16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
3502 23| bajunk felejtve,~ Még örömben részesednünk,~S kertünk
3503 15| érzékenységedet,~Nehogy örömednek gátszaggató árja~Az ohajtott
3504 28| éljed~Bölcsen mérsékelt örömek közt mostan idõdet.~Ámde
3505 17| napot!~Régen eltávozott örömem egérõl,~Alig emlékezem néhai
3506 17| Hogy kinek múzsáját oly örömest látod,~Nincs élõk számában
3507 15| magyarság!~Minek tartóztatom örömkönyveidet,~Melyekben lábbogni látom
3508 10| Tárgya reményednek, s fõbb örömödnek oka:~Élte tavasszában búcsúját
3509 44| Áldom, s dicsõitem én is! s örömömet~Zengvén, homlokára függesztem
3510 39| Szakadjatok,~Ti nem remélt örömömnek édes árjai!~Szakadjatok;
3511 15| cunctatur credere voto!~Mely örömtõl zengnek Kassának hajléki?~
3512 15| Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére~(Szent György havának 16.
3513 15| lábbogni látom szemeidet?~Örülj! s imádd az Úr atyai végzésit,~
3514 16| kezdénk népünk újulásán~Örülni, bal sorsa jobbra-változásán,~
3515 15| ilyen változásán~Most méltán örvendesz jobbra-fordulásán,~Írd fel
3516 38| halomra;~S onnan, szokott örvendezésed~Kellõs, verõfényes hegyérõl,~
3517 62| Nyert diadalmokon együtt örvendeznek, -~S minthogy feleikrõl
3518 39| Úgy zengjed, úgy hirdesd~Örvendezõ víg éneked~Legszebb s legérezettebb
3519 27| te, kinek jeles elméjét örvendve csudáltam,~Még mikoron csak
3520 62| élvén emlékezetében;~Ott, örvendvén azok szent egyezségében~
3521 25| Ily bizonytalanság kétes örvényében~Hányattatik elmém méltó
3522 39| Hogy el ne hagyjon illy örvényeidben!~Bár véghetetlen! ámbár
3523 62| élõ istennek,~A megnyílt örvénytõl vissza nem rettennek,~S
3524 62| kezdetében~Vezérül az élet setét ösvényében,~S társul adott mind jó,
3525 20| elõbbre ballagván szokott ösvényemen,~E veszni-tért, irígy, kevély
3526 17| IV.~Nehéz ösvényemnek csak kezdetén vagyok,~S
3527 16| szépnemnek,~Mint járhat ösvényén az igaz érdemnek;~Mint juthat
3528 57| híven hallgatja,~Kiszabott ösvényét bátran folytathatja.~Nagy
3529 50| világ: -~Erkölcse szent ösvényibõl~ Míg él, egyik se
3530 57| egy bírája lévén minden ösztönének),~Ámbár, hogy láttassa hitének
3531 13| okoznak.~Ha két hatalmasok öszvebarátkoznak,~Harmadik fejére végsõ veszélyt
3532 15| szabadság,~Oly számos megyékbõl öszvegyûlt magyarság!~Minek tartóztatom
3533 62| elmellõzhetnének,~Ha látván özönét társaik vérének~S rettenetes
3534 62| magyart Sajó vidékére,~Hol özönnel omlott õseitek vére; -~Vezesd
3535 38| díszibõl kivetkezõ~Kis fának özvegy ágain,~Ott áldja, ott~Köszönti~
3536 44| S állandóbb szerencsét ohajtanak néki.~Áldom, s dicsõitem
3537 62| egyenként és köszöntvén õket,~Óhajts mindnyájoknak boldogabb
3538 15| szerencsédet éred,~Jõ már ohajtva várt nagylelkû vezéred,~
3539 54| nagyot, dicsõt!~Buzgón ohajtván nemzeted~ Díszét,
3540 59| bátran pihenhetünk:~Mely ok, mely vak ösztön indíthat
3541 50| Jer, álld el útjokat;~Okádj te, égi fergeteg,~
3542 15| tehetségedet,~S figyelmezvén mindég okos tanácsára,~Tégy meg vele
3543 27| egykor, ezernyi~Kárunkon okosodva ha már eggyezni tanulnánk,~
3544 27| mindazokat, kikrõl a józan okosság~Élesztõ tüze súgárit tündökleni
3545 29| ezernyi tulajdon~Káraikonn okosult népek vetekedve lehányják~
3546 20| gyakorta helyrehozhatatlan kárt okoz.~(Fõkép, ha kit már úgyis
3547 13| dicsõséget, másnak gyászt okoznak.~Ha két hatalmasok öszvebarátkoznak,~
3548 61| bút~ S kínt okozó keserû gyümölcse!~De jaj!
3549 4 | Édes nemzetének gyászát az okozta.~Eredj már; s kérd te is
3550 28| könyörûletlen vak sorsot okozván,~Helyre nem állandó kárunkon
3551 62| gonosz kaján irígységet,~Az oktalan, gyáva, buta kevélységet,~
3552 51| kell-e még?~Szégyen lesz-e, s oktalanság,~ Ha folyvást serénykedünk,~
3553 62| szégyenkedve mossa:~Él, oktat, int Máró, s Tibur nagy
3554 54| mi rút?~Adott az ég oly oktatót,~ Oly hû s kegyes
3555 62| Dicsérd Minervának áldott olajágát;~Mutasd a halandók földi
3556 58| Tûrvén, míg elnyernéd a zöld olajágot,~(Melyet majd, vitézi pályádnak
3557 38| mindenfelõl neki~A szirtos oldalú hegyek~Láttatlanul enyelgõ
3558 15| Feltalálta híven-keresett oltalmad.~Jõ, kivel virágzó szerencsédet
3559 13| Elõdink, felkelvén gyakran oltalmára,~Százezrenként dõltek ellenség
3560 9 | Mindent elkövettél, míg oltalmazhattad,~Míg reményednek egy súgárát
3561 15| S híven igazgatva, néped oltalmaznod.~Csak távúlról kellett nézned,
3562 61| szünetlenül~ Ügyében eggy Oltalmazója~ S gondviselõ
3563 39| Ó én Teremtõm! én Atyám! Oltalmazóm!~Én egy Uram!~Egy Istenem!~~
3564 31| béavatkozál,[3]~S velem hazánk oltárain~ Fõbusnak eggyütt
3565 29| elég volt.~Emberiség szent oltárán áldozni tenéked~Ó te, nemes
3566 60| hókezét nyugtatja,~Majd szívet olvasztó lassú mély hangjával~Jelenti,
3567 62| Dávidom sírjára;~S egyet olyant, hogy azt Elíza kedvesse~
3568 18| Vert koronájokat olyba vesszük,~Mint a mezõk nimfáit
3569 54| kipusztult váraink~ Bús omladékain:~Ültess borostyánt bajnokink~
3570 62| Néhai nagyságok gyászos omladéki),~Mint Szelma s Balklúta
3571 62| Sajó vidékére,~Hol özönnel omlott õseitek vére; -~Vezesd onnan
3572 50| Halomra régi székibõl~ Omoljon a világ: -~Erkölcse szent
3573 20| Hogyhogy, barátom! hát felelnél õneki?~Oly gyáva féllel perlenél?
