Batthyány Alajoshoz

A vígadó hir, oszlani nem tudó
Szárnyára kelvén, útnak ered, repül,
        S harsogva bétöltvén neveddel
                Hunnia messze terült határit,

Örömre gerjeszt minden igaz magyart,
Minden keresztényt - - - - - - - - - - - -
        A szíveket felháborító
                Új szakadást iszonyodva hallák.

Nem láttalak még, drága hazámfia!
Nem láttalak még tégedet én soha.
        Mért nem hozott ó! engem öszve
                Eddigelé veled a szerencse?

Hidd el, nem ismért mégis az, a ki szült
Téged talán úgy; s úgy alig ismeri
        Élted szerelmes párja barnult
                Arcalatod magyaros vonásit

Mint tiszta hív és emberi szívedet,
S felséges elméd ritka tulajdonit
        (Értékeket, melyekkel a nagy
                Osztogató keze felruházott)

E múzsa, mely most tiszteletedre jõ.
Battyáni! halljad bátran az õ szavát.
        Utáljuk a porban fanyalgó
                Kedvkeresõk alacsonykodásit;

S a szent igazság, emberiség, haza,
Törvény s szabadság hív követõirõl
        Zengvén, az országlók aranyból
                Vert koronájokat olyba vesszük,

Mint a mezõk nimfáit ijesztgetõ
Otromba faunok sáskoszorújokat;
        S határt nem ismérõ hatalmok
                Fõbb erejét mutató, s egekbõl

Vett származások címerezõ jelét
Ugy nézi, mint a társai közt merõn
        Büszkélkedõ gyermek kezében
                Hajladozó fejedelmi pálcát:

- - - - - - - - - - - - -

Nincs Phídiásunk; nincs, ki ma párosi
Márványba metszett képedet a jövõ
        Évekre szíves tisztelõid
                Hív maradékinak általadja.

Ne véld azonban, hogy - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
        - - - - - - - - - - - - - -
                - - - - - - - - - - - - - - - - -

Élj, ó dicsõült õseleid jeles
Magzatja!... Míg a nagy Duna partjait,
        Mig a Tiszának tér vidékit
                Bajnokaink unokái lakják;

- - - - - - - - - - - -
El nem felejtenek tégedet õk soha;
Sõt áldva fogják áldani nagy neved
        Mindenkor, és mély tiszteletben
                Tartani még tetemid porát is.
- - - - - - - - - - - -

(1791)