|
Justum e tenacem propositi virum.
HORATIUS
„Ha ki, mindenét elvesztvén,
Reménységet sem talál,
Már annak az élet szégyen,
S kötelesség a halál!”
Az ily bús eltökélésnek,
Ha van - ritkán van helye.
„Soha kétségbe nem esni,”
Nagyobb bátorság jele!
Az erkölcs hû bajnokának
Váltig kell küszködnie,
S a vak sors kemény csapásit
Békességgel tûrnie.
Cézár két nagy ellenségét
A világ csudálja bár:
Szokratest nagyobbá tészi
A halált-hozó pohár.
Õt sem gyáva rossz bírái,
Akik azzal büntetik,
Sem gonosz rágalmazói
Bûnbe nem keverhetik.
Ha megcsalta bal szerencséd
Minden szebb reményedet,
S visszarántván adományit,
Sérti, gyötri kebledet:
Vigyázz! hogy fel ne forgassa
Jóra-szánt szándékodat,
S le ne gyõzze, vagy alázza
Lelki méltóságodat!
Nem, fonalát életednek
Nem szabad elmetszened, -
Tudván, hogy sírodon túl is
Van bírád, van istened;
Akit, elméd s szíved ellen,
Itt talán ma még tagadsz,
De kinek majd napjaidról
S tetteidrõl számot adsz!
Hogy a végsõ áldozatra
Ki-ki mindég kész legyen,
És honjáért mindenétõl,
Mihelyt kell, búcsút vegyen:
Méltó! s társaságban élõ
Emberhez illõ dolog!
De azért, hogy a szerencse
Nékünk már nem mosolyog,
Hogy vakot vet, hogy elfordul,
Agyarkodik, háborog,
S kerekével, mint egyébkor,
Kedvünk szerént nem forog,
Azt itélnünk, hogy lerázván
Pályánk nehéz terheit,
És megszegvén bölcs teremtõnk
S vallásunk törvényeit,
Szabad, s illik, sírba dõlnünk...
Gyávaság, s bal itélet!
Hazafinak s kereszténynek
Kötelesség az élet.
(1810-es évek)
|