16-bum | bunbe-enben | eneke-forma | forme-hymen | iam-kider | kidon-megha | meghi-orom- | oromb-sohaj | sokai-tenge | tenne-verve | verzi-zuhog
Part
4513 20| Becsûletet nyerhetne: Mit nem tenne majd~E nyughatatlan, hetyke,
4514 1 | hazáért élni, szenvedni, s jót tenni,~Ügye mellett önként s bátran
4515 15| gályáját~Rút fergeteg éri, s tépi vitorláját,~S a riadó mennykõ,
4516 60| imádandó lélek?...~Míg így teprenkedem, felém kezd indulni,~S csendes
4517 60| elnézi,~Könyvezõ szemeit terád is intézi.~Jer magánosságod
4518 39| áztatott~Porába hajtván térdemet,~Némán imádva tisztelem~
4519 61| emésztenek a porában!~Várhatd Teremtõd életadó szavát,~Míg e világ
4520 2 | zokogó sírásit?~Úgy van! - Teremtõdnek mert ez akaratja:~
4521 39| Ne hagyj el engem,~Ó én Teremtõm! én Atyám! Oltalmazóm!~Én
4522 62| Erubuit: salva res est.~ TERENTIUS~ [2] M. Muzéum.~ [3] Ott.~ [
4523 37| sorsa kínos~ Terhe alatt elepedve szemlélsz.~
4524 15| pontjára,~Ma veszi fel ismét terhedet vállára,~Így ment rég Camillus
4525 45| Reszketsz, megcsalatott szegény!~Terhedre szolgál életed ösztöne;~
4526 17| Hogy birhasd bajaid lenyomó terheket?~Tehát világtalan vezessen-e
4527 15| vala.~De mely titkos érzés terheli szívemet?~Mely komor gondolat
4528 26| bírátok,~Nemzetek átkával terhelt koronátok? -~Hah! hogyha
4529 17| Már alig küszködöm az élet terhével,~Én nyújtsak tenéked segélytõ
4530 37| körül~A bújdosó szél; s terjedezõ hajam~ Fürtét az
4531 27| leszállani-kész komor éjt terjedni világunk~Nyúgoti részének
4532 20| neve; -~Melynek naponként terjedõ fényét az ily~Kaján bagolynak
4533 62| szemébe,~S mindenütt új csudák terjedvén elébe,~Mindenfelõl „Isten!
4534 58| Sírva nézsz - Majd Mohács térjére s Várnára,~Majd kétes jövendõnk
4535 22| nyúlj fel az ég felé,~S terjesszed ernyõs ágaidat, te szép,~
4536 3 | Reszketõ két karját égre terjesztette;~Elmúlt arcáinak hajnalpirossága;~
4537 19| Hozzánk ím! ölelõ karjait terjeszti:~„Álljon fel az erkölcs
4538 27| Szemtelenül csevegõ vad terjesztõi! mikor lessz,~S lessz-e
4539 62| kertében,~Gyomláld a maszlagot termékeny földében,~S bízzál - a magyarok
4540 62| szép tulajdonságát,~Szabad természete saját méltóságát,~Veszélyre
4541 20| Megment, remélem, mind magyar természetem,~S hazám javára tett saját
4542 29| az észnek~Végre kifejtõdõ természeti tiszta világa.~- - - - - - -
4543 9 | qui vitae, terminus,~ vivet
4544 33| Detinet extremo terra aliena solo!~
4545 4 | Felírás~ Ostendent terris hunc tantum fata, neque
4546 27| fájdalmaid árja.~Hajh, iszonyú térség! gyászos temetõje hazámnak!~
4547 13| Várna, ó Mohács szomorú térsége!~Tirólatok áradt hazánk
4548 18| Hunnia messze terült határit,~Örömre gerjeszt
4549 45| Pártos az õ nevek~Vesztekre térült korcs maradék elõtt;~
4550 39| veszélyes andalgásiból~Magamba térvén, s zárhelyem~Ezernyi könyveimmel
4551 10| Tiszta szemérem, ezer testbeli s elmei dísz? -~Szép volt!
4552 2 | ismérünk, sajdítja,~ Testedbõl lelkedet ismét kiszólítja.~
4553 57| vad kénye, -~Mely, bár ha testedet gyötri, sanyargatja,~Bár
4554 35| fájdalom!~Temesd hozzája testemet,~ Zárjon kettõnket
4555 3 | könny-özönt áraszt hült testére;~Kéri, ne hagyja el e szörnyû
4556 17| inséged?~Én! ki gyengült testtel s bágyadott elmével~Már
4557 29| haza minden~Gyermeki, mint testvér s azoneggy anya szülte rokonság.~(
4558 49| jobb barátja, társa vagy testvére?~S oly hív szeretetnek ez
4559 20| ellenségedet~Egyszerre semmivé teszed? Mit nyerhetett,~S mit nyert
4560 61| hajnali csillagát, -~Nem, nem teszem még én le reményemet.~
4561 28| akar szolgálni, tudom. Nem tészem azonban~Még le reményemet
4562 62| rész a másikon erõszakot tészen;~Ott, hol már fejektõl a
4563 62| nemzet saját köz értelme~Nem teszi, hogy szünjék e mirígy fertelme!~
4564 25| Vidd fel ma Helikon sziklás tetejére.~Jer, keseregd velünk az
4565 62| Leesvén nagysága magas tetejérõl,~Így tünt el sok más nép
4566 41| légy velem!~Lássa véres tetememnél~ - - - - - - - - - - -~„
4567 18| Tartani még tetemid porát is.~- - - - - - - - - - - -~(
4568 47| foly le zápora,~Ó!... hült tetemimnek~ Hogyha nyugszik
4569 20| s rajzold le jól~Talpig tetétõl. Hadd tekintsen képire,~
4570 27| könyörülhetvén, bajait mindenha tetézik,~S régi tulajdonaink, erkölcsink,
4571 62| szokott útját, s ragyog a tetõben, -~Örömöt gerjesztvén minden
4572 39| Kõszikla-bércek! béborult~Havas tetõk! bömbölve rengjetek!~Ti
4573 10| után mennykövezõ kezetek?~Tétova tévelygünk született földünknek
4574 61| fényeteket... Te sem~ Tetszél fel, ó hold! a ki máskor~
4575 53| vérével.~De lehet máskép is tetszenünk az égnek;~S ha pályája szép
4576 17| egyszer, az élet urának~Örök tetszésébõl, lételre jutának.~S valakik
4577 3 | Nem teljesítheti már többé tetszésed.~Örökkévalóság boldog országában~
4578 39| csudálom~Megfoghatatlan bölcs tetszésedet!~Mert látom, érzem, hogy
4579 54| hallgatván az oskolák~ Hiú tetszéseit,~Kövesd az ész s tapasztalás~
4580 60| mennybéliek a véges elmének~Bölcs tetszések szerént szûk határt vetének;~
4581 4 | Úrhoz intézte.~Néki másként tetszett! s azért bús végzése~Nem
4582 38| s kérdezni látszik:~Ha tetszik-e?~S kitõl miként hallgattatik?~
4583 58| Szívemet már akkor magadévá tetted,~Mikor elméd szárnyát alig
4584 53| dicsõségnek.~Bételt rég a világ tetteid hírével;~Tudja, mit végezhetsz
4585 52| majd napjaidról~ S tetteidrõl számot adsz!~Hogy a végsõ
4586 62| Apolló szavára~Klíó, szép tetteik méltó jutalmára~S késõbb
4587 20| mikép~Vizsgálja, kémli tetteim? mint túr, kotor,~Ás vés
4588 62| adományával~Birván, több jót tettek, s tesznek a hazával:~De
4589 62| bölcsebbekké s jobbakká tették-e?~Vajjon, valahára már elhihették-e,~
4590 62| várhatja.~Bár minden jó tettét itt bér nem követi,~(Mert
4591 62| gyûlölt rabigája!~Maradj már, tettetés csalárd oskolája,~S ezernyi
4592 20| mondva, mellyel becstelen~Tettit szemére hányja, csakhamar -
4593 60| iussu non unquam credita Teucris.~
4594 30| De bármint sírt, bármit teve,~Hûsége várt jutalma végre~
4595 57| egyez akaratja,~Mert, ha tévedne is a homályos elme,~Szín-okokra
4596 10| kitéve nyögünk! -~Ah! de hová tévedsz? stb.~~
4597 10| boltja setétbe merül,~S a tévedt útast iszonyú dagványnak
4598 27| hasznodra lehetni,~Boldogság; teveled s érted szenvedni, dicsõség! - -~
4599 3 | pihegéssel;~Kétség s fájdalom ül tévelygõ szemében,~Halálos ijedtség
4600 10| mennykövezõ kezetek?~Tétova tévelygünk született földünknek ölében,~
4601 57| folytathatja.~Nagy alkotójának tévén bölcs kegyelme,~Hogy a fellyebbezõ
4602 62| szavára~Majd Trója, majd Théba, világ csudájára -~Úgy kél
4603 62| mái lakossa,~S falát a bús Tibris szégyenkedve mossa:~Él,
4604 62| Él, oktat, int Máró, s Tibur nagy lantossa;~Int ezek
4605 21| Ne siess úgy elõlem!~Tiéd vagyok én, míg élek...~
4606 26| népek fellázadt vezéri!~Timiattatok foly ennyi ember véri!~De
4607 13| áradt hazánk sok ínsége,~Tirajtatok húnyt el régi dicsõsége!~
4608 62| valamint õk áldva néznek ma tirátok,~Úgy majd ti - kiszolgált
4609 33| talál.~Ti szûzek! s tí is, ó Tiról~ Ifjú polgári! jöjjetek,~
4610 13| Mohács szomorú térsége!~Tirólatok áradt hazánk sok ínsége,~
4611 62| dagálya?~Hol Trója? hol Tírus?... Örök éj homálya~Rejtvén,
4612 62| fényében,~S valamíg a Duna s Tisza környékében~Magyar lesz,
4613 18| partjait,~ Mig a Tiszának tér vidékit~
4614 60| el, mint illik, mindenha tisztében,~S higgye, hogy végéhez
4615 31| Társát, szeretve tisztelek;~Ki hogy hûségem karjain[
4616 39| hajtván térdemet,~Némán imádva tisztelem~Mennyei nagy felségedet!~
4617 49| Kit tudós polgárink újra tisztelének.~Mert bár egykor szívünk
4618 46| nemes cselekedet~Tett a tisztelet jelére,~Mely az erkölcs
4619 18| Mindenkor, és mély tiszteletben~ Tartani
4620 18| felruházott)~E múzsa, mely most tiszteletedre jõ.~Battyáni! halljad bátran
4621 17| halhatatlan holtak,~Kik tiszteletének fõ tárgyai voltak),~Hol
4622 16| nyúgalmad helyére.~Sõt mély tiszteletet s buzgó hálát adnak~Még
4623 16| soha nem illette -~Õ is tiszteletét mutatni kívánja.~Fogadd
4624 1 | jók sírodban is áldanak, tisztelnek.~(1783)~~
4625 62| téged Helikon leányi~Szebbel tisztelnének, - ezt küldi Batsányi;~Ama
4626 18| jövõ~ Évekre szíves tisztelõid~ Hív maradékinak
4627 16| az én múzsám is - neved tisztelõje~S szép tulajdonságid bátor
4628 29| Érdeme s méltósága szerént tisztelve becsülje.~
4629 62| törvény egyenes értelmét,~Tisztelvén, becsülvén koronás fejdelmét,~
4630 62| Feleljen meg szentül szentséges tisztének,~S könnyebbítse súlyát társa
4631 27| elszánt hû társra, s barátság~Tisztiben a legjobb, legigazb emberre
4632 15| megtér ispányunk fényes tisztségével;~Ki is ím! megörült nemzete
4633 46| S a felvállalt új tisztségnek~ Más viselje terheit~- - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - -~- - - - - - - - - - -~
4634 15| Múzsa! ki elmémet az idõk titkába~Felvivéd, jövendõnk kétes
4635 57| kitérni,~S halandónak az ég titkaihoz férni,~Tanulja voltakép
4636 4 | ifjúság fõ dísze, példája,~Ki tizennyolc nyarat fellyül alig ére,~
4637 62| S mint a kertész a fát, tõbõl kivághatja?...~Zengj, zengj
4638 62| küszködnének,~S érte jobb lélekkel többet eltûrnének -~Nincsenek,
4639 60| kötelességed.~Teljesítsd!... A többi ne gyötörjön téged.”~Mit
4640 24| S a mi kevésbe kerül, többnyire nem sokat ér.~(1790 körül)~~
4641 59| Hajlott már a király a többség szavára,~S kárt, veszélyt
4642 60| gondokban látszik elmerülni.~Többször megjelent már e mennyei
4643 62| érzésében~Le-ledõlsz egy vén tölgy árnyékos tövében,~S úgy
4644 60| könyvében,~Melyet bé nem töltött annak idejében!”~Így szólván,
4645 13| fedezték egeit;~Jaj s panasz töltötte bánatos völgyeit!~Hát a
4646 50| a mély poklokat,~ Töltsd bé vad kedvedet;~Jer, minden
4647 62| mostan élõket:~Háborogva töltvén oly sok esztendõket,~Annyi
4648 57| lehet ellene.~Mert - láncra, tömlöcre, halálra vethetik,~De bátor
4649 20| azért agyarkodik, s azért tör úgy reád?~Ne, ó barátom!