3574 62| nevök híre Herkul oszlopáig,~Onnét nagy Washington s Bolivár
3575 13| vallás ügye mennyi vért ontatott,~Míg az ész fáklyája világot
3576 26| bennünket,~Hogy itten bõvebben onthassuk vérünket?~Míg ki nem költözött
3577 51| La vie est un opprobre, et la mort un devoir.”~
3578 60| futuris~ Ora, dei iussu non unquam credita
3579 17| Elmúltak víg kedvem kevés szebb órái,~Lehulltak reményem alig-nyílt
3580 28| régi keservén.~Fájdalmasb óráiban is, jobb sorsa reményét~
3581 62| öröm-ünnepében,~Legédesb óráim boldog érzésében~Üdvözlém
3582 62| Negyedik ének~Minden napok, órák, új örömet hoznak:~Kert,
3583 3 | lelkek! vérkönnyel boruljon orcátok!~Splényi nagy nemének gyönyörû
3584 4 | változik hajdani porára~A nagy Orcziaknak jeles unokája,~István, az
3585 3 | gyönyörû rajzatja~Jõ felénk; Orcziban hívét õ siratja.~Haja szép
3586 25| lantomnak húrjai.~Dicsõült Orczimnak lelki jó barátja!~Kiben
3587 2 | A haldokló Orczy Istvánhoz~István! Te, ki
3588 11| atyját, s eleit: Vétseit, Orczyakat.~Két illyen vérbõl származva,
3589 13| tengernek felzúdult habjai~Ordítnak, s halmokra dõlöngnek halmai:~
3590 50| te, égi fergeteg,~ Ordítva lángokat;~Halomra régi székibõl~
3591 38| és álmélkodik~E táj kis Orfeussa szép szaván~Még a folyó
3592 62| dicsõ poétája!~Kit, mint rég Orfeust Rhodope vidéki,~(Hol fák,
3593 37| Elcsendesedtek, - mint amaz óriás~ Kõszikla-barlangjában
3594 62| orientia tempora notis~
3595 42| ártatlanságnak~ Akit õriz angyala; -~Aki használt
3596 23| Meg ne szúrja, - õrizkednünk!~ 1-2.~Szedjük,
3597 23| 1-2.~Szedjük, óva s õrizkedve,~ Szedjük hát, míg
3598 36| beszéljek újolag~ Õróla néked, árva szûz!~Holott
3599 17| hányja, -~S mely mindég orozva kezdi üldözését,~Míg bátran
3600 7 | bolond irígységét,~Kik, régen orrolván hazánk dicsőségét,~Ezáltal
3601 17| jobb s szebb világ boldog országába,~Hol több igaz magyar, (
3602 62| Árpád dicsõ népe boldog országának!~S elérkezvén oda, hol Komárom
3603 18| követõirõl~ Zengvén, az országlók aranyból~
3604 59| megbájolhatnának?~Úgy viselnéd gondját országod javának?~Önként, s magad
3605 26| Koporsót csinálnak egész országokból!~Természetnek Atyja! ki
3606 62| ott Bellóna, húsz békés országot~Felkevervén, s tûzbe hozván
3607 37| messze vidék sovány~Határit õrzõ vad havasok között;~
3608 15| szélére,~Ki ott hazájának hív õrzõangyala,~Itthon nemzetének édes
3609 32| kérésid azt megilletik:~Õrzõidtõl, barátodat~ Hogy
3610 32| S kérésimet kettõztetik:~Õrzõimtõl, hogy - lássalak!~
3611 46| csúszva mászva nyerted azt.~Õseid korcs unokája,~Nevek fényének
3612 16| javára, díszére,~Légyenek õseink igaz követõi,~S régi jó
3613 62| vidékére,~Hol özönnel omlott õseitek vére; -~Vezesd onnan Várna
3614 18| Élj, ó dicsõült õseleid jeles~Magzatja!... Míg a
3615 7 | jószágát,~Nem látta tulajdon ősi gazdagságát.~Elveti hályogát
3616 27| tulajdonaink, erkölcsink, õsi szokásink,~Nyelvünk, törvényink
3617 27| láttam sírhalmaik én is~Õsinknek, kik hajdan az ellenségre
3618 54| halhatatlanít.~Nem hallgatván az oskolák~ Hiú tetszéseit,~
3619 62| kimúlnak számtalan népei,~Mint õsszel erdõkben a fák levelei, -~
3620 58| mutatsz a magyarnak;~Sándor! Ossziánom boldog örökösse!~Jövel,
3621 4 | Felírás~ Ostendent terris hunc tantum fata,
3622 45| egy rabi,~S a régen elmúlt ostoba századok~ Szívfagylaló
3623 27| tündökleni látja!~Nézzed, az ostobaság véres zászlóihoz esküdt~
3624 50| Szerencse, már~ Hatalmad ostorát;~Öntsd ártatlan fejekre
3625 61| bûneinkért~ Ostorozó kezed ily csapásit?~Hogyhogy
3626 53| csüggedvén a sors kemény ostromában,~Lásd, mely helyet foglalsz
3627 44| Megvetvén a szelek mérges ostromait,~Bátorsággal járja kiszabott
3628 27| s régi~Durva homályokat oszlatván, új fényre vezérli,~S méltóbb
3629 62| Elhat nevök híre Herkul oszlopáig,~Onnét nagy Washington s
3630 27| hajóját?~Állnak-e még fõbb oszlopaink? ó, állnak-e bölcsebb~Szándékú
3631 13| térre;~Epedõ szívvel dõl oszlopod kövére,~Népünk s dicsõségünk
3632 39| kõsziklából bõ vizet vere!~Oszoljatok,~Szívemnek öldöklõ fájdalmai!~
3633 62| királyok nagy perét,~Másnak osztja mások országát, emberét:~
3634 45| Székjekben ülvén, onnan osztják~ Szégyenes
3635 18| melyekkel a nagy~ Osztogató keze felruházott)~E múzsa,
3636 62| S valamint azokban híven osztozátok,~Most búm enyhülését örömmel
3637 56| S értvén az újat és az ót,~Vigyázz, figyelmezz a jövõre!~
3638 51| vak dühével~ Évek óta küszködünk;~Mi, kik a mérges
3639 27| tündöklõ híres palotáiba, s ottan~Töltöd ezen vígságos idõt,
3640 62| halandónak:~Imádjam hatalmát az ottfennlakónak,~Mint kútfejét minden nagynak,
3641 37| S nyúgoszik õvele minden állat.~Szárnyára
3642 62| mindég minden jámbor téged;~S paizs gyanánt lévén neved, dicsõséged,~
3643 57| A jó lelk’ isméret fedez paizsával, -~Feltehet a világ s pokol
3644 46| becsûlet oly jelét,~Mely a pálcád alatt vérzõ~Rabszolgád nemesben
3645 18| Hajladozó fejedelmi pálcát:~- - - - - - - - - - - - - ~
3646 62| szándékában,~Áldozatul letesz Pallás templomában,~Fennmarad!
3647 17| II.~ Pallida Mors aequo pulsat pede pauperum
3648 31| szünetlenül;~Mert Tullius pallosra jut,~ S Neró királyi
3649 60| ha késõbben kél reménye pálmája,~Annál szebben fénylik érdemkoronája! -~
3650 49| sajnálhatná társa szebb pálmáját,~Sõt, benne szemlélvén igaz
3651 57| reménye,~Mely a hív küszködõt pálmával biztatja,~Sírjáig késéri,
3652 27| királyi~Fénnyel tündöklõ híres palotáiba, s ottan~Töltöd ezen vígságos
3653 37| kiszabott idõ; tûrj,~Míg földi pályád végihez érkezel.~Vesd félre
3654 37| Folytasd, szelíd hold, pályafutásodat;~Enyhítsd nememnek bánatos
3655 16| leányának~Felséges arányát földi pályájának:~„Mint kell nevelniek édes
3656 62| áldott seregében,~Kik, földi pályájok ezer veszélyében~Meg nem
3657 62| Folytassák víg kedvvel nehéz pályájokat -~Ûzzék gyors erõvel feltett
3658 62| Folytassam víg kedvvel kiszabott pályámat,~S szolgálván innen is népemet,
3659 27| közjót keresõ bölcs polgár, pályamezõben~Még csak alig láttatta magát:
3660 62| atyai kedvében,~Már földi pályámnak elsõ kezdetében~Vezérül
3661 20| Mind jó barátim s vélem egy pályán futó,~Egy tárgyra nézõ társaim
3662 13| Jövel hát, barátom! te is e pályára;~Segítsd társaidat elfuthatására.~
3663 34| hûlt porát,~Ne vádolják panasszaink~ A minden élet eggy
3664 37| Nézsz le reám, s panaszimra hallgatsz.~Ím, elhaladván
3665 15| insége?~Soha sem lesz-e hát panaszinknak vége?...~„Magyar nép! feljött
3666 47| fia voltam,~Hogy balsorsát panaszoltam,~ Ime vétkem ez vala.~
3667 27| tudom, ott; s népünk vesztét panaszolva kesergvén,~A Duna szõke
3668 59| JANUS PANNONIUS~ (
3669 62| koronája szabad birtokában,~(A pánnonok s dákok hajdani honjában),~
3670 30| Varázsfuvolájából~ A szóló s egy pap~ Kettõs.~„Ne hajts
3671 57| állhat Klió bátor és bölcs papja:~Ki, látván az álnok bûnös
3672 62| Athéna polgári.~Dölfös úr parancsol, mint gyáva rabjának,~A
3673 22| bízva!~Tartsd fenn sokáig párasodott nevünk~Elsõ betûit; mellyeket
3674 62| Lásd: Mercure étranger. Nr. Paris, 1813.~
3675 14| nézzétek,~Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!~~
3676 18| Élted szerelmes párja barnult~
3677 62| mérsékelt szíves énekünket,~Majd párosan zengõ szabadabb versünket;~
3678 18| Phídiásunk; nincs, ki ma párosi~Márványba metszett képedet
3679 60| Tündöklik a fején csillagos pártája,~Líliom- s rózsaszínt halad
3680 57| tehet,~Ha szíved hív tanúd s pártfogód nem lehet!~Míg ennek nem
3681 45| szolga tanácsival,~Hogy, pártfogóid tûzzel emésztve, ne~
3682 62| nagy lelkét múzsája bölcs pártfogójának -~Például a késõbb századok
3683 57| jövendõjét is a sír túlsó partja~Sûrû ködbe rejti, s elfedezve
3684 40| szerzé nemzetemnek;~Ki Tanais pártján felszedvén sátorát,~Duna
3685 59| juthasson hajód ohajtott partjára,~Ne hajts az ily Szíren
3686 61| I. Ferdinánd királynak pártjára állott; úgymint akitõl népének
3687 45| szerencse!~Elhagytad õket. Pártos az õ nevek~Vesztekre térült
3688 15| hallgatott;~Mert ha szólt, pártosnak s bolondnak tartatott!~Az
3689 62| tájnak zöldellõ körében,~E patakos völgynek virágzó kertében,~
3690 9 | vivet apud patrios exterosque in aevum.”~Nyúgodjál
3691 62| garázda nyelvével,~Sem más patvarkodók s cimborák dühével),~Útáltasd,
3692 20| dolgozhatol;~És minden ily patvarkodónak köz-neve,~Félelme, csúfja
3693 17| Pallida Mors aequo pulsat pede pauperum tabernas,~ Regumque
3694 62| Phoebusnak állottak oltári,~S Péánt énekeltek Athéna polgári.~
3695 59| istene nevében?~A hittel pecsételt alkut felbontatod?~S amit
3696 59| CESINGE JÁNOS, pécsi püspök)~Hajlott már a király
3697 62| Mox etiam pectus praeceptis formet amicis!~
3698 17| Pallida Mors aequo pulsat pede pauperum tabernas,~
3699 62| Mollia, Pegasides, vestro date serta poetae!~
3700 16| hogy annál vonszóbb jeles példa lenne,~Minden jobb erkölcsöt
3701 16| nyomdokidon.~Mutasd meg példáddal a magyar szépnemnek,~Mint
3702 27| midõn a régi világnak~Nagy példáit festi? Hová lett Versegi,
3703 62| jutalmára~S késõbb unokáik intõ példájára,~Felírt a dicsõség örök
3704 10| eltérült gyermekid a ki~ Példájával igazb útra vezérli vala!~
3705 62| Míg tudós munkájuk s jeles példájokkal~Még ma is jót tesznek egész
3706 44| függesztem versemet:~„Nézz e kis példára, magyar föld nagy népe!~
3707 60| Elég, hogy amit látsz, példázva kimondod;~Elég, hogy megfelelsz
3708 50| Spernit humum fugiente penna.~
3709 62| Religisio veluti furore percitus” - úgymond a most nevezett
3710 51| Quand on a tout perdu, quand on n’a plus d’espoir,~
3711 20| száll ki síkra vele, nem is perel: hanem~Egy-két igaz szót
3712 20| õneki?~Oly gyáva féllel perlenél? s a nép elõtt?~Nem látd-e,
3713 62| példája,~Árpád fiainak tüzes Petrárkája,~Néped hív bárdusa, dicsõ
3714 18| Nincs Phídiásunk; nincs, ki ma párosi~Márványba
3715 13| nyelvünk felemelésére,~Hogy Phoebus, tekintvén dicsõ szépségére,~
3716 62| szágódnak dandári~Ott, hol rég Phoebusnak állottak oltári,~S Péánt
3717 62| Di me tuentur: Dis pietas mea~ Et
3718 3 | Hozzánk felsietni nyögõ pihegéssel;~Kétség s fájdalom ül tévelygõ
3719 59| borostyánunk alatt bátran pihenhetünk:~Mely ok, mely vak ösztön
3720 37| uralkodik~A csendes álom: fekve pihenteti~ Földünknek elfáradt
3721 58| szent béke csendes kebelében~Pihenvén, érdemid jutalma fejében,~
3722 62| balsorsát honjának.~De Homér, de Pindar - teljes épségében~Virágzik
3723 46| Az igazság hív barátja~Pirul, ha mellyeden látja~
3724 13| mezeinket?~Mennyi magyar vértõl pirult Márs oltára,~Hogy hazánk
3725 20| fényét az ily~Kaján bagolynak pislogó kancsal szeme~Hazánk derûlõ
3726 20| végivel helyére ülteti.~Pityergve morgolódik a gonosz: de
3727 51| tout perdu, quand on n’a plus d’espoir,~
3728 62| Pegasides, vestro date serta poetae!~
3729 62| költő idegen messze földön~POÉTAI ELMÉLKEDÉSEK~
3730 62| Néped hív bárdusa, dicsõ poétája!~Kit, mint rég Orfeust Rhodope
3731 20| Legtöbbet ártanak!) Ha van pofája még,~S egészlen el nem tünt
3732 52| tészi~ A halált-hozó pohár.~Õt sem gyáva rossz bírái,~
3733 17| nagyok:~Máris az irígység, (pokloknak leánya!)~S az álnok rablelkek
3734 19| bálványait;~S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,~Hozzánk ím!
