HUSZADIK
SOMNIUM PROPONIT

az Toldi Miklós éneke nótájára

1   Már csak éjjel hadna énnékem nyugodnom,
Ha nappal miatta nyughatatlankodom,
De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom,
Gyakran költ álmomból róla való nagy gondom.

2   Ez éjtszakai sok vigyázásim után,
Virradta felé szenderedve aluván,
Szeretőm személyét én álmomban látám,
Megrettenék látván, hogy haragudnék reám.

3   Tetszék, mintha volna kézíja kezében,
Kinek mérges nyila vetve idegében,
Arányoz azzal engem ölni éltemben,
Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben:

4   Ne siess éngemet megölni, Asszonyom!
Ezt érdemlette-é tõled szolgálatom,
Hogy miattad essék most szernyõ halálom?
Kegyetlen, mit mívelsz? Te léssz-é az gyilkosom?

5   Hát az ilyen szómra õ mind ezt feleli:
Elköltél - mond -, arról könyörgésed semmi.
Meghalsz, meghalsz, - úgymond - meg nem menthet senki,
Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki.

6   Ez szavára viszont mintha ezt mondanám:
No, ámbár légyen úgy, ez ám én jutalmam,
Kiért néked fottig én híven szolgáltam,
Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam!