PSALMI 27.
TRANSLATIO UNGARICO CARMINE JUXTA BUCHANANI PARAPHRASIN,

egy olasz ének nótájára

1   Az én jó Istenem, ha gyertyám nékem
     minden sötétségembe,
S ha éltemet őrzi s fejemet menti,
     hát ki mint ijeszthetne?
Hahogy sok ellenség reám fegyverkezék,
     tőlök jóvoltából megmente,
Rám dühödt szájokból kivőn ő markokból,
     rajtam mert ingyen könyörüle.

2   Kiért áldom nevét és nagy kegyelmét,
     míg ez testben élhetek,
Tőle ezelőtt is ez egyet, s most is
     kértem, hogy ránézhessek,
Az imádság lelkét adja reménségét,
     hogy egyedül cak benne higgyek;
Eszemet az Sátán ne hajtsa más után,
     szent cselekedetin örvendjek!

3   Őt áldja énekszóm, versemre okom
     légyen csak ő énnékem,
Mert ő árnyékában és sátorában
     megtart, nem hágy elvésznem,
Mint erős kőszálra, viszen hatalmára,
     hol nem árthat sok ellenségem,
Sőt noha úgy tetszik, hogy most is aluszik
     az Úr, de tőlök megment éngem.

4   Kiért én megállom nagy fogadásom,
     s őtet holtig dicsérem,
Könyörülj énrajtam azért, jó Uram,
     s végy ki ez búból éngem,
Emelj fel, Istenem, segélj, reménségem,
     mert csak benned bízik bús lelkem,
Szemem csak reád néz, félvén, hogy majd elvész,
     ne hágyj, reménlett idvösségem!

5   Ne hágyj ez sötétben, s ne rejts el előlem
     szerelmes orcád fényét,
Vésznem szinte ne hágyj kísértet miatt,
     s tarts meg adtad éltemet
Sok ellenségimtűl, kik vötték már körül
     egyedül ártatlan fejemet;
Éngem már barátim, szüléim, rokonim
     elhadtanak, mint veszett embert.

6   De az jó Úr Isten, ki az híveken
     esik veszedelmekben,
Éngemet nem hagya, bűnből kihoza
     nagy csudálatosképpen.
Irgalmas szent Atyám, engedjed, hogy tudjam
     az te utaidot követnem,
Arról se félelem, se más dolog éngem,
     hogy soha el ne téveszthessen!

7   Rágalmazó nyelvtől, ál ellenségtől
     ments meg, Uram, éngemet,
Mert hazug tanúkkal, keserves szókkal
     káromlják életemet,
Nyelvek ő fegyverek, kivel dühösködnek,
     keresik csak veszedelmemet;
Ha vélem nem volnál, s nem bátorítanál,
     éltemben értek volna véget.

8   De az te jóvoltod és ígérted jód,
     kit búm után vígan adsz,
S az a boldog élet s kegyelmességed,
     kit vélem hittel váratsz,
Biztat nyavalyámban, vigasztal sok búmban,
     s tudom is, hogy sok jókkal áldasz,
Senki ne féljen hát, mert az Úr sok jót ád
     néked, ki csak ő benne bízhatsz.