A bujdosók

                Coetusque vulgares et udam
                 Spernit humum fugiente penna.
                                             HORATIUS

Maradjatok, világi jók!
        Nem kell jutalmatok.
Szolgáljon más! E bujdosók
        Feladnak rajtatok.

Mutasd, gonosz Szerencse, már
        Hatalmad ostorát;
Öntsd ártatlan fejekre bár
        Csapásid záporát.

Ne szánjad érzõ szíveket,
        Légy bármi mostoha:
Ez eggyetértõ lelkeket
        Le nem nyomod soha!

Törd öszve, jer! sajkájokat
        Öntsd újra mérgedet;
Indítsd fel a mély poklokat,
        Töltsd bé vad kedvedet;

Jer, minden földi szörnyeteg,
        Jer, álld el útjokat;
Okádj te, égi fergeteg,
        Ordítva lángokat;

Halomra régi székibõl
        Omoljon a világ: -
Erkölcse szent ösvényibõl
        Míg él, egyik se hág!

(1810-es évek körül)