HUSZONEGYEDIK

az Lucretia éneke nótájára

1   Nõ az én gyötrelmem az én szerelmemrõl
     való gondolkodtomban,
Reméntelen vagyok, immár csak kívánok
     jutni hamar halálban,
Hogy halálom által vég szakadhasson már
     ennyi sok nyavalyámban.

2   Éngem már szép Venus õ édes fiával,
     Cupidóval sirasson,
Nyavalyás voltomban, mint régi szolgáját,
     keservesen megszánjon,
Ha eszében jutok, fohászkodásokkal
     éngemet õ óhajtson.

3   Mert az én tulajdon szívem fejedelme
     hozzám mostan kegyetlen,
Éngemet elvetett õ szemei elõl,
     forog életem ellen.
Szándéka néki az, mennél tovább lehet,
     éngemet kesergessen.

4   De te, én elmémnek azelõtt szerelmes
     s kegyes tömlöctartója,
Mit engedhetnél meg, ha ellened való
     vétkem nékem nem volna?
Vedd el haragodat immáron énrólam,
     légy életem oltalma!

5   Procrisnak elfuttán, nagy szernyõ halálán
     miként ura kesergett,
Vagy ismeni ifjú mely bánatban akkor
     mátkájáért lehetett,
Hogy az hajósoktól tengerbe mátkája
     kegyetlenül vettetett.

6   Ezeknek szívéhez az én szívem is már
     keservében hasonló,
Örök siralomban foglalta õ magát,
     mindenkor csak búskodó,
Mert az én szerelmem, látom, teljességgel
     hogy éngemet útáló.

7   Óh, megrepedezett kõsziklák közt legelt,
     kietlenben született,
Tigris nemen termett, párductéjjel nevelt,
     mire nem szánsz éngemet?
Elveszthetd-é azt, ki téged mindholtig
     híven, igazán szeret?

8   Elszántam magamban, mint nyomorodott rab,
     hajamot megeresztem,
Gyászruhában járván mindennek elõtte
     megalázom életem,
Titkos helyemen is mind lelkem fottáig
     szerelmed keseregjem.

9   No, megóhajtasz még nagy fohászkodással,
     ezt bizonnyal elhittem,
Hallván gyászruhámot, keserves voltamot,
     így szólasz még felõlem:
Elûzém - mond - tõlem, vallyon hol keressem
     õtet már, én Istenem?

10  Bocsánatot várok tõled mindezekért,
    óh, én reménlett kincsem,
Ha jóval már nem vagy, csak azon könyörgök,
    gonosszal se légy nékem,
Míveld ezt magadért s az jó szerencsédért,
    mint raboddal, énvélem.