PSALMUS 148.

[az „Már szintén az idõ” nótájára]

1   Mennyei seregek, boldog, tiszta lelkek,
Emberi nemzetre kik az Égbõl néztek,
Az Urat örökké ti mind dicsérjétek!

2   Angyalok, az Úrnak követi kik vagytok,
Szentek, kik õ székét mind körülálljátok,
Örökké az Urat felmagasztaljátok!

3   Fényes Nap világa, ez világ fáklyája,
Szép Hold, éj lámpása, Égnek sok csillaga,
Az Úrnak szent nevét mindörökké áldja!

4   Tüzes hatalommal forgó ti nagy Egek,
Avagy tengerekkel együtt minden vizek,
Örök dicsérettel õtet tiszteljétek!

5   Mert csak õ egyedül minden teremtõje,
S mindent bír, valamint magában rendelte,
Megmarad mindenek ellen õ szerzése.

6   Földnek kereksége minden állatokkal,
Vízben úszó halak tengeri csudákkal,
Az Urat örökké áldjátok szátokkal!

7   Tenger mély örvénye, mennydörgés, villamás,
Kõesõ, hó, szélvész, háború, csattagás,
Télben is, nyárban is mind felhõs sok havas,

8   Szép halmok, zöld ággal ékesült kis dombok,
Fák, kik különb-különb szép gyümölcsöt hoztok,
S füvek, kik gyönyörû szaggal illatoztok,

9   Sok színben öltözõ, tündöklõ virágok,
Berkekben, cserékben vadak, ki lakoztok,
Örökké az Úrnak nevét kiáltsátok!

10  Gyíkok, kígyók, földön lakó sok állattal,
Sõt az madarak is különb-különb szókkal,
Örökké az Urat áldják hangossággal!

11  Világ fejedelmi, urak és fõ népek,
Kik községgel bírtok, s néki törvént tésztek,
Örökké dicsérvén az Urat féljétek!

12  Együgyû gyermekek, kegyesek, szép szüzek,
Felserdült ifjakkal böcsületes vének,
Dicséret tõletek légyen õ nevének!

13  Mert õ az, akinek hatalmában az Ég,
Néki enged tenger, Menny s földi kerekség,
Segéli övéit, mint mennyei felség;

14  Ezt azért, ti hívek, Úrnak szent serege,
Kik leginkább vagytok az õ szerelmébe,
Örökké szent nevét dicsérjétek Mennybe!