veled közöm.~Nincs, ki lelkem
3322 5 | múlatván.~S magát történetbõl nékik megmutatván.~Éol nemzetsége
3323 46| Adhatott-e néktek arra~Just, hogy a derék
3324 39| Porába hajtván térdemet,~Némán imádva tisztelem~Mennyei
3325 27| tudom, mely tájra bocsássam.~Nemde, mióta Mohács szomorú környékire
3326 43| szavát~ Árpád dicsõ neme.~(1797)~~
3327 8 | Hasztalan ez; nem fér úri nemedhez amaz.~Úgy van. Apollónak
3328 37| pályafutásodat;~Enyhítsd nememnek bánatos éjjelét.~
3329 3 | boruljon orcátok!~Splényi nagy nemének gyönyörû rajzatja~Jõ felénk;
3330 46| pálcád alatt vérzõ~Rabszolgád nemesben érzõ~ Szívén lelné
3331 62| enyhülését örömmel halljátok,~Ti nemesebb szívû kevés jó barátok!~
3332 13| újra felkelõ fényérõl~S Nemesnek énekelsz szép gyõzedelmérõl.~
3333 54| kérkedõ~ Sok nemtelen nemest;~Ki, nem tekintvén, hol
3334 54| érdemével kérkedõ~ Sok nemtelen nemest;~Ki, nem tekintvén,
3335 16| Oly bölcs vezért adván nemünk szebb felének,~Kit mint
3336 26| Városokba gyûjtven nyomorult nemünket?~Azért hoztak-e hát így
3337 61| A szenvedõk órája, s némult~ Nyelvemet
3338 62| Amat nemus, et fugit urbes.~Eltávozott
3339 60| szemlélvén romlását árva nemzetednek,~Míglen ki nem törlik az
3340 7 | Mennyit érdemlettél édes nemzetedről,~Hogy később unokánk, emlékezetedről~
3341 40| Ki e hazát vérrel szerzé nemzetemnek;~Ki Tanais pártján felszedvén
3342 62| Minervának szentelt életével~Nemzetét szolgálván, - míg bölcs
3343 28| várból~(A nemzeti nyelv és nemzetiség ügyében)~Népe jövendõjén
3344 19| A letapodtatott emberi nemzetnek~Csontjaiból épült trónusok
3345 5 | történetbõl nékik megmutatván.~Éol nemzetsége hirtelen eltünik;~Egy mosolygására
3346 2 | Istvánhoz~István! Te, ki valál nemzetséged fénye!~ Szüleid,
3347 62| lehullván kimúlnak számtalan népei,~Mint õsszel erdõkben a
3348 59| S te! merész jövevény, népem gyûlésében!~Mit akarsz?
3349 62| soha nem engedtél,~Nevemnek népemnél oly jó hírt szerzettél,~
3350 16| hívek úgy légyenek,~Hogy a népért élni s halni ne féljenek!~
3351 27| kebelében széllyeloszolva~Népetek óhajtott díszére javára
3352 53| harcolván, küszködvén Ozmán vad népével,~Megváltottad újra bajnokid
3353 62| víg határi;~Tudatlan vad népnek szágódnak dandári~Ott, hol
3354 27| szûkebb korlátba rekesztvén,~Népünket levetett alacsony jármokba
3355 31| pallosra jut,~ S Neró királyi székben ül.~(1795)~~
3356 18| S harsogva bétöltvén neveddel~ Hunnia messze
3357 27| hogy dúlja hazánkat~És nevedet gonoszul káromló cimbora?
3358 7 | tisztelettel szóljon nagy nevedről.~Felfedezvén nyelvünk fényes
3359 27| mivel a bölcs Koppi? mikép nevekednek alatta~A haza jobb csemetéi?
