Part
1 Verse | Láték két hattyút egy tóban,~Hogy volna csendes úszásban~Együtt
2 Verse | Hasonlók, mindketten szépek.~4 Hogy így együtt szerelmesen,~
3 Verse | enyhítõje, bánatom vivõje~ hogy csak õ már, azt vallja.~
4 Verse | tégedet csókolni szájához,~Óh, hogy nékem ahhoz~Nem szabad most
5 Verse | gyászban,~Búskodik magában,~Hogy nem részesülhet õ nyájasságában.~
6 Verse | õ nyájasságában.~4 Mint hogy te ékes vagy szép drága
7 Verse | rózsa orcájával.~5 Mint hogy gyémánt drágább és szebb
8 Verse | hasonló,~Mint acéllal gyémánt hogy meg nem rontható,~Így õ
9 Verse | néki, utolszor kérd erre,~Hogy miként az gyûrõt foglalták
10 Verse | hívségemet,~Azt jelenti, hogy õ sem gyûlöl éngemet,~De
11 Verse | vesztém enmagam,~Tudván, hogy így járok, mégis elhajlottam,~
12 Verse | elhajlottam,~Nézd, mire jutottam,~Hogy tudva magamot kínra bocsátottam.~
13 Verse | erre~Vett az õ szépsége,~Hogy magamot érte ejteném az
14 Verse | érdemlettem volna bizony tõle,~Hogy nagy szerelmébe,~Éngemet
15 Verse | esméri idõvel énbennem,~Hogy nem csalárd szívvel személyét
16 Verse | vigasztalóm!~17 Nem úgy mégyek el, hogy lennék nálad nélkül,~Mert
17 Verse | nálad nélkül,~Mert miként hogy test nem élhet lélek nélkül,~
18 Verse | jótétéért, míg élek, mind áldom,~Hogy jóra hozta szerelmesemmel~
19 Verse | tudta, mert hív szolgálatom;~Hogy vétettem, nem szánszándék~
20 Verse | mint jó zsoldját,~ adja, hogy én megcsókoljam,~Szerelmével
21 Verse | Szerelmével ajándékoz,~ csak hogy tovább is szolgáljam.~5
22 Verse | arra figyelmes lészek,~ hogy ne légyek ellene kedvének:~
23 Verse | Venus asszony,~ tetszik, hogy veszteg áll,~Tettetes köztök,
24 Verse | jövendölõk bizonnyal énnékem,~Hogy születésemben Venus megkért
25 Verse | Venus megkért éngem,~Arra, hogy csak magának szolgáltasson
26 Verse | is ez szót,~Mert látom, hogy Venus kíván nékem sok jót,~
27 Verse | akkor sem volt õ maga is,~Hogy néki ítélte aranyalmát Paris,~
28 Verse | szépségét irigykedik rea,~Hogy nálánál szebbnek ítéljem,
29 Verse | 10 Az csak vétek benne, hogy ilyen tudatlan;~De medgyek,
30 Verse | ölében,~Nem félvén attól, hogy élnék távol~ szeretõmtõl
31 Verse | foglalt.~4 Siralmával mint hogy megcsal~ az krokodilusgyík
32 Verse | vetettél el szemed elõl éngem?~Hogy verhetett benned fészket~
33 Verse | ejtettél,~Ezt engedjed, hogy szánjon meg,~ vélem kit
34 Verse | ide-s-tova inog.~3 Miképpen hogy Bessus az két fiataltól,~
35 Verse | mikor ketten jáddzák,~Tudod, hogy egymásra ütik és hajítják,~
36 Verse | éngem,~Szégyentõl, Pokoltól hogy megmenekedjem!~10 Azmi néked
37 Verse | bár azt cselekedjed,~Csak hogy kárhozattól lelkemet õrizzed,~
38 Verse | nótára~1 Valaki azt hiszi, hogy nyerjen~ menyeken és szüzeken~
39 Verse | rostás edénében,~Avagy hogy verőfént akar~ fogni bolondul
40 Verse | már, ni, annyira jutott,~ hogy ugyan nem szállhat alább.~
41 Verse | nem szállhat alább.~4 Mint hogy tiszta vízzel buzog fel~
42 Verse | csak az sem volt jutalma,~Hogy valaha nékem kegyesen~ vagy
43 Verse | látnom sem hadta,~Csak azért, hogy szerelméért~ szívemet több
44 Verse | kínomon, mint nagy jón,~ hogy lelkem epedez,~Szerelmében,
45 Verse | mint szélvészben,~ látván, hogy szinte úgy evez.~7 Medgyek?
46 Verse | már nem tudom, ha látom,~ hogy én el nem hagyhatom,~Noha
47 Verse | légyen,~ valamit mível vélem,~Hogy lelkem érte jár, lássa már,~
48 Verse | kegyelmes nékem,~Esmérje valaha, hogy soha~ egyebet szerelmem~
