|
[az „Magam gondolván” nótájára]
1 Óh, én Istenem, ím, mi törtínék
én szegény fejemen?
Kit reménleni ingyen sem tudtam
volna életemben,
Kiért csak hálát kell néked adnom,
mert megérdemlettem.
2 Azelőtt való reám bocsátott
kemény ostoroddal
Meg nem tanulék, s ihon, mint járék
véled, én Urammal!
Még sincs mit tennem, hozzád kell esnem
én imádságommal.
3 Ha ennél nagyobb ostort bocsátsz is
reám, megérdemlem.
De kérlek, Uram, szinte az földhöz
ne verj immár éngem,
Szent fiad által tött ígéretid
jussanak eszedben!
4 Ne adj felettébb az kísértetre,
csak míg eltűrhetem,
Mert nyilván látod gyarló voltomot,
én édes Istenem,
Ha elhagysz éngem, óh, hová légyek?
Kétségben kell esnem.
5 Igazságodot irgalmasságod,
kérlek, felülmúlja,
Csendesedjék meg szent felségednek
felgerjedt haragja,
Szent lelked által szegény lelkemnek
légy vigasztalója!
6 Szinte elfojtott és majd megemészt
éngem az sok vétek,
Csak tőled lehet vigasztalása
keserves lelkemnek,
Ne vond meg tehát, kegyes Úr Isten,
örömét szívemnek!
7 Te minden jóra fordíthatod meg
az én bánatimat,
Ne vess el azért, Uram, előled,
kérlek, mutasd meg azt,
Hogy jó Isten vagy, és meghallgatod
fohászkodásimat.
8 Ezen is kérlek, ne tarts sokáig
rajtam haragodot,
Fordítsad immár kegyelmességre
bosszúállásidot,
Érdemem szerint ne büntess éngem,
te szegény szolgádot!
9 Mi hasznod benne, ha martalékja
lészek az Sátánnak?
Hiszem nem néki teremtettél
volt,
hanem temagadnak.
Kínszenvedését vallyon héában
hagyod-é fiadnak?
10 Lám, énértem is szinte úgy megholt,
mint az nagy szentekért,
Tartozol tahát éngemet is meg-
hallgatni kedvéért,
Hallgasd meg azért fohászkodásim,
az õ szerelméért!
11 Szívem állását és kívánságát
voltaképpen tudod,
Semmi elõtted elrejtvén nincsen,
mert te nyilván látod,
Tarts tisztán azért az én szívemet,
és adj bátorságot.
12 Teljes éltemben kiért dicsérjem,
Uram, felségedet,
Adj erõt arra, hogy segítségül
híhassam nevedet,
Írasd bé, kérlek, az te könyvedben
én könyörgésimet!
13 Emlékezetre kik mindenkoron
légyenek elõtted,
És ne bocsássák bosszúállásra
szent Istenségedet,
Te szent fiadért, kinek örökké
légyen nagy dicséret!
|