4650 50| Le nem nyomod soha!~Törd öszve, jer! sajkájokat~
4651 10| kisasszony halálára~Elégiának töredéke. - 1788.~Mit hallok? mi
4652 47| hatalmas ellenségeim halálomra törekedének)~Ez tehát érdemeim ára,~
4653 60| nemzetednek,~Míglen ki nem törlik az élõk sorából,~Híven serkentgeted
4654 27| miben foglalja magát? Nem törnek-e mégis~Ellene szép tálentominak
4655 62| viszont-hajlandóságában~S azonegy fõ tárgyra törõ szándékában,~Áldozatul letesz
4656 39| hozzád emelvén újolag~Lánctól törõdött két kezem,~S nedves homályban
4657 62| fájdalmát bánatos lelkednek;~Töröld le cseppjeit nedvesült szemednek.~
4658 5 | parton múlatván.~S magát történetbõl nékik megmutatván.~Éol nemzetsége
4659 62| majd más hív szeretõk bús történetérõl,~Majd nemzeted régi vitéz
4660 62| a most nevezett hiteles történetíró, egy ilyen jeles emberről
4661 62| Teljes bizodalom légyen fõ törvényed.~Egykor, egy tavasszal kikél
4662 60| Engedvén a szükség kemény törvényének,~Elfojtja fájdalmát epedõ
4663 28| nagy egész hasznát keresõ törvényes igazság,~Mellyet minden
4664 57| vakmerõségnek,~Tartsa meg törvényét az emberiségnek,~S határban
4665 13| új örökséginket?~S Róma törvényihez szabván erkölcsinket,~Bátran
4666 27| õsi szokásink,~Nyelvünk, törvényink bizonyos vesztének örülnek!~
4667 62| jobbágy a királynak,~Nagyok a törvénynek bátran ellentállnak,~S hazájok
4668 30| szavára” -~ Legfõbb törvényt itt ez tegyen!~Intvén sok
4669 61| bajnok-ember~ Törzsökös anyja! hová jutottál?~Hajh,
4670 23| s vigyázva szednünk,~S a tövistõl, hogy kezünket~ Meg
4671 53| facundis cesserunt arma togatis.~Tekints, ó Nemzetem! neved
4672 38| kedves éneked~A fenyvesek tollas polgárinak~Bút gondot elfelejtetõ,~
4673 38| kedvet adsz?~Ékes szavú, szép tollú, drága kis madár!~Mivel
4674 62| bûnökért megadóztathatja,~Mind tõlök a veszélyt messze háríthatja;~
4675 16| bálványa!~Te vagy ez; - ki noha tõlünk elköltöztél,~S érdemid szárnyain
4676 20| Az illyen ég-átkozta házi tolvajok~Legtöbbet ártanak!) Ha van
4677 17| lappangó gonosz tudománya~Tõrit szünetlenül hinti, veti,
4678 38| Gyönyörködésre kísztõ mennyei~Kis torka fodros énekit,~S hangokra-olvadott
4679 15| verdõdik hajója halálnak torkában;~Hiába nyújtja ki reszketõ
4680 62| Lajos táborának~S még ma is torlatlan szörnyû halálának,~S éreztetvén
4681 27| lészen-e még Babilonnak tornya belõle?~Jaj! félek, félek,
4682 62| márvány-oszlopai,~A gõgös hatalom tornyos hajlékai~S egekbe felnyúló
4683 38| hajtanak minden bút, bánatot,~Tornyunkra felható édes lehelletit~
4684 51| Quand on a tout perdu, quand on n’a plus
4685 53| S mit várhatsz az idõk további folytában!~Kijövén elõdink
4686 28| Csak ezek fogják nyújthatni továbbra~Éltünket, mikoron pályánk
4687 60| panasza, nyögése?~Mit használt Trójának Priamus leánya,~S annak
4688 57| Égig! az istenség örök trónusáig;~S földig, a baromnak veszendõ
4689 19| nemzetnek~Csontjaiból épült trónusok reszketnek.~Rémülve szemlélik
4690 10| Megkérlelni tehát nem tuda, durva halál?~Mostoha természet!
