|
az nótája az „Régi siralmas”
1 Siralmas nékem idegen földen
már megnyomorodnom,
Szívem meghervadt nagy bánat miatt,
nincs már hová fognom.
2 Laktam földemről, szép
szerelmemről
mikor gondolkodom,
Jutván eszemben, ott én mint éltem,
könyveimet hullatom.
3 Mint az szarvasfi anyja után rí,
ha tőle eltévedt,
Szívem úgy hal, vész, halálra már kész,
hogy oda nem mehet.
4 Már ha nem látom, bár csak hallanom
adná Isten őtet,
Ki vélem együtt sok szerelmet tűrt,
vennék mégis kedvet;
5 De igen ritkán és bizontalan
hírt felőle hallok,
Akkor sem mérem őtet kérdeznem,
mint rab, csak hallgatok:
6 Ki miatt kedvem szinte oly nékem,
mint nap az esőben,
Vagy mint az zöld ág, ki hamar elagg
téli rút időben.
7 Vagyok már szinte özvegy gerlice,
szomorú én éltem,
Nem kell aranylánc, sem penig víg tánc,
nincs semmihez kedvem.
8 Felejtett árva itt, mint pusztába,
csak remete módra,
Tengek, nem élek, lenni sem lélek,
mert jutottam búra.
9 Ti mezők, hegyek, berkek, szép völgyek,
kikben gyakran jártam,
Szép szelíd vadat, hangos madarat
ott hallottam, láttam,
10 Isten hozzátok, s adja, rajtatok
az avagy örvendjen,
Azki engemet akkor szeretett,
mostan se feledjen!
|