Actus

  1 AzErd|                                        AZ ERDÉLI NAGYSÁGOS ÉS NEMES
  2 AzErd|               itt kinn Magyarországban az versszerzést igen elõvették
  3 AzErd|                 csak õnékik tessék, és az versek fejében mehessenek
  4 AzErd|           versek fejében mehessenek ki az hasonló bötûk.~Akarám azért
  5 AzErd|              gyanánt elõvenni, hogy ha az ott benn való ifjak az ideki
  6 AzErd|              ha az ott benn való ifjak az ideki valókat az versszerzésben
  7 AzErd|            való ifjak az ideki valókat az versszerzésben nemcsak követték,
  8 AzErd|                 ebben se maradnának el az ide valóktúl. Sõt indulnának
  9 AzErd|             sem bánom, ha azt is, mint az versszerzést, elveszik tõlem.
 10 AzErd|              tõlem. Meg is lehet penig az oly elméjõ fris ifjaktúl,
 11 AzErd|               ifjaktúl, kiknek nemcsak az bölcs tudomány, hanem az
 12 AzErd|               az bölcs tudomány, hanem az kegyelmetek szépsége is
 13 AzErd|               kívánok és ajánlok, mint az kegyelmetekhez való jóakaratomnak
 14 AzErd|               de fõképpen akkor, mikor az világbíró szerelemnek gyõzhetetlen
 15 AzErd|            lészen kegyelmeteknél ezért az én szolgálatomért, rövidnap
 16 AzErd|           énekkel is, és valami dolgok az én szerelmemben megtörténnek,
 17 AzErd|           örülhessen kegyelmetek, mint az fülemilék az tavaszi idõnek,
 18 AzErd|         kegyelmetek, mint az fülemilék az tavaszi idõnek, kiknek gyönyörû
 19 EzKom|            KOMÉDIA MIRŐL VAGYON, ANNAK AZ SUMMÁJA~Ez komédia csak
 20 EzKom|              igen tökéletesen szerette az ifjat. Megtetszik penig,
 21 EzKom|               nevő, fölgerjedett volna az Angelica szerelmére, és
 22 EzKom|                sem várhatá azért, hogy az lélek kimúlik belőle, hanem,
 23 EzKom|           ember, mindjárt elszökék, és az erdőkre bujdosék atyja házától.
 24 EzKom|                volna Angelicát, menten az Angelica atyjához mégyen,
 25 EzKom|                mégyen, s fölfogadtatja az vén jámborral, hogy ha ő
 26 EzKom|           azért ugyan megcsalat­kozott az álnok lator reménségében,
 27 EzKom|                Montannak álnokságát és az ő szerelmes Thyrsise elbujdosását,
 28 EzKom|              tíz esztendeje múlik vala az Thyrsis és Angelica bujdosásának,
 29 EzKom|                sem kaphatának egyik is az másik felől, egy mákszemet
 30 EzKom|                oly szakadozott vala, s az Angelica is, ki Juliának
 31 EzKom|                Credulus, de nem esméré az időben Juliát, hogy valami
 32 EzKom|                mely igen hasonló volna az ő régi Angelicájához.~Azért
 33 EzKom|              hanem ugyan­akkor megholt az szép Angelica; másszor,
 34 EzKom|            mely név igen különbez vala az Angelica névtől. Mindazon
 35 EzKom|               meglátá, ottan elhagyván az ő régi szerelmesét, Galateát,
 36 EzKom|               Sylvanuson, és megvetvén az Credulus-atya­fiúságot,
 37 EzKom|          Credulust nem esmérheti vala, az másiknak is szeretőjét tudja
 38 EzKom|                Credulus, eszében vévén az Sylvanus juhásza szavábúl
 39 EzKom|         nyavalyás, hogy Sylvanus volna az Julia szeretője, hogy őmiatta
 40 EzKom|          Galateával, s elveszi.~Vagyon az dolog-beszélésben egynéhán
 41 EzKom|                ez komédiában, hogy míg az hallgatók az komédia végét
 42 EzKom|      komédiában, hogy míg az hallgatók az komédia végét érnék, addig
 43 EzKom|                szomorkodnának, szánván az egymástokot, hanem nevetnének
 44 EzKom|              is, örülnének is, hallván az tréfákot.~Ez az komédia
 45 EzKom|                hallván az tréfákot.~Ez az komédia summája.~ ~EZ KOMÉDIÁBAN
 46 EzKom|     SZEMÉLYEKNEK NEVEK~PROLOGUS férfi, az komédiaszerző szólója ~CREDULUS,
 47 Pro  |             PROLÓGUS~Ha mindenkor csak az erős tél uralkodnék ez világon,
 48 Pro  |           korosként minden időben csak az nagy hó és jéggel volna
 49 Pro  |                nagy hó és jéggel volna az föld béborulva, az füvek
 50 Pro  |               volna az föld béborulva, az füvek s az fák hogy mutathatnák
 51 Pro  |             föld béborulva, az füvek s az fák hogy mutathatnák az
 52 Pro  |                az fák hogy mutathatnák az ő szép virágokot, s hogy
 53 Pro  |              meg nem könnyebbítené azt az nagy terhet és gondot, mely
 54 Pro  |            nagy terhet és gondot, mely az emberekre szállott, hogy
 55 Pro  |          szállott, hogy tartana sokáig az emberi állat? Annakokáért
 56 Pro  |           elmével szerette volna Isten az mi nemzetségünket.~Csakhogy
 57 Pro  |            dolgok Istennek fő ajándéki az emberekben régén Cicerónak
 58 Pro  |             nagy tisztességet szerzett az jó hírnév, ha Virgiliusnak,
 59 Pro  |               jó hírt-nevet szerzettek az szép versek, azonképpen
 60 Pro  |               ha Sándornak s Juliusnak az jó tudomán s bölcsesség
 61 Pro  |        állatoknál, hanem azmiből ember az Isten esméretit s az üdvösségre
 62 Pro  |             ember az Isten esméretit s az üdvösségre való utat igazán
