|
[azon nótára]
1 Szerelem istene, Venusnak ereje
most meg megkörnyékezett,
Elmém nagy bánatban, szívem is új lángban
egy szép szűz miatt veszett,
Kit elébb is láttam, de reá nem gyúltam,
mert így, mint most, nem teszett.
2 Óh, véghetetlen kín, kit angyali szép szín
víg szívemre bocsátott!
Immár orvosságot hol leljek gyógyítót
búm ellen, ki rám jutott,
Ha súlyos szerelem kínnal sujtol éngem,
s búmra esmét fordított?
3 Fekete gyászába, mint sűrű árnékba
liliom, úgy fejérlik,
Szép piros orcája, fekete zománcba
mint rubin, úgy tündöklik,
Slejt öltözetében, mint a sovány böjtben
Mária képe, úgy fénlik.
4 Igazán görögöl nevet keresztségből
adtak szép személyére,
Méltán Zsófi neve azért, mert bölcs esze
vagyon néki mindenre,
Tud fedni szerelmet, noha igen szeret,
nincsen gonosz hírére.
5 Áldott Venus asszony, kinél nyilván vagyon
lelkem súlyos gyötrelme,
Jó szolgálatomért, nagy kínvallásomért
gyújts fel ezt szerelemre,
Régi sok búm után hadd élhessek vígan
evvel immár kedvemre!
6 Mikor fényes bogár Szent Ivány hóban jár
a nyárnak közepében,
Ajánlván lelkemet akkor egy szép szűznek
áldozatul kezében,
Szerzém ezt versekben az másfélezerben
és az nyolcvankilencben.
|