Part

 1 Verse|          tud, medgyen nagy bújában,~7 Mert látja társától váltát,~
 2 Verse|              mert oltalma fejemnek.~7 Nemrégen szép gyûrõt szerelmesem
 3 Verse|        erkölcsét mindenek kedvelik.~7 Ez gyémánt mint fénlik,
 4 Verse|            fa tûztûl sebes lángban.~7 Ím, sok példát hallván,
 5 Verse|             mert esmérem igazságát.~7 Gond nélkül azért vígan
 6 Verse|           elõl~ éngem el ne vessen.~7  Víg lészen kedvem, ha õ
 7 Verse|          lenni, ha istenasszony is.~7 Kívánván szépségét irigykedik
 8 Verse|          vétek személye termésében.~7 Óh, egyetlen egy szerelmem,~
 9 Verse|          hánnak mindent okossággal.~7 De még egyfelé is nem adtam
10 Verse|       látván, hogy szinte úgy evez.~7 Medgyek? már nem tudom,
11 Verse|     fegyvert tisztíttat csiszárral.~7 Újul még az föld is mindenütt
12 Verse|              serkengeti fel nékünk!~7 Marullus poéta azt deákul
13 Verse|             elagg~ téli rút időben.~7 Vagyok már szinte özvegy
14 Verse|           hogy szemedet rám vessed.~7 Rajtam szabad vagy te, én
15 Verse|           szólván lőn beszéde emez:~7 Ő szól: De ti, mézet győtő
16 Verse|       violákkal,~Két rózsabokorral,~7 Mellette egy kiterjedt ciprusfa,~
17 Verse|               hogy ilyen igen égek.~7 El is mégyen penig, ha az
18 Verse|            többé vízre nem visznek.~7 Vehetnek ifiak, vének példát
19 Verse|            ha annál kedvesb volnék.~7 Mint én, hogy így égjen,
20 Verse|   teljességgel~ hogy éngemet útáló.~7 Óh, megrepedezett kõsziklák
21 Verse|     megszánván, te jól téssz vélem.~7 Ímé, lám naggyal meghaladtad
22 Verse|       héában aki vészi szent nevét.~7 Ezerötszáz és hetvennyolc
23 Verse|       nélkül, ím, elfogy én életem?~7 Szegény fejemet már mivel
24 Verse|       másért kész mindent tűrésben.~7 Vedd ezt is eszedben, hogy
25 Verse|        dolgaimban semmi álnok háló.~7 Reá mindezért is de én nem
26 Verse|           õutána vertengek egyedöl,~7 Jobb, hogy együtt véle lévén,
27 Verse|           mind fejenként zöldülnek.~7 Gondolj régi idõt eleitõl
28 Harm |         téssz,~ magát Pokolra ejti.~7 Jajgatván nagy sokszor említi
29 Harm |  hallgathatok vigasztaló szép szót.~7 Vigasztalás, jó társ nem
30 Harm |              Nésze tökéletlenségét.~7 Avval régen gyűlöltetett,~
31 Harm |             lelkem szernyő kínjára.~7 Felele: Nem csallak, sőt
32 Harm |             semmit se fél egyébtűl,~7 Hanem csak őtőle, azkinek
33 Harm |        halálnál jobb, hogy nyeljek.~7 Lelkem szemed előtt, mint
34 Harm |              adta lelkem meg magát.~7 Jobb, és mindenekben különböz
35 Harm |               s keserüljön éngemet!~7 Sok háborúimban, bujdosó
36 Harm |           Mondék: Mint Julia-útált.~7 Örökké így élsz-é? Mondék,
37 Harm |         közi, nem kedveli a rosszt.~7 Ezt írván, Julia kérdé,
38 Harm |           tüze csaknem hamuvá tett.~7 Ég olthatatlanul buzgó szerelemben,~
39 Harm |         csudálván, jár mely szépen.~7 Midőn néha térül vagy mellettem
40 Harm |            több kínt vallok másnál.~7 Venus módjára, mikor akarja,~
41 Harm |        ígérted, héában mit kínzasz?~7 Így feddvén, törődvén Cupido
42 Harm |            mennyei jót csak az lát.~7 Mint a vén Saturnos, kedvetlen
43 Harm |             nem kémél!~   ECHO: Él.~7 Óh, hová légyek hát, tűrvén
44 Harm |          fel~ őt kophatatlanképpen.~7 Azért ábrázatja lelkedből
45 Harm |              add már látni magadat!~7 Szívem nagy szerelmét s
46 Harm |           nem hathat könnyhullásom.~7 Vérem hullásával, ha hozzám
47 Harm |             csak vallom gyötrelmét.~7 Más kegyes is éngem szeret,
48 Harm |             űzőt sokszor megvernek.~7 Az nagy széles mező, az
49 Harm |        sincs,~ mint édes keserűvel.~7 Igyenesen felnőtt, szép
50 Harm |            igen~ Venus futo[SÓ FIA?~7 Hatodik Aminta, előálla,
51 Harm |             hogy bú így meghajtott!~7 Ébredj fel azért már keserves
52 Harm |     szomorkodnak éntőlem búcsúzván.~7 Felejts el annak is háládatlanságát,~
53 Harm |          hozzád, sok vitézt legelő!~7 Igaz atyámfia s meghitt
54 Celi |              kik mentenek tüzedtől.~7 Gondolkodván rajta csak
55 Celi |          kit nem adnál sok kincsen.~7 Lengyel szép Zsuzsánna vervén
56 Enne |           most egy csepp módját is.~7 Azért ez lelkem érzette
57 Enne |             lám, már eléggé vertél.~7 Te vagy szál kopiám, te
58 Enne |           el,~Éljünk csendességgel!~7 Te regulád szerint hogy
59 Enne |           soha el ne téveszthessen!~7 Rágalmazó nyelvtől, ál ellenségtől~
60 Enne | hangossággal,~Oly nagy méltósággal.~7 De te mindazáltal, szomjú
61 Enne |          örökké áldjátok szátokkal!~7 Tenger mély örvénye, mennydörgés,
62 Enne |             Téged, szentséges fént!~7 Kiből, Uram, néked de mi
63 Gyuj |              azki ismét felemeljen.~7 Illik, hogy elfordulj, Uram,
64 Gyuj |           Isten,~ örömét szívemnek!~7 Te minden jóra fordíthatod
65 Gyuj |         benned,~ viseljed gondomot!~7 Az szép harmatot miként
66 Gyuj |            kegyesen~ hitem szerint,~7 Nyisd fel hát karodnak,
67 Gyuj |        hozzád térvén tégedet követ.~7 Ne emlékezzél ezután gonoszságimrúl,~
68 Gyuj |            Veszett keserves életem.~7 De te, Dávid jó Istene,~
69 Gyuj |       légyek szebb, hogysem vagyok!~7 Légyek fejérb hónál, s örömmondásoddal~
70 Versv|         téssz,~ magát Pokolra ejti.~7 Jajgatván nagy sokszor említi
71 Versv|           hogy gyûlöl.~   ECHO: Öl.~7 No, csak mutasd módját,
72 Ketes|                                     7) Ímé, ez szívembe lövé egyik
73 Ketes|          eredtem gyakran rózsáival.~7 Ha vadászat kellett, vitt
74 Ketes|        tisztát,~ válogatja magának.~7 Lám, magad is vallod, nem
75 Ketes|            úgy éntőlem nem hallasz!~7 Ímé, megfáradtam, ugyan