VERSEK

ELSŐ

AENIGMA

Egy horvát virágének nótájára

1   Jelentem versben mesémet,
De elrejtem értelmemet;
Kérem édes szeretõmet,
Fejtse meg nékem ezeket:

2   Minap én úton jártomban,
Láték két hattyút egy tóban,
Hogy volna csendes úszásban
Együtt lassú ballagásban.

3   Gyakran egymásra tekintnek,
Kirõl kitetszik szerelmek,
Egymáshoz való jó kedvek;
Hasonlók, mindketten szépek.

4   Hogy így együtt szerelmesen,
Õk úsznának szép csendesen,
Azonközben nagy sebesen,
Egy keselõ csalárdképpen

5   Rájok menvén, az egyikét,
Körme között az szebbikét
Elkapá, foggatá szegént,
Mint szeretõt, kedve szerént.

6   Látván társa, bánatjában
Rív keserves kiáltásban,
Széllyel ballagván az tóban,
Nem tud, medgyen nagy bújában,

7   Mert látja társától váltát,
Látja maga özvegy voltát,
Bújában elszánta magát,
Óhajtja már csak halálát.