Actus

 1 Pro|       szablája élét véle. Tudom, mit itt mondnak az szapora szavúk
 2 Pro|       tagadja, hogy ő nem tudja, mit eszik s mi állat az szerelem,
 3 I  |         vala látni! De nem tudok mit tenni, mert magam sem tudom,
 4 I  |     tenni, mert magam sem tudom, mit kívánjak: az napot avagy
 5 I  |       fordult szemeit, nem tudok mit tenni, hanem csak széllyel
 6 I  |          Láttam, csaknem mondám, mit!~CREDULUS. Mi lehet, eszed
 7 I  |       meg ne nevezzem is, tudod, mit akarok!~DIENES. Néma gyermeknek
 8 I  |       sem érthetem mondatlan, te mit akarsz. Ha nem tudom, mikor
 9 I  |       hadtam magamot! Nem tudom, mit higgyek, de míg besetétedik,
10 II |        kérlek!~BRISEIDA. Nézsze, mit beszél! Azt sem tudja, mi
11 II |         JULIA. Jaj, jó Briseida, mit beszélsz? Lám, azelõtt is
12 II |      Hiszem azzal szép az férfi! Mit ér az fa zöld levél nélkül,
13 II |      BRISEIDA. Nem értem, vérem, mit beszélsz? Szólj nyilván,
14 II |    egyszer, nem tudtál örömedben mit tenni. Sõt egyszer valami
15 II |        nyilván látja, hogy nincs mit félni tõle s miért kételkedni
16 II |         dologban, mert én tudom, mit beszélek; s fogadj szót,
17 II |         Nem látod-é, az tulok is mit mível, mikor megszélheszik?
18 III|    kérvén nyerj segedelmet tőle! Mit félsz? Hiszem lám, ő maga,
19 III|        Szerelem bátorít s tanít, mit kellessék szólnod! Ó, te
20 III|       való setétségben. Úristen, mit vétettem oly nagyot ellened,
21 III| énnálamnál inkább ez világon! De mit panaszolkodom héában, ha
22 III|    BRISEIDA. Imhol, még tagadja! Mit tagadod, ha még az ágak,
23 IV |         dolog, talám bort ittál? Mit garázdálkodol énvélem?~CREDULUS.
24 IV |       máshová? Miért néztél reá? Mit ámodtál csudául az õ mennyei
25 IV |        semmit nem vétesz. De itt mit mondasz arra, hogy nem elégedtél
26 IV |       nyilát reám, mennyit akar, mit árthat annál többet, azmit
27 IV |        hát az eperjet!~SYLVANUS. Mit búsítasz? Hagyj békét! Vakarj
28 IV |     DIENES. Miért nem veszed el? Mit árt? Miért vagy ilyen kegyetlen?~
29 IV |         kegyetlen hozzám. De itt mit vársz te? Hogy nem mégy
30 IV |    fülemmel hallom, õ maga Julia mit beszél? Az szerencsét szidjam-é,
31 IV |         az õ keserves énekét! De mit beszélek héában, nyavalyás,
32 V  |       magát.~SYLVANUS. Mi dolog, mit csinálsz? Ereszd az kést!
33 V  |        ha itt halva látna Julia, mit gondolna? Bizony csak nevetne
34 V  |         ne alítsa, hogy igaz az, mit reám írt, s el ne higgye
35 V  |           majd meg akarja tudni, mit mívelek, mert ezféle értetlen
36 V  |       követségit, s uram is hogy mit szólott reá. S az a bestyeség,
37 V  |      DIENES. Azt, azt!~SYLVANUS. Mit monda néki?~DIENES. Eredj,
38 V  |        az! Alfesipoló!~SYLVANUS. Mit monda Briseidának, hogy
39 V  |       magam sem vettem eszemben, mit írtam. Ne siess, az Istenért!
40 V  |     emlékezetire!~JULIA. Veszék! Mit beszélsz? Angelicát emlegetsz-é?~
41 V  |         egymástól benneteket! De mit tehetsz róla? Tûrni kell,
42 V  |      igazán jut eszemben.~JULIA. Mit hallok? Montant emlegetsz?
43 V  |      aludt.~CREDULUS. Nem tudom, mit higgyek, mert lehetetlen
44 V  |       kevéssé magunkot, halljuk, mit beszélnek!~ACTUS V. SCENA
45 V  |         az Úristennek, nem tudok mit tennem örömemben! Ím, minket