 63 Pro  |             utat igazán megtanolá (kik az Bibliának s egyes doktoroknak
 64 Pro  |           gyógyíthatja, s még arról is az bölcs emberek szoktanak
 65 Pro  |              kárára, sőt nagy hasznára az diákság, astrologia, azonképpen
 66 Pro  |      versszerző volt (azki jobb részre az egész Indiát, kinek Nova
 67 Pro  |              hozott szégyent, sem kárt az diákság, mi időnkben Swendi
 68 Pro  |               nem ártott, sőt használt az philosophia, geometria,
 69 Pro  |       geometria, mi miért irtózunk úgy az jó s bölcs tudomántól, ha
 70 Pro  |                ha látjuk, hogy azkinek az Isten az bátor szív mellé
 71 Pro  |          látjuk, hogy azkinek az Isten az bátor szív mellé az jó tudománt
 72 Pro  |              Isten az bátor szív mellé az jó tudománt is ádta, annak
 73 Pro  |                 Tudom, mit itt mondnak az szapora szavúk ellenem,
 74 Pro  |             csak botránkozást csinálok az ifjú s fejércseléd között.
 75 Pro  |               nem írhattam, mert egyik az: vagyon, ki írja, másik
 76 Pro  |                 vagyon, ki írja, másik az penig, hogy talám énnékem
 77 Pro  |           azmint elsőben is megmondám, az szomoróknak is örömet s
 78 Pro  |             kedvet hozna. Botránkozást az nem hoz senkinek, mert tisztes­
 79 Pro  |               nemzetek!~Ha én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam
 80 Pro  |             hogy botránkozónak híjanak az emberek. Mert azmi az szerelmet
 81 Pro  |          híjanak az emberek. Mert azmi az szerelmet illeti, azt Magyar­
 82 Pro  |             nyilván mindenek, hogy sem az olaszok nagyobb okossággal,
 83 Pro  |           szerezzen szeretőjeért, mint az magyar nemzet. Mert tudok
 84 Pro  |                nem egyéb, hanem ők sem az Istent, sem az lelkeket,
 85 Pro  |            hanem ők sem az Istent, sem az lelkeket, sem gyermekeket,
 86 Pro  |                embert nem tekinthetnek az ő szerelmekben, hanem mindezeket
 87 Pro  |               mindezeket hátrahagyván, az ő szeretőjöket kell szeretniek.
 88 Pro  |               sem egyébért, hanem csak az szerelemnek szeretőjéhez
 89 Pro  |              kárhozattal kimúlniok, ha az Isten meg nem ótta s tartotta
 90 Pro  |       példájára, sem botránkoztatására az egy szálnyéra is az magyar
 91 Pro  |  botránkoztatására az egy szálnyéra is az magyar nemzetnek, mert Péter
 92 Pro  |              mert Péter pap is megírta az kísértetekről írt könyviben,
 93 Pro  |            esztendővel, mint merölt el az magyar nemzet az szerelemben.
 94 Pro  |             merölt el az magyar nemzet az szerelemben. Jóllehet csak
 95 Pro  |              benne ahhoz képest, azmit az dolog őmagában fog. Az penig
 96 Pro  |           azmit az dolog őmagában fog. Az penig az jeles dolog, hogy
 97 Pro  |           dolog őmagában fog. Az penig az jeles dolog, hogy noha minden
 98 Pro  |            tudja, mit eszik s mi állat az szerelem, bár jól szeressen
 99 Pro  |             hogy esmérje, ha nem tudja az jámbor: az szerelem azért
100 Pro  |                ha nem tudja az jámbor: az szerelem azért semmi nem
101 Pro  |               igyekezünk. Mely indulat az ifjú embernek gyakorta sok
102 Pro  |             mert ha részeges, elhagyja az részegséget, csak azért
103 Pro  |           részegséget, csak azért hogy az józansággal inkább kedvét
104 Pro  |             meg ne jegyezze s gyűlölje az szeretője, ha undok s mocskosan
105 Pro  |         szeretőjénél kedvet lelhessen. Az félékent penig mi tészi
106 Pro  |     tisztességében jár? Ha azért ilyen az jó szerelem, hogy erőseket
107 Pro  |             néki, nem gondolván semmit az tudatlan községnek szapora
108 Pro  |                s mást nem oka ez, hogy az én véghetetlen nagy szerelmemnek
109 Pro  |           azkinek nevének emlékezetére az igaz szerelmemben nagy alázatosan,
110 Pro  |       engedelmesen meghajol min­denkor az én térdem. Végye azért jó
111 Pro  |               ez kis ajándékomot, s ha az Isten azt hadta, hogy áldozzék
112 Pro  |             hadta, hogy áldozzék régen az én lelkemmel, égetvén nyavalyást
113 Pro  |          lelkemmel, égetvén nyavalyást az ő régi szerelminek tüziben,
114 Pro  |           boldogítson immár meg valaha az igaz lelkem áldozatjaért
115 Pro  |                 bévévén szegén fejemet az ő kedviben s nagy szerelmiben,
116 Pro  |        dicsőség gyanánt részesülhessek az ő jó kedvébe, kit éltessen
117 I    |                 Credulus szól őmagában az Hajnalnak.~ Ó, én veszett
118 I    |          hajnal is öregbéti, gerjeszti az én keseredett szívemben
119 I    |                nek tüzét, midőn reggel az embereket dologra s az barmokat
120 I    |          reggel az embereket dologra s az barmokat munkára s egyébféle
121 I    |                állatokat is s nyájakot az legelő helyekre széllyel
122 I    |               szólok, mert te vagy oka az én fájdalmimnak! Ímé, csak
123 I    |            alig setétülnek vala tegnap az odúk, hogy ismét az te világosító
124 I    |             tegnap az odúk, hogy ismét az te világosító piros fényedet
