Egy híres verselőre

Irja szünet nélkül, s kötetenként küldi világra
        Verseit, és fennyen hirdeti Gomba Mihály:
Mely szaporán, mi hamar kel az õ strófája; mi könnyen
        Foly neki százanként, és mi kevésbe kerûl.
Gomba! ne kérkedjél. Hamar elvész, a mi hamar kész;
        S a mi kevésbe kerül, többnyire nem sokat ér.

(1790 körül)