Gyötrődés

Ki nyög? melyik boldogtalan
        Kiált megint e bú helyén?
Ki háborít fel úntalan
        Magánosságom éjjelén?

Hallom, hallom keservedet,
        Te vagy, lelkemnek egy fele!
Érzem minden gyötrelmedet,
        Érzem; s szivem reped bele!

De ah! hozzád nem juthatok,
        Hiába nyújtom karjaim,
Ah! senkit meg nem hajthatok,
        Nem hallja senki jajjaim!

Felelnek ím! a kõfalak,
        S kérésimet kettõztetik:
Õrzõimtõl, hogy - lássalak!
        Fájdalmim meg nem nyerhetik.

A kõfal szánja sorsodat,
        S kérésid azt megilletik:
Õrzõidtõl, barátodat
        Hogy láthasd! meg nem nyerhetik...

Nagy ég! tekintsd nehéz baját,
        Küldj néki éltetõ reményt!
Avagy te nyisd meg ajtaját,
        S bocsásd el, ó halál, szegényt!

(1795)