ÖTÖDIK
KIBEN AZ CÉLIA SZERELMÉÉRT VALÓ GYÖTRELMÉRŐL
SZÓL, HASONLÍTVÁN AZ SZERELMET HOL MALOMHOZ
S HOL HARANGHOZ

1   Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem
     búmra most malommá lett,
Hol mint gabonáját, éngemet, szolgáját
     szép Céliával őrlet,
Siralmam patakja az kereket hajtja,
     kin lisztté létig töret.

2   Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem
     már szinte haranggá lett,
Kit szerelem bennem félen vér ellenem,
     rám támadván amellett,
Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással
     szegény, nyugalma helyett.

3   Mint egy kristálykövet soha el nem törhet,
     noha éget, verőfén,
Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet,
     el nem rontja tüzes kén,
Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl,
     mint kristály, kit süt hév szén.

IN EANDEM FERE SENTENTIAM

1   Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember,
Mert belöl égek, mint tűzben száraz kender,
Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger.

2   Paradicsombéli szépség ábrázatja,
Virágzó szép tavasz képe állapatja,
Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja.