Három töredék

                       I.

Az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál elsõ strófája egy teljesebb
kéziraton a következõ nagyobb töredék második strófája:

És megnyitá!... Ne sírj, ó szûz!
        Szüntesd szemednek záporát.
Ne háborítsd, ó drága szûz,
        Barátom nyúgovó porát!

Õnéki megnyitotta már
        Révét a jóltevõ halál:
A mí hajónk habok közt jár,
        S nem tudjuk, partot hol talál!

És most azért sohajtanak
        Ott szenvedõ barátjai:
Hogy együtt nyúgodhassanak
        Hamar mindnyájok hamvai.

Letette minden terheit,
        Nem csüggnek láncok karjain;
Nem várja Bécs kegyelmeit -
        Az ég segíte kínjain.

Megesküdt ellenséginek
        Nem érzi már irígy dühét
S hatalmas üldözõinek
        Mosolygva nézi mennykövét.

                       II.

Egy másik lapon:

De szûnjenek már jajjaink,
        Ne háborítsuk hûlt porát,
Ne vádolják panasszaink
        A minden élet eggy urát.

Elûzi majd a jobb idõ
        Ügyünk setét homályait,
Kifejti s délre hozza õ
        Sok szenvedésünk titkait.

                       III.

Az Egy szerencsétlen ifjú sírjánál második strófája egy
kéziraton így folytatódik:

Hazámnak egy jobb gyermeke
        Fekszik hazátok széliben,
De hangzik most is éneke
        A nagy Dunának mentiben.

Nyúgodjanak bár hamvai
        E messze tartományokon,
Él híre polgártársai
        Emlékezet-táblájokon.

Nevének fénye, míg Bihar
        Fennáll, homályba nem menend;
Ragyogni fog, míg a magyar
        Magyar s szabad polgár leend.

(1795)