VERSVÁLTOZATOK

BOCSÁSD MEG, ÚR ISTEN

1   Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét,
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,
Töröld el rútságát, minden álnokságát,
     könnyebbíts lelkem terhét!

2   Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben
Té-tova bujdosik, mint madár az szélvészben,
Tõled oly igen fél, néked szólni sem mér,
     akar esni kétségben.

3   Látván magán való szántalan jovaidat,
Kiért viszont téged nem nem szolgált, jól tött urát,
Háládatlanságát látván hamisságát,
     ugyan útálja magát.

4   Akarna tehozzád ismét örömest térni,
De bûnei miatt nem mér elõdbe jönni,
Tõled elijedett, tudván, hogy vétkezett,
     színed igen rettegi.

5   Semmije nincs penig, mivel elõdbe jöjjen,
Kivel jótétedért viszont téged tiszteljen,
Nagy alázatosan méltó haragodban
     tégedet engeszteljen.

6   Sok kísértet éri, gyakorta ijegeti,
Tõled rettegteti, kétségre sietteti,
Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz,
     magát Pokolra ejti.

7   Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet,
Bizony kedvét lelném, mert õtet követném,
     mint édes Istenemet!

8   Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal,
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?
Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében
     szép magasztalásokkal.

9   Az te szódat, Uram, mihelyen meghallhatja,
Ottan szent nevedet, nagy felszóval kiáltja,
Kiterjesztett kézzel, sûrû könyves szemmel
     magát reád bocsátja.

10  Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,
Magad is megszánnád, látván, mint keseredett,
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal
    kér fejének kegyelmet.

11  Irgalmasságod is annál inkább megtetszik,
Mennyivel több bûnöm tõled megengedtetik;
Mit engedhetnél meg, ha nem vétkeznének
    te ellened az hívek?

12  No, nem tartod tovább haragod, tudom, rajta,
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,
De csak olyanoknak, kik utánad járnak,
    mert vagy mindenek ura.

13  Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,
Mert õ hozzáfogad, csak reá hadd magad,
    igen irgalmas úr ez.

14  Higgyünk mindörökké igazán csak õbenne,
Bûntûl õrizkedjünk, ne távozzunk el tõle,
Áldott az õ neve örökké Mennyekbe,
    ki ma megkegyelmeze.