125 I    |               sem tudom, mit kívánjak: az napot avagy étszakát, azmint
126 I    |           napot avagy étszakát, azmint az szerelem az én búmot öregbéti
127 I    |           étszakát, azmint az szerelem az én búmot öregbéti s enyhéti.
128 I    |           éjjel (azmikor már nem látom az én kegyetlen tündér­asszonyomnak
129 I    |                holdá kélve megláthatom az ő áldott személyinek dicsőséges
130 I    |               talám immár megelégedvén az én könnyhullatásimmal, kegyesen
131 I    |              midőn te ismét elérkezel, az csillagokot lassan-lassan
132 I    |        lassan-lassan elemésztvén, hogy az eget az setétségnek homályából
133 I    |              elemésztvén, hogy az eget az setétségnek homályából megtisztítod,
134 I    |                alig várom, hogy lássam az szép, de igen vad Juliát,
135 I    |              szép, de igen vad Juliát, az én szívembéli eleven tűznek
136 I    |         bizodalmom csak héában való, s az én véghetetlen szerelmemnek
137 I    |              igen keseredett temiattad az én szarándok árva életem!
138 I    |         Credule, hogy itten keröl mind az te siralmiddal zengenek
139 I    |          siralmiddal zengenek széllyel az vadon erdők?~CREDULUS. Hagyj
140 I    |              Istenért kérlek! Ha Isten az te majorságidat minden égihábo­
141 I    |  búval-bánattal, kérlek, ne indíts fel az én régi keserőségemet ne
142 I    |            régi keserőségemet ne kérdd az én siralmimnak okát, mert
143 I    |                 mert azzal csak nyitod az én keserőségemnek régi sebeit!~
144 I    |                ugyan meg akarod érteni az én régi keserves siralmimnak
145 I    |            értsed előszer, hogy Candia az én hazám, Credulus sem igaz
146 I    |               sem igaz nevem, noha itt az környékben mind ez világ
147 I    |               Ugyanazon városból abban az völgyben sok leánygyermekek
148 I    |            szoktanak vala egybengyűlni az játék kedveért s múlatságért.
149 I    |                midőn egynéhányat külön az többitűl versent énekelni
150 I    |               ékességgel, kedvességgel az többit naggyal meghaladta
151 I    |              természetimből lőn-é vagy az szerelemtűl (mert gyermek
152 I    |                szíviben ritkán szokott az szerelem uralkodni), de
153 I    |               tűrhetém, hanem mindjárt az szép Angelicához menék,
154 I    |            jobban énekelne, annak adna az másikunk minden versért
155 I    |         nyertem, mert annyi károm volt az nyerésben is, mint az vesztésben.~
156 I    |             volt az nyerésben is, mint az vesztésben.~LICIDA. Ó, boldog
157 I    |               annyi jótételét [vetted] az szerelemnek hozzád!~CREDULUS.
158 I    |                 mert kevés ideig tarta az az örvendetes állapat közöttünk,
159 I    |              mert kevés ideig tarta az az örvendetes állapat közöttünk,
160 I    |                állapat közöttünk, mert az én gonosz szerencsémnek
161 I    |        szerencsémnek átkozott csillaga az én örvendetes időmnek gyönyörű
162 I    |          időmnek gyönyörű fényét hamar az nagy búval s véletlen veszéllyel,
163 I    |                 Ó, mely igen közel jár az bánat mindenkor az vigassághoz!
164 I    |           közel jár az bánat mindenkor az vigassághoz! De hogy szeren­
165 I    |          esztendeig tartott vala immár az áldott szerelem énközöttem
166 I    |             Angelica), gyűlölségben es az áruló az Angelicához, jóllehet
167 I    |               gyűlölségben es az áruló az Angelicához, jóllehet azt
168 I    |       Irigyelvén azért és szomjúhozván az átkozott az én jómot, kivel
169 I    |               szomjúhozván az átkozott az én jómot, kivel örömömben
170 I    |           innya akarna, addig hazudoza az áruló kerőle, hogy mérges
171 I    |            lelkére! De mint jára oztán az ital után szegén Angelica?~
172 I    |        Angelica?~CREDULUS. Mint mihelt az dolgot meghallám, ottan
173 I    |               hogy egyedöl verteng ott az földen, s az ég felé felemelvén
174 I    |               verteng ott az földen, s az ég felé felemelvén kegyes
175 I    |                én immár elhadlak, mert az én szörnyű halálomnak oka
176 I    |            szörnyű halálomnak oka csak az irigy Montan: ő áda álnoksággal
177 I    |         eszeveszett ember, nagy búmban az erdőre futék, s bujdosni
178 I    |          LICIDA. Látd-é, hogy végre is az szerelemnek csak kín, bú
179 I    |        gyümölcse!~CREDULUS. Hogy penig az szegén vén atyám híre nélkül
180 I    |            rekesztette bé erős faggyal az szép forrásokot az erős
181 I    |             faggyal az szép forrásokot az erős tél, s az jó nyár is
182 I    |              forrásokot az erős tél, s az jó nyár is megannyiszor
183 I    |            csak itt bujdostam széllyel az erdőken. Mindennyi nyavalyás
184 I    |             itt bolgok, nyomorgok, sem az rút havasokon való keserves
185 I    |             eső nem felejteté el vélem az én szerelmes egyetlenegy
186 I    |        lelkemet.~LICIDA. Bizon, ha sem az nyavalyás élet, sem az messze