3735 61| lerontó vad dühe! Hajh, pokol-~ Fajzotta gyûlölség
3736 57| kereksége,~Egek magassága, pokolnak mélysége,~S nap, hold, és
3737 62| napja majd az aratásnak;~S polgárid, bõségét látván az áldásnak,~
3738 62| nevem feleim szívében,~Élni polgárimnak emlékezetében.~Voltak, s
3739 38| éneked~A fenyvesek tollas polgárinak~Bút gondot elfelejtetõ,~
3740 49| szép elmének,~Kit tudós polgárink újra tisztelének.~Mert bár
3741 16| Közhaszonra termett derék polgárokat,~S oly bátor védõket, oly
3742 34| messze tartományokon,~Él híre polgártársai~ Emlékezet-táblájokon.~
3743 62| könyvét: De Rebus a Vladislao Polonorum atque Hungarorum Rege gestis - (
3744 62| Maradj már, te hívság várasi pompája,~Fényes balgatagság gyûlölt
3745 62| Annorum aut ictu pondera victa ruent:~
3746 39| Dicsérni merjelek?~Én, por! veszendõ féreg! és dicsérjem
3747 27| S gondviselõ bírája! ki por-testébe lehelvén~Lelked szikráját,
3748 47| Hogyha nyugszik majd pora:~Ne higyj a rágalmazásnak!~(
3749 39| Ezernyi könyveimmel áztatott~Porába hajtván térdemet,~Némán
3750 61| Férgek emésztenek a porában!~Várhatd Teremtõd életadó
3751 57| Mely már itt a földnek porából felvészi,~S a menny lakosihoz
3752 57| földig, a baromnak veszendõ poráig!~Miért mit válasszon, s
3753 17| porban fekszik jobbágya poránál.~Nincs, nincs könyörület
3754 4 | nyugszik, s változik hajdani porára~A nagy Orcziaknak jeles
3755 62| zajos szûk utcák gõzitõl, porától;~Távúl a kevélység durva
3756 62| Maradjon áldásban szent porod hajléka,~Dicsekedjék azzal
3757 17| ki egy könyût ejtsen hûlt poromra,~S egy szent áldást mondjon
3758 60| tüzétõl égnek!~Ledõlt rég, s porrá lett, Ílion bástyája,~S
3759 15| boldogságunknak érkezett postája,~S felkelend még egyszer
3760 53| Nec virtute fuit, clarisve potentius armis,~
3761 15| atyánk s fejedelmünk~Halállal pótolta számtalan sérelmünk.~Visszatér
3762 62| Mox etiam pectus praeceptis formet amicis!~
3763 20| Agit praecipitem in meos iambos?~
3764 57| Liberum et erectum, praesens hortatur et aptat.~
3765 52| Justum e tenacem propositi virum.~
3766 20| Utile proposuit nobis exemplar Ulyssem.~
3767 59| CESINGE JÁNOS, pécsi püspök)~Hajlott már a király a
3768 27| szaggatva, s az édes~Nyúgodalom puha karjairól munkára sietve,~
3769 17| Pallida Mors aequo pulsat pede pauperum tabernas,~
3770 62| vak hevében~Öl, dúl, éget, pusztít hazája keblében,~Majd az
3771 60| S népének, házának végsõ pusztulása?...~Engedvén a szükség kemény
3772 62| Nemzetek országok kivesznek, pusztúlnak:~Amit egy nagy lélek, szebb
3773 56| licet,~ Quae nexa suis currunt causis.~
3774 20| Quaenam te mala mens, miselle Ravide,~
3775 62| At non ingenio quaesitum nomen ab aevo~
3776 53| armis,~ Quam lingua, Latium...~
3777 33| sírjánál~ Quem nunc tam longe, non inter
3778 62| Qui monet, ut facias, quod iam facis, ille monendo~
3779 38| A rab és a madár~
3780 62| Úgy a föld szédelgõ számos rab-emberét,~(Ki, vélt fõ javának nem
3781 45| is (hajh, még ma is!) egy rabi,~S a régen elmúlt ostoba
3782 29| születtünk:~Szûk élelmünket rabigában nyögve keressük.~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
3783 62| Fényes balgatagság gyûlölt rabigája!~Maradj már, tettetés csalárd
3784 62| úr parancsol, mint gyáva rabjának,~A vitéz s bölcs atyák korcs
3785 62| kevély fõvárossa~Csúffá lett; rabláncon nyög mái lakossa,~S falát
3786 62| föld bosszújára,~Az álnok rablelket a jók jutalmára,~A jámbort
3787 57| láttassa hitének erejét,~Néha rábocsátja késértõ vesszejét,~Sem erõtlenségét
3788 3 | kedvesének halottas ágyához.~Ráborul nagy jajjal halavány képére,~
3789 14| rút kelepcében~Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,~S gyászos
3790 46| Mely a pálcád alatt vérzõ~Rabszolgád nemesben érzõ~ Szívén
3791 3 | szemekkel nézdegel le most rád;~Várja, míg végezvén majd
3792 15| kövesse hívséged,~Hogy el ne ragadjon régi hevességed!”~Ó magyar!
3793 61| jaj! hová, bús elme! hová ragadsz?~Térj vissza, gyászos múzsa!
3794 13| hogyha bosszuló fegyverét ragadta,~Akkor is csak önnön kebelét
3795 62| álnok ajak s gonosz nyelv rágalma,~Sem a képmutatók otromba
3796 47| nyugszik majd pora:~Ne higyj a rágalmazásnak!~(Becstelen sírt azzal ásnak)~
3797 52| azzal büntetik,~Sem gonosz rágalmazói~ Bûnbe nem keverhetik.~
3798 20| görbe, sanda, rút, merész rágalmazót~Garázda fecsegései miatt
3799 10| Szép volt! s szintén úgy ragyogott, valamint az arany nap~
3800 61| égnek egész tanyája.~Ah! nem ragyogtok, mennyei víg tüzek!~Nem
3801 9 | nemed fõ dísze, legszebb ragyogványa!~Míg éltél, te valál hazád
3802 50| bujdosók~ Feladnak rajtatok.~Mutasd, gonosz Szerencse,
3803 61| kegyelmedet?~ S nem fogsz-e rajtunk, ó atyáink~
3804 3 | Splényi nagy nemének gyönyörû rajzatja~Jõ felénk; Orcziban hívét
3805 20| Fogjad hatalmas tolladat! s rajzold le jól~Talpig tetétõl. Hadd
3806 31| áldozál,[4]~Ha hív öledbe rakhatám~ Szándékim édes titkait,~
3807 26| Furorne coecus, an rapit vis acrior?~
3808 20| Quaenam te mala mens, miselle Ravide,~
3809 14| Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;~Ti is, kiknek vérét a természet
3810 26| isten? - Nincs, aki vigyázna reátok,~Dühös vakságtokban tán
3811 62| Fülöpnek 3. könyvét: De Rebus a Vladislao Polonorum atque
3812 15| kormányára.~Isten hozott, napunk rég-óhajtott fénye,~Orczi! dõlõ hazánk
3813 62| Polonorum atque Hungarorum Rege gestis - (Schwandtner, Script.
