NEGYVENHETEDIK
ITEM INVENTIO POETICA: AZ Ő SZERELMÉNEK
ÖRÖK ÉS MARADANDÓ VOLTÁRÓL

„Csak búbánat” nótájára

1   Idővel paloták, házak, erős várak,
     városok elromolnak,
Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság
     idővel mind elmúlnak,
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák
     idővel mind elhullnak,

2   Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág
     idővel mind elvésznek,
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává
     nagy idővel lehetnek,
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség
     idővel porrá lésznek.

3   Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak,
     idővel tenger apad,
Az ég is béborul, fényes nap setétül,
     mindennek vége szakad,
Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet,
     egy helyiben más támad.

4   Meglágyul keménség, megszűnik irigység,
     jóra fordul gyűlölség,
Istentűl mindenben adatott idővel
     változás s bizonyos vég,
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének
     nincs vége, mert égten-ég.

5   Véghetetlen voltát, semmi változását
     szerelmemnek hogy látnám,
Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl,
     könnyebbségemet várnám,
Ezeket úgy írám, és az többi után
     Juliának ajánlám.