4691 20| eszén volt, elkerülni nem tudá.~~ V.~
4692 57| nem szükség s nem használ tudása:~Távozzék bûnétõl a vakmerõségnek,~
4693 62| merültek Hella víg határi;~Tudatlan vad népnek szágódnak dandári~
4694 26| De, ha mi gonoszt tett tudatlanságából,~Legalább nem tette rosszra-vágyásából.~
4695 56| jövõre!~Mely mit hozand - így tudhatod;~S minthogy nem változtathatod,~
4696 17| barátom! mit gondolsz felõlem?~Tudhatod-e vajjon, mit kívánsz ma tõlem?~
4697 6 | mondhatom~- Lelkem! - mivel nem tudhatom,~ Mikor talál~
4698 47| bíztattatok. -~Ti, kik erkölcsim tudjátok,~S holtom írtózva halljátok,~
4699 38| nagy-büszkén megáll;~És, mintha tudná,~Hogy szíveink érzésivel~
4700 62| találmánya~Bûn s fertelem! ezt õ tudni se kívánja.~Erkölcs, emberiség,
4701 60| ebben az ég megkötötte,~Amit tudnia kell, nem titok elõtte.~
4702 57| határban maradván józan tudománnya,~Ura tetszésének okát ne
4703 46| A tudomány s szépmesterség~Józan ész
4704 48| idõd még:~Most igyekezzél~A tudománynak~Gyüjteni kincsét.~S már
4705 59| semmi kelepcével...~Távozz, tudományod gonosz értelmével,~Ne rongáld
4706 53| A hazai nyelv és tudományosság~(1820)~
4707 27| valahára napunk virradni, tudósíts.~(1792)~~
4708 46| Halmozott inségiben~Lovadon alig tudsz ülni~- - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - -~
4709 28| állva tovább is~Emberkedni tudunk, nem hajtván semmi veszélyre,~
4710 13| országát:~Dõlõfélben láttam tündéres nagyságát;~Letette hajdani
4711 27| okosság~Élesztõ tüze súgárit tündökleni látja!~Nézzed, az ostobaság
4712 60| ruhája, s járása mutatja.~Tündöklik a fején csillagos pártája,~
4713 51| szív önmagát,~Elborulni s tünni látván~ Ál reménye
4714 60| küszködik magával!~Így áll, így tünõdik; s valamint a nyári~Felkelõ
4715 60| setét rejtekében~Bágyadva tünõdvén szívem keservében,~Egyszerre
4716 60| Egek, mit szemlélek?~Mit tüntetsz elõmbe, késértõ bús lélek?~
4717 62| ELMÉLKEDÉSEK~ Di me tuentur: Dis pietas mea~
4718 21| Mint ég titkos tüzében,~Szemlélvén, mint eped híved,~
4719 61| nem ragyogtok, mennyei víg tüzek!~Nem láthatom szép fényeteket...
4720 57| jót tehet; -~Belsõ szent tüzének vígasztaló fénye,~S szebb
4721 61| szívet. - Érzem gerjedezõ tüzét;~Égig, s szokatlan lánggal
4722 60| Melynek a jobb elmék szent tüzétõl égnek!~Ledõlt rég, s porrá
4723 62| Mutasd a múlt idõk fényes tûkörében,~Régi bajnokitok tisztelt
4724 20| az ész s tapasztalás hív tûkörét,~Úgy ád elõnkbe gyakran
4725 27| mindenha tetézik,~S régi tulajdonaink, erkölcsink, õsi szokásink,~
4726 18| S felséges elméd ritka tulajdonit~ (Értékeket, melyekkel
4727 62| S mind feleid sok szép tulajdonságában,~Mind saját szándékod tiszta
4728 62| Tartsa fenn nemzeti szép tulajdonságát,~Szabad természete saját
4729 16| neved tisztelõje~S szép tulajdonságid bátor hirdetõje,~Ki senki
4730 57| hogy jövendõjét is a sír túlsó partja~Sûrû ködbe rejti,
4731 60| ütközet elõtt.~ Tunc etiam fatis aperit Cassandra
4732 20| Vizsgálja, kémli tetteim? mint túr, kotor,~Ás vés utánam? Mint
4733 57| mindent-látó szeme,~Mint tûr, miként szenved, s mely
4734 62| véghatára,~S nem vész el tûrésem, fáradságom ára.~Nyúgodjék
4735 28| Csak bízzunk, s bajaink tûréssel gyõzve, magunkat~Boldog
4736 15| Ezernyi bajának elviselésére~Tûrést az egektõl csak nyögéssel
4737 20| szünik bosszontani,~S nem tûrheted te már tovább e sült-agyú~
4738 20| Hazánk derûlõ kék egén nem tûrheti.~~ III.~
4739 60| titkait az ég szándékának,~Tûrje nehéz súlyát a kemény igának;~
4740 52| csapásit~ Békességgel tûrnie.~Cézár két nagy ellenségét~
4741 17| tabernas,~ Regumque turres.~
4742 40| fegyverrel s elmével,~Sokat tûrt, szenvedett vitéz seregével.~
4743 62| reményeket,~S jóra, szépre vágyó tûz-gerjedelmeket.~Mutasd a múlt idõk fényes
4744 62| országot~Felkevervén, s tûzbe hozván félvilágot,~Az ó
4745 13| kaphatott,~Mint eretnek - tûzre s kardra hányattatott!!~
4746 45| tanácsival,~Hogy, pártfogóid tûzzel emésztve, ne~ Légyen,
4747 62| Schwandtner, Script. Rer. Hung. Tyrnavie, 1765.)~ [6] „Religisio
4748 50| Coetusque vulgares et udam~ Spernit