3814 62| jobb szüleményével,~S mind régibb íróink fényes érdemével,~
3815 17| pauperum tabernas,~ Regumque turres.~
3816 38| kandikálsz~Majd bévasalt szûk rejtekembe,~Majd elfogyó sovány~Ábrázatomra,~
3817 57| S aki, (vizsgálója szíve rejtekének~S egy bírája lévén minden
3818 39| A síralom helyének durva rejtekét!~(Nem tiltja szárnyaid szabad
3819 37| durva fogház~ Rejtekibõl az egekre nézvén,~Óhajtva
3820 57| istenének~Örök végzései homályba rejtének,~Ha balgatagságát végre
3821 57| túlsó partja~Sûrû ködbe rejti, s elfedezve tartja:~Van
3822 20| kegyes szép asszonyát~Váltig rekegve csúfoló békák között,~(Kik
3823 27| szabad észt szûkebb korlátba rekesztvén,~Népünket levetett alacsony
3824 62| Tyrnavie, 1765.)~ [6] „Religisio veluti furore percitus” -
3825 41| Add meg, amit még remél;~Add, hogy méltatlan halálom~
3826 20| mit remélhetek,~Megment, remélem, mind magyar természetem,~
3827 20| Attól azonban, hogyha mit remélhetek,~Megment, remélem, mind
3828 61| bizonyosabban várhatta, remélhette, mintsem Zápolyától és annak
3829 62| érdem nélkül - jutalmat remélni!~(A buta kevélység ily csúf
3830 39| fájdalmai!~Szakadjatok,~Ti nem remélt örömömnek édes árjai!~Szakadjatok;
3831 15| kincsét s kedveseit!~Hasztalan reméltünk urunk s koronánkban;~Idegenek
3832 60| tulajdon léte méltóságát; -~S remélvén jobb része halhatatlanságát,~
3833 52| szerencséd~ Minden szebb reményedet,~S visszarántván adományit,~
3834 27| készülnek? s mibe volna remények,~Hogyha megént valamely
3835 62| Éleszd, neveld, intézd nyíló reményeket,~S jóra, szépre vágyó tûz-gerjedelmeket.~
3836 17| kevés szebb órái,~Lehulltak reményem alig-nyílt rózsái.~Itt az
3837 13| Ilyen jobb szerencse édes reményére,~Igyekszünk mi nyelvünk
3838 62| Biztat már minket is édes reményével.~Jer azért, jer velem a
3839 27| várván leveled s óhajtva reménylett~Kellemes énekidet, máran
3840 55| részében veti bizodalmát;~S reményli, hogy Árpád igaz maradéki~
3841 17| Megcsalván, s eltünvén régi reménysége, -~Érzi, hogy nincs messze
3842 57| Gonoszul megcsalván minden reménységed,~De boldogtalanná - csak
3843 19| szívek örök búba merült,~Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;~
3844 19| épült trónusok reszketnek.~Rémülve szemlélik közelgetõ sorsok~
3845 45| te~ Isteni rended, örök hatalmad?...~Harcolva
3846 47| ne sírjatok.~Alkotómnak rendelése~ Igy engedte végemet,~
3847 16| kívánta,~Ebben is elõre rendelt már iránta.~Oly bölcs vezért
3848 54| munkáiban,~ S munkái rendiben~Vizsgáld az élet s társaság~
3849 62| természet anyai keblében,~E rengeteg erdõk nyájas környékében,~
3850 39| béborult~Havas tetõk! bömbölve rengjetek!~Ti is, kiket szívem nyögésitõl~
3851 32| Érzem; s szivem reped bele!~De ah! hozzád nem
3852 15| háborgó tengernek mélyére~Repítvén, bocsássa szelek tetszésére.~
3853 57| honjának,~Szárnya szabad reptét az égnek intézi,~S ellenségi
3854 18| Szárnyára kelvén, útnak ered, repül,~ S harsogva bétöltvén
3855 39| tiltja senki meg neked.)~Repülj fel régi hazád boldog határihoz,~
3856 13| felette;~Csattogó mennykövek repülnek mellette;~Ég, föld, tenger
3857 39| Hogy el ne vessz merész repûletidben!~Hogy el ne hagyjon illy
3858 62| Schwandtner, Script. Rer. Hung. Tyrnavie, 1765.)~ [
3859 62| 1] Erubuit: salva res est.~ TERENTIUS~ [2] M.
3860 57| Fortunae te responsare superbae~
3861 54| A gyáva, büszke, rest,~S más érdemével kérkedõ~
3862 55| lelvén fõ jutalmát,~Népe jobb részében veti bizodalmát;~S reményli,
3863 23| illatjától~ Néha szinte részegednünk.~ 1-2.~Szedjük
3864 27| terjedni világunk~Nyúgoti részének felzendült messze határin.~
3865 23| felejtve,~ Még örömben részesednünk,~S kertünk édes illatjától~
3866 62| Száz messze tartományt részesít fényében.~Mély gyászba merültek
3867 62| halhatatlanítja,~Mind népe jobb részét egyre boldogítja.~Szállj
3868 26| Tekintsetek körül, vakok! s reszkessetek;~Nem állhat már soká megrendült
3869 19| Csontjaiból épült trónusok reszketnek.~Rémülve szemlélik közelgetõ
3870 45| buta mennykövével~Rettenti. Reszketsz, megcsalatott szegény!~Terhedre
3871 62| új örömet hoznak:~Kert, rét, berek, hegy, völgy új színre
3872 39| Némulva áldjad,~Némulva rettegd és imádjad~Az Örökkévalót!~
3873 62| megnyílt örvénytõl vissza nem rettennek,~S az igazság útján egyaránt
3874 57| bátor nagy lelkét meg nem rettenthetik;~Mely, végére jutván a földi
3875 45| Isteninek buta mennykövével~Rettenti. Reszketsz, megcsalatott
3876 15| gátszaggató árja~Az ohajtott révbõl hajódat kizárja,~S megint
3877 44| közboldogságnak kiköthess révében!”~~
3878 16| Hohenlohe Károlné, ~szül. B. Revitzki Judit asszonyhoz~1790.~ ...
3879 62| poétája!~Kit, mint rég Orfeust Rhodope vidéki,~(Hol fák, folyók,
3880 15| s tépi vitorláját,~S a riadó mennykõ, tüzes fellegébõl~
3881 27| Éltének fonalát önként rövidíti, hazája~Mély álomba merült
3882 3 | égi tûz~Földre ver, úgy rogy le itt az elrémült szûz.~„
3883 27| Vakbuzgók mi dühös-törekedve rohannak elõnkbe!~Szíveiket vad gyûlölség
3884 59| koronás vezére,~Hová, hová rohansz sorsod ellenére?~Állj meg!