3360 22| E jeleit nevekedni véled!~(1790 körül)~~
3361 62| erdõkben a fák levelei, -~Egyre nevekedvén titkos erejében,~Mint csillag
3362 27| felõl vetekednek, otromba nevekkel~Illetik, és mérges nyelvekkel
3363 62| érzékeny szíveket;~Éleszd, neveld, intézd nyíló reményeket,~
3364 41| Enmagamba költözöm!~Nevelés rossz maradéka,~
3365 16| földi pályájának:~„Mint kell nevelniek édes gyermekeket” -~Adván
3366 17| elõbb ápolgatta,~Kedves nevelõje mostan megsiratta;~Esetét
3367 45| elõtt;~ Mert úgy nevelték, úgy taníták~
3368 62| föld keblében:~Élni fog jó nevem feleim szívében,~Élni polgárimnak
3369 62| félretérni soha nem engedtél,~Nevemnek népemnél oly jó hírt szerzettél,~
3370 62| mindketten! itt, a jók szívében~S neveteknek élvén emlékezetében;~Ott,
3371 46| bosszonkodásra,~ Majd nevetésre fakaszt;~Mind tudván, hogy
3372 7 | szavának mennyei szépségét,~S neveti szomszédink bolond irígységét,~
3373 62| rossznak juttatják sorsára;~S nevetvén hagyásit az élõ istennek,~
3374 59| Halandó! ne játsszál alkotód nevével!~Nem csalod meg õtet semmi
3375 62| percitus” - úgymond a most nevezett hiteles történetíró, egy
3376 39| féreg! és dicsérjem a Te~Nevezhetetlen,~Gondolhatatlan,~Isteni-nagy
3377 62| egyszer a szõke Sajnáig,~Elhat nevök híre Herkul oszlopáig,~Onnét
3378 22| Tartsd fenn sokáig párasodott nevünk~Elsõ betûit; mellyeket a
3379 59| nem kíméled jó hírünk s nevünket?~Mit szerencsélteted újra
3380 56| licet,~ Quae nexa suis currunt causis.~
3381 3 | hozzád,~S angyali szemekkel nézdegel le most rád;~Várja, míg
3382 62| árnyékos tövében,~S úgy nézed a világ háborgó tengerét,~
3383 27| az embert:~Meddig, meddig nézheted el, hogy dúlja hazánkat~
3384 20| jeles dolog gyanánt~Nem nézhetem, sohasem csudálhatom. De
3385 62| az áldásnak,~Csudálkozva nézik, s mutatják egymásnak,~S
3386 15| oltalmaznod.~Csak távúlról kellett nézned, mint szenvedtünk,~A mérges
3387 20| megengedi),~Mély megvetéssel nézni, s kába tetteit~Szemlélve,
3388 62| reményt énbennem is bánatos nézõben;~Reményt, s bizodalmat!
3389 4 | feljövõ napját a nemzet úgy nézte,~S érte sohajtásit az Úrhoz
3390 13| földet szemem cirkalmára,~Úgy néztem a népek változó sorsára.~
3391 2 | kit mint csillagot, most néztünk házodban,~ Haldakolva
3392 57| homályos elme,~Szín-okokra nézve hibázván értelme:~Nem téved
3393 27| súgárit tündökleni látja!~Nézzed, az ostobaság véres zászlóihoz
3394 46| magyarra~ Görbe szemmel nézzetek?~(1800 körül)~~
3395 14| Jertek, s hogy sorsotok elõre nézzétek,~Vigyázó szemetek Párizsra
3396 18| olyba vesszük,~Mint a mezõk nimfáit ijesztgetõ~Otromba faunok
3397 62| lélekkel többet eltûrnének -~Nincsenek, nem voltak, s nem is lehetnének!~
3398 26| Unquam, nisi in dispar, feris.~
3399 20| Utile proposuit nobis exemplar Ulyssem.~
3400 62| At non ingenio quaesitum nomen ab aevo~
3401 33| nunc tam longe, non inter nota sepulcra,~
3402 59| Cannas, ego Varnam claae notavi!”~
3403 62| orientia tempora notis~ Instruat
3404 62| Lásd: Mercure étranger. Nr. Paris, 1813.~
3405 33| sírjánál~ Quem nunc tam longe, non inter nota
3406 60| örökké-vakok dõzsölõ víg nyája:~Ne szünjék mindaddig igazmondó
3407 13| tekintvén dicsõ szépségére,~Nyájasb szemmel nézzen nagy Árpád
3408 15| kedv, s népünk szokott nyájassága~Eltünt! mert kötve volt
3409 62| szemednek.~Vídulj! majd nyakára borulsz még hívednek~Ott -
