|
De voce ad vocem ex Angeriano
azon nótára
1 Széllyel hogy vadásza én lelkem, Julia
egy igen szép cserében,
Tündérek egyike vevé õt eszébe,
s monda lassú beszédben:
Itt e földön angyal mit jár vadászattal,
ha vagyon helye Mennyben?
2 Hevült vala penig Julia sokáig
vadak után jártában,
Kikapcsolta azért hónál fejérb mellyét,
hûl szép szellõn árnékban,
Kit hogy tündér láta, csak reá ámula,
így szóla õ magában:
3 Két Diana vagyon talám ez világon?
mely hasonló ez hozzá!
Diana módjára megeresztve haja,
kezében szép dárdája,
Könnyû, zöld ruhája, oldalán kézíja,
szép aranyas puzdrája.
4 Képe, keze, szeme, teteme, termete
olyan, mint Dianának,
Beszéddel, énekkel, magaviseléssel
õk mely hasonlatosak!
Múlatságnak örül, s néha lóra is ül
mindkettõ, úgy vadásznak.
5 De csak szarvasokat és egyéb vadakat
ver és vadász Diana,
De vitézek között szerelmére kötött
s fogott sokat Julia,
Senki el nem szakad, valakire akad,
mert erõs õ hálója.
6 Kiben éngemet is, mint egyebeket is,
régen fogott s fogva tart,
S így õ el sem bocsát, fel sem mészároltat
kétség között tartóztat,
Hogy tüzében égjek, valameddig élek,
mint egy gyújtó áldozat.
|