Part
1 Verse| Fejtse meg nékem ezeket:~2 Minap én úton jártomban,~
2 Verse| vélem csak kívántatja.~2 Róla feledéken nem lehet
3 Verse| mennem, én vigasztalómhoz!~2 Mondd szolgálatomot õnéki
4 Verse| egy szép víg kegyesért.~2 Annak személyének drága
5 Verse| engem csókolván édesen.~2 Szép Venust azért már kis
6 Verse| tartása~ engemet majd megöl.~2 Ennek termete igyenes, magas,~
7 Verse| magának szolgáltasson vélem.~2 Olyha, mintha hinném enmagam
8 Verse| engemet ez világból kivégez?~2 Menvén hozzá, vigad vala~
9 Verse| hozál eszem vesztésére?~2 Éngem most kétfelől hiteget
10 Verse| fogni bolondul kezében.~2 Nem használ minékünk szerelmünk~
11 Verse| járókot könnyebbítő szele!~2 Te nyitod rózsákot meg illatozásra,~
12 Verse| zöngenek~ sokféle madárszókkal.~2 Új rózsakoszorós kegyesek
13 Verse| nincs már hová fognom.~2 Laktam földemről, szép szerelmemről~
14 Verse| fohászkodásban lelkem.~2 Ha néha hogy értek egyéb
15 Verse| vala méheknek zengését.~2 Gyötrődik magában, mert
16 Verse| nyughatatlanságban,~Szerelem kínjában,~2 Sokszor vigyázva én megvirradtam,~
17 Verse| lelkem után szívemet.~2 Ki sok járás után lelkemet
18 Verse| nincs gyötrelme lelkemnek.~2 Megszabadult rabhoz hasonló
19 Verse| dolgom mind helyin volna.~2 Mert egyéb tűz nemcsak önnen
20 Verse| álmomból róla való nagy gondom.~2 Ez éjtszakai sok vigyázásim
21 Verse| ennyi sok nyavalyámban.~2 Éngem már szép Venus õ édes
22 Verse| élhessenek, szívéből ont ő vért.~2 Tekinthetdsze mellyét, nézd,
23 Verse| kín gyötör most éngemet.~2 Reám mert hertelenséggel
24 Verse| értem ebből ő akaratját.~2 Viola szép színe mutatja
25 Verse| miatt örök kínban esék!~2 Oly nehéz lelkemnek attól
26 Verse| néked sok bánatot szerez.~2 De ha így végezte Isten,
27 Verse| gondolja, hogy megbántam.~2 Nem tudok mit tenni, mint
28 Verse| Melyikünk szebb, ez-é vagy én?~2 Felelém: Ez szót nem fejtem,~
29 Verse| lángjától szívemben én égek.~2 Mikor hallom az fecskéknek
30 Verse| nem volt még közöd evvel!~2 Mert indul szerelem mi természetünkbûl,~
31 Harm | földön járjunk igazsággal!~2 Engedd meg ezt minékünk,
32 Harm | könnyebbíts lelkem terhét!~2 Az én búsult lelkem én nyavalyás
33 Harm | ezután már soha nem jutok.~2 Titkos keservemben hull
34 Harm | Hogy bennem meg felgerjede.~2 Elvált hív szeretőm miatt~
35 Harm | jut eszembe gyakorta.~2 Felele Cupido - úgymond -:
36 Harm | el,~ lelkem de immár övé.~2 Lelkem drága kincsét, dicsőséges
37 Harm | Egészséggel, édes lelkem!~2 Én bús szívem vidámsága,~
38 Harm | ne légy ilyen kegyetlen!~2 Távozás keserve, emlékezet
39 Harm | ha vagyon helye Mennyben?~2 Hevült vala penig Julia
40 Harm | onnan~ öléből kitaszítá,~2 S monda: Bujasággal, gerjedő
41 Harm | szép Juliáról szerzett.~2 Mennybéli szép harmat tégedet
42 Harm | nékem,~ megújulnak kínjaim.~2 Látom, utatokot igazítottátok~
43 Harm | Cupido kiben ejtettenek.~2 Kicsodák szüléid? nékem
44 Harm | aki bír mindent világban.~2 Császárok, királyok vadnak
45 Harm | idővel mind elhullnak,~2 Királyi méltóság, tisztesség,
46 Harm | szenével~ erejét rám támasztá.~2 Ily veszedelmemben a csalárd
47 Harm | szememet, kik mindenkor sírnak~2 Az én szerelmesem háládatlanságán,~
48 Harm | ki egyedül bír vélem.~2 Julia az lelkem, mikoron