49 Verse | abban esmét felgyújtom,~Csak hogy keservemben, már kiben~
50 Verse | vész, halálra már kész,~ hogy oda nem mehet.~4 Már ha
51 Verse | fohászkodásban lelkem.~2 Ha néha hogy értek egyéb embereket~ szeretőjökről
52 Verse | terjeszted~ énfelém is fényedet,~Hogy vigasztaltatnám én nagy
53 Verse | naponként öregbülnek,~Kik hogy ez ideig bé nem telhettenek,~
54 Verse | csudám nékem ezen vagyon,~ hogy mely kemény te szíved,~Te
55 Verse | érdemlém az te ittlétedben,~ hogy szemedet rám vessed.~7 Rajtam
56 Verse | Mert azt így jól látod, hogy vagyok te rabod,~ ha szinte
57 Verse | Aetna-hegyet mondják tengeren túl,~ hogy korosként égten-ég,~Kit
58 Verse | árkokká lönni kezdnek,~Kik, hogy meglégyenek, magad is jól
59 Verse | magad is jól tudod~ azt, hogy lehetetlenek.~13 Rólam azért
60 Verse | untatlak,~Csak ezen könyörgök, hogy éngem mindenkor~ tarts tulajdon
61 Verse | vagyon;~Mi oka, nem tudom, hogy mind éjjel-nappal~ szívem
62 Verse | hamis voltán ha gondolkodom,~Hogy azt szeretteti vélem, ki
63 Verse | mindnyájan.~9 De meglássátok, hogy az méz-elszedésben~Fuláktok
64 Verse | 10 Mert mint szájatoknak hogy vagyon fulákja,~Így ő szemének
65 Verse | nagy sokat gondolkodtam,~Hogy ne bánkódhassam.~3 Azért
66 Verse | árnékába leülék,~Fülemile hogy ott hangoskodnék,~Szívem
67 Verse | fáradság után~Törtínék, hogy én ott elalunnám,~Álmomban
68 Verse | Mert voltam kétségbe;~13 De hogy látom hozzám szerelmedet,~
69 Verse | kérlek, híremet.~15 Látod, hogy én nem sok csácsogással~
70 Verse | Mi együtt-éltünkért,~17 Hogy amiket nékem te fogadtál,~
71 Verse | rajtam,~Ádjad bizonyában, hogy hallhassam,~Mit álmomban
72 Verse | TIZENHETEDIK~KIBEN ANNAK ÁDJA OKÁT, HOGY ÉL, ~NOHA A LÉLEK A SZERELMESÉHEZ ~
73 Verse | látá;~Látván lakóhelyét, hogy kíváná éltét,~ lelkemnél
74 Verse | éltemtűl.~4 De ha kérded, hogy hogy élhetek lélek nélkül,~
75 Verse | éltemtűl.~4 De ha kérded, hogy hogy élhetek lélek nélkül,~Ha
76 Verse | szerelmemben mégis éltet éngem,~ hogy szinte ki ne múlnék.~6 De
77 Verse | lélek,~Látván, szerelmemben hogy mely igen gerjedek,~Mint
78 Verse | helyből, kifutna testemből,~ hogy ilyen igen égek.~7 El is
79 Verse | TIZENNYOLCADIK~KIBEN ÖRÜL, HOGY MEGSZABADULT AZ SZERELEMTŐL~
80 Verse | kedvesb volnék.~7 Mint én, hogy így égjen, enmagam sem kívánom,~
81 Verse | És csak úgy szeressen, hogy el ne felejtsen,~ meg is
82 Verse | enyheszik kínom.~8 Hiszem, hogy nem lenne hozzám oly háládatlan,~
83 Verse | látám,~Megrettenék látván, hogy haragudnék reám.~3 Tetszék,
84 Verse | érdemlette-é tõled szolgálatom,~Hogy miattad essék most szernyõ
85 Verse | senki,~Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki.~6 Ez
86 Verse | kívánok~ jutni hamar halálban,~Hogy halálom által vég szakadhasson
87 Verse | akkor~ mátkájáért lehetett,~Hogy az hajósoktól tengerbe mátkája~
88 Verse | szerelmem, látom, teljességgel~ hogy éngemet útáló.~7 Óh, megrepedezett
89 Verse | szívét azoknak éltekért,~Csak hogy élhessenek, szívéből ont
90 Verse | szíve mégis mely szerelmes,~Hogy meghalni értek kész és nem
91 Verse | teljék néked kedved, csak hogy te jobb karod~Hozza el életemért
92 Verse | szernyő halálommal,~Csak hogy ölessem meg te liliomszínő
93 Verse | mostan énrajtam,~Az jóért hogy gonosszal akarsz lenni hozzám,~
94 Verse | lenni hozzám,~Nem illik, hogy szolgálatomért tőled így
95 Verse | nékem reménségem,~Hiszem, hogy még valaha megszánván, te
