Part

 1 Verse|          tüzes szikrákkal~ szerelmét most újítja,~Elmémben, mint várban
 2 Verse|          hogy nékem ahhoz~Nem szabad most mennem, én vigasztalómhoz!~
 3 Verse|              szívem is érte öltezett most gyászban,~Búskodik magában,~
 4 Verse|             Bizonnyal esmérem rajtam most erejét,~Szívemben felgyúladt
 5 Verse|            Azért immár nékem el kell most indulnom,~De elmémet ugyan
 6 Verse|           nótájára~1 Nõ az én örömem most az én szép~ szerelmem erre
 7 Verse|        Beteges lelkem ismét énnékem~ most új szerelemtõl,~Mely betegségem
 8 Verse|               mert én úgy nem élnék!~Most ha így volnék, s az is törtínnék,~
 9 Verse|               4 Gyakran szerelmimben most is szerencsésít,~Én jó szerencsémre
10 Verse|              változó szerencse,~Mire most szívembe~Új gyötrelmet hozál
11 Verse|            eszem vesztésére?~2 Éngem most kétfelől hiteget két dolog,~
12 Verse|           dolog,~Szerelem, bosszúság most bennem fegyvert fog,~Egymás
13 Verse|         mezőt kik széllyel béjárják,~Most azok is vigadnak, s az időt
14 Verse|     reménségem kiben vala nékem,~ az most elhágyott éngem,~Kiért mindenkoron
15 Verse|             voltál előbb örömemnek,~ most vagy csak keservemnek.~5
16 Verse|      szolgálatom,~Hogy miattad essék most szernyõ halálom?~Kegyetlen,
17 Verse|          nyavalya után új kín gyötör most éngemet.~2 Reám mert hertelenséggel
18 Verse|             Reám mert hertelenséggel most az szerelem jüve,~Egy igen
19 Verse|       kínzassam.~6 Térj hozzám azért most, egyetlenegy gyönyörűségem,~
20 Verse|             azért néked lenni hozzám most félkedvvel,~Ha meggondolod,
21 Verse|         viszen tőled ily igen messze most éngem,~Nem lehet az különben,
22 Verse|            éjjel hadna” nótá[jára]~1 Most adá virágom nékem bokrétáját,~
23 Verse|              bokréta dolgát,~Ki noha most ily szép, de estve elhervad,~
24 Verse|           kegyetlenségemnek jutalmát~Most vészem háládatlanságomnak
25 Verse|              löli mindenben.~12 Azki most ezeket öszveszedegette,~
26 Verse|             én szerelmesem haragszik most reám,~Hogy ingyen bánkódom,
27 Verse|         Toldi Miklós nótájára~1 Mire most, barátom, azon kérdezkedel,~
28 Verse|              nékem szólnom,~Szerelem most sem szûn meg, igazán mondom,~
29 Harm |         téged.~4 No, azért dicsérjük most felszóval az Urot,~Mert
30 Harm |             szók, örvendetes csókok,~Most emlékeztetnek elmúlt régi
31 Harm |              sok búját mint viseljem most is.~10 Ezt ha megnyerhetem,
32 Harm |           fájdalmat.~4 Hogy véletlen most Cupido~Meglőtt az mordály
33 Harm |            szép szerelmem,~Ki állasz most énmellettem;~Egészséggel,
34 Harm |           szörnyű kínommal múlnak.~4 Most is örömemet magaddal elvitted~
35 Harm |             bizony tiéd lészen,~Noha most így próbál, de ismét bévészen,~
36 Harm |           meg hozzáfogad,~ noha tőle most elvét.~9 Juliának dolgán
37 Harm |   számkivetésre.~11 Színed dicsősége most ez új versekre~ elmémet
38 Harm |              istene, Venusnak ereje~ most meg megkörnyékezett,~Elmém
39 Harm |             gyúltam,~ mert így, mint most, nem teszett.~2 Óh, véghetetlen
40 Harm |            kicsoda, aki sok kínomba~ most megvigasztalhatna?~Kérlek,
41 Harm |              1 De mit gyötresz éngem most, keserves lelkem?~Nincsen
42 Harm |              is háládatlanságát,~Aki most erre vett éngem, régi rabját,~
43 Vala |                hogy fejemet elhadta,~Most szemem jól látta, de vélni
44 Celi |              el életem,~Hozzám azért most láss, Mars, Diana, Pallas,~
45 Celi |          láss, Mars, Diana, Pallas,~ most légyetek mellettem!~(2)
46 Celi |             világ minékünk, kiben mi most élünk,~ vendégfogadó házunk,~
47 Celi |               hogy a szerelem~ búmra most malommá lett,~Hol mint gabonáját,
48 Celi |              Herculest elvesztetted,~Most is hol szerelem, lesz ott
49 Saja |             vígan már búcsút vettem,~Most Fulvia éget, ki ér bennem
50 Enne |             végre is,~Noha nem látom most egy csepp módját is.~7 Azért
51 Enne |             szerencsét próbálának.~4 Most is vitézeknek te vagy bátor
52 Enne |            Az te nagy nevedben én is most, Istenem,~ kötöttem fel
53 Enne |          Tőle ezelőtt is ez egyet, s most is~ kértem, hogy ránézhessek,~
54 Enne |           Sőt noha úgy tetszik, hogy most is aluszik~ az Úr, de tőlök
55 Enne |         Bizonyos reménségem,~Segélj, most ideje, légy jelen nékem!~
56 Enne |             2 Énreám mert nagy sokan most feltámadtak,~Olyanok, kik
57 Enne |              keres, Úr Isten, lelkem most tégedet,~Szerte mind kiáltván
58 Enne |             Amaz reménletted Istened most holott?~Tõled immár régen
59 Enne |       nyavalya miatt apadott hitemet~Most többíts meg bennem, segélvén
60 Enne |            ággal újult,~4 Szinte úgy most lelkem ő nagy ínségében~
61 Enne | kételenségében.~Noha elhagyott volt; most reménlettében~Rád szállott
62 Gyuj |      kiáltván~ könyörögvén jártam.~3 Most is csak benned reménségemet,~
63 Gyuj |       váltottál meg,~Kinek érdeméért most is szükségemet~ teljesíts
64 Ketes|             az te munkád az, valamit most mondok.~11 Ha kérdi asszonyom
65 Ketes|         Halljad - úgymond -, kérlek, most tőled nem félek,~ Venus
66 Ketes|               mint féreg.~9 Ki bízta most reád, hogy hozzám jüjj magad~
67 Ketes|             haragodban~ ne feddj meg most éngemet,~Sok gonoszságomért,