3410 62| nehéz láncok csüggvén a nyakáról,~Gondolkodni sem mer emberi
3411 60| hajfürtinek lebegõ homálya,~Mely nyakát s vállait körülfolydogálja.~
3412 14| koporsóba döntõ vas-igátok~Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;~
3413 17| érkezett,~Máris a forró nyár heve következett.~Elmúltak
3414 4 | példája,~Ki tizennyolc nyarat fellyül alig ére,~Hogy éltének
3415 13| Nem várhatják sírba-döntõ nyavalyáját;~Magok élesítik a halál
3416 27| fõ kincsünk, nagy atyáink nyelve, hová lessz?~És ki fog ûgyében,
3417 53| Gyõzz meg minden népet nyelved szépségével!~Róma - végét
3418 27| nevekkel~Illetik, és mérges nyelvekkel földig alázván,~E fene képmutatók
3419 61| s némult~ Nyelvemet új panaszokra kíszti.~A
3420 62| Hasonlíthatatlan szépségû nyelvérõl!) -~Nem feledkezik el múzsád
3421 62| Sem a képmutatók garázda nyelvével,~Sem más patvarkodók s cimborák
3422 15| Reszketett, s nevét sem vehette nyelvre.~Ezernyi bajának elviselésére~
3423 62| magasztalják dicsõ szép nyelvünket,~S majd lanthoz mérsékelt
3424 13| szenvedett erõszak-igája,~Kedvet nyér hallatlan hûsége példája;~
3425 59| szerencsélteted újra fegyverünket?~De nyerd el bár hatát a hadi kockának~
3426 20| bizony dolog. De mit nyerend~Azzal neved, ha ily kis
3427 20| tetõled ily~Becsûletet nyerhetne: Mit nem tenne majd~E nyughatatlan,
3428 17| elvégezheti,~Hogy koszorút nyernek hív igyekezeti.~De bánatra
3429 60| külföldön kiontatik vére!...~Ezt nyerte hûsége s állhatatossága;~
3430 46| S csúszva mászva nyerted azt.~Õseid korcs unokája,~
3431 62| tárgyok ûzésében,~Bõ jutalmat nyertek fáradozásokkal,~S most együtt
3432 17| mint rontson, veszthessen, nyilvábban kémleli.~Ah! ez-e hûségem
3433 32| éltetõ reményt!~Avagy te nyisd meg ajtaját,~ S bocsásd
3434 39| rengjetek!~Ti is, kiket szívem nyögésitõl~Hangozni megszoktattalak,~
3435 13| szultánnak adózó szolgája!~Nyögött a bús nemzet jármának alatta,~
3436 14| országok! kik rút kelepcében~Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,~
3437 10| jövevények, ezer bajra kitéve nyögünk! -~Ah! de hová tévedsz?
3438 20| vad üldözõk gonosz hatalma nyom,~S nyelvét lekötve hallgatásra
3439 16| több is indulhat fényes nyomdokidon.~Mutasd meg példáddal a
3440 45| Vak babonának igája nyomja;~Mely képtelen rút szörnyeteg,
3441 50| lelkeket~ Le nem nyomod soha!~Törd öszve, jer! sajkájokat~
3442 15| vagy hát? s tekintvén az ég nyomorgásunk,~Engedi, hogy köztünk e
3443 62| jussáról,~S vagy átkozódva szól nyomorgatójáról,~Vagy kérkedve járma mély
3444 26| ügyünket,~Városokba gyûjtven nyomorult nemünket?~Azért hoztak-e
3445 48| ifjú,~Még te, mi légyen~A nyomorúság.~Mint valamely szép~Fürge
3446 62| Készít, s köz háborút, köz nyomorúságot;~Míg amott a vad Márs, lerakván
3447 16| végére,~Áldás fog követni nyúgalmad helyére.~Sõt mély tiszteletet
3448 57| sanyargatja,~Bár elméd nyúgalmát egyre háborgatja,~S szíved
3449 62| népemet, hazámat,~Várjam, míg nyúgalom kövesse munkámat!~Felderül
3450 38| Ott áldja, ott~Köszönti~A nyúgalomra költözõ~Arany-hajú szelíd
3451 62| Ébred a természet mély nyúgodalmából,~S véle minden állat felserken
3452 20| fúlva meggebed:~Akkor te nyúgodalmasan dolgozhatol;~És minden ily
3453 27| is szaggatva, s az édes~Nyúgodalom puha karjairól munkára sietve,~
3454 61| KÁLDI)~Éjfél után van. Nyúgodalomra ment,~S hallgat körûlem
3455 34| szenvedõ barátjai:~Hogy együtt nyúgodhassanak~ Hamar mindnyájok