96 Verse | kezed, kit Istentűl kérek,~Hogy rövidnap szorosan ölelvén
97 Verse | félkedvvel,~Ha meggondolod, hogy kiket hadtam én éretted
98 Verse | kötötte rózsáját,~Úgy tetszik, hogy értem ebből ő akaratját.~
99 Verse | eszes elméjét!~3 De látom, hogy evvel nemcsak azt jelenti,~
100 Verse | azt jelenti,~Hanem viszont hogy én is oly légyek, kéri,~
101 Verse | esztendőben,~Egy szerelmes helyen hogy volnék rejtökben,~Az adá
102 Verse | Óh, én szívem mint ég,~Hogy szerelem miatt örök kínban
103 Verse | távozása.~3 Szinte mint hogy a test mikor az lélektől~
104 Verse | test mikor az lélektől~Fáj, hogy eltávozik, mint szeretőjétől,~
105 Verse | ez,~Mert nékem oly nehez,~Hogy szerelmem néked sok bánatot
106 Verse | két gyöngyet.~5 De mint hogy a két gyöngy szinte egyaránt
107 Verse | 7 Vedd ezt is eszedben, hogy gyöngynek örege~Vagyon felfüggesztve
108 Verse | szerelmesem haragszik most reám,~Hogy ingyen bánkódom, azt véli
109 Verse | bánkódom, azt véli énhozzám,~Hogy őtet meguntam,~Fogadásomat
110 Verse | meguntam,~Fogadásomat gondolja, hogy megbántam.~2 Nem tudok mit
111 Verse | másra véli.~3 Nem hiszi, hogy néki, s nem másnak örvendek,~
112 Verse | Ha víg vagyok, azt hiszi, hogy mást szeretek,~Egyebet kedvelek,~
113 Verse | szívének minden jó szándékát,~Hogy énnékem magát~Ádta, hogy
114 Verse | Hogy énnékem magát~Ádta, hogy érezzem nagy jó akaratját.~
115 Verse | eszembe mézzel folyó beszéded;~Hogy hadnálak téged,~Ha elmémben
116 Verse | hetvennyolcnak végében,~Hogy volna szeretőm énhozzám
117 Verse | vertengek egyedöl,~7 Jobb, hogy együtt véle lévén, az õ
118 Verse | nagy veszedelemtõl,~Csak hogy õtet õrizzétek gonosz hírtõl-névtõl!~
119 Verse | barátom, azon kérdezkedel,~Hogy éngem szerelem ennyire hajtott
120 Verse | emberrûl.~3 Vedd eszedbe csak, hogy az oktalan állat~Mint õrzi,
121 Verse | nem szánja halálát,~Csak hogy azt szeresse, akinek adta
122 Verse | együtt nevelte lányát,~Hogy csak annak vitt minden fogott
123 Verse | eleitõl fogva,~Megesméred, hogy volt mindenütt hatalma,~
124 Verse | mi vette volt el eszét,~Hogy viselné szeretõje öltözetét,~
125 Verse | mit használt bölcs esze,~Hogy szép felesége õtet megnyergelte?~
126 Verse | Labyrinthus útát?~Azért, hogy inkább szerette Theseust,
127 Verse | Ilonát mi vitte volt erre,~Hogy egyik Parist, másik Jasont
128 Verse | tanítá,~Cydippe szavával hogy almán azt írta,~Mintha már
129 Verse | beszédét,~Inkább nem csodálnád, hogy gyötrõdöm én azért.~25 Mert
130 Verse | szebbet én nem láttam,~Éngem hogy igazán szeret, azt megtudtam,~
131 Verse | szerelem alatt,~Csudálom, hogy eddig még sem jutott reád,~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~ ~
132 Harm(1)| Feltételezhető, hogy innen az Éngem Venus asszony
133 Harm | világosságával, lelked ajándékával,~Hogy éltünkben ez földön járjunk
134 Harm | minékünk, kegyelmes Istenünk,~Hogy mindnyájan tégedet igazán
135 Harm | BOCSÁNATÁÉRT KÖNYÖRGETT AKKOR, ~HOGY HÁZASODNI SZÁNDÉKOZOTT~Balassi
136 Harm | Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,~ akar esni kétségben.~
137 Harm | keresztelte az szerelmesét, hogy a rígi poétákat ebbe is
138 Harm(2)| amelyről föltételezhető, hogy magától Balassitól származik. (
139 Harm | HARMINCNEGYEDIK~EZT AKKOR SZERZETTE, HOGY AZ FELESÉGE IDEGENSÉGÉT ~
140 Harm | HARMINCÖTÖDIK~EZT AKKOR SZERZETTE, HOGY AZ Ő FELESÉGE IDEGENSÉGE ~
141 Harm | ím, nem tudom, mi löle,~Hogy bennem meg felgerjede.~2