187 I    |             sem az nyavalyás élet, sem az messze távozás nem olthatá,
188 I    |              meg sem lágyíthatá benned az te nagy buzgó szerelmedet,
189 I    |       enyhíteni, mert tudó dolog, hogy az esztendők még az követ,
190 I    |           dolog, hogy az esztendők még az követ, vasat is elfogyatják.~
191 I    |       mákszemnyire sem mosdolhatták ki az Angelica ábrázatját. Ő maga,
192 I    |           Angelica ábrázatját. Ő maga, az Szerelem, önnen két kezivel
193 I    |                 Így azért immár, midőn az időnek hosszú voltával sem
194 I    |             csak azon járok vala, hogy az Angelicához valamennyire
195 I    |                igen szép asszont, hogy az tudatlan halakot horogra
196 I    |             annyira hasonlónak tetszék az szegén Angelicához, hogy
197 I    |             nem tudtam volna szegénnek az átkozott méreg miatt való
198 I    |            rajta esküdni, hogy ugyanaz az Angelica.~LICIDA. Énnékem
199 I    |              Énnékem úgy tetszik, hogy az oly szerelmes embernek,
200 I    |           Ingyen jól meg sem nézhettem az ő szép, világoskodó szemeit,
201 I    |               szívemnek erejében hatni az szerelemnek titkos lángját.~
202 I    |             Talám tízszer tátottam fel az számot, hogy megjelentsem
203 I    |                csak olyan voltam, mint az néma. Csak egyetlenegy szót
204 I    |               megtartóztatta bennem is az nyelvemet. Az asszony -
205 I    |                bennem is az nyelvemet. Az asszony - látván, hogy csak
206 I    |              szemérmetesen elpirola, s az vesszõt is, azkivel horgász
207 I    |             noha már kétszer hozta elõ az jó nyár az õ gyümelcsét,
208 I    |           kétszer hozta elõ az jó nyár az õ gyümelcsét, az tél is
209 I    |               jó nyár az õ gyümelcsét, az tél is annyiszor fosztotta
210 I    |                annyiszor fosztotta meg az füveket az szép virágok­
211 I    |               fosztotta meg az füveket az szép virágok­túl, nemhogy
212 I    |                 Ez azért oka, atyámfa, az én bánatimnak és siralmimnak;
213 I    |           bujdostam, hanem itt véletek az erdõben maradtam. Bizony,
214 I    |             azt hittem, hogy ha szinte az én esedezésem s könyörgésem
215 I    |             nem lágyinthatná is hozzám az Julia kemén szívét (mert
216 I    |                szívét (mert Julia neve az vízparton láttam szép asszonnak),
217 I    |            asszonnak), talám Briseida, az õ hív társa, ki egy igen
218 I    |             nyával megengesztelhetnéje az õ kemén szüvinek gyõzhetetlen
219 I    |               s ne is búsulj felettébb az te szép szerelmesednek kemén
220 I    |        természetén. Mi lehet keményebb az márván­kõnél, s mi lehet
221 I    |               mi lehet viszont lágyabb az víznél? Mégis, látd-é, hogy
222 I    |            ugyan végre is meglikasztja az kemén márvánkövet az lágy
223 I    |      meglikasztja az kemén márvánkövet az lágy víznek gyakorta való
224 I    |            való csepegése? Bízzál csak az szerelemben s könyörögj
225 I    |           minémõ mesterséggel vesd meg az hálót utána, hogy ha az
226 I    |                az hálót utána, hogy ha az egyikben nem is, de az másikban
227 I    |              ha az egyikben nem is, de az másikban meg kell esni!
228 I    |              nem használhatna is, csak az idõ is, lehetetlen, hogy
229 I    |          Elmégyek, valami nádat szedek az ház héjára, hogy az esõ
230 I    |             szedek az ház héjára, hogy az esõ reám ne csepegjen.~ACTUS
231 I    |            ACTUS I. SCENA III.~Dienes, az Sylvanus juhásza szól Credulussal.~
232 I    |                 Bestyéje, lám ugyan jõ az sok veszél fejemre, mint
233 I    |               sok veszél fejemre, mint az sok légy az jungá­tára.
234 I    |              fejemre, mint az sok légy az jungá­tára. Oly nap nincs,
235 I    |              CREDULUS. Ahon jõ Dienes, az társom juhásza, majd megkérdem,
236 I    |               megkérdem, ha látta-é ma az én szerelmes Juliámot? Hallád-é,
237 I    |                 Hagyj békét, ne szólj, az Istenért!~CREDULUS. Mi dolog?
238 I    |               meg, ha láttad-é valahol az én tündérasszonyomot, azki
239 I    |                tündérasszonyomot, azki az én szívemet ellopta?~DIENES.
240 I    |         eszemben vehettem volna, mikor az szívedet ellopta, egy kis
241 I    |             mégis elkértem volna benne az boglocskámnak, mert majd
242 I    |                Vaj lopták volna el úgy az én kecskémet, azmint az
243 I    |                az én kecskémet, azmint az te szívedet, tõlem, nem
244 I    |                no! Mondd meg, láttad-é az én kegyesemet, mondd meg!~
245 I    |             meg te is hát, ha láttad-é az én kecskémet?~CREDULUS.
246 I    |       kecskémet?~CREDULUS. Láss agebet az zöld ágon! Mondd meg, ha
247 I    |                 Mondd meg, ha láttad-é az én virágomot?~DIENES. Hogy
248 I    |            DIENES. Hogy tudom, micsoda az te virágod, ha meg [nem]
249 I    |             nevezed? Látod, hogy rakva az mezõ az sok szép virágszállal,
