NEGYVENNEGYEDIK
INVENTIO POETICA: GRUES ALLOQUITUR,
A DARVAKNAK SZÓL

ugyanazon nótára

1   Mindennap jó reggel ezen repültök el
     szóldogálván, darvaim!
Reátok néztemben hullnak keservemben
     szemeimből könyveim,
Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem,
     megújulnak kínjaim.

2   Látom, utatokot igazítottátok
     arra az ország felé,
Azholott az lakik, víg szívemet aki
     őmagánál rekeszté.
Valaha énrólam, ki híven szolgáltam,
     vallyon emlékezik-é?

3   Bujdosom, mint árva, idegen országba
     veszettül, mint szarándok,
Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt
     viselek én, úgy gyászlok,
Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled
     ahhoz, akit óhajtok.

4   Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz
     földében, hol akarod,
Te szomjúságodot szép forrásból csorgott
     tiszta vizével oltod,
Örömem környékét, az ő lakóhelyét:
     Paradicsomot látod.

5   De ne siess, kérlek, tőled hadd izenjek
     néki rövid beszéddel,
Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet
     mellyedre fel véremmel,
Kin megesmérhesse, hogy csak őérette
     tűrök mindent jó kedvvel.

6   Ádjon az jó Isten néki egészséget,
     víg és hosszú életet,
Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal,
     áldja mindennel őtet;
Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál,
     s keserüljön éngemet!

7   Sok háborúimban, bujdosó voltomban,
     midőn darvakat látnék
Szép renden repülni s azfelé halanni,
     hol szép Julia laknék,
El-felfohászkodván s utánok kiáltván
     tőlük én így izenék.