A bölcsnek állhatatossága

                Justum e tenacem propositi virum.
                                                HORATIUS

„Ha ki, mindenét elvesztvén,
        Reménységet sem talál,
Már annak az élet szégyen,
        S kötelesség a halál!”

Az ily bús eltökélésnek,
        Ha van - ritkán van helye.
„Soha kétségbe nem esni,”
        Nagyobb bátorság jele!

Az erkölcs hû bajnokának
        Váltig kell küszködnie,
S a vak sors kemény csapásit
        Békességgel tûrnie.

Cézár két nagy ellenségét
        A világ csudálja bár:
Szokratest nagyobbá tészi
        A halált-hozó pohár.

Õt sem gyáva rossz bírái,
        Akik azzal büntetik,
Sem gonosz rágalmazói
        Bûnbe nem keverhetik.

Ha megcsalta bal szerencséd
        Minden szebb reményedet,
S visszarántván adományit,
        Sérti, gyötri kebledet:

Vigyázz! hogy fel ne forgassa
        Jóra-szánt szándékodat,
S le ne gyõzze, vagy alázza
        Lelki méltóságodat!

Nem, fonalát életednek
        Nem szabad elmetszened, -
Tudván, hogy sírodon túl is
        Van bírád, van istened;

Akit, elméd s szíved ellen,
        Itt talán ma még tagadsz,
De kinek majd napjaidról
        S tetteidrõl számot adsz!

Hogy a végsõ áldozatra
        Ki-ki mindég kész legyen,
És honjáért mindenétõl,
        Mihelyt kell, búcsút vegyen:

Méltó! s társaságban élõ
        Emberhez illõ dolog!
De azért, hogy a szerencse
        Nékünk már nem mosolyog,

Hogy vakot vet, hogy elfordul,
        Agyarkodik, háborog,
S kerekével, mint egyébkor,
        Kedvünk szerént nem forog,

Azt itélnünk, hogy lerázván
        Pályánk nehéz terheit,
És megszegvén bölcs teremtõnk
        S vallásunk törvényeit,

Szabad, s illik, sírba dõlnünk...
        Gyávaság, s bal itélet!
Hazafinak s kereszténynek
        Kötelesség az élet.

(1810-es évek)