4749 62| Legédesb óráim boldog érzésében~Üdvözlém a tavaszt kedvesem ölében!~
4750 60| nem hihet néki, bár nem ügyel rája~Az örökké-vakok dõzsölõ
4751 13| magyarok egére,~Ó! miért ügyeltél mások intésére,~Frigytörést
4752 49| kegyes oltalmában.~S nem ügyelvén soha senki rossz kedvére,~(
4753 62| az égben -~Az égben! Mert ügyét nem vak sors forgatja,~Tud,
4754 26| komor végzések zavarták ügyünket,~Városokba gyûjtven nyomorult
4755 17| mely mindég orozva kezdi üldözését,~Míg bátran ûzheti fene
4756 27| szokott sok gyáva miképpen~Üldözi mindazokat, kikrõl a józan
4757 57| fénye:~Nem árthat a balsors üldözõ vad kénye, -~Mely, bár ha
4758 38| érjenek téged soha~Kegyetlen üldözõd vérengzõ körmei!~(1795)~~
4759 34| már irígy dühét~S hatalmas üldözõinek~ Mosolygva nézi mennykövét.~
4760 57| kõszikla-fészkében,~Tudván, üldözõje mit forral szívében,~Míg
4761 20| álnok cimborák~S kevély vad üldözõk gonosz hatalma nyom,~S nyelvét
4762 62| otromba szidalma,~Sem vad üldözõmnek el nem ront hatalma;~Hagyd
4763 31| Üldöztetik szünetlenül;~Mert Tullius
4764 15| valahára,~S mutatja, mint ülhess szerencséd jobbjára:~De
4765 46| inségiben~Lovadon alig tudsz ülni~- - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - -~
4766 20| Pálcája végivel helyére ülteti.~Pityergve morgolódik a
4767 45| kevély~ Székjekben ülvén, onnan osztják~
4768 38| S mindég örömmel teljes ünnepérõl!~Ott hangzik, ott zeng éneked~
4769 17| De nem tudja senki, mikor üt órája,~Mely erõ, mely eset
4770 10| lelkem? még sem elég az ütés? -~Megholt? s hát csakugyan
4771 60| György látása~A mohácsi ütközet elõtt.~ Tunc
4772 12| A martinyesti ütközeten elesett magyar vitézek sírkövére~
4773 47| vedd ezt gondolóra;~Nehogy, ütvén majd az óra,~ Készületlenek
4774 18| származások címerezõ jelét~Ugy nézi, mint a társai közt
4775 7 | gazdagságát.~Elveti hályogát ugyancsak végtére,~Melyet az idegen
4776 27| nyelve, hová lessz?~És ki fog ûgyében, megszánva, segíteni rajta?...~
4777 61| királynak pártjára állott; úgymint akitõl népének és honjának
4778 62| veluti furore percitus” - úgymond a most nevezett hiteles
4779 28| hívséggel igyekszünk,~S szent ûgyünk mellett bátran bajt állva
4780 62| Bolivár honjáig,~S tovább az Új-Világ végsõ határáig!~~
4781 56| jelenvalót;~S értvén az újat és az ót,~Vigyázz, figyelmezz
4782 62| mult idõk legszebb csudáit újítja,~Mind saját nagy nevét halhatatlanítja,~
4783 13| terhelõ emlékezeteddel?~Ne újítsd sebeink érzékenységeddel;~
4784 60| Ajkamat illetvén jobbja két ujjával);~Fogd lantodat, költõ,
4785 15| nemzete szavára~Ma ül fel újólag régi kormányára.~Isten hozott,
4786 16| kik alig kezdénk népünk újulásán~Örülni, bal sorsa jobbra-változásán,~
4787 44| népe!~Ez lehet még a te újulásod képe.~Két Leopold után ami
4788 59| Első Ulászló Szegeden~ ”
4789 37| S bátor Ulissz követõi hajdan.~(Kik vagytok
4790 4 | hunc tantum fata, neque ultra~ Esse sinent!~
4791 20| proposuit nobis exemplar Ulyssem.~
4792 62| méltó jutalmára~S késõbb unokáik intõ példájára,~Felírt a
4793 16| s buzgó hálát adnak~Még unokáink is boldog árnyékodnak,~S
4794 62| vitéz s bölcs atyák korcs unokájának,~Ki, nyögve hurcolván terhét
4795 7 | nemzetedről,~Hogy később unokánk, emlékezetedről~Hallván,
4796 21| haszontalan,~ Mit únszolod könyveim?~Tudom úgyis, boldogtalan,~
4797 39| Ah! mit cselekszem, így unszolván títeket?~Mire kérem én~A
4798 32| bú helyén?~Ki háborít fel úntalan~ Magánosságom éjjelén?~
4799 59| Mit akarsz? mir sürgetsz uradnak képében?~Új tüzet? sínlõdõ
4800 62| Éleszd bizodalmát a népek urához;~Erõsítsd szerelmét dicsõ
4801 19| országok, hódoljatok néki!~Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,~
4802 62| fényes érdemében,~S élvén, uralkodván a jóknak szívében,~S dicsõítvén
4803 62| nevet, hatalmat, fényes uraságot;~Adj néki minden jót, minden
4804 34| A minden élet eggy urát.~Elûzi majd a jobb idõ~
4805 59| panaszra fakad, így beszél urával.[6]~Nemzetem nagylelkû fiatal
4806 62| Amat nemus, et fugit urbes.~Eltávozott a tél háborgó
4807 4 | nézte,~S érte sohajtásit az Úrhoz intézte.~Néki másként tetszett!
