Felírás

        Ostendent terris hunc tantum fata, neque ultra
        Esse sinent!
                                                      VIRGILIUS

Állj meg, akárki vagy! s tekints e táblára:
Itt nyugszik, s változik hajdani porára
A nagy Orcziaknak jeles unokája,
István, az ifjúság fõ dísze, példája,
Ki tizennyolc nyarat fellyül alig ére,
Hogy éltének jutott hervasztó telére.
Mint feljövõ napját a nemzet úgy nézte,
S érte sohajtásit az Úrhoz intézte.
Néki másként tetszett! s azért bús végzése
Nem engedte, légyen délre jöhetése.
Eltünt! s aki elõbb reményét felhozta,
Édes nemzetének gyászát az okozta.
Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,
Szánja meg már egyszer veszni-tért hazánkat!

(1785)