|
(1) Két
szemem világa, életem csillaga,
szívem, szerelmem, lelkem;
Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén
jut eszembe énnékem
Régi nagy szerelmem, ki lőn nagy keservem;
végy szerelmedben éngem!
(2) Reménlett
jóm, kincsem, mi örömmel hintsem
én ez árva éltemet,
Ki csak terajtad áll, s nálad nélkül halál,
csak tőled vár kegyelmet,
Hogyha útálod azt, ki téged néz s virraszt,
s magánál inkább szeret?
(3) Hajnalban
szépülnek fák, virágok, füvek,
harmaton hogy nap felkél,
Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad,
reggel, hogy elmúlt éjfél,
Újul zöld bokor is, de nékem akkor is
gondom csak merő veszél.
|