ÖTVENHARMADIK
AZ HÉT PLÁNÉTÁKHOZ HASONLÍTJA JULIÁT
SIBI CANIT ET MUSIS

az „Csak búbánat” nótájára

1   Hét fő csillag vagyon az égi forgáson,
     kik által embereknek
Istentűl szerencse adatik fejekre,
     ezek mind megtetszenek
Vidám Juliában, mert ő szép voltában
     mind heten tündöklenek.

2   Fejér ábrázatot mutat a teljes Hold,
     fénlik, mint tiszta ezüst,
Julia is fejér, kivel szép téj sem ér,
     sem gyolcs, kit nem fogott füst,
Édes szóval tudós, mint az Mercurios,
     kitűl szívem fűl, mint üst.

3   Mint a szép fényes Nap ez földnek világát
     hogy csak egyedül ádja,
Úgy csak szép Julia fényes ábrázatja
     bánatomat tisztítja,
Hogy megvigasztalja, fejemet megáldja,
     ő csak azon imádja.

4   Miképpen Mars csillag jó vitéz, jó hadnagy,
     fegyverével mindent győz,
Úgy két szép szemével, mint két éles tőrrel,
     Julia győz, megkötöz;
Nincs oly jeles vitéz, valaki reá néz,
     kit meg nem bír s tömlöcöz.

5   Mind reggel s mind estve mely szépen az égbe
     hajnalban Venus feljő,
Több szép közt létében mindenkor ékesen
     mindent jól s helyén ejt ő,
Mint tavaszi idő, mely jó, mely gyönyörő,
     ékes, kedves, illendő.

6   Azminthogy Jupiter, kit sok bölcs jól ismer,
     embereknek jókat ád,
Akképpen Julia, ahová fordítja
     szemét, mindent jóval áld,
Csak az igaz bódog, ki kedvébe forog,
     mennyei jót csak az lát.

7   Mint a vén Saturnos, kedvetlen s haragos
     természetnek csillaga,
Az én szép Juliám oly kedvetlen hozzám,
     kin szívem vidámsága
Azonnal úgy múlik, amint elenyészik
     felhőben nap világa.

8   Jó és nagy szép voltát áldott Juliának
     ha ki tudni akarod,
Égi plánétáknak gondold ő mivoltát,
     s azonnal megtudhatod,
Mert rajta látszanak ereji azoknak,
     kiről arányozhatod.