Herceg Hohenlohe Károlné,
szül. B. Revitzki Judit asszonyhoz

1790.

                                ...Non ego te meis
                                 Chartis inornatam silebo.

Mi, kik alig kezdénk népünk újulásán
Örülni, bal sorsa jobbra-változásán,
S alig álmadozánk boldogabb napokról,
Máris lemondani készülénk azokról -
Mivelhogy, megvetvén õsink erkölcseit,
Nyelvét, öltözetét, s nemzeti díszeit,
Feslett szokásinak tündér ösvényére
Szépeink nagy része megint visszatére:
Sohajtással vártuk azon nap hajnalát,
Mely még eloszlatná szemeik homályát,
S melyen még valamely szerencsés órában,
Hazánk fõbb leányi tündöklõ sorában
Olyan ép értelmû kalauz támadna,
Ki vágyódásokra méltóbb célt mutatna,
S valamint elmével másokat haladna,
Úgy józan éltével jó példát is adna;
S kinek szívreható kegyes intésére
Térnének az érdem igaz ösvényére!

De az ég, ki népünk vesztét nem kívánta,
Ebben is elõre rendelt már iránta.
Oly bölcs vezért adván nemünk szebb felének,
Kit mint vezérjeket, úgy követhetnének,
És, hogy annál vonszóbb jeles példa lenne,
Minden jobb erkölcsöt egyesíte benne.

Te vagy ez, ó hazám dicsõ szép leánya!
Hercegek szerelme, rokonid bálványa!
Te vagy ez; - ki noha tõlünk elköltöztél,
S érdemid szárnyain égig emelkedtél,
Édes feleidrõl el nem feledkeztél,
Szépeink példája, hû vezére lettél.

Ép vagy te a hívság ily bûne szennyétõl,
Ép minden ily maszlag szédítõ mérgétõl;
És, bár elszakadtál hazád kebelétõl
S utánad sohajtó rokonid ölétõl,
Ott is kimutatod nemes erkölcsidben,
Hogy igaz magyar vér forr még ereidben.

Eredj, ó nagy lélek! kezdett utaidon,
Míg több is indulhat fényes nyomdokidon.
Mutasd meg példáddal a magyar szépnemnek,
Mint járhat ösvényén az igaz érdemnek;
Mint juthat egy jó hölgy léte fõ tárgyához -
Mi kötelessége másokhoz, s magához;
Mely sok, mely szent lánccal van kötve honjához,
S annak egész népe jó vagy balsorsához!
Mutasd az anyáknak nagy hivataljokat,
S azzal együttjáró fõ méltóságokat.
Kösd szívére hazád minden leányának
Felséges arányát földi pályájának:
„Mint kell nevelniek édes gyermekeket” -
Adván az országnak jeles embereket,
Közhaszonra termett derék polgárokat,
S oly bátor védõket, oly bölcs tanácsokat,
Kik jó királyokhoz hívek úgy légyenek,
Hogy a népért élni s halni ne féljenek!
Tudván, hogy nem lehet ezeknek megválni,
Sem egyik kárával másiknak használni,
Tanulják a közép utat feltalálni,
S azon mind a kettõt egyaránt szolgálni! -
Igy ki-ki felvállalt saját szent tisztére
S hazájának nézvén javára, díszére,
Légyenek õseink igaz követõi,
S régi jó szokásink hív megõrizõi.

Meglesz majd munkádnak illõ jeles bére:
Felhat dicsõ neved hazádnak egére,
S ha majd elérkezel pályádnak végére,
Áldás fog követni nyúgalmad helyére.
Sõt mély tiszteletet s buzgó hálát adnak
Még unokáink is boldog árnyékodnak,
S híven emlékezvén nagy érdemeidrõl,
Énekeket zengnek fényes erkölcsidrõl.

Ím! az én múzsám is - neved tisztelõje
S szép tulajdonságid bátor hirdetõje,
Ki senki kedvéért, ha nem érdemlette,
Lantja húrjait még soha nem illette -
Õ is tiszteletét mutatni kívánja.
Fogadd kegyes szemmel, dicsõség leánya!