3885 62| dõledéki,~Még imént csak róka s baglyok menedéki,~Újra
3886 62| egyenességet,~S csélcsapság-útáló rokon szívességet. -~Égbõl-vett
3887 29| testvér s azoneggy anya szülte rokonság.~(1792)~~
3888 60| sok magyar, s emlékezik róla,~E múzsa már hányszor mely
3889 15| végeztek s rendeltek is rólunk,~Igaz ügyünk mellett nem
3890 13| hatalma árnyékit,~Végsõ romlás várja Ozmán maradékit.~Néha-nap
3891 19| vala, mint annyi hangyaboly romlása!~Vídulj gyászos elme! megújul
3892 59| Önként, s magad lennél oka romlásának?~Ha nyúgalmat kíván megfáradt
3893 60| tisztednek -~S szemlélvén romlását árva nemzetednek,~Míglen
3894 40| ledüle,~S magyarok országa romlásin épüle.~ (
3895 62| kiforgatja,~S utolsó veszélyre, romlásra juttatja:~Hacsak a nagy
3896 59| Szegeden~ ”Romulidae Cannas, ego Varnam claae
3897 59| tudományod gonosz értelmével,~Ne rongáld szívünket szíved rút mérgével!~
3898 7 | vakságát,~Ki másnak koldulván rongyollott jószágát,~Nem látta tulajdon
3899 62| Sem vad üldözõmnek el nem ront hatalma;~Hagyd el, Múzsa,
3900 13| halál kaszáját,~S dicsekedve rontják istenök munkáját!~Nékünk
3901 17| már feljebb emeli,~S mint rontson, veszthessen, nyilvábban
3902 62| hajlékai~S egekbe felnyúló roppant kõhalmai -~Veszendõk! s
3903 62| jutalmát magában lelheti!)~Rosszat szülnek mindég rossz cselekedeti,~
3904 57| világa,~S mind jóra, mind rosszra, teljes szabadsága,~Mely
3905 26| tudatlanságából,~Legalább nem tette rosszra-vágyásából.~Most - fõ dicsõséget abban
3906 38| ezt neked?~Fel-felrepülsz rostélyos ablakomra:~Bízvást elõmbe
3907 62| ének~Ím, leszállt a hajnal rózsa-kocsijából;~Kivetkezett a föld éjjeli
3908 10| délbe ragyogni szokott.~Rózsa-piros s szûz-hóba-vegyült arcája:
3909 17| Lehulltak reményem alig-nyílt rózsái.~Itt az õsz, félig-ért ritka
3910 60| csillagos pártája,~Líliom- s rózsaszínt halad két arcája.~Fennkölt
3911 60| látó pályája,~S nem lehet rózsával hintve nyoszolyája:~De,
3912 20| durva, mocskos fegyverét,~Rozsdás sisakját, s homlokán csúf
3913 62| Annorum aut ictu pondera victa ruent:~ At non
3914 60| egész ábrázatja,~Termete, ruhája, s járása mutatja.~Tündöklik
3915 46| tudván, hogy árulkodva,~Vagy rútul alacsonykodva,~ S
3916 62| Kinek szíve régen s örökre sajátod,~S kiért most - jól tudván,
3917 2 | mivelhogy eléggé ismérünk, sajdítja,~ Testedbõl lelkedet
3918 13| vervén a szél megrepedt sajkáját,~Szívdobogva éri elhagyott
3919 50| nyomod soha!~Törd öszve, jer! sajkájokat~ Öntsd újra mérgedet;~
3920 62| kijutván egyszer a szõke Sajnáig,~Elhat nevök híre Herkul
3921 49| folytatja pályáját; -~S nem hogy sajnálhatná társa szebb pálmáját,~Sõt,
3922 37| és messze hagy engemet...~Sajnálja tõlem balzsama cseppjeit.~
3923 47| maradjatok.~Nem irígylem, nem sajnálom,~ Amivel bíztattatok. -~
3924 62| szerelmében.~ ~ ~ [1] Erubuit: salva res est.~ TERENTIUS~ [2]
3925 20| a dicsõ király;~A görbe, sanda, rút, merész rágalmazót~
3926 7 | Bárótzi Sándorhoz~(Budáról, 1786)~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3927 2 | fekszel utolsó ágyodban!~Sárgult arculatod elhányta rózsáit;~
3928 57| mosolyogva nézi.~Így a királyi sas, kõszikla-fészkében,~Tudván,
3929 18| ijesztgetõ~Otromba faunok sáskoszorújokat;~ S határt nem ismérõ
3930 40| Tanais pártján felszedvén sátorát,~Duna mellékire vezérlé
3931 62| Hungarorum Rege gestis - (Schwandtner, Script. Rer. Hung. Tyrnavie,
3932 62| Rege gestis - (Schwandtner, Script. Rer. Hung. Tyrnavie, 1765.)~ [
3933 15| Minek szaggatom fel újra sebeinket?~S néked is, kit most így
3934 49| egykor szívünk nem várt mély sebének~Oka volt, - bocsánat ebbéli
3935 62| tekintvén szíve megújult sebére,~Vígasztald! s mondd még
3936 60| Bízván erõs szívvel annak segédében,~Aki, mint hívei szeretõ
3937 39| títeket?~Mire kérem én~A tí segedelmeteket?~Mit, mit tehettek tí,~Ó
3938 13| Hogy kedveseinek lenne segédére,~Elszánja életét tenger
3939 17| terhével,~Én nyújtsak tenéked segélytõ kezeket,~Hogy birhasd bajaid
3940 62| isten atyai kegyelme~Nem segít! ha minden jobb s tehetõsb
3941 34| kegyelmeit -~ Az ég segíte kínjain.~Megesküdt ellenséginek~
3942 13| barátom! te is e pályára;~Segítsd társaidat elfuthatására.~
3943 46| életét, vagyonját~Adja, hogy segítse honját~ Számtalan
