A keszthelyi hajóra

(1798)

A mindent elrontó idõ hatalmának
        Már egyszer e hajó is engedett:
De közjóra termett jeles nagy urának
        Szavára még egyszer feléledett;
S bár néha e gyakran háborgó tengernek
Hullámi majd eget, majd poklokat vernek, -
Megvetvén a szelek mérges ostromait,
Bátorsággal járja kiszabott útjait.
Áldják Somogy s Szala megörült vidéki,
S állandóbb szerencsét ohajtanak néki.

Áldom, s dicsõitem én is! s örömömet
Zengvén, homlokára függesztem versemet:
„Nézz e kis példára, magyar föld nagy népe!
Ez lehet még a te újulásod képe.
Két Leopold után ami még elhaladt,
Végbe megy nemsoká Ferenc s József alatt.
Bízván kormányzóid bölcs intézetében,
Remélj! s erõlködjél e szélvész dühében,
Hogy, el nem csüggedvén bajod tengerében,
A közboldogságnak kiköthess révében!”