250 I    |              Látod, hogy rakva az mezõ az sok szép virágszállal, s
251 I    |     virágszállal, s nevezd meg, melyik az, mert én próféta nem vagyok!~
252 I    |       köszönnéd azkor.~CREDULUS. Julia az, azkit kérdek.~DIENES. Hohohó!
253 I    |             veszett volna néked még el az szemed fénye! Szép simácska
254 I    |                fénye! Szép simácska ám az! Kövérke, pirosocska, jó
255 I    |               recs­ke! Oly fejér, mint az én ingem karácson napján!
256 I    |              én ingem karácson napján! Az melle, mint egy gömbelõ
257 I    |            mint egy gömbelõ retkecske; az orcája, mint egy parlagi
258 I    |                mint egy parlagi rózsa; az ajaka, mint egy kis megért
259 I    |            megért cseresnye; oly fejér az foga, mint egy lisztláng;
260 I    |              foga, mint egy lisztláng; az orra vékon, hosszúcska,
261 I    | salátatorzsácska; jó szagó penig, mint az [szemei, mint az] én cickémnek
262 I    |           penig, mint az [szemei, mint az] én cickémnek az kemencében.
263 I    |          szemei, mint az] én cickémnek az kemencében. De hallád, en
264 I    |              kemencében. De hallád, en az tanács, ellégy anélkül,
265 I    |             mert bizony egyben hordjuk az gubát!~CREDULUS. Miért?
266 I    |              vagyon néked reá?~DIENES. Az, hogy Sylvanus szeretõje.~
267 I    |            CREDULUS. Melyik Sylvanusé? Az uradé-é?~DIENES. Az tott,
268 I    |         Sylvanusé? Az uradé-é?~DIENES. Az tott, bezzeg!~CREDULUS.
269 I    |                Mindenkor együtt vadtok az gazdámmal, mindéltig egy­
270 I    |             más nyakán csüggötök, mint az harang az én bakom nyakán,
271 I    |              csüggötök, mint az harang az én bakom nyakán, s mégsem
272 I    |          minden titkomnak tudója, hogy az énnékem ily hamisat tenne!~
273 I    |            inkább szereti Juliát, mint az héja az tikfiat. No, maradj
274 I    |           szereti Juliát, mint az héja az tikfiat. No, maradj el,
275 I    |                 No, maradj el, énnékem az kecskét kell megkeresnem,
276 I    |                 úgy tetszett, hogy még az két szeménél is szeret inkább
277 I    |                 s ha ugyan igaz lészen az juhász szava, meglátja,
278 I    |            Csak egy ösvényen sem tudom az én szerelmes szép Juliámnak
279 I    |           azfelé ballagok, s nyugodván az jó szagó füvekben, mégis
280 I    |                 s úgy múlatom el addig az idõt, míg valahol megláthatom
281 I    |                valahol megláthatom itt az tengerszakadék mellett: ~
282 I    |                nagy híven,~Azért, mert az Isten, csodául nagy bölcsen,~
283 I    |              oly örömest viselem.~Mint az leppentõcske gyertyaláng
284 I    |               hal, vész lelkem, s csak az nehéz,~hogy tart számkivetettnek.~
285 II   |             világon lehessen senki. Én az én atyám házától, azhol
286 II   |               most messze kibujdosván, az kietlenben élek, s gyászot
287 II   |              hogy nemsokára véget érne az én keserves bujdosásomban
288 II   |              én keserves bujdosásomban az nevemnek s állapatomnak
289 II   |             hamarébb is megtalálom így az én lelkemtõl szakadt Thyrsise­
290 II   |         Thyrsise­met. De igen megcsala az reménség, mert látom, hogy
291 II   |              hogy mégsem elégedett meg az gonosz szerencse az én keserõ
292 II   |                meg az gonosz szerencse az én keserõ búmmal. Ó, régi,
293 II   |               meg életemtõl is; hogyha az én szerelmes Thyrsisem méreg
294 II   |           Talám tudom. Fogadjuk, ismét az Credulus szerelmirõl akarsz,
295 II   |           reménségét, mert elõbb elfut az oroszlány az szarvas elõtt,
296 II   |               elõbb elfut az oroszlány az szarvas elõtt, mint én elváltoztassam
297 II   |                 mint én elváltoztassam az én tökéllett s elvégezett
298 II   |                ezeredrészét érzenéd is az fájdalomnak, kiket õ szenved
299 II   |           akkor fordítanád meg örömest az szókot, ha lehetne, de késõ
300 II   |               tégedet, kinek sohol itt az környékben nincsen mása,
301 II   |               kell néked? Nem olyan ám az, mint némely tejes szájók,
302 II   |                 mint hogy serte snincs az orcájokon, azonképpen okosság
303 II   |               s mint változnak té-tova az szerelemben. Akármely szépecskék
304 II   |                könnyen mozdulnak, mint az aszú levél, akármi kis szél
305 II   |           szakállos? Hiszem azzal szép az férfi! Mit ér az fa zöld
306 II   |            azzal szép az férfi! Mit ér az fa zöld levél nélkül, s
307 II   |                fa zöld levél nélkül, s az ló is minémö az serén nélkül?
308 II   |              nélkül, s az ló is minémö az serén nélkül? Az madarak
309 II   |                minémö az serén nélkül? Az madarak tollokkal s juhok
310 II   |             juhok gyapjakkal ékesek, s az legénnek is az szakálla
311 II   |               ékesek, s az legénnek is az szakálla ád szépséget, tekintetet
312 II   |               nem gondolsz, ottan csak az tudomá­nyá­val gondolj!
