EGY ÚTONJÁRÓ SZERZETTE ÉNEK

Kiben panaszolkodik és kérdezkedik magába nyavalyás a Julia kegyetlensége felõl, mert Juliának nevezte volt az szeretõjét, noha más volt neve.

Mely kérdezkedésinek mindenikére választ és értelmet vészen az erdõ hangosságától mindenik vers végiben, mert erdõn menvén éneklette ezt az útonjáró. De nem könnyen értheti meg az éneket, aki nem tudja micsoda az Echo. Az penig semmi nem egyéb, hanem csak az a hangosság, ki nagy palotától vagy erdõtõl vagy egyéb hangos helytõl szokott embernek rikoltására vagy éneklésére az szózat után az mondott igének végében feleletképpen esni.

Ezt az Echót az régi bölcs versszerzõ deákok tündérasszonnak hirdették lenni, s erdõk között lakni s csak akkor szólni, midõn az útonjárók az erdõken által mentekben énekelnek. Azért az Echo semmi nem egyéb ugyan valóban igazán, hanem az erdõ hangossága, s ez az ének értelme.

1   Óh, magas kõsziklák, kietlenben nõtt fák,
     kik nagy szerelmem tüzén,
Igaz bizonságim vadtok, mert kínaim
     tudjátok, szinte mint én,
Ki látta világon, hogy így nyomorogjon
     más, mint én, veszett szegén?
                ECHO: Én.

2   Ki felele nékem? Távul az erdõben
     lõn ugyan valami szó,
Talám egyik tündér jár itt valamiért
     vagy valamely nyúlászó;
Ha ló nem nyerített, ki itt csörögetett,
     lévén lábain békó?
                ECHO: Ékó.

3   Echo, te szólasz-é, mondd meg, ha tudod-é,
     hogy ki vigasztalhatna?
Búm helyett örömet, halálért életet
     énnékem ki adhatna?
De mondd meg, ki neve, kit jóknak felette
     szívem inkább kévánna?
                ECHO: Ánna.

4   Az bizony, megvallom, de jó szolgálatom
     mondd meg, ha kell-é vagy nem?
Az én szép Juliám lészen-é jó hozzám,
     vagy mind csak ily kegyetlen,
Hogy régen szolgálom, lészen-é jutalmom,
     kell-é jót reménlenem?
                ECHO: Nem.

5   Kegyetlenségéért, tûrtem sok kínjáért,
     hát még Istentûl sem fél?
Ilyen szép személben, mint kedves fészekben,
     kegyetlenség hogyhogy él?
Mert mint nyelved beszél, búmmal, én hiszem, él,
     hogy ily igen nem kímél!
                ECHO: Él.

6   Óh, hová légyek hát, tûrvén ennyi kínját,
     kivel vett körös-köröl?
Nincs út szerelméhez, mert már elvetett ez
     kegyes szemei elõl,
Vetett gyötrelemre, kiben megöl végre,
     amint látom, hogy gyûlöl.
                ECHO: Öl.

7   No, csak mutasd módját, mint olthassam lángját
     szerelmemnek, ki csak nõ,
Vagy hogy így szeretem, s kegyelmét nem érzem,
     netalán oka nem õ,
Hanem más gonosz nõ, ördöngös bõvölõ,
     mert kegyes õ, semmint kõ.
                ECHO: Õ.

8   Hát medgyek, én veszett, kit szerelem éget,
     s kit már hozzá nem fogad?
Színem régi búmba, mint szép virág nyárba,
     ím látod, hogy úgy hervad;
Azért adj tanácsot, szánjad nyavalyámot,
     ha sebemet gyógyíthatd!
                ECHO: Hadd!

9   Vajha elhagyhatnám, volna mi nyavalyám?
     De ha lelkem mint gerjed,
Mikor szép orcáját, mint Pünkösd rózsáját,
     látom, hogy pirul, terjed;
Ha szép voltát látnád, elhadni nem hadnád,
     nézd meg csak, és esmerjed!
                ECHO: Merjed!

10  Nem merheti szívem, hanem ha két kezem
    végez ki életembûl;
No, tõrrel, méreggel nagy búmot verem el,
    mert kiestem kedvébûl,
Látom, hogy csak gyûlöl, énnékem nem örül,
    s rajtam nem is könyörül.
               ECHO: Örül.

11  Óh, vajha örülne, s szerelmébe venne,
    vészne szívem bánatja,
De nem azt jelenti kemén tekénteti,
    s azmint magát mutatja,
Hogy ismét szeressen, nem ádja az Isten,
    noha lelkem imádja.
               ECHO: Ádja!

12  Ha Isten azt ádja, lelkem viszont áldja
    nevét minden idõben,
Hiszem is, megádja, és szívét fordétja
    még végre szerelemben
Vidám Juliának, ki egyike annak,
    kiknek hazájok a Menn.
               ECHO: Amen.

13  Megdicsõült színbe hogy gerjedt szívembe
    kedves Julia tûnék,
Én úton mentemben, egy sûrû erdõben
    felszóval így éneklék,
Verseim végibe, kérdezkedésimre
    Echótúl ily választ vék.