Actus

 1 EzKom|     volna, látván, hogy Angelica immár vonyogna, azt hivé, hogy
 2 EzKom|         hallván Montan, s látván immár, hogy Thyrsistől elválasztotta
 3 EzKom|         midőn Credulus nyilván s immár ez dolognak két esztendeje
 4 Pro  |     illeti, azt Magyar­országban immár régen annyira felvették,
 5 Pro  | szerelminek tüziben, boldogítson immár meg valaha az igaz lelkem
 6 I    |        én veszett fejem! Medgyek immár, ha még piros hajnal is
 7 I    |       sőt remélem is, hogy talám immár megelégedvén az én könnyhullatásimmal,
 8 I    |      felőle remélek. Nincs azért immár semmi reménségem, kivel
 9 I    |        csak hízelkedni sem tudok immár semminémő gondolattal magamnak,
10 I    |         jutott igyem! Oda vagyon immár minden örömem, kedvem! Ó,
11 I    |         LICIDA. Ne sírj! Hadd el immár! Beszéld meg, azmiért ilyen
12 I    |          esztendeig tartott vala immár az áldott szerelem énközöttem
13 I    |       mond: Én édes nagy jóm, én immár elhadlak, mert az én szörnyű
14 I    |          világból kimúlt, azolta immár tízszer rekesztette bé erős
15 I    | metszette vala bennem. Így azért immár, midőn az időnek hosszú
16 II   |          istentelen irégység! Ha immár minden jómtól megfosztottál,
17 II   |        sem ezután; hiszem, érted immár.~BRISEIDA. Nem tudom, mi
18 II   |           mi ûzõ, mert sok ideje immár, hogy sok keserves nyilait
19 II   |         szívemben! Régen esmérem immár súlyos voltát az átkozott­
20 II   |     önmagam elhitetem véle, hogy immár te ingyen sem tudtad, hanem
21 II   |        el akkor. Jól tudom, hogy immár elvetettél elõled, maga
22 II   |   Viszont azért én is nem akarom immár most, azmikor te akarnád,
23 II   |         elhiggyem.~CREDULUS. Hát immár mi hasznaért mondta Dienes
24 II   |          tudok, s annyira vagyok immár, hogy ha az véghetetlen
25 III  |     illet benneteket. Most ideje immár az én nyavalyám beszélésének
26 III  |  egyetlenegy lelkem, hogy azulta immár kétszer ruházta zöldben
27 III  |      SYLVANUS. Ihon jõ Briseida! Immár nem kérdezkedhetem többet
28 IV   |         hogy ott ennénk s innánk immár, történék, hogy az beszéd
29 IV   |          Ha szamárral, szamárrá. Immár õ mind elpöngetné az aggnõ
30 IV   |         mintha rajtam volt volna immár!~ACTUS IV. SCENA IV.~Credulus,
31 IV   |         lõl hozzám, ím, meghalok immár. Ezután [nem] búsít az én
32 IV   |     hamis barátom, elégedjél meg immár az én Juliámmal!~Ó, veszett
33 IV   |  megcsalatkozám! Ó, szép Juliám, immár nem halljátok az szegény
34 V    |           CREDULUS. Hohohó! Késõ immár sütve! Azelõtt kellett volna
35 V    |           itt megvárom. Végye el immár hasznát az régi szerelemnek!~
36 V    |        mégyek, mert estve vagyon immár, bé kell rekesztenem õket.
37 V    |           JULIA. Elhalad az pór, immár senki nem lát, hanem majd
38 V    |        hitetlen Sylvanustúl. Ne, immár nincs ki meg­tilthasson
39 V    |  szerelmesemet? Mi jót várhassak immár tõled, ha megölted õtet?
40 V    |          hittél lenni!~CREDULUS. Immár nyilván látom! Ó, ó, ó!~
41 V    |         nem hallottam felõled, s immár most véletlenképpen ilyen
42 V    |      kirõl örömmel emlékezhetünk immár most, hála Istennek! De