4808 39| hálákat adjatok?~Hogy az Úrnak énvelem~Illõ dicséretet
4809 15| kedveseit!~Hasztalan reméltünk urunk s koronánkban;~Idegenek
4810 54| Szûk és kemény az út.~Érzed, tudod, mi jó? mi
4811 62| már siess, Múzsám, s járj utad végére;~Siess a Bakonynak
4812 62| hajlandóságot. - -~Indulj: vedd utadat napkelet tájának;~S hív
4813 16| Eredj, ó nagy lélek! kezdett utaidon,~Míg több is indulhat fényes
4814 18| bátran az õ szavát.~ Utáljuk a porban fanyalgó~
4815 62| patvarkodók s cimborák dühével),~Útáltasd, gyûlöltesd a rút feslettséget,~
4816 27| veszély fertelmes okát!) útálva kerülvén,~A nagy egésznek
4817 62| párját az erdõben~Hallván, utána nyög, s csattog az ernyõben,~
4818 20| mint túr, kotor,~Ás vés utánam? Mint hazudja, hirdeti~Százféle
4819 13| a szemére,~Ha tekint az utas ez iszonyú térre;~Epedõ
4820 10| setétbe merül,~S a tévedt útast iszonyú dagványnak ereszti:~
4821 62| Örök éj homálya~Rejtvén, az utazó helyét sem találja!~Leesvén
4822 62| e nehéz, e kemény, szûk útba vezettél,~Mivel félretérni
4823 62| kerítõ sorától,~E zajos szûk utcák gõzitõl, porától;~Távúl
4824 20| Utile proposuit nobis exemplar
4825 62| Egyre világítván társadnak útjában,~Bátorítsd, vezéreld vágyása
4826 39| Túl a setétlõ fellegek útjain~A halhatatlanok dicsõ hajlékihoz!~
4827 62| vétkének,~A törvény s igazság útjára térnének?~Vagy van-e még,
4828 50| szörnyeteg,~ Jer, álld el útjokat;~Okádj te, égi fergeteg,~
4829 57| ösztöne lelke vágyásának,~S útmutató fénye hite világának -~E
4830 59| Elnémul Hunyadi, s enged utoljára.~Nincs, ki szólni merne
4831 10| Példájával igazb útra vezérli vala!~Imhol, büszke
4832 17| kezdi üldözését,~Míg bátran ûzheti fene vérengzését;~Irtózatos
4833 10| játékot akartál~ Ûzni velünk, szülvén e csuda-magzatodat?~
4834 62| kedvvel nehéz pályájokat -~Ûzzék gyors erõvel feltett szándékjokat;~
4835 20| illetlen dolog.~Mert a hamis vád s csalfa hír könnyen hitelt,~
4836 20| szeleskedéseit,~Otromba váddal terhelõ szidalmait,~És mindezeknél
4837 20| véle perbe szállj; hogy egy Vadócival~Te bajra kelj! Ám lássa:
4838 57| nem lehet!~Míg ennek nem vádol titkos érzeménye,~S biztatván
4839 34| háborítsuk hûlt porát,~Ne vádolják panasszaink~ A minden
4840 20| lehettenek!)~Titokban átkozódva vádolván magát,~Hogy míg eszén volt,
4841 26| Vétkezett az ember szokott vadságából;~De, ha mi gonoszt tett
4842 13| Letette hajdani dagályos vadságát:~Gyász-szín váltotta fel
4843 62| sírhelyére,~Lángoló betûkkel vágd fel a kövére,~Mi a gyûlölködés,
4844 26| vérségidet holt-halomba vágod?~Tudjad, ó balgatag! hogy
4845 20| fel Buda~Várát, ha hírre vágy; ha büszkeség szele~Csapván
4846 27| lakozásod elõbbi helyére?~Ott vagy-e még amaz árva mezõn, hol
4847 62| útjában,~Bátorítsd, vezéreld vágyása céljához; -~Éleszd bizodalmát
4848 57| Nem téved ösztöne lelke vágyásának,~S útmutató fénye hite világának -~
4849 38| serkentgetõ~Érzékeny éneked?~Vagyis - mivel köszönjem én neked,~
4850 27| Szándékú jeles embereink? Ott vagynak-e népünk~Megbízotti, kiket
4851 62| reményeket,~S jóra, szépre vágyó tûz-gerjedelmeket.~Mutasd
4852 16| értelmû kalauz támadna,~Ki vágyódásokra méltóbb célt mutatna,~S
4853 62| Ide vont már régen titkos vágyódásunk;~S ha sorsunk engedi, hogy
4854 46| Vérit, életét, vagyonját~Adja, hogy segítse honját~
4855 54| és a tanítvány.)~Fõ díjra vágysz: a cél magas;~ Szûk
4856 62| szavait előhozván. (Igaz-e vajon! hogy az ilyenféle jegyzések
4857 27| véres zászlóihoz esküdt~Vakbuzgók mi dühös-törekedve rohannak
4858 20| kölcsön tékozolt ál füstivel~Vakítva csal, s véletlenül majd
4859 62| végzésit egyszer kijelenti,~A vakmerõ kevélyt többé meg nem menti!~
4860 57| tudása:~Távozzék bûnétõl a vakmerõségnek,~Tartsa meg törvényét az
4861 26| bennetek:~Tekintsetek körül, vakok! s reszkessetek;~Nem állhat
4862 60| Vethetett-e véget népe vakságának,~S akadályt Atrída gyõzõ
4863 26| gyarló ember! hová visz vakságod?~Miként bitangolod lelki
4864 26| aki vigyázna reátok,~Dühös vakságtokban tán azt gondoljátok?~Nem
4865 48| mosolyog ma~Néked az élet;~Sõt valahol jársz,~Egyre kecsegtet~A
4866 19| kedves nemzete s hazája;~S valaki a magyar változó ég alatt~
4867 17| kaszál~Mindent, valamikor valakit hol talál!~~
4868 17| nála: egyre kaszál~Mindent, valamikor valakit hol talál!~~
4869 57| veszendõ poráig!~Miért mit válasszon, s mire légyen gondja,~Azt
4870 13| Serkentő válasz~Virág Benedekhez,~
4871 35| csak ez volt hátra még.~Válaszd el már bús lelkemet,~
4872 27| Ó írj, írj már, s adj választ minderre, barátom!~S fel
4873 22| berek fõbb szálai közt maga~Választa Fánnim, hogy lekötött hitünk~
4874 57| s bûne büntetése):~Saját választása s elszánt akaratja~Égig
4875 17| önmagáról)~El nem tér õ soha választott útjáról;...~S hogy, míg
4876 62| levegõre;~S biztos menedéket választván elõre,~Verjünk ama tájon
4877 62| ti! kik fájdalmim tanúi valátok,~S valamint azokban híven
4878 45| Don Juan Melendez Valdez. SPANYOL POÉTA)~Imhol ma
4879 60| lebegõ homálya,~Mely nyakát s vállait körülfolydogálja.~De mély
4880 13| bánatos völgyeit!~Hát a vallás ügye mennyi vért ontatott,~
4881 52| bölcs teremtõnk~ S vallásunk törvényeit,~Szabad, s illik,
4882 57| gyarlósága szégyenét ne vallja!~De tudván, hogy tilos körébõl
4883 51| javától~ Végre meg kell válnia;~Õ, kit a szerencse mindég~
4884 60| elálmélkodva magamban vizsgálom,~Valóság-e mindez, vagy pedig csak
4885 15| atyai végzésit,~Ki ekkép váltja fel népe szenvedésit.~Vígadj!