142 Harm | tűr én szívem fájdalmat.~4 Hogy véletlen most Cupido~Meglőtt
143 Harm | hittel lőn köztünk szó,~Hogy frigyünk lenne állandó.~
144 Harm | Veszedelmemre de siet,~Hogy bennem gyújt régi szenet.~
145 Harm | felgerjesztem, csak véled égetem,~ hogy örülj személyével,~De meglásd,
146 Harm | személyével,~De meglásd, hogy jobban becsüljed ezután,~
147 Harm | HARMINCNYOLCADIK~IMMÁR HOGY AZ CUPIDO MUTATÁSÁRA MEGSALDÍTJA ~
148 Harm | fogada~ fia által énnékem,~Hogy kezembe adna, ha ő szolgálója~
149 Harm | könyveimben.~4 De ne adja Isten, hogy ez ilyen légyen,~ ez bizony
150 Harm | szép Juliának,~Hertelen hogy látám, előszer alítám~ őtet
151 Harm | HARMINCKILENCEDIK~HOGY JULIÁRA TALÁLA, ÍGY KÖSZÖNE
152 Harm | én fejedelmem!~6 Juliámra hogy találék,~Örömemben így köszenék,~
153 Harm | SALAMANDRA PÉLDÁJÁT, AZT, HOGY VAGY LÉSZEN ~ŐHOZZÁ JÓ VALAHA,
154 Harm | Csak nékem, veszettnek, hogy mind napok, éjek~ szörnyű
155 Harm | mézzel,~ halálnál jobb, hogy nyeljek.~7 Lelkem szemed
156 Harm | kegyelmet reménlenék,~Hogy megkegyelmezne, tovább ne
157 Harm | Angeriano~azon nótára~1 Széllyel hogy vadásza én lelkem, Julia~
158 Harm | szép szellõn árnékban,~Kit hogy tündér láta, csak reá ámula,~
159 Harm | kétség között tartóztat,~Hogy tüzében égjek, valameddig
160 Harm | hajtá~Julia ölében, kit hogy vőn eszében~ kegyes, haragvék
161 Harm | öledben, mint anyám ölében,~ hogy fejem ott nyugodnék;~Tetszél
162 Harm | nedvesít s bánattal keserít,~ hogy oly kemény, mint a vas,~
163 Harm | Juliám, kitől jómot várnám,~ hogy lenne már irgalmas.~3 Az
164 Harm | vagyunk mi mindketten,~ hogy énekedet mondod~Te is, szinte
165 Harm | keservemben~ szemeimből könyveim,~Hogy szép szerelmesem jut eszembe
166 Harm | véremmel,~Kin megesmérhesse, hogy csak őérette~ tűrök mindent
167 Harm | világra,~Dajkámat is mondám, hogy óhajtás volna.~3 Lakóhelyemet
168 Harm | ha kenyér-é?~4 Mondám, hogy az csak haszontalan reménség,~
169 Harm | nyerhetetlen szépség;~Mondám, hogy beszélni tanít esztelenség.~
170 Harm | esztelenség.~5 Ruhámat is kérdé, hogy miben öltözém?~Vajudt tagaimat
171 Harm | öltözém?~Vajudt tagaimat hogy mivel fedezém?~Az szenvedést,
172 Harm | szenvedést, tûrést, mondám, hogy viselém.~6 Monda: Itt mit
173 Harm | Örökké így élsz-é? Mondék, hogy örökké.~Okát fájdalmidnak
174 Harm | mondani tudnád-é?~Mondám, hogy szerelem, s búmat keserülé.~
175 Harm | Ezt írván, Julia kérdé, hogy mit írnék?~Szerelem szép
176 Harm | Cupidóra gyermekszemélt hogy írtanak.~ ~
177 Harm | változását~ szerelmemnek hogy látnám,~Kiben Juliátúl,
178 Harm | NEGYVENNYOLCADIK~HOGY JULIÁNAK, S NEM AZ SZERELEMNEK
179 Harm | hatalmomat látod,~ csak kár, hogy vísz ellenem,~Mert kezemben
180 Harm | kínszenvedője;~Csak öröm mondani, hogy magamot kötni~ látám nagy
181 Harm | kinek víg voltának,~ óh, hogy én akkor hűk!~De kegyesnek
182 Harm | hűk!~De kegyesnek tetszék, hogy kezében juték,~ s nem is
183 Harm | juték,~ s nem is tudtam, hogy oly szűk~Az kegyes szerelmes,
184 Harm | fejem miképpen esett,~És hogy nem könyörül rajtam, ki-ki
185 Harm | megtudni,~Ily kegyetlenképpen hogy bennem ki szerzi,~Életemnél
186 Harm | még az is úgy tetszik,~ hogy ott nyugszik Szerelem.~3
187 Harm | amint a bölcsök írják,~Hogy egy kárhozottnak Pokolban
188 Harm | ÖTVENEGYEDIK~HOGY NYERTE EL JULIA A CUPIDO
189 Harm | áda,~Mert szép szemétől hogy ő igen fél,~ rajta nyilván
190 Harm | minden ott hagyaték.~4 Kit hogy megláta kegyes Julia,~ a