313 II   |   különb-különbféle szép nótákra mond. Az erdõk is úgyan zöngenek,
314 II   |               erdõk is úgyan zöngenek, az madarak repösnek belé, sõt
315 II   |         madarak repösnek belé, sõt még az szép vadak is örölnek örömekben,
316 II   |               Miben tetszik meg inkább az halandó természet az kegyesség
317 II   |            inkább az halandó természet az kegyesség s nemes erkölcs,
318 II   |               múlandó, romlandó jószág az emberben, s oly, kit az
319 II   |                az emberben, s oly, kit az idõ is, nemcsak az betegség
320 II   |                 kit az idõ is, nemcsak az betegség vagy gondviseletlenség
321 II   |                oly fejér vagy is, mint az hó s oly piros, mint az
322 II   |                az hó s oly piros, mint az rózsa, mert tudod, az hó
323 II   |             mint az rózsa, mert tudod, az hó is hamar elolvad, s az
324 II   |              az hó is hamar elolvad, s az rózsák is hamar elhullnak.~
325 II   |             Csak héában, héában hányod az borsót az falra, csak héában
326 II   |                héában hányod az borsót az falra, csak héában hegedölsz
327 II   |           falra, csak héában hegedölsz az malomban, mert nem szeretem
328 II   |            vagy istentelen, vagy talám az szégyentõl rettegsz, s abban
329 II   |           széles világ tudja, hogy még az mennybéli Jupiter is forgott
330 II   |                 ugyan megkeserítel! Te az szerelmet beszéled nékem,
331 II   |            esmérem immár súlyos voltát az átkozott­nak! Most sem egyébért
332 II   |                Most sem egyébért lakom az erdõben, hanem hogy híven
333 II   |              szavából, hogy jól esméri az szerelmet, noha azt tetteti,
334 II   |           Credulust, hogy juhászember, az semmi, mert Apollo is õrzett
335 II   |              temagadnak is volt kedved az õ szerelméhez, az semmi.
336 II   |               kedved az õ szerelméhez, az semmi. Bár engedett légyen
337 II   |             semmi. Bár engedett légyen az, hagyd reám, önmagam elhitetem
338 II   |            lévén, nem állhattál ellene az õ hatalmának is, s az én
339 II   |           ellene az õ hatalmának is, s az én csalárdságomnak is.~JULIA.
340 II   |            hadlak, míg mégy ezen, mert az sok vágással dõl le az nagy
341 II   |            mert az sok vágással dõl le az nagy fa. Ennél keménebbet
342 II   |                 SCENA III.~Sylvanussal az régi szeretõje, Galatea
343 II   |              hogy sohol nem találhatok az én édes, szerelmes Juliámot!~
344 II   |             nem kellesz!~GALATEA. Volt az ideje, hogy kellettem, nem
345 II   |        elvetettél elõled, maga egyszer az én kezeimet mondod vala
346 II   |             azokhoz hason­lí­tod vala: az én szememet penig az temagad
347 II   |             vala: az én szememet penig az temagad szemed világának
348 II   |               is kaptad vala el, kivel az fátyolt egyengetém az fejemen;
349 II   |            kivel az fátyolt egyengetém az fejemen; az jut-é eszedben,
350 II   |         fátyolt egyengetém az fejemen; az jut-é eszedben, mint szeretéd,
351 II   |               akaratja egyikünknek sem az most, azki akkor volt. Jut-é
352 II   |             volt. Jut-é eszedben, hogy az bárányfi sem ója jobban
353 II   |          bárányfi sem ója jobban magát az farkastúl, mint te óvod
354 II   |          éntõlem? Akkor, mondok, mikor az édes szerelmesemet érted
355 II   |             szeretlek vala téged, mint az gerlice az õ egyetlenegy
356 II   |            vala téged, mint az gerlice az õ egyetlenegy társát. Én
357 II   |          mostan inkább gyûlöllek, mint az kígyó az pávát. Ha te akkor
358 II   |               gyûlöllek, mint az kígyó az pávát. Ha te akkor mosolygottál
359 II   |               Ha te akkor mosolygottál az én siralmimon, méltó, hogy
360 II   |               vigadjak s nevessek most az tiéden. Azmikor én akartam,
361 II   |               s útálom.~GALATEA. Tudja az igaz Isten, hogy akkor sem
362 II   |        mutattam is magamot hozzád, azt az emberek nyelvétõl való féltemben
363 II   |         míveltem. Fõképpen azért, hogy az tökéletességet s töredelmességet
364 II   |          keserõ után jobb ûzõven esnék az szerelemnek édes gyümölcse.
365 II   |             Sylvane, ki méltán viseled az neved, tudniillik az vadember
366 II   |           viseled az neved, tudniillik az vadember nevet, mert nemcsak
367 II   |           hanem nevedrõl is megtetszik az te vad természetednek kegyetlen
368 II   |              ez világon emberek között az tiszta s tökéletes jámborság,
369 II   |         tökéletes jámborság, én vagyok az, ki bátor szívvel merek
370 II   |         SYLVANUS. Elmégyek elõle, mert az napestig sem hágy békét!~
371 II   |              fuss! Nézsze, mint mégyen az kegyetlen! Ó, én keserves
372 II   |                hogy azt kell követnem, az után kell fáradnom kedvem
373 II   |          beszél vala énnékem Briseida, az szerelemnek igen tudós doktora,
374 II   |         merésznek, szorgalmatosnak vél az szerelemben, arra igaz,
375 II   |              jó reménséggel, úgy, hogy az kedvetlen tekéntet is kegyelem
