ADJ MÁR CSENDESSÉGET

1   Adj már csendességet, lelki békességet,
     mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet ódd bútól szívemet,
     kit sok kín fúr!

2   Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár
     mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd, haragod ne gerjeszd
     vesztségére!

3   Nem kicsiny munkával, fiad halálával
     váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet
     teljesíts meg!

4   Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága
     feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen
     s romlást valló.

5   Jóvoltod változást, gazdagságod fogyást
     ereszthet-é?
Éngem, te szolgádat, mint régen sokakat,
     ébreszthet-é?

6   Nem kell kételkednem, sõt jót reménlenem
     igéd szerint,
Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen
     hitem szerint,

7   Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak
     áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek
     letört szárnyát;

8   Repülvén áldjalak, élvén imádjalak
     vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak meg nyugodván,
     bú s kín nélkül!