|
ugyanazon nótára
1 Nyolc ifiú legén minap úton menvén
egy erdőben jutának,
Estvefelé lévén, tréfálván, beszélvén,
ők egymásnak mondának:
Végyünk szót Echótól - mond - mi mátkáinkról,
mondja nevét azoknak!
2 Credulus az első, lőn azért
elkezdő,
s monda nagyon kiáltva:
Echo, de kicsoda, aki sok kínomba
most megvigasztalhatna?
Kérlek, mondd meg nevét, kit mint idvösségét,
bús lelkem úgy kív[ÁNNA!
3 Mosolyog magában Credulus ezt hallván,
s rajta csak csudálkozik;
Őutána azért tőn az ilyen kérdést,
ki társaság közt másik:
Ki fagyott elmémhez - mond -, mint víz nagy dérhez,
télben jég amik[OR SÍK?
4 Harmadik is monda nagy hangosan szólva
mindenek hallotára:
Echo, jó asszonyom, kinek régi kínom
vagyon nyilván tudtára,
Kérlek, hogy nevezd meg, kicsoda lelkemnek
javával tölt ko[SÁRA?
5 Szavát elereszté, negyedik is kezdé
el Echóhoz kérdésit
Szép szerelmeséről, kihez gerjed belöl,
s kit szíve szerint óhít:
Szörnyű kára után nevezd meg - mond - nyilván,
szeret lelkem im[MÁR KIT?
6 Ezután ötödik, ki mentűl kisebbik,
Credulus atyjafia,
Mindjárt előszóla, felszóval kiáltva
Echót nevezi, híja:
Ki az, kire éngem gyújtott - mond - ily igen
Venus futo[SÓ FIA?
7 Hatodik Aminta, előálla, monda,
mert veszett, alég várja,
Hogy szent nevét hallja annak, ki ő lángja,
s kinek javát akarja:
Hát annak ki neve - mond -, aki szerelme
szívemet kínnal [MARJA?
8 Szóla hetedik is, kinek neve Thyrsis,
s ki hazáját elhadta
Azért, hogy egy kegyes, akihez szerelmes,
szerelmét megtagadta:
Régoltától fogva szerelem kínjába
éngem - mond - ki sí[KATA?
9 Utolsó a Montan, kinek édes társán
való nagy bánat árta,
Nagy fohászkodással így szóla Echóval,
jutván eszébe kára:
S annak tudd-é nevét - mond -, kiért szívem ég,
s ki ez sok kínban [MÁRTA?
10 Egy szegény szarándok, régi barátotok
éneklette ezt néktek,
Kik a magyar nyelven való versszerzésen
egymással vetekedtek,
Kit a nagy hamisság és háládatlanság
föld szélére kergettek,
11 Az másfélezerben és nyolcvankilencben
Szent Bertalom-nap után,
Világ határira való bujdosásra
keservesen indulván
Édes hazájából, jóakaróitól
siralmasan búcsúzván.
|