376 II   |                mutasd hozzá néki, hogy az keménség ki ne ûzze az szerelmet
377 II   |            hogy az keménség ki ne ûzze az szerelmet szívébõl; mert
378 II   |               mert igen ritkán szokott az szerelemnek újonnan gyúlt
379 II   |           nincs abban! Hamarébb laknak az halak az száraz homokon,
380 II   |               Hamarébb laknak az halak az száraz homokon, mint az
381 II   |                az száraz homokon, mint az Sylvanus felöl én ezt elhiggyem.~
382 II   |                alá s fel Sylvanus uram az Julia háza elõtt!~BRISEIDA.
383 II   |              Vaj, hogy nem tudod, hogy az horgon vagyon az eledel,
384 II   |           tudod, hogy az horgon vagyon az eledel, kire az halakot
385 II   |          horgon vagyon az eledel, kire az halakot csalogatják?~BRISEIDA.
386 II   |      csalogatják?~BRISEIDA. Ott vagyon az icce, csaknem mondám, mi!
387 II   |                álmodnak néha õmagokban az szerelmesek! Hallád, uramfia,
388 II   |             CREDULUS. No, hadd járjon, az nap el nem mégyen s el nem
389 II   |        lehessen, valóban míg nem értem az dolgot, mint vagyon.~BRISEIDA.
390 II   |               elfolyja embernek szívét az te halálos mérged! Ím, mely
391 II   |               bétölted keserõ méreggel az oly szíveket, azkiket az
392 II   |               az oly szíveket, azkiket az szerelem gyönyörõséggel
393 II   |             nagy szerelmes jómtól, sõt az éltetõ lelkemtõl fosztják
394 II   |           tekint is reád. Nem látod-é, az tulok is mit mível, mikor
395 II   |        nemsokára megszelédül, s viseli az igát. Az régi fenyûfa is
396 II   |         megszelédül, s viseli az igát. Az régi fenyûfa is elég kemén,
397 II   |          vágással ugyan ledûl, sõt még az erõs kõsziklákon is megtetszik
398 II   |        kõsziklákon is megtetszik néhol az hangyanyom is, ahol sok
399 II   |                elállasz mellõlem? Azmi az néki való könyör­gést illeti,
400 II   |          akaród néked énnálamnál, s ha az erdõ szólhatna, azzal bizonyítanám,
401 II   |           sokkal akármely asszonnak is az szerelmének maga szava,
402 II   |               szava, mint izengetése s az írás. De sem az követ, sem
403 II   |           izengetése s az írás. De sem az követ, sem az levél nem
404 II   |             írás. De sem az követ, sem az levél nem jelent alázatosságot,
405 II   |             könyveket nem hullat, mint az szokott szeretõje elõtt
406 II   |         szeretõje elõtt hullatni, azki az levelet vagy az követet
407 II   |         hullatni, azki az levelet vagy az követet küldette ki. Mikor
408 II   |              embernek buzgó könyörgése az olyan asszonnál, azkinek
409 II   |               azkinek dicsõséges színe az emberi képet meg nem haladta,
410 II   |           egyik. De nem nagy lehet itt az dolog! Látd-é, minénõk ennek
411 II   |           dolog! Látd-é, minénõk ennek az szemei, s mivel szebb akármely
412 II   |               tekint reám, tudod; mint az hó az verõfénben, úgy olvadok
413 II   |                reám, tudod; mint az hó az verõfénben, úgy olvadok
414 II   |             verõfénben, úgy olvadok el az õ szerelmiben. Miképpen
415 II   |             szerelmiben. Miképpen hogy az leppentõcske az gyertyalánghoz
416 II   |          Miképpen hogy az leppentõcske az gyertyalánghoz való örömiben
417 II   |           gyertyalánghoz való örömiben az gyertyalángban akartva üti
418 II   |             magát, én is örömest fûtem az õ kedveért nagy szerelemben
419 II   |            kedvetlen tekint reám, mint az bálván, csak el nem esém,
420 II   |          annyira vagyok immár, hogy ha az véghetetlen keserõségbõl
421 II   |            függ azért, édes asszonyom, az én életemnek minden reménsége!~
422 II   |                valahogy ezenben Julia, az te szerelmes ellenséged
423 II   |            haraggal lõtt reád szemibõl az szerelemnek tüzes nyilával,
424 II   |               mert gyakorta elöljárója az igaz szerelemnek az keménség
425 II   |         elöljárója az igaz szerelemnek az keménség s az ellenkedés.~
426 II   |              szerelemnek az keménség s az ellenkedés.~CREDULUS. Azt
427 II   |                Ajánlom szolgálatomot s az én életemet is.~BRISEIDA.
428 II   |                Eredj, viseljen Isten s az szerelem jó szerencsével!~
429 III  |                 Ahol látom távul, hogy az ágak között egy igen szép
430 III  |           jődögél. Úgy tetszik, azmint az képiről esmérem, hogy Julia,
431 III  |                esmérem, hogy Julia, ha az szemem meg nem csal, ki
432 III  |            virágocs­kák, kik viselitek az ő áldott lábacskáinak nyomdokát,
433 III  |           benneteket. Most ideje immár az én nyavalyám beszélésének
434 III  |             félsz? Hiszem lám, ő maga, az Szerelem bátorít s tanít,
435 III  |                siralmas könyörgésemmel az kegyességet s kegyelmességet!
436 III  |            minden kívánságodot!~JULIA. Az gondom most, hogy véled
437 III  |              valaki könyörgésén, állj, az élõ Istenért, ne siess ilyen
