NEGYVENKETTŐDIK
INVENTIO POETICA, AZT ÍRJA MEG, MINT VESZETT
ÖSZVE JULIA CUPIDÓVAL

azon nótára

1   Fáradsága után nyugodni akarván,
     Cupido fejét hajtá
Julia ölében, kit hogy vőn eszében
     kegyes, haragvék rajta,
S nagy haraggal ottan kis Cupidót onnan
     öléből kitaszítá,

2   S monda: Bujasággal, gerjedő lángoddal
     ne rútíts meg ölemet!
Cupido meg így szól: De te mit haragszol?
     mire űzsz el éngemet?
Felelé Julia: Te hitván marcona,
     nem tudod-é nevemet?

3   Én vagyok Julia, én szemem hatalma
     mindenek szívével bír,
Én megbódogítok, kit jó szemmel látok;
     kit gonosszal: hal, vész, sír;
Én szerelmem ellen ez világon sincsen
     orvosság és hasznos ír!

4   Cupido tekinté, s mihent megesméré,
     azonnal megfélemlék,
Mintha egy kígyóra szegény hágott volna,
     riada, elfutamék,
Futtában csak monda: Megbocsáss, Julia,
     nem akaratommal véték!

5   Szép Venus anyámnak téged alítálak,
     bíztomban csak úgy menék
Te áldott öledben, mint anyám ölében,
     hogy fejem ott nyugodnék;
Tetszél szemeimnek lenni szép szülémnek,
     vétkem csak abból esék.