3456 9 | patrios exterosque in aevum.”~Nyúgodjál csendesen, dicsõség leánya!~
3457 34| A nagy Dunának mentiben.~Nyúgodjanak bár hamvai~ E messze
3458 62| tûrésem, fáradságom ára.~Nyúgodjék hûlt hamvam akár e megyében,~
3459 61| temetõk között...~ Nyúgodni látszik kedvesed; de~
3460 56| minthogy nem változtathatod,~Nyúgodt elmével várhatod.~(1823)~~
3461 60| szenvedésének;~S nem lelhetvén nyugtát bánatos lelkének,~Ha nem
3462 15| halálnak torkában;~Hiába nyújtja ki reszketõ kezeit,~Nem
3463 32| juthatok,~ Hiába nyújtom karjaim,~Ah! senkit meg
3464 15| szándékát~Imádván, használjad nyújtott ajándékát.~Még nem vagy
3465 17| küszködöm az élet terhével,~Én nyújtsak tenéked segélytõ kezeket,~
3466 22| VIRGILIUS~Élj, nõdögelj, és nyúlj fel az ég felé,~S terjesszed
3467 57| mocsár felett leveg,~Vagy odvak s barlangok homályának örül, -~
3468 62| egykor egy szép völgy virágos öblében,~A természet újult öröm-ünnepében,~
3469 38| dombjának a völgy~Árnyékos öblibõl~Felénk koválygó lágy szellõihez;~
3470 31| hazád s barátidért~ Öcsénkkel meg feltámadál,~Éltemnek
3471 62| hitéért buzgó vak hevében~Öl, dúl, éget, pusztít hazája
3472 48| Tetszik, örömmel~Vészen ölébe.~Most van idõd még:~Most
3473 31| eggyütt áldozál,[4]~Ha hív öledbe rakhatám~ Szándékim
3474 13| éri elhagyott tanyáját,~S ölelni akarván párját s fiacskáját,~
3475 19| süllyeszti,~Hozzánk ím! ölelõ karjait terjeszti:~„Álljon
3476 26| Felkelnek a népek békesség ölérõl,~Hogy egymást elverjék hazájok
3477 16| S utánad sohajtó rokonid ölétõl,~Ott is kimutatod nemes
3478 26| dicsõséget abban helyhezteti,~Ha ölhet! s fegyverét vérben feresztheti;~
3479 16| õsink erkölcseit,~Nyelvét, öltözetét, s nemzeti díszeit,~Feslett
3480 38| soha~E vad vidéknek éhes ölyvei!~Ah! el ne érjenek téged
3481 57| szándéki megért gyümölcsében,~S önmagában lévén elsõ fizetése,~(Érdeme
3482 17| Hogy (ha mit ígérhet ember önmagáról)~El nem tér õ soha választott
3483 51| S csalja sok szív önmagát,~Elborulni s tünni látván~
3484 62| fogyasztván addig sanyargatja,~Míg önnönmagából végre kiforgatja,~S utolsó
3485 20| elsõ hely miatt irígykedõ~S önnönmagát felhõkbe felmagasztaló~Gõgös
3486 5 | esdeklésemre,~Isteni csendességet önt lelkemre.~Mint mikor Boreas
3487 38| Arany-hajú szelíd napot;~Ott önti~Gyönyörködésre kísztõ mennyei~
3488 13| eszébe juttatja,~Arcáit öntözi szemének harmatja;~S ha
3489 59| közjavára!~Látván ezt egy öreg, ki hû tanácsával~Sok jót
3490 12| vérhelyre jövénk, koronánknak örökjét~ Visszaszerezni,
3491 60| néki, bár nem ügyel rája~Az örökké-vakok dõzsölõ víg nyája:~Ne szünjék
3492 3 | teljesítheti már többé tetszésed.~Örökkévalóság boldog országában~Van már
3493 39| Némulva rettegd és imádjad~Az Örökkévalót!~Hogy el ne vessz merész
3494 62| S légy hazád, nemzeted öröklõ díszére!~Míg itt más, hirdetvén
3495 58| Sándor! Ossziánom boldog örökösse!~Jövel, hogy barátod veled
3496 29| Székek s fényes arany koronák örökössei légyünk,~Vagy szalmás alházra
3497 62| Le nem mond egészlen fõbb örökségérõl,~(Hasonlíthatatlan szépségû
3498 13| Annyi drága vérrel szerzett örökségét;~Sõt, gyanúba hozván egyenes
3499 13| fegyverinket,~Míg elfoglalhattuk új örökséginket?~S Róma törvényihez szabván
3500 62| ékérõl,~S két egyezõ jó szív öröm-életérõl,~S majd más hív szeretõk
3501 62| öblében,~A természet újult öröm-ünnepében,~Legédesb óráim boldog érzésében~
|