|
a Toldi Miklós nótájára
1 Mire most, barátom, azon kérdezkedel,
Hogy éngem szerelem ennyire hajtott el?
Vallyon csak te vagy-é, kit nem gyújthatott fel?
Csudálom, ha néked nem volt még közöd evvel!
2 Mert indul szerelem mi természetünkbûl,
Minden állatokban adatott Istentûl,
Látd-é, minden állat társának mint örül?
Vehetsz egyébrûl is példát, nemcsak emberrûl.
3 Vedd eszedbe csak, hogy az oktalan állat
Mint õrzi, szereti, neveli õ nyáját,
Kik-ki az övéért nem szánja halálát,
Csak hogy azt szeresse, akinek adta magát.
4 Hol vagyon oly állat, ki szeretõjéért
Halált nem szenvedne annak oltalmáért?
Hát mit csudálsz rajtam, ha szerelmesemért
Okos állat lévén gyötrõdem nyeréséért?
5 Fulgosius egy sasról ír ilyen csudát,
Ki úgy szerette, együtt nevelte lányát,
Hogy csak annak vitt minden fogott madarát,
Sõt leány haláláért meg is ölte magát.
6 De hagyjuk bár el ezt! Nézd, a vetemények
Tavasznak örülnek, fák és minden füvek
Vigadnak béjüttén, mint szeretõjeknek,
Gyászokat elvetvén mind fejenként zöldülnek.
7 Gondolj régi idõt eleitõl fogva,
Megesméred, hogy volt mindenütt hatalma,
Bölcsnek, vitézeknek jovát õ megbírta,
Szerelem erejét senki meg nem állhatta.
8 Ádámot, atyánkot vallyon nemde Éva
Alma ételére hiszem õ izgatta?
Az elsõ vétek is lõn szerelem mia,
Mert Éva szerelme vitte Ádámot rea.
9 Mi veszté el Sámson erejét, két szemét?
Herculesnek is mi vette volt el eszét,
Hogy viselné szeretõje öltözetét,
Asszony népe között sodorgatná õ szöszét?
10 Aristotelesnek mit használt bölcs esze,
Hogy szép felesége õtet megnyergelte?
Salamonnak hol volt nagy tudós elméje,
Mikor szeretõje pogánságra hitette?
11 Ariadne miért adta volt fonalát
Theseusnak, ki megölte osztán bátyját?
Mért mutatta azzal Labyrinthus útát?
Azért, hogy inkább szerette Theseust, mint bátyját.
12 Parisnál ki volt szebb, akár Absolonnál?
Ki volt vallyon jámborb Szent Dávid királnál?
De szereté asszont, ki volt Uriásnál,
Isten ellen véte, mert vigada õ aznál.
13 Medeát, Ilonát mi vitte volt erre,
Hogy egyik Parist, másik Jasont szeresse,
Ki-ki szeretõjét nagy messze kövesse?
Látd-é, szerelemnek vagyon mely nagy ereje?
14 Acontius ifjat vallyon mi tanítá,
Cydippe szavával hogy almán azt írta,
Mintha már Cydippe volna õ mátkája,
Erõs esküvéssel véle azt fogadtatná.
15 Trójának mi rontá el erõs kõfalát?
Priamusnak mi veszté el királságát?
Pyramust és Thisbét, az igen szép leánt
Szerelem ölé meg, látod-é nagy hatalmát?
16 Achilles Trójában csak Polyxenáért
Ellenség keziben ment csak õ kedvéért;
Aeneas Turnussal megvítt Laviniáért,
Gismunda megölte õ magát Gisquardusért.
17 Szénás városbéli hol szép Lucretia?
Hol vitéz Deiphobus szeretõje, Lyda?
Hol vagyon Carthagóba lakó Elissa?
Ezeknek mind csak az szerelem volt gyilkosa.
18 Hol Diomedessel az ferdõs leánya?
Leander szerelme, az is egy nagy példa;
Jusson Procrisnak is eszedbe halála,
Spániába nemrég mint járt Donya Liciza?
19 Penelope özvegységének mi oka?
Ispitályban miért lakott Magelona?
Phyllis Demophoont is addig miért várta?
Azért, mert szívükben gerjedt szerelem lángja.
20 Igaz szerelmõ Leucippét nyavalyára,
Ifjú Theagenest annyi bujdosásra,
Nagyot kicsin renden való házasságra,
Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra.
21 Akarék csak régi példát
elõhoznom,
Mert mostaniakról nem jó nékem szólnom,
Szerelem most sem szûn meg, igazán mondom,
Titkon-nyilván lenni nagy sokakon jól látom.
22 Nincs senki oly eszes, kit az nem téveszthet,
Viszont tudatlant is ez megeszesíthet,
Vallyon s ki oly erõs, kit ez meg nem gyõzhet?
Rútat szerelembe, mint szépet, õ úgy ejthet.
23 Mint hatalmasnál nincs személyválogatás,
Így szerelemnél is nincs semmi választás,
Kinek-kinek az övé helyett nem kell más,
Béka lévén, fogolynak tetszik a kedves társ.
24 De ez mind hadd járjon, nésze csak személyét
Annak, aki éngem szeret, mint két szemét,
Vajha te hallhatnád gyönyörû beszédét,
Inkább nem csodálnád, hogy gyötrõdöm én azért.
25 Mert aki szerelme alá magam ádtam,
Annak személyénél szebbet én nem láttam,
Éngem hogy igazán szeret, azt megtudtam,
Kiért magam én is csak néki ajánlottam.
26 Kész azért már szívem szenvedni érette
És mást nem szeretni soha õhelyette,
Kész szolgálni, míg e földen tart élete,
Mert megérdemlette tõlem igaz szerelme.
27 Fészket vert szívemben már az õ szerelme,
Elõttem szüntelen képe, jó termete,
Ha szinte aluszom is, álmodom véle,
Mert csak övé vagyok, senkié sem egyébé.
28 Nincs azért e földen oly teremtett állat,
Ki nem fáradt volna a szerelem alatt,
Csudálom, hogy eddig még sem jutott reád,
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
|