NEGYEDIK
KIBEN AZ CÉLIA FEREDÉSÉNEK MÓDJÁT ÍRJA MEG,
ANNAK FELETTE PENIG TERMETÉRŐL, MAGA VISELÉSÉRŐL
ÉS SZÉPSÉGÉRŐL IS SZÓL

1   Csudálván egy ferdőt, ki felette nagy gőzt
     magában eresztene,
Ferdős okát mondja: Ez - úgymond - nem csuda,
     mert Célia ül benne,
Kinek mezítelen testére szerelem
     gerjedvén, füsti menne.

2   Mint az kevély páva verőfényen hogyha
     kiterjeszti sátorát,
Mint égen szivárván sok színben horgadván
     jelent esőre órát,
Célia oly frissen, újforma sok színben
     mégyen táncban szaporát.

3   Mint nap szép homállyal fejér felhő által
     verőfényét terjeszti,
Oly gyenge világgal vékony fátyol által
     haja színét ereszti
Célia béfedvén, s mellyén tündökölvén
     drága gyémántkereszti.

4   Támadtakor napnak, mint holdnak, csillagnak
     hogy enyészik világa,
Úgy menyek-szüzeknek, mint az szép füveknek,
     vész szépsége virága,
Mihent közikben kél Célia, azkinél
     égnek nincs szebb csillaga.