A szerencséhez

Mit kecsegtetsz, ál Szerencse?
        Nincs nekem veled közöm.
Nincs, ki lelkem megrettentse;
        Enmagamba költözöm!

Nevelés rossz maradéka,
        Félre, minden félelem!
Cátó felséges árnyéka,
        Jer! te, csak te légy velem!

Lássa véres tetememnél
        - - - - - - - - - - -
„Van magyar még, ki ma sem kél
        A halállal alkura!”

Te, kit e bánatos elme
        Meg nem fog, de vélve vél,
Égnek földnek fejedelme!
        Add meg, amit még remél;

Add, hogy méltatlan halálom
        Ébreszthesse népemet!
Ó Hazám!... Ím felajánlom
        (Ah! fogadd el) éltemet.

(1795 körül)