4886 13| dagályos vadságát:~Gyász-szín váltotta fel a félhold világát.~Iszonyodva
4887 17| Hogy az egész földön minden változandó,~S hogy, ha van még, ami
4888 15| magyar! ki sorsod ilyen változásán~Most méltán örvendesz jobbra-fordulásán,~
4889 14| A franciaországi változásokra~(Kassán, 1789)~Nemzetek,
4890 60| S minthogy sem tetszése változást nem tehet,~Sem kára, vagy
4891 61| létedet.~ Egek, minémû változat! mely~ Becstelen
4892 62| asszonyi tiszta barátságot,~S változni nem tudó szent hajlandóságot. - -~
4893 36| Halványka színre változott!~Eltünt! elhagyta képedet~
4894 56| tudhatod;~S minthogy nem változtathatod,~Nyúgodt elmével várhatod.~(
4895 62| elérkezvén oda, hol Komárom vára~Büszkén emelkedve néz a
4896 54| szavát.~Állj meg kipusztult váraink~ Bús omladékain:~
4897 17| árvája)~Keseredett szívvel várakozik rája! -~A bús végezések
4898 62| seregével,~Maradj már, te hívság várasi pompája,~Fényes balgatagság
4899 62| lelapúlnak;~Dús, fényes várasok hamvokba borúlnak;~Nemzetek
4900 38| gondot elfelejtetõ,~S a várasokban fonnyadó kevély halandók~
4901 20| lássa: gyújtsa fel Buda~Várát, ha hírre vágy; ha büszkeség
4902 30| Mozart Varázsfuvolájából~ A szóló s egy pap~
4903 28| Levél, egy régi várból~(A nemzeti nyelv és nemzetiség
4904 61| Férgek emésztenek a porában!~Várhatd Teremtõd életadó szavát,~
4905 13| kiszabott pályáját,~Nem várhatják sírba-döntõ nyavalyáját;~
4906 11| Vétseinek fia lett!” - Kit s mit várhatni belõle?~ Nézd atyját,
4907 56| változtathatod,~Nyúgodt elmével várhatod.~(1823)~~
4908 61| közboldogságát bizonyosabban várhatta, remélhette, mintsem Zápolyától
4909 51| találhatunk;~Mit tegyünk, s mit várhatunk mi,~ Hogyha ránk
4910 2 | vedd el jutalmadat,~ Várjad magad után jövõ barátadat!~
4911 62| innen is népemet, hazámat,~Várjam, míg nyúgalom kövesse munkámat!~
4912 27| veszedelmit elõre~Látva, mi jót várjunk? Budavára királyi lakossi~
4913 15| Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére~(Szent György
4914 27| Budavára királyi lakossi~Mit várnak, mire készülnek? s mibe
4915 59| Romulidae Cannas, ego Varnam claae notavi!”~
4916 58| Majd Mohács térjére s Várnára,~Majd kétes jövendõnk dörgõ
4917 37| az egekre nézvén,~Óhajtva várom megjelenésedet. -~És íme!
4918 19| álla;~S kiknek több nagy város tüzes leomlása~Oly vala,
4919 26| végzések zavarták ügyünket,~Városokba gyûjtven nyomorult nemünket?~
4920 16| visszatére:~Sohajtással vártuk azon nap hajnalát,~Mely
4921 14| gyászos koporsóba döntõ vas-igátok~Nyakatokról eddig le nem
4922 61| az éjtszaka.~ De vastag árnyékkal fogódik~
4923 28| minden szív, minden erõ véd,~S mellyet az ész, mint
4924 26| Vitézség, a haza serény védelmében -~Nem a gyõzõ karban, nem
4925 60| kipusztul:... Mely isten oltalma~Védi meg õt? s mi lesz hûsége
4926 28| Táplálván, s szemeit szíves védõire vetvén,~Lássa, mi nagy s
4927 60| polgárja,~Ki, ha szent ügyetek védõit elnézi,~Könyvezõ szemeit
4928 25| Igazság, emberség hatalmas védõje!~Engedd, hogy ezeknek egy
4929 9 | hazád egy bálványa,~Mely védõjét vissza sírodon kívánja.~
4930 16| polgárokat,~S oly bátor védõket, oly bölcs tanácsokat,~Kik
4931 60| érvén a pályának,~Jutalmát veendi kitûrt sok bajának.~Boldog!