191 Harm | mint célül tett jelt~ lövi, hogy kínt valljon.~6 Sokakat
192 Harm | senki nem áll,~S ez oka, hogy én több sebet tűrvén,~ több
193 Harm | nyughatatlansággal,~Mint hogy éngem is veszt, noha mégis~
194 Harm | kit lelkem szeret,~ s kell hogy kínját valljam?~9 Akik szeretnek,
195 Harm | feltámad~ újobb gyötrelmemre,~Hogy nem szólhatok, mégis csak
196 Harm | ÖTVENKETTŐDIK~KIBEN MOROG CUPIDÓRA, HOGY CSAK ~ÍGÉRTE, S NEM ÁDJA
197 Harm | úgymond -, úgy vészem eszembe,~Hogy ok nélkül így szidsz jótétem
198 Harm | virágozott?~Bolond, nem tudod-é, hogy tűrés ád hasznot?~10 De
199 Harm | tömlöcében ülnék,~Csak hogy szerelmébe valaha kerülnék.~ ~
200 Harm | Nap ez földnek világát~ hogy csak egyedül ádja,~Úgy csak
201 Harm | ábrázatja~ bánatomat tisztítja,~Hogy megvigasztalja, fejemet
202 Harm | mint én,~Ki látta éltében, hogy így haljon, vesszen~ más,
203 Harm | s megkegyelmez-é nékem?~Hogy régen szolgálom, lészen-é
204 Harm | öl végre,~ amint látom, hogy gyűlöl.~ ECHO: Öl.~8 Már
205 Harm | szerelmemnek, ki csak nő,~Mert hogy így szeretem, s jutalmát
206 Harm | Pünkösd rózsáján,~ látom, hogy színe terjed,~Magad se mondanád
207 Harm | kiesém kedvébűl,~Látom, hogy csak gyűlöl, énnékem nem
208 Harm | könyörül.~ ECHO: Örül.~12 Hogy hihessem én azt, ha látd-é,
209 Harm | s amint magát mutatja,~Hogy esmét szeressen, nem ádja
210 Harm | 15 Megdicsőült színben hogy gerjedt szívemben~ vidám
211 Harm | MAGÁBAN, ÉS SÁPOLÓDVÁN AZON, ~HOGY MENEKEDHESSÉK MEG JULIA
212 Harm | vagyon~1 Mi dolog, Úr Isten, hogy ez egy kegyesen~ kívül senki
213 Harm | tetszik?~S de mi oka vallyon, hogy csak ez asszonyon~ lelkem
214 Harm | vetett gyötrelemre,~Kiben hogy lát, örül, kínoz kegyetlenül,~
215 Harm | hozzád haraggal áll,~ mért hogy attól meg nem válsz?~Ilyen
216 Harm | rabjának:~6 Tusakodnod azon, hogy ez kegyes asszony~ nálad
217 Harm | esik.~Azért en a tanács, hogy dolgodhoz jól láss,~ mert
218 Harm | képét,~Ráfelelek, s meglátd, hogy meg hozzáfogad,~ noha tőle
219 Harm | fejem,~Kiben ő úgy fogad, hogy meg hozzáfogad~ az én fene
220 Harm | AZON KÖNYÖRÖG, LÁTVÁN, ~HOGY SEMMI VÁLASZT NEM VEHET
221 Harm | VÁLASZT NEM VEHET TŐLE, ~HOGY OTTAN CSAK NE FELEDKEZZÉK
222 Harm | siralmas kár-é énnékem az,~ hogy elfeledtél éngem?~2 Jó vitézek
223 Harm | verssel kiáltok~ hozzád, hogy lelkem buzog;~Mit vétettem,
224 Harm | buzog;~Mit vétettem, kérlek, hogy nem szánsz éngemet,~ kinek
225 Harm | szíve háborog?~6 Érted, hogy elmentél, és elfelejtettél~
226 Harm | nagy tüzemmel, féltem,~ hogy sokak eszét vesztem,~Ha
227 Harm | háládatlanság miatt nyomorúság~ hogy ne szálljon fejedre,~Vagy
228 Harm | szolgádba!~10 Úr Isten, hogy lehet az kegyetlenségnek~
229 Harm | vadak lakóhelyit~ mi haszon, hogy béjárom?~Emberek nem lakta
230 Harm | én mind csak azon voltam,~Hogy nagy szerelmemet, ki forral
231 Harm | úgy tetszik szememnek,~ hogy mind előttem mozog.~6 Noha
232 Harm | éngem, noha nyilván érzem,~ hogy csak vallom gyötrelmét.~
233 Harm | e földön úgy szerzett,~ hogy senki szebb ne légyen.~8
234 Harm | éngem,~Kínját, hiszem csoda, hogy mintha jó volna,~ oly örömest
235 Harm | üti,~Nem gondolván véle, hogy gyertyaláng heve~ meg is
236 Harm | lelkem, s csak az nehéz,~ hogy tart számkivetettnek.~12
237 Harm | szabad légyen már véle,~Csak hogy ezt engedje kínom érdemébe,~
238 Harm | engedje kínom érdemébe,~ hogy amint felmetszette~Juliát