49 Harm | elveté íjét~ s ugyan elámula.~2 Kivel csak szívet és mesterséget~
50 Harm | ádsz nékem, veszettnek?~2 Vélem ha egyéb jót te immár
51 Harm | mind heten tündöklenek.~2 Fejér ábrázatot mutat a
52 Harm | szerelmesén?~ ECHO: Én!~2 Ki felele nékem? Távul az
53 Harm | óhít,~ noha érte kínlódik.~2 Nemdenem az-é ez, ki meg
54 Harm | hogy elfeledtél éngem?~2 Jó vitézek harca hol volt,
55 Harm | választ sem téssz nékem?~2 Lelkemnek fájdalmát, érted
56 Harm | nagy tenger morotvája!~2 Mi haszon énnékem hegyeken-völgyeken~
57 Harm | mint most, nem teszett.~2 Óh, véghetetlen kín, kit
58 Harm | csak héában szeretik sokan.~2 Vagyon ennek egy szép atyjafia,~
59 Harm | ád, ki kedves mindennél.~2 Ellenség hírére vitézeknek
60 Harm | hogy a szemekkel ölnek.~2 Azminthogy újobban éngemet
61 Harm | mondja nevét azoknak!~2 Credulus az első, lőn azért
62 Harm | tudod, édes ellenségem?~2 Ha hozzád hajlana, mégsem
63 Harm | voltál minden szerencséken.~2 Te adtál csillagot három
64 Harm | oskola, immár Isten hozzád!~2 Egriek, vitézek, végeknek
65 Celi | most légyetek mellettem!~(2) Cupido, nyiladnak magam
66 Celi | végy szerelmedben éngem!~(2) Reménlett jóm, kincsem,
67 Celi | jódot rólam el ne vedd!~2 Keserves fájdalmim, gyötrő
68 Celi | gerjedvén, füsti menne.~2 Mint az kevély páva verőfényen
69 Celi | kin lisztté létig töret.~2 Ím, az nagy szerelem miatt
70 Celi | veszélyem véghetetlen tenger.~2 Paradicsombéli szépség ábrázatja,~
71 Celi | énnékem,~ éltemet ő segéti.~2 Óh, siralmas szállás, kit
72 Celi | szépen~ sírt öccse halálakor.~2 Mint tavasz harmatja, reggel
73 Celi | vét~ keserves siralommal?~2 Átkozott gyanúság, kétséges
74 Celi | mert szívemet áltatja.~2 Egyenlő két rózsa, kinek
75 Celi | sárgája,~Vékony derekacskája.~2 Mutat mennyei fént kegyes
76 Enne | ilyen veszett szegénre!~2 Ments és vezess ki, Uram,
77 Enne | vigy, kérlek, vitézségre!~2 Régenten Dávidot, juh mellől
78 Enne | szerzője,~Szívek szentelője.~2 Szentlélek Úr Isten, te,
79 Enne | ne hágyj megszégyenednem!~2 Vagy ha azt akarod, hogy
80 Enne | rajtam mert ingyen könyörüle.~2 Kiért áldom nevét és nagy
81 Enne | ideje, légy jelen nékem!~2 Énreám mert nagy sokan most
82 Enne | lélegzetet,~Keres kútfejeket,~2 Úgy keres, Úr Isten, lelkem
83 Enne | örökké ti mind dicsérjétek!~2 Angyalok, az Úrnak követi
84 Enne | lennem,~Nem tudok mit tennem.~2 Sok nyavalya miatt apadott
85 Gyuj | Bűneimért nékem igen ostorozod.~2 Alázatos szívvel, Uram,
86 Gyuj | adnom,~ mert megérdemlettem.~2 Azelőtt való reám bocsátott~
87 Gyuj | mert teljes reménséggel.~2 Mint nagy szál kõ, úgy megáll
88 Gyuj | mert csak rád maradtam.~2 Gyermekségemtűl fogván egyedül~
89 Gyuj | szívemet,~ kit sok kín fúr!~2 Sok ideje immár, hogy lelkem
90 Gyuj | segítő karodot szabadságomra!~2 Angyaloknak s embereknek
91 Gyuj | hágyj bűnömben elvesznem!~2 Nem tagadom, mert vétkeztem,~
92 Gyuj | mert nagy sebbel sérelmes.~2 Mosd el rólam immár, kit
93 Versv| könnyebbíts lelkem terhét!~2 Az én búsult lelkem én nyavalyás
94 Versv| veszett szegén?~ ECHO: Én.~2 Ki felele nékem? Távul az
95 Ketes| udvarában mind azóta nevelt.~2 Anyai kegyelmét kívántam
96 Ketes| mindjárt nem bont szándékot:~2 Köszöneti után néked Venus
97 Ketes| nyújtok,~ nézz áldozó tüzemre!~2 Nagy búsulásodban, tüzes
|