3944 20| tõle mindent tûrni, s rajta semmikép~Bosszút nem állni, - gyáva
3945 20| már eszére nem jöhet,~Ha semmiképpen nem szünik bosszontani,~
3946 20| kis ellenségedet~Egyszerre semmivé teszed? Mit nyerhetett,~
3947 32| Hiába nyújtom karjaim,~Ah! senkit meg nem hajthatok,~
3948 33| tam longe, non inter nota sepulcra,~ Detinet
3949 20| váz gyanánt, hazánk alig~Serdülhetõ kertében. (A melynek, tudod,~
3950 10| érdemesebb vérei! Szûzi sereg!~Sírjatok! - Im oda van
3951 62| Ama jámbor lelkek áldott seregében,~Kik, földi pályájok ezer
3952 5 | Meghozza vígságim nyájas seregét;~S egy mosolyodásod esdeklésemre,~
3953 15| Halállal pótolta számtalan sérelmünk.~Visszatér az ország dicsõ
3954 27| óhajtott díszére javára serényen~Munkálkodtok, s bár egymástól
3955 51| oktalanság,~ Ha folyvást serénykedünk,~S új hajótörést kerülvén,~
3956 39| földnek elhagyott lakossihoz!~Serkenjetek fel tí is,~S jertek ma mindnyájan,~
3957 60| törlik az élõk sorából,~Híven serkentgeted halálos álmából.~Ez tiszted;
3958 27| Mély álomba merült fiait serkentgeti, s régi~Durva homályokat
3959 38| Veszélyes aggódásiból~Édesdeden serkentgetõ~Érzékeny éneked?~Vagyis -
3960 62| Pegasides, vestro date serta poetae!~
3961 52| visszarántván adományit,~ Sérti, gyötri kebledet:~Vigyázz!
3962 13| kétség fojtogatja.~Mint a sérült atya, ki háza népére~Éh-halált
3963 10| Melynek kékellõ boltja setétbe merül,~S a tévedt útast
3964 55| író~„Mint égõ fáklya, mely setétben lángol,~S magát megemésztve
3965 39| boldog határihoz,~Túl a setétlõ fellegek útjain~A halhatatlanok
3966 9 | 1787.~ „Si non est idem virtutis et
3967 20| committet, ut, vindicando sibi~ contumeliam
3968 59| fiatal vezére!~László! hová sietsz sorsod ellenére?~Mit ügyelsz,
3969 27| kötelén velem egy fõ célra siettek;~Jertek, társatokat vígasztaljátok!
3970 17| lantja zengésére~Oly vígan siettél Helikon hegyére,~De ki már,
3971 20| mint bünteti.~Nem száll ki síkra vele, nem is perel: hanem~
3972 16| Chartis inornatam silebo.~Mi, kik alig kezdénk népünk
3973 53| nagy birodalmának;~Árnyéka sincs többé szörnyû hatalmának:~
3974 62| Excidet; ingenio stat sine morte decus.~
3975 4 | neque ultra~ Esse sinent!~
3976 59| uradnak képében?~Új tüzet? sínlõdõ hazám vidékében?~Harcot?
3977 28| istene! s látja, miképpen~Sínlõdünk!) megfordul még valahára
3978 61| Jerem. Siralm.~ (
3979 39| és vígadva hagyd el ezt~A síralom helyének durva rejtekét!~(
3980 2 | Nem hív barátidnak zokogó sírásit?~Úgy van! - Teremtõdnek
3981 13| pályáját,~Nem várhatják sírba-döntõ nyavalyáját;~Magok élesítik
3982 60| látván, hogy népednek új sírgödröt ásnak,~Vess véget e hosszú
3983 27| Jártam hantjaidon; láttam sírhalmaik én is~Õsinknek, kik hajdan
3984 62| S oszlopot emelvén népe sírhelyére,~Lángoló betûkkel vágd fel
3985 62| hárfája,~Egyszerre felkele sírjából hazája;~S akinek jajszavát
3986 27| kelt új fénye! Királyink~Sírjai közt lakozó hív énekes! (
3987 57| küszködõt pálmával biztatja,~Sírjáig késéri, s még ott sem hagyhatja,~
3988 13| S bágyadt szél lengedez sírjaik hantjain.~Harmatozó homály
3989 33| barátiról~ Barátom sírján zengjetek! - -~(1795)~~
3990 62| Áldozatul vihess Dávidom sírjára;~S egyet olyant, hogy azt
3991 12| ütközeten elesett magyar vitézek sírkövére~1789.~Mink is ezen vérhelyre
3992 2 | hülõ szemeidet,~ S sírodba kísérvén hideg tetemidet:~
3993 1 | sokan nem kedvelnek)~A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.~(
3994 62| menedékhelyérõl,~Jövök, hogy sírodnál szíve keservérõl~Zengvén,
3995 58| Európa változó sorsára,~Sírva nézsz - Majd Mohács térjére
3996 61| fogságban.~ ”Sírván sírt éjjel, és az õ könnyhullatási~
3997 20| mocskos fegyverét,~Rozsdás sisakját, s homlokán csúf szarvait~
3998 57| míg más gyáva madár - itt sövényen cseveg,~Ott, eledelt lesvén,
3999 51| kötelesség a halál!~Így sohajt, panaszra kelvén,~
4000 34| hol talál!~És most azért sohajtanak~ Ott szenvedõ barátjai:~
4001 4 | nemzet úgy nézte,~S érte sohajtásit az Úrhoz intézte.~Néki másként
4002 62| hogy többé nem látod,~Néha sohajtásod az égre bocsátod!~ *~
4003 16| része megint visszatére:~Sohajtással vártuk azon nap hajnalát,~
4004 16| hazád kebelétõl~S utánad sohajtó rokonid ölétõl,~Ott is kimutatod
4005 27| Ime! barátodnak bús szíve sohajtoz utánad.~Hasztalanul várván
|