4932 17| veszélyt reája,~S hol lesz vég-nyúgalma, csendes nyoszolyája!~Egyedül
4933 44| Leopold után ami még elhaladt,~Végbe megy nemsoká Ferenc s József
4934 57| rossz tettei következésében,~Végbe-vitt szándéki megért gyümölcsében,~
4935 15| merítetted~Szívünket, mióta végbúcsúdat vetted -~Mióta e kormányt,
4936 17| S hogy, míg e világtól végbúcsút nem vészen,~Te szívedhez
4937 47| rendelése~ Igy engedte végemet,~Legyen áldott a tetszése!~
4938 53| nyelved szépségével!~Róma - végét látta nagy birodalmának;~
4939 27| fordítsd le reánk szemeid, végetlen igazság,~Már valahára, s
4940 53| tetteid hírével;~Tudja, mit végezhetsz fegyvered élével.~Mutasd
4941 15| nyögéssel kére.~Mert bármit végeztek s rendeltek is rólunk,~Igaz
4942 3 | le most rád;~Várja, míg végezvén majd élted pályáját,~Megoszthassa
4943 62| Higgyem, hogy közel már pályám véghatára,~S nem vész el tûrésem,
4944 39| hagyjon illy örvényeidben!~Bár véghetetlen! ámbár isteni~Az õ kegyelme!~(
4945 37| tûrj,~Míg földi pályád végihez érkezel.~Vesd félre már
4946 20| csakhamar - kemény~Pálcája végivel helyére ülteti.~Pityergve
4947 29| Üssön akármikor, üssön ama végóra, halandók~Lévén amellyet
4948 28| kárát, mindennapi vesztét,~S végromlásra jutó maradékink árva mivoltát!~
4949 62| bölcseinek ragyogván sorában,~S e végtelen szélvész setét homályában~
4950 60| kétes fellegében,~Amit a végveszély borongó jelében~Irtózva
4951 62| fejére~Zöldelõ koszorúd; - s végy búcsút végtére.~De, tekintvén
4952 47| áldott a tetszése!~ Végye vissza éltemet!~Bár megcsalt
4953 52| Mihelyt kell, búcsút vegyen:~Méltó! s társaságban élõ~
4954 57| érhetvén, amit istenének~Örök végzései homályba rejtének,~Ha balgatagságát
4955 26| szabad tetszésére:~Mely komor végzések zavarták ügyünket,~Városokba
4956 17| múzsája~(Látván, hogy ennek is végzõdik pályája,~S másra hagyattatik
4957 57| idõn s halálon gyõzedelmet vehet,~S századok után is mindenha
4958 13| most is fájdalmában,~Nem vehetvén reményt árva mivoltában;~
4959 41| Meg nem fog, de vélve vél,~Égnek földnek fejedelme!~
4960 18| maradékinak általadja.~Ne véld azonban, hogy - - - - - - - -~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - - - - - - -~ - - - - - - - - - - - - - - - - -~
4961 22| E jeleit nevekedni véled!~(1790 körül)~~
4962 60| nékem is a sírba leszállanom vélek?!~~
4963 20| szolgálatom,~Mind jó barátim s vélem egy pályán futó,~Egy tárgyra
4964 20| füstivel~Vakítva csal, s véletlenül majd vízre visz,~De szomjan
4965 6 | szívemet mint vérezed...~S hát vélheted, dicsõ alak!~ Hogy
4966 55| gyáva rablelkek gúnyolhatni vélik;~Míg a Bölcs örömmel szemléli,
4967 27| szenvedni, dicsõség! - -~Mit véljünk? e kétes idõk veszedelmit
4968 20| érdemes bajtársaink?~S mit vélne minden más tudós és bölcs
4969 62| szégyen s gyalázat, azt vélni,~Hogy szabad más baját henyélve
4970 62| számos rab-emberét,~(Ki, vélt fõ javának nem tehetvén
4971 62| 1765.)~ [6] „Religisio veluti furore percitus” - úgymond
4972 41| Meg nem fog, de vélve vél,~Égnek földnek fejedelme!~
4973 5 | csapdosnak dagályos habjai:~Venus Gráciákkal a parton múlatván.~
4974 3 | melyet az égi tûz~Földre ver, úgy rogy le itt az elrémült
4975 26| helyhezteti,~Ha ölhet! s fegyverét vérben feresztheti;~Mert, embertársait
4976 11| Vétseit, Orczyakat.~Két illyen vérbõl származva, mi lenne, hanemha~
4977 15| szemléli, hogy dõlöng magában~S verdõdik hajója halálnak torkában;~
4978 39| íme~A kõsziklából bõ vizet vere!~Oszoljatok,~Szívemnek öldöklõ
4979 45| nadályid~ Véred-erét kiszopó fogától~Megmentsen.
4980 10| Õsitek érdemesebb vérei! Szûzi sereg!~Sírjatok! -
4981 27| Honnyunkért, s ott halva vitéz vérekkel adózván,~Intenek íme! s
4982 47| dühödelme~ Érted ontja véremet.~Hogy hazám hû fia voltam,~
4983 62| Ha látván özönét társaik vérének~S rettenetes halmát mindnyájok
4984 25| Tüzes villongások, dühös vérengzések?~Felébred a világ halálos
4985 17| Míg bátran ûzheti fene vérengzését;~Irtózatos fejét már feljebb
4986 13| borostyánt érdemelsz lantod verésével.~Megjártam múzsáddal Szelim
4987 13| Vérengzõ táborát Bécs alá verette. -~Szerencse kockái ekképpen
4988 6 | gyermeke!~Bús szívemet mint vérezed...~S hát vélheted, dicsõ
4989 12| sírkövére~1789.~Mink is ezen vérhelyre jövénk, koronánknak örökjét~
4990 19| jussait~Délre hozván, porba veri bálványait;~S míg köz ellenségink
4991 26| Timiattatok foly ennyi ember véri!~De ó! lesz oly idõ, mely
4992 46| Vérit, életét, vagyonját~Adja,
4993 3 | mit látok?~Hív lelkek! vérkönnyel boruljon orcátok!~Splényi
4994 58| Te, ki rég kikelvén Márs vérmezejére,~Királyod személye s ügye
4995 44| majd eget, majd poklokat vernek, -~Megvetvén a szelek mérges
4996 38| szokott örvendezésed~Kellõs, verõfényes hegyérõl,~Onnan tekintgetsz
4997 19| szemlélik közelgetõ sorsok~A vérre sovárgó koronás gyilkosok;~
4998 31| Verseghy Ferenchez~Te, kit legrégibb
4999 26| legfõbb boldogságod,~Hogyha vérségidet holt-halomba vágod?~Tudjad,
5000 27| máran magam útnak eresztem~Verseimet; bár azt se tudom, mely
5001 24| kötetenként küldi világra~ Verseit, és fennyen hirdeti Gomba
5002 24| Egy híres verselőre~Irja szünet nélkül, s kötetenként
5003 44| Zengvén, homlokára függesztem versemet:~„Nézz e kis példára, magyar
5004 40| dicsõ magyar lesz tárgya versemnek,~Ki e hazát vérrel szerzé
5005 62| változnak;~Fák, füvek, virágok versent illatoznak;~Zengnek a madárkák,
5006 62| párosan zengõ szabadabb versünket;~Mikép ismérkednek a magyar
5007 8 | Facit indignatio versum!~
5008 13| Hát a vallás ügye mennyi vért ontatott,~Míg az ész fáklyája
5009 56| Non illa deo vertisse licet,~
5010 13| mezeinket?~Mennyi magyar vértõl pirult Márs oltára,~Hogy
5011 26| itten bõvebben onthassuk vérünket?~Míg ki nem költözött erdõk
5012 13| egybeszakad körülötte.~Partra vervén a szél megrepedt sajkáját,~
|