Actus

 1 Pro|           s regulákat szabni, mind most s mind ezelőtt, kiből ember
 2 I  |         Hagyj békét, gondom vagyon most. Egy kecskémet lopák el,
 3 I  |       szívedet, tõlem, nem kellene most semmit fáradnom.~CREDULUS.
 4 II |            lágy puha ágyon háltam, most messze kibujdosván, az kietlenben
 5 II |          Valami nagy gondod vagyon most? Ne bántson, Istenért kérlek!~
 6 II |    malomban, mert nem szeretem sem most sem ezután; hiszem, érted
 7 II |            voltát az átkozott­nak! Most sem egyébért lakom az erdõben,
 8 II |        mindenem oly igen tetszett, most miért gyûlölsz oly igen?
 9 II |           haj, kéz avagy száj-é ez most is, azmint azelõtt volt?~
10 II |        akaratja egyikünknek sem az most, azki akkor volt. Jut-é
11 II |          én is vigadjak s nevessek most az tiéden. Azmikor én akartam,
12 II |       azért én is nem akarom immár most, azmikor te akarnád, csak
13 II |           kívántam, szerettem, azt most mind gyûlölem s útálom.~
14 II |        tökéletes szerelmét hozzám, most bezzeg nem nyelnék ennyi
15 II |           ha igaz nem volna? Hohó, most vészem eszemben, miért sétál
16 II | szerelmesek! Hallád, uramfia, csak most kezdett-é ily kemén lenni
17 III|         lábaival illet benneteket. Most ideje immár az én nyavalyám
18 III|            oly erőt s oly hatalmat most énnékem, nagy keserves szolgádnak,
19 III|     kívánságodot!~JULIA. Az gondom most, hogy véled trécseljek!~
20 III|         semmi, látd, sem madár, ki most az árnyékon nem nyugodnék,
21 III|            volt, ugyanazont vontad most Julia személyére. De ennek
22 IV |         szántalanszor próbáltam, s most is mindennap azon vagyok,
23 IV |       Juliát,~Kiért, mint ezelõtt, most is ezen helyött~nem szánta
24 V  |         eshetik szíve szerint! Ím, most szinte úgy vagyon dolgom,
25 V  |             s ím, szinte odamégyek most az ingért. Tudom, hogy menten
26 V  |         míg az lélek bennem marad. Most penig, annál inkább, hogy
27 V  |           Íme, lám, élsz még? Vagy most támadtál fel?~CREDULUS.
28 V  |  emlegetsz-é?~CREDULUS. Mely nehéz most, hogy akkor meg nem holtam,
29 V  |           meg hadtál volna halnom, most ez nagy bút nem szenvedném,
30 V  |         CREDULUS. Engemet hiszel-é most Thyrsisednek, kit csak imént
31 V  |          mint az szörnyû halált? S most édesnek mondod az én csókomot,
32 V  |            szerencse, azmennyi jót most vélem tészen! Hát ugyan
33 V  |         hallottam felõled, s immár most véletlenképpen ilyen hamar
34 V  |        örömmel emlékezhetünk immár most, hála Istennek! De valyon