438 III  |                el tõlem! Érzed-é, hogy az verõfény is mely héven süt
439 III  |               látd, sem madár, ki most az árnyékon nem nyugodnék,
440 III  |        nyugodnék, vagy csergõ pataknál az jószagú füvekben vagy zöld
441 III  |             vagy zöld ágak között fán, az hûvesben! Állj, kérlek,
442 III  |            tilts el siralmas szemeimet az te régen kívánt szép szemeidnek
443 III  |      szemeidnek nézésétõl! Vedd hozzád az én esedezésemet, s engedjed
444 III  |    esedezésemet, s engedjed hallgatnom az te szódnak gyönyörû édes
445 III  |              oztán, mert még igen fönn az nap!~JULIA. Mondd el hát
446 III  |                kétszer ruházta zöldben az kedves tavasz az széles
447 III  |               zöldben az kedves tavasz az széles földet, megadván
448 III  |                széles földet, megadván az füveknek is az szép virágokat,
449 III  |                megadván az füveknek is az szép virágokat, az fáknak
450 III  |         füveknek is az szép virágokat, az fáknak is különb-különbféle
451 III  |             bizonságom, hogy mind csak az utánad való keserves kiáltásim
452 III  |           keserves kiáltásim zöngöttek az vadon erdõk között. Hovatovább
453 III  | kegyetlenkedtél rajtam.~JULIA. Azmikor az emberek az juhokot az farkasra
454 III  |              JULIA. Azmikor az emberek az juhokot az farkasra bízzák,
455 III  |          Azmikor az emberek az juhokot az farkasra bízzák, s azmikor
456 III  |             farkasra bízzák, s azmikor az füle­mi­lék az tengerben
457 III  |               s azmikor az füle­mi­lék az tengerben szólanak, akkor
458 III  |             oroszlán tejét ittad? Vagy az armeniai párduszok csöcseit
459 III  |               azminémö kegyetlen vagy? Az szép Diana, az vadászásnak
460 III  |         kegyetlen vagy? Az szép Diana, az vadászásnak istenasszonya
461 III  |                figyelmetesen hallgatta az én verseimnek siralmát.
462 III  |           verseimnek siralmát. Sõt még az erdõk, hegyek, völgyek,
463 III  |              berkek, kövek is, hallván az én keserves énekimet, mellettem
464 III  |           semmit nem használsz énnálam az sok sírásoddal, miért sírsz
465 III  |              Kételen vagyok véle, mert az nagy szerelem és az te szépségedtûl
466 III  |               mert az nagy szerelem és az te szépségedtûl megbírt
467 III  |               akaratom ellen is, azért az szerelmet szidjad bennem,
468 III  |             nyavalyádot, s bánom, hogy az igaz szerelem miatt vallasz
469 III  |           hozzád hajtani.~CREDULUS. Ha az Isten mind az mennyei s
470 III  |             CREDULUS. Ha az Isten mind az mennyei s földi szépségeket
471 III  |                mi dolog, hogy szívedet az kegyességben részetlenné
472 III  |               tudod-é, hogy oly szinte az szépség az kegyesség nélkül,
473 III  |             hogy oly szinte az szépség az kegyesség nélkül, mint az
474 III  |              az kegyesség nélkül, mint az jó kút az forrás nélkül
475 III  |       kegyesség nélkül, mint az jó kút az forrás nélkül s mint az
476 III  |                az forrás nélkül s mint az szép fiatal zöld ág gyümölcs
477 III  |              tartod, hogy nem érdemlem az te szerelmedet, ámbár ne
478 III  |             csak ne útáld teljességgel az én szerelmemet, s ha szerelmesed
479 III  |            elmégy, én majd úgy maradok az keserõségben, mint az nap
480 III  |          maradok az keserõségben, mint az nap nélkül való setétségben.
481 III  |            Szerelem, mikor szegtem meg az te törvényedet, hogy ellenem
482 III  |               mind csak Sylvanus ennek az oka. Hála­dat­lan, tökéletlen
483 III  |               Sylvanus énekelve beszél az tündérasszonnal, Echóval.~
484 III  |                SYLVANUS. Nappal vagyon az féléken nyulaknak az agarak,
485 III  |            vagyon az féléken nyulaknak az agarak, vizslák miatt bántások,
486 III  |              vizslák miatt bántások, s az halaknak is nappal vetik
487 III  |           halaknak is nappal vetik meg az hálókot s horgot, s az szántó
488 III  |             meg az hálókot s horgot, s az szántó barom is akkor viseli
489 III  |           szántó barom is akkor viseli az igát. De éjjelre kélve,
490 III  |                De éjjelre kélve, midõn az fejér hold felterjeszti
491 III  |            mert mind éjjel-nappal csak az szerelem tüziben égek. De
492 III  |                 Ki felele nékem? Távul az erdõben~lõn ugyan valami
493 III  |                mi enyhítheti meg,~s mi az, mire lelkem vágy?~ECHO:
494 III  |              esmét szeressen, nem adja az Isten,~noha lelkem imádja.~
495 III  |            nélkül panaszolkodott azért az szegén Credulus, mert azt
496 III  |             oly szakadatlan tõle, mint az galamb édes felétõl.~SYLVANUS.
497 III  |           felül.~BRISEIDA. Ihon vagyon az áruló Sylvanus! Ezt kelle
498 III  |           asszonyom, mert nem állhatja az fejem az hév lúgot! De mi
499 III  |             mert nem állhatja az fejem az hév lúgot! De mi bolondságot
500 III  |           tagadja! Mit tagadod, ha még az ágak, fák, kövek is tudják