Gróf Andrásy Mária kisasszony halálára

Elégiának töredéke. - 1788.

Mit hallok? mi kegyetlen hír serkenti megintlen
        Búba-merült lelkem? még sem elég az ütés? -
Megholt? s hát csakugyan megholt Andrási María?
        S Kassa vidékének napja homályba borult?
A szûzek koronája, magyar szépeknek az éke
        Megkérlelni tehát nem tuda, durva halál?
Mostoha természet! hát csak játékot akartál
        Ûzni velünk, szülvén e csuda-magzatodat?
Mit használt ily sok szépség? e ritka kegyesség?
        Tiszta szemérem, ezer testbeli s elmei dísz? -
Szép volt! s szintén úgy ragyogott, valamint az arany nap
        A kiderült égen délbe ragyogni szokott.
Rózsa-piros s szûz-hóba-vegyült arcája: de holló
        Szárnyánál feketébb a haja; két szeme tûz.
Felséggel-teljes szép képit szûzi szelídség
        Folyta körül; súgár termete mennyei volt! -
Ah, csak volt! s nincsen többé! - Mint csillag az égrõl,
        Melynek kékellõ boltja setétbe merül,
S a tévedt útast iszonyú dagványnak ereszti:
        Úgy elesett! s minket búba-merülve hagyott! -
Gyászra-szokott múzsám! vond fel lantodnak elázott
        Húrjait és zengjed bánatos énekedet. -
Sírj, magyar ifjúság! kire szív-repdesve tekintél,
        Tárgya reményednek, s fõbb örömödnek oka:
Élte tavasszában búcsúját vette világtól!
        S angyali szépségét föld kebelébe vivé!
Sírjatok, ó népünk most-nyíló gyenge virági!
        Õsitek érdemesebb vérei! Szûzi sereg!
Sírjatok! - Im oda van karotok fõbb dísze! Dicsõség
        Gyermeke, kedvellett társatok, ím oda van! -
Szánd te is, árva hazám! Tán õ lett volna, ki néked
        Hajdani Kátókat szül vala s Brútusokat!
Õ lett volna talán, eltérült gyermekid a ki
        Példájával igazb útra vezérli vala!
Imhol, büszke leányidnak külföldi szokásit
        Korcsosodott fiaid mely vetekedve veszik;
A míg lassanként, eleink erkölcsi kiveszvén,
        Drága szabadságunk majd temetõre jutand! -
Ó egek! érces egek! mért szánakodásra nem indul
        Ennyi csapás után mennykövezõ kezetek?
Tétova tévelygünk született földünknek ölében,
        S mint jövevények, ezer bajra kitéve nyögünk! -
Ah! de hová tévedsz? stb.