239 Harm | bánatunktúl~Ott mi esénk távul,~Hogy szerelmet nyerheténk egymástúl.~
240 Harm | dolgunkról nem szükség,~Elég, hogy megvolt minden édesség,~
241 Harm | másfélezerben~És nyolcvankilencben,~Hogy bécsi virág juta eszemben.~ ~
242 Harm | leányok s az basiliscusok,~ hogy a szemekkel ölnek.~2 Azminthogy
243 Harm | ég, mint tűz.~3 Mely tűz hogy éngemet még hamuvá nem tett,~
244 Harm | s bizonságát is ádja,~4 Hogy vadnak bogarak, kik láng
245 Harm | viszont könyvemnek köszönöm, hogy élek,~ mert tüzemet az oltja,~
246 Harm | mert tüzemet az oltja,~6 Hogy mind el ne fogynék, de csendesen
247 Harm | harmat~ ha néha nedvesíti,~Hogy mezítláb járván csak múlatságában~
248 Harm | nyilván tudtára,~Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek~
249 Harm | mert veszett, alég várja,~Hogy szent nevét hallja annak,
250 Harm | ki hazáját elhadta~Azért, hogy egy kegyes, akihez szerelmes,~
251 Harm | anélkül is elég sok veszélyem,~Hogy te is oly búval keserítesz
252 Harm | kívánna,~De magad jól tudod, hogy nem is kívánja,~Azért felejts
253 Harm | tanácsot~Szoktál gyakran adni, hogy bú így meghajtott!~7 Ébredj
254 Harm | Bizonyíts evvel is meg, hogy szereted jól,~Mert nem illik
255 Harm | Mert nem illik hozzád, hogy róla gonoszt szólj.~8 Háládatlanságán
256 Harm | tanács légyen mindeneknek,~Hogy senki ne higgyen soha szerelmének;~
257 Harm | szarándoknak.~3 Könyörgök, nékem is hogy légy már vezérem,~Mert,
258 Harm | könyörgéssel!~5 Jártomban-költömben hogy csak reád nézzek,~Búmban,
259 Harm | helyen el ne felejtselek;~6 Hogy bujdosásom ideje tölte után~
260 Vala | én hiszem, azt tudjátok,~Hogy a vidám szemű s vékony szemöldökű~
261 Vala | kegyes rabja nem vagyok;~S hogy ember sem vagyok, s lelkem
262 Vala | udvari gyönyörűség;~De hogy búmban így hágysz, s csak
263 Vala | bír lelkemmel, ha rá sír,~ hogy véget nem vet búmnak.~Dedim
264 Vala | Egykor szép Juliát látván, hogy ő magát~ szép tükörébe nézné,~
265 Vala | ki olyan, mint lelkem,~ hogy fejemet elhadta,~Most szemem
266 Vala | látta, de vélni sem tudta,~ hogy magát másnak ádta.~Dilber
267 Vala | Egyaránt való jót méltó-é, hogy azok~ mind fejenként végyenek?~
268 Celi | Kit csak azért mível, hogy ismét nagy tűzzel~ veszesse
269 Celi | járjak úgy, mint Dido,~Ki hogy csalatkozék, tőrben bocsátkozék:~
270 Celi | MÁSODIK]~UGYANAKKOR, HOGY MEGKEDVELI CÉLIÁT, EKKÉPPEN ~
271 Celi | KÖNYÖRÖG MINDJÁRT NÉKI, HOGY KEGYES SZEMEIT REÁ ~VETVÉN,
272 Celi | virágok, füvek,~ harmaton hogy nap felkél,~Cseng szép madárszózat,
273 Celi | sétál sok vad,~ reggel, hogy elmúlt éjfél,~Újul zöld
274 Celi | VALÓ KEGYELMÉT, ~TUDNIILLIK HOGY CÉLIÁT SZERELMÉRE FELGERJESZTETTE, ~
275 Celi | neved,~Veszendő voltomban hogy segélél mostan,~ hála légyen
276 Celi | mint holdnak, csillagnak~ hogy enyészik világa,~Úgy menyek-szüzeknek,
277 Celi | Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem~ búmra most malommá
278 Celi | félti,~Nem csuda, én is hát hogy féltem Céliát,~ midőn gonosz
279 Celi | gyanúságommal,~Kiért méltó volnék, hogy halált kóstolnék,~ ezt mívelvén
280 Celi | bántod, mert magad is látod,~ hogy erőd kicsint tégyen.~5 Szép
281 Celi | tőlem, mert elhidd felőlem,~ hogy csak héába furdalsz,~Az
282 Celi | együtt velem,~ csak kár, hogy így ostromlasz;~Távozzál
283 Celi | ÁLLAPATJÁBAN, ~CUPIDÓVAL IS FEDDIK, HOGY (HOLOTT HAZÁJÁBÓL IS Ő ~
284 Celi | beszédén, örvendetes képén,~ hogy mikor szemem látja,~Juliának
285 Celi | Medgyek? Hová légyek? Jobb-é, hogy engedjek?~ Mert se Mars
286 Celi | bánatja, búját mind elmúlatja,~Hogy jó kedvét mutatja.~4 Kártyát
287 Celi | tromfodra kél, csak azért, hogy jót reménlj,~Semmi gonoszt
288 Celi | vett.~6 Így volt akaratja, hogy megnyilatkozzék,~Vagy immár
289 Celi | immár barátja, ne félj, hogy változzék.~Megemlítsen és
290 Celi | szerelemnek oka,~Mit haragszol? Hogy nem játszol vélem, kivel
291 Saja | érdemem nincs is arra nékem,~ hogy ő éngem szeressen,~Csak
292 Saja | BÁNJA, HOGY HAJNALBAN KELL AZ SZERELMESÉTŐL
293 Saja | sétál sok vad,~ reggel, hogy elmúlt éfél,~Újul zöld bokor
294 Enne | mert mindenik azt tudja;~Hogy eddig is éltem, ki-ki csudálja,~
295 Enne | veszett állapatja,~Lehetetlen, hogy senki szabadítsa.~6 De mind
296 Enne | háborúimban is~Érzi lelkem, hogy reménség kívül is,~Csudaképpen
297 Enne | jók következnek:~Egyik ez, hogy mindholtomig dicsérlek,~
298 Enne | dicsérlek,~Másik meg ez, hogy azok is megtérnek,~Kik segedelmedről
299 Enne | bátorságot adál diadalmot,~ hogy vitézül járnának,~Midőn
300 Enne | szégyent, kit mégis vallok,~9 Hogy vidám orcával, szép háláadással~
301 Enne | engedted.~4 Könyörgök tenéked, hogy szentelj meg éngem,~Tulajdon
302 Enne | éngem,~Tulajdon templomod hogy lehessen lelkem,~Szeplő
303 Enne | csendességgel!~7 Te regulád szerint hogy igazán élvén,~Hozzánk tartozókkal
304 Enne | megszégyenednem!~2 Vagy ha azt akarod, hogy tûrjem ostorod,~Csak rút
305 Enne | vitézséggel, az jó hírrel, névvel,~Hogy szép tisztességgel mindent
306 Enne | dicsérhessen lelkem mindenképpen,~Hogy mindenek ellen megtartottál
307 Enne | egyet, s most is~ kértem, hogy ránézhessek,~Az imádság
308 Enne | lelkét adja reménségét,~ hogy egyedül cak benne higgyek;~
309 Enne | ellenségem,~Sőt noha úgy tetszik, hogy most is aluszik~ az Úr,
310 Enne | Szemem csak reád néz, félvén, hogy majd elvész,~ ne hágyj,
311 Enne | Irgalmas szent Atyám, engedjed, hogy tudjam~ az te utaidot követnem,~
312 Enne | félelem, se más dolog éngem,~ hogy soha el ne téveszthessen!~
313 Enne | sok búmban,~ s tudom is, hogy sok jókkal áldasz,~Senki
314 Enne | S nyilván megbizonyítod,~Hogy segéli az hív embert jobb
315 Enne | szívvel,~Dicsérlek énekekkel,~Hogy veszteket láthattam két
316 Enne | nevedet,~Szabadulására, hogy onts kegyelmedet,~Mint forrásfejedet.~
317 Enne | régen talám elhasomlott,~Hogy vagy ilyen romlott.~5 Mely
318 Enne | öl nagy szégyenletembe,~Hogy kevély ellenség azt veti
319 Enne | korosként lelkével mellettem,~Hogy fájdalmam miatt ne vésszen
320 Enne | atyám karjára,~12 Fõképpen, hogy tudom, már hogy nemsokára~
321 Enne | Fõképpen, hogy tudom, már hogy nemsokára~Megkönyörül rajtam
322 Enne | Mondok: Csak ne kérdjék, hogy hol én Istenem,~Mert mérgemben
323 Enne | akkor nem tudok mit tennem,~Hogy azzal terjesztik keservemet
324 Enne | ÁLLAPATJÁT, KÉRI ISTENT, HOGY ÉLETÉNEK SŰRŰ ~NAGY VESZÉLYIBEN
325 Enne | áldomásodban fogadásod szerént,~Hogy az kétség miatt el ne hágyjon
326 Enne | Lám, már megváltottad, hogy ne égne benne,~Sőt jót érdemlene.~
327 Enne | galambot ha Noé megtartott,~Hát hogy hadnál éngem, kit Fiad megváltott,~
328 Gyuj | BOCSÁNATJAÉRT,~ÉS HÁLÁKAT IS ÁD, HOGY ISTENHEZ VALÓ MEGTÉRÉSE
329 Gyuj | tőrben,~De mégsem gondoltam, hogy így járjak ebben.~4 Anyámnak
330 Gyuj | ismét felemeljen.~7 Illik, hogy elfordulj, Uram, bűneimtűl,~
331 Gyuj | kegyességedtűl~Nem illik, hogy megfossz irgalmasságodtúl.~
332 Gyuj | ki nem térek vala,~Vagy hogy vétkeimből ki nem emelsz
333 Gyuj | dicsérjen~És holtig tiszteljen,~Hogy annak utána örökké élhessen!~
334 Gyuj | kérlek, mutasd meg azt,~Hogy jó Isten vagy, és meghallgatod~
335 Gyuj | felségedet,~Adj erõt arra, hogy segítségül~ híhassam nevedet,~
336 Gyuj | lábait, mint szemek fényit,~ hogy valamint ne üsse az kõben.~
337 Gyuj | lészen gyönyörû éltünk.~5 Hogy tégedet, élõ Istent, szívünk
338 Gyuj | KÖNYÖRÖG ISTENNEK, HOGY BUJDOSÁSÁBAN VISELJE ~KEGYELMESEN
339 Gyuj | reám,~ te régi szolgádra,~8 Hogy mind holtomig szívem légyen
340 Gyuj | fúr!~2 Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár~ mentségére,~
341 Gyuj | SZÁMLÁLVÁN, ~KÉRI ISTENT, HOGY KÉTSÉGBEN ESÉSTŐL OLTALMAZZA~[
342 Gyuj | másképpen,~Csak könnyebbíts meg, hogy ne légyen tűrhetetlen!~5
343 Gyuj | azmit régenten fogadtál,~Hogy mihelt néked könyörgök,
344 Gyuj | állapotra,~Ne tessék az, hogy héába~Bíztam magamot magadra!~
345 Gyuj | anyám éltetett el,~ méhében hogy hordozott,~Vétket te penig
346 Gyuj | ki tiszta szívet hozott,~Hogy életre adál, azonnal oktatál,~
347 Gyuj | lá, ki nagy kínt vallok,~Hogy undok vétkemből megtisztulván
348 Gyuj | kegyesen,~Fúdd belém ismegént, hogy nagy szívem szerént~ lelkem
349 Gyuj | mint azelőtt, bús lelkem,~Hogy sok tévelyedtek tehozzád
350 Gyuj | Sion falát támaszd fel,~Hogy mint áldozatot, adjak úgy
351 Versv | Tõled elijedett, tudván, hogy vétkezett,~ színed igen
352 Versv | mint én,~Ki látta világon, hogy így nyomorogjon~ más, mint
353 Versv | mondd meg, ha tudod-é,~ hogy ki vigasztalhatna?~Búm helyett
354 Versv | mind csak ily kegyetlen,~Hogy régen szolgálom, lészen-é
355 Versv | búmmal, én hiszem, él,~ hogy ily igen nem kímél!~ ECHO:
356 Versv | megöl végre,~ amint látom, hogy gyûlöl.~ ECHO: Öl.~7 No,
357 Versv | szerelmemnek, ki csak nõ,~Vagy hogy így szeretem, s kegyelmét
358 Versv | virág nyárba,~ ím látod, hogy úgy hervad;~Azért adj tanácsot,
359 Versv | Pünkösd rózsáját,~ látom, hogy pirul, terjed;~Ha szép voltát
360 Versv | kiestem kedvébûl,~Látom, hogy csak gyûlöl, énnékem nem
361 Versv | s azmint magát mutatja,~Hogy ismét szeressen, nem ádja
362 Versv | Amen.~13 Megdicsõült színbe hogy gerjedt szívembe~ kedves
363 Ketes | ki már megakadt,~Tudja, hogy övé az, kit hálójában tart.~(
364 Ketes | rajtam düheskedett,~Látod, hogy miattad szívem megepedett,~
365 Ketes | csudálkoznak,~Sok könnyhullatásim hogy el nem olvasztnak,~És ennyi
366 Ketes | szolgája,~Talám fogja tudni, hogy lött árulója,~Megmondhatod
367 Ketes | árulója,~Megmondhatod néki, hogy többé nincs módja,~Nyomhassam
368 Ketes | kihez fogok menni~Mondjad, hogy Pallashoz készülök indulni,~
369 Ketes | állhatatlanságod~ valójában hogy érzi,~Másfelől peniglen,
370 Ketes | érzi,~Másfelől peniglen, hogy ilyen hirtelen~ megvetetted,
371 Ketes | követni.~3 Nem azért izente, hogy el ne lehetne~ udvara nálad
372 Ketes | ellehet nálad nélkül,~De hogy megmutassa, hogy dolgodat
373 Ketes | nélkül,~De hogy megmutassa, hogy dolgodat bánja,~ bár vétettél
374 Ketes | féreg.~9 Ki bízta most reád, hogy hozzám jüjj magad~ hízelkedű
375 Ketes | beszéddel,~Éngem Venus asszony hogy visszakívánjon,~ csempeskedjél
376 Ketes | tőrbűl kivergődtem,~ ismét hogy visszavihess,~.............................................................~ ........................................~
377 Ketes | én benned bízom, tudom, hogy